Dmitro Kulebánál a toledói EU-s külügyminiszteri találkozón szakadt el a cérna. Azoknak üzent, akik szerint az ukrán ellentámadás finoman szólva sem zajlik hatásosan.

Dmitro Kuleba is részt vett Toledóban az EU-s külügyminiszterek informális tanácskozásán, ahol természetesen az ukrajnai háború volt az elsődleges téma.

Szijjártó Péter az ülésen ismét világossá tette, hogy ameddig Ukrajna a nemzetközi „háborús szponzor” listáján tartja az OTP-t, addig Magyarország semmilyen Kijevnek küldendő hadisegélyt vagy fegyverszállításra tervezett összeget nem fog megszavazni. A hónapok óta feszülő patthelyzetet Josep Borrell, az EU külügyi főképviselője igyekezett feloldani azzal, hogy háromoldalú tanácskozásra tett javaslatot, amelyen ő, a magyar és az ukrán külügyminiszter vett volna részt. Kuleba azonban – bár ott volt a helyszínen – elutasította az ajánlatot.

Ahogy Szijjártó fogalmazott: „Így nehéz lesz…”

Fogjátok be!

Amennyire enervált volt az ukrán tárcavezető a diplomáciai problémák őszinte megbeszéléséhez, annyira aktív lett, amikor az egyre erősödő nyugati kritikák kerültek szóba az enyhén szólva is akadozó, tavaszra ígért, végül három hónapja megindított ukrán ellenoffenzívát illetően, amelynek látható eredményei egyelőre csak a mindkét oldalon egyre bővülő veszteséglistákon vannak.

A régóta várt és nagyon nehezen beinduló ellentámadás kudarcáról és lassúságáról hétről hétre születnek új magyarázatok. Zelenszkij elnök először a nyugati fegyverszállítmányok késlekedésére panaszkodott, aztán a rossz időjárás lett a gátló tényező. A legmeredekebb elmélettel talán a brit hírszerzés rukkolt elő a napokban, szerinte ugyanis a sűrű aljnövényzet az oka annak, hogy az ukrán csapatok nem tudnak előrehaladni.

Amikor a kritikus hangok már a nyugati, liberális mainstream sajtóban is felbukkantak, Kuleba rendkívül sértődötten közölte: „Bennünket nem érdekel, meddig fog tartani. Addig harcolunk, amíg nem győzünk, ehhez pedig több és még több fegyver kell”. Mindehhez hozzátette, hogy a fotelből könnyű tanácsokat osztogatni.

A tárcavezető Toledóban gyakorlatilag ugyanezt ismételte meg, csak sokkal nyersebben. Éles kritikájában úgy fogalmazott: „Az ellentámadás lassúságának a bírálata egyenlő az ukrán katonák arcon köpésével. Ők azok, akik nap mint nap az életüket áldozzák és kilométerről kilométerre szabadítják fel az ukrán földet”.

Az összes kritizálónak azt üzenem, hogy fogja be, jöjjön Ukrajnába, és próbáljon meg felszabadítani akár csak egyetlen négyzetcentimétert is

– tette hozzá.

Küldjetek fegyvereket!

Miután kidühöngte magát, felszólította a Nyugatot, hogy haladéktalanul küldjön még több fegyvert Ukrajnának. Elsősorban a német Taurus cirkálórakéták szállításának megkezdését követelte, amelyet a Scholz-kormány eddig megtagadott – hivatkozva a nagy hatótávolság (500 kilométer) miatti esetleges eszkalációra, illetve a szokásos érvre: megvárja az Egyesült Államok döntését.

A külügyminiszter nemcsak Berlint ekézte, hanem az összes olyan nyugati államot, amelynek van F–16-os vadászgépe, de eddig még nem ajánlotta fel azokat Ukrajnának. Mint mondta,

az kevés, hogy ukrán pilótákat képeznek ki, a hangsúly most már azon van, hogy minél hamarabb küldjék is a repülőket Kijevnek.

„Nincs ebben semmi bonyolult, könnyű megtenni” – fogalmazott.

Az ukrán vezetés néha már alpári stílusát a szövetségesek igyekeznek betudni annak, hogy Kijev rendkívül ideges az ellenoffenzíva eredményeinek az elmaradása miatt, és attól tart, hogy az áttörési illúziók megsemmisülésével a Nyugat segély- és fegyverküldési kedve is alábbhagy, nem beszélve a NATO-csatlakozás ködös álmának szertefoszlásáról.

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/EPA/EFE/Esteban Biba