A nigeri puccs váratlanul érte Franciaországot, még akkor is, ha a szabadon választott Mohamed Bazoum elnök rendszerének törékenysége közismert volt. Az elnököt nem támogatta egyöntetűen a nigériai hadsereg, rá kellett kényszeríteni a döntéseit, különösen a Franciaországgal való katonai együttműködést. De valójában senki sem számított arra, hogy a puccs a levegőben lóg.

A nigeri puccsot a biztonsági helyzettel indokolták

Múlt szerdán a hadsereg, a rendőrség és a csendőrség egységes támogatásával végrehajtották a hatalomátvételt. Pár napra rá a puccs vezetőjét, a volt elnöki elit egység parancsnokát, Abdurahamane Tchiani tábornokot ki is kiáltották az afrikai ország elnökének. Róla az a szóbeszéd járta, hogy egy diszkrét öregúr, aki a hadseregben igen népszerű, és eddig tartózkodott a nyilvános szerepléstől. A hétszáz főt számláló elnöki gárda parancsnoki tisztét 12 éve tölti be, azt követően, hogy Issufu Mahamadu, Mohamed Bazoum elődje 2011-ben kinevezte erre a posztra.

Ám a puccs előtti napokban szárnyra kapott egy olyan értesülés Niameyben, Niger fővárosában, hogy Bazoum meneszteni akarja a katonai vezetőt.

A rezsim új erős embere, a tábornok a nigeri biztonsági helyzettel indokolta a puccs végrehajtását. „Mi értelme van egy olyan terrorizmus elleni biztonsági megközelítésnek, amely kizár minden valódi együttműködést Burkina Fasóval és Malival, ahol a legtöbb terroristacsoport fészkel?” – fűzte hozzá. Igen ám, de ebben a két országban az elmúlt években Nyugat-ellenes katonai puccsot hajtottak végre, és megváltak a volt gyarmattartótól, Franciaországtól. Így nem meglepő, hogy Párizs nem támogatta a szoros együttműködést, ami nemcsak közös katonai akciókat, kiképzést, hanem hírszerzési értesülések cseréjét is magában foglalta volna.

„Ez az államcsíny teljesen illegitim. Ez az akció mélységesen veszélyes Niger népére és az egész térségre nézve” – hangsúlyozta Emmanuel Macron francia elnök múlt heti csendes-óceáni körútján, Pápua Új-Guineában. Az államfő azt követelte, hogy a puccsisták engedjék szabadon az előző nigeri elnököt és állítsák helyre az alkotmányos rendet.

Megkezdődött az európaiak kimentése Nigerből

Hogy mennyire fontos Franciaországnak a nigeri helyzet, azt jól példázza, hogy

Párizsba hazaérve Macron azonnal összehívta a védelmi tanács ülését.

Újabb kemény üzenetet intéztek a puccsistákhoz. A hét elején úgy tűnt, hogy végleg elmérgesedik a két ország viszonya: Niameyben több ezer puccsistapárti tüntető vonult a francia nagykövetség elé, aztán a katonaság közbelépett, és feloszlatta az ugyancsak veszélyeket rejtő megmozdulást.

Párizs azt is tudatta az új vezetéssel, hogy azonnal és határozottan fog válaszolni, magyarán katonai akcióval, ha az állampolgárait vagy az érdekeit fenyegetik. Ennek elkerülése érdekében a hét elején megkezdődött nemcsak a francia, hanem az Európai Unió állampolgárainak kimentése az afrikai országból. Magyarország – Szijjártó Péter külügyminiszter bejelentése alapján – egy állampolgárát hazahozta.

Franciaország azonnali hatállyal felfüggesztette a gazdasági és biztonsági együttműködést, valamint a fejlesztési segélyeket.

Az amerikai diplomácia vezetője, Antony Blinken ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a puccs veszélyt jelent a Niger és országa közötti partnerségre. A nyugati egységhez csatlakozott Josep Borrell, az Európai Unió külügyi főképviselője, aki szintén bejelentette, hogy az unió felfüggeszti a Nigernek nyújtott költségvetési támogatást. Brüsszel Nigernek nyújtott pénzügyi segítsége eléri a 183 millió eurót, a technikai segítségnyújtás pedig 37 milliót tesz ki. Az Európai Unió „nem ismeri el és nem is fogja elismerni a puccs nyomán létrejött adminisztrációt” – szögezte le a diplomáciai vezető.

Nem tartható fenn tovább az EU katonai partnersége Nigerrel

Az idén februárban az EU katonai partnerséget indított Nigerben. De vajon lehetséges-e kiképzésen, katonai eszközökkel történő ellátáson és kémtevékenységen alapuló partnerséget kialakítani törvénytelen hatóságokkal? Aligha, ugyanis, ha ez bekövetkezne, azzal a nyugatiak elismernék a hatalombitorlókat. A többi, Nigerben érintett európai tagállam, így Németország is elítélte az államcsínyt. A Nigerben tartózkodó mintegy száz német katona biztonságban van – közölte a berlini külügyminisztérium.

Franciaország és európai partnerei csapdába estek. A Nigerrel folytatott kétoldalú kapcsolatokat az Európa és Afrika között kialakítandó új együttműködés példájaként kezelték. „A Száhel nem tűnt el a gondjaink közül” – vallotta be néhány hete egy magas rangú európai katonai tisztviselő a Le Point francia hetilapnak nyilatkozva. „A fenyegetés nem csökkent” – tette hozzá, utalva a dzsihadista csoportok növekvő befolyására.

Az afrikai és nyugati gazdasági és diplomáciai szankciók azonban soha nem győzték meg a térség puccsistáit, hogy feladják.

Niger szomszédai közé tartozik Algéria, Mali és Burkina Faso, azon országok, amelyek meglehetősen Nyugat-ellenesek vagy katonai vezetésűek.

A Száhel-övezet szíve
Niger a világ egyik legszegényebb országa, a Száhel-övezet szívében, a Szaharától délre fekvő, az afrikai kontinenst határoló sivatagi sávban található. A nyugat-afrikai ország területe óriási, 1 260 000 négyzetkilométer. Franciaországtól 1960-ban nyerte el függetlenségét, a hatalomváltás megszokott módja errefelé a katonai puccs. Kevés nyersanyaggal büszkélkedhet. Ez alól kivételnek számítanak az ország északi részén lévő uránlelőhelyek, amelynek a világon a negyedik legnagyobb kitermelője, és a Föld össztermelésének hat százalékát adja.
A nigeri válság Franciaország uránellátását is érinti. A francia Orano (korábban Areva) vállalat bányákat üzemeltet az országban. A francia atomerőművek termelésének körülbelül tíz százaléka függ a Nigerben felszínre hozott érctől. Az Orano szakértői szerint azonban, ha ez a mennyiség kiesik, akkor képesek lesznek más honnan pótolni.
Az egy nőre jutó termékenységi ráta 6,8 gyermek, amely a legmagasabb a világon. A jelenleg 21 milliós népesség a század végére várhatóan eléri a 100 milliót. Niger a harmadik ország a Száhel-övezetben, ahol 2020 óta államcsíny történt, miután Maliban és Burkina Fasóban a katonaság került hatalomra. Most már az Atlanti-óceántól a Vörös-tengerig úgy lehet utazni, hogy egyetlen polgári fennhatóság alatt álló országon sem kell áthaladni – állapította meg találóan a Le Figaro. Arról nem is beszélve, hogy a Közép-afrikai Köztársaságból 2022-ben arra kérték fel Franciaországot, hogy az országban jelen lévő francia katonasága távozzon. Ez már a negyedik afrikai állam, mind volt francia gyarmat, ahol határozottan kifejezték, hogy nem kérnek Párizsból.

Niamey eddig Párizs és Washington kulcsfontosságú szövetségese volt a dzsihadisták elleni harcban. Közel 1500 francia katona ­– főleg idegenlégiós – állomásozik az országban. De nemcsak francia szárazföldi erők vannak az országban, hanem légi egységek és drónok is. Niger korábban tranzitbázisként szolgált a mali műveletekhez, amelyek tavaly novemberben megszűntek. További 1100 amerikai szolgál az Egyesült Államok afrikai drónbázisán, Agadezben.

A franciaellenes érzelmek fékezhetetlen szele

Tchiani tábornok azt megígérte, hogy tiszteletben tartja az ország nemzetközi kötelezettségvállalásait, és kérte országa „nagyra becsült partnereit”, Franciaországot és az Egyesült Államokat, hogy bízzanak benne. Ám óhatatlanul felmerül a francia és az amerikai kontingens fenntartásának kérdése. A szakértők szerint nagy a valószínűsége, hogy a jelenlegi puccs az út végére utal a francia és amerikai katonák számára. A tapasztalt magas rangú nigeri katonai vezető tudatában van annak, hogy milyen veszélyt jelenthetnek a hatalmára a nyugati volt szövetségesek. Ezért most megpróbál lavírozni.

A Száhel-térség volt gyarmattartójával, Franciaországgal szemben határozott népharag tapasztalható Afrikában, amely gyakran nyilvánul meg franciaellenes tüntetésekben. 

Még Bazoumi, a most eltávolított volt nigeri elnök is érezte, hogy ez ellen tenni kell valamit. Az államfő tavaly áprilisban parlamenti szavazásra bocsátotta a francia katonai jelenlétet. A politikai pártok támogatták a francia katonák nigeri tartózkodását. De ennek a politikai osztálynak semmi köze sincs a fiatal pánafrikai szuverenistákhoz, akik Burkina Fasóhoz és Malihoz hasonlítva magukat azt a kérdést tették fel: mi miért nem vagyunk képesek erre? Most a katonák megtették ezt a lépést, ezért nem lehet beszélni arról, hogy a nigeri lakosság elítélné a puccsistákat.

Nigerben a Wagner-csoport nem játszott szerepet

Vajon volt-e köze Oroszországnak a nigeri hatalomátvételhez? Moszkva valószínűleg nem játszott döntő szerepet a hatalomátvételben, legalábbis afrikai végrehajtójának, a Wagner-csoportnak nincs látható nyoma az országban – ezt még a franciák is elismerik. Semmi sem utalt arra, hogy a puccsban részt vettek volna. Sőt még arra sem, hogy orosz zsoldosok az országban tartózkodtak volna, pedig Moszkva számára valóra vált álom lenne, ha Párizs és Washington kiszorulna a térségből. Ezek azonban korántsem zárják ki annak a forgatókönyvnek a megvalósítását, amelyet láttunk már több afrikai országban. Ennek egyik jele, hogy a vasárnapi niameyi francia nagykövetség előtt lezajlott tüntetésen bizony előkerültek az orosz zászlók, és kórusban éltették Putyint.

Azért még Franciaországban is vannak olyan elemzők, akik nem látják tragikusnak Párizs afrikai esélyeit. Azokban az államokban, ahol a hadsereg vette át a hatalmat, mint Mali, Burkina Faso és Guinea, olyan bomlási folyamat indult el és olyan törékeny állapotba kerültek, ami azt sejteti, hogy várhatóan előbb-utóbb helyreáll a politikai életük – ez Antoine Glaser véleménye, aki az elefántcsontparti francia erők egykori parancsnoka volt, és ma már szakértőként tevékenykedik. Az alkotmányos rendhez való visszatérést Franciaország visszahívása kísérheti – vélte az elemző –, de ez csak egy újfajta partnerség keretében valósulhat meg.

A kapcsolatok teljesen új alapjait kell megteremteni, ami elmélyült odafigyelést és finomságot igényelne Párizs részéről.

„Afrika az uralom korszakából a szuverenitás korszakába lépett – szögezte le Glaser, aki hozzáfűzte –, és rajtunk múlik, hogy ezt megértsük, és ne ismételjük meg a múlt hibáit.”

De ezt eddig is tudta számtalan köztársasági elnök. Jelenleg pedig ott tartunk, hogy egy kézen össze lehet számolni azokat az afrikai országokat, amelyekre Párizs számíthat.

Címlapfotó: shutterstock