Egy indiai származású malajziai üzletember és tudós szerint öt fő tendencia szemlélteti, miképp változik a világ. Szerinte a Nyugatnak meg kell birkóznia azzal a valósággal, hogy többé nem tudja ráerőltetni a világra vezető szerepét, mint korábban.  

Chandran Nair egy hongkongi független agytröszt, a The Global Institute for Tomorrow alapítója. Írása a The National Interest portálon jelent meg.  

Haladunk a posztnyugati, többpólusú nemzetközi rend megvalósulása felé. Miközben a világ ennek a hatalomváltásnak a következményeivel küzd, egy nagy számvetés alapjai is formálódnak. Chandran Nair szerint mindez megkérdőjelezi azokat a régóta fennálló hiedelmeket és struktúrákat, amelyek az elmúlt néhány száz évben fenntartották a nyugati dominanciát a világban, és eközben leleplezi a Nyugat vélt jogosultságát a globális berendezkedés vezetésére. A végeredmény az általunk ismert nemzetközi kapcsolatok jelentős átértékelése lesz. 

A szerző szerint öt fő tendencia kényszeríti majd rá a nyugati nemzeteket, hogy szembenézzenek és alkalmazkodjanak egy olyan jövőhöz, ahol a hatalmat meg kell osztani a többpólusú világban. 

Ha nem ismerjük fel ezeket a folyamatokat, vagy ha megpróbálunk határozottan ellenállni ezeknek, az jelentős kockázatot jelenthet nemcsak magára a Nyugatra, hanem a globális stabilitásra nézve is. A jövőbeni konfliktusok azonban elkerülhetők, ha a változások ezen időszakát egy igazságosabb világ építésének lehetőségeként, nem pedig olyan válságként fogjuk fel, amely a preferált és berögzült kiváltságokat fenyegeti. 

Az, hogy milyen jövő vár a Nyugatra – zökkenőmentes átmenet a többpólusúság felé, vagy instabil és potenciális konfliktusokkal teli időszak –, nagyban függ attól, hogy a politikai döntéshozók hogyan reagálnak a következő öt trendre. 

A történelem eddigi elbeszélési módjának feloldása  

A Nyugat gyarmati történelme során gyakorolta és tökéletesítette az események szelektív értelmezését és elbeszélését, amely során a modern civilizáció megteremtőjeként és jóindulatú vezető erőként állította be magát. Chandran Nair szerint ez most változik; az információs technológiák, mint például az internet és a közösségi média, megtörték az információ és a történelem feletti monopóliumot, amelyet korábban a nyugati kapuőrző intézmények (médiavállalatok, egyetemek, könyvkiadók stb.) birtokoltak. Ennek következtében az emberek világszerte felismerik, hogy a történelem többé már nem korlátozódik a nyugati értelmezésre – beleértve a jóindulat kivetítését is. 

A szerző lényegesnek tartja, hogy a Nyugat gyakran nem ismerte el saját tökéletlen múltját. Annak ellenére, hogy felerősítette mások vélt rossz cselekedeteit, hallgatott a saját visszataszító cselekedeteiről, például arról, amikor a korai amerikai pionírok elpusztították az ott élők kultúráját, vagy az afrikai kontinens európai kizsákmányolásáról, vagy az őslakosokkal szembeni ausztrál bánásmódról.

Ezeknek a történelmi epizódoknak a kezelése annál is inkább fontos, mert hatással vannak a jelenlegi viselkedésre; a nyugati nemzeteknek is gondot okoz az akkori hibák és szándékok beismerése. 

A nem nyugati államok most világossá tehetik, hogy a saját országaiknak és közösségeiknek hosszú történelmük van, amely a nyugati értelmezés ellenére is létezik. Ezeket a történeteket fel kell tárni, meg kell érteni és el kell mesélni. A Nyugatnak meg kell küzdenie ezzel a tendenciával és annak következményeivel, ahelyett, hogy továbbra is tagadással fedné el azt. Chandran Nair gyakorlati példaként hozza fel az indiai kormány diplomáciai erőfeszítéseit, amelyekkel Nagy-Britanniát kényszerítené arra, hogy adja vissza az Indiából ellopott kincseket, köztük a koronaékszerek egy részét. 

A „szabályokon alapuló” nemzetközi rend átértékelése  

Chandran Nair elismeri, hogy bár a washingtoni döntéshozók nem szívesen hallják, de a koncepciót világszerte sokan gúnyolják, és széles körben úgy tekintenek rá, mint a Nyugat által a globális ügyek ellenőrzésére és a hegemónia fenntartására használt eszközre.

A nyugati nemzetekkel szemben egyre nagyobb a neheztelés, mivel a saját szabályaikat ismételten megszegik, emiatt annak pozitív aspektusai ellenére a rend legitimitása is megkérdőjeleződik. 

A növekvő frusztrációval párhuzamosan a hatalom több nemzetre történő szétosztására, a jelenlegi világrend átalakítására való igény is megjelenik, amely új lehetőségeket és kihívásokat teremt. Kína egyre kiemelkedőbb pozíciót tölt be, és olyan globális közjavakat kínál, mint a béketeremtés és az éghajlatváltozás kezelése, amire a nyugati nemzetek nem hajlandók, vagy nem képesek. Hasonlóképpen India is kezd érvényesülni, csakúgy, ahogy más kisebb nemzetek, például az Egyesült Arab Emírségek és Indonézia. 

Ahogy egyre több ország határozza meg a saját útját a 21. században, úgy a Nyugatnak fel kell ismernie, hogy a nemzetközi erőviszonyok eltolódtak. Nem tudja már továbbra ráerőltetni az akaratát másokra. Chandran Nair szerint a Nyugatnak meg kell barátkoznia ezzel az új valósággal, és fel kell ismernie, hogy új, pragmatikusabb és többpólusú megközelítésre van szükség, ahol a nemzetek az együttélés mellett elkötelezett külpolitikát folytatnak, a saját érdekeik által vezérelve, ahelyett, hogy az „egyik vagy a másik oldalhoz” csatlakoznának.  

A nyugati békefenntartás lelepleződik  

Annak ellenére, hogy a világ biztonságának garantálójaként tünteti fel magát, a világ nagy része úgy tekint az Egyesült Államokra és kisebb mértékben Európára, mint amelyek a háborúból profitálnak, ahelyett, hogy a valódi béke előmozdításában lennének érdekeltek. A nyugati katonai-ipari komplexum – különösen az Egyesült Államoké – olyan erős, hogy ma már köztudottan ez irányítja az amerikai külpolitikát, olyannyira, hogy a konfliktusok fenntartása érdekében állandósítsa a háborúból származó profitot.  

Jelenleg az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei élen járnak a globális katonai kiadások növekedésében. Amerika többet költ a védelemre, mint az őt követő tíz ország együttvéve. Hasonlóképpen közismert, hogy a Pentagon költségvetésének csaknem a fele évente magánvállalkozókhoz kerül. A hadiipari komplexum dollármilliókat szán az amerikai kongresszusi választásokra, ami az állam foglyul ejtését és a védelmi költségvetések jelentős növelését eredményezi. 

Chandran Nair szerint

a világ többi része már felismerte, hogy a Nyugatra egyedül nem lehet rábízni a globális béketörekvések irányítását, különösen akkor, amikor a gazdaságuk jelentős része a konfliktusokból származó profitra van berendezkedve.

Ennek fényében örvendetes változás tapasztalható: Kína úttörő békemegállapodásokat közvetít – például Szaúd-Arábia és Irán között –, miközben a világ olyan vezetői, mint az indonéz Joko Widodo, az indiai Narendra Modi és a brazil Luiz Inácio Lula da Silva a modern konfliktusok békés megoldását szorgalmazzák. 

A nyugati pénzügyi szuperstruktúra trónfosztása 

Köztudott, hogy a Nyugat bőségesen kihasználja a pénzügyi erejét a geopolitikai előnyök és célok érdekében. A politikai döntéshozók és szakértők nyíltan beszélnek a „pénzügyek fegyveresítéséről”, a szankciók alkalmazásáról azokkal az országokkal szemben, amelyek nem felelnek meg a nyugati érdekeknek. Az Egyesült Államok és szövetségeseinek azon képessége, hogy befagyasszák, sőt elkobozzák szuverén államok – Afganisztán, Venezuela, Oroszország – tartalékait, sokkoló hullámokat keltett az egész világon. 

Chandran Nair úgy írja, hogy

a Nyugat saját pénzügyi kapzsisága és rossz válaszai olyan pusztító válságokhoz vezettek, mint amilyen a 2007–2008-as pénzügyi krízis vagy a szilícium-völgyi bank közelmúltbeli összeomlása volt. Emiatt egyre nő a bizalmatlanság és a nyugati pénzügyi struktúrák elutasítása. 

Jelenleg is folynak erőfeszítések az Egyesült Államoknak a pénznemén keresztül biztosított túlzott kiváltságok lebontására. Zajlik a dollármentesítés, a valuta részesedése a globális tartalékokból a 2001-es 73 százalékkal szemben tavaly 47-re csökkent. Emellett az országok keresik a SWIFT-rendszert helyettesítő alternatívákat, amelyet szintén kihasználtak a nyugati alapú szankciók támogatására, és ezzel megrémítették a globális többséget.  

Ahogy növekszik a stabil valutával ellátott országok befolyása, úgy alakul ki egy többpólusú gazdasági rend, amely átformálja a geopolitikai szövetségeket, a gazdasági diplomáciát és a nemzetközi intézményeken belüli erőviszonyokat. A szerző szerint ez a változás nagyobb rugalmasságot biztosíthat a fejlődő országok számára a valutájuk és a monetáris politikájuk kezelésében, emellett korlátozhatja a Nyugat lehetőségét arra, hogy egyoldalúan szankciókat vezessen be.  

A nyugati sajtó (média) hitelességének összeomlása  

Fordulóponthoz érkeztünk, mivel

az elmúlt néhány évben ismétlődő hiányosságok fokozták a globális felismerést arról, hogy mekkora a szerepe a nyugati médiának a jelenlegi világrend Nyugat által preferált aspektusainak megőrzésében.  

Chandran Nair példaként említi a nyugati címlapok Kína-ábrázolását. Ezzel azt a terméketlen és félelemkeltő narratívát állandósítja, amely szerint Peking fenyegetést jelent a saját polgáraira és az egész világra nézve. Hongkong és Tajvan geopolitikai kontextusát, bár bonyolult ügy, szelektíven mutatják be, a „mi kontra ők” narratíva nevében, a Nyugat és Kína közötti megértés ösztönzése helyett. 

Hasonlóképpen, az ukrán konfliktus túlnyomórészt egyoldalú bemutatása rendszeresen figyelmen kívül hagyja a régóta fennálló orosz–ukrán kapcsolat nemzeti és regionális geopolitikai összetettségét és a NATO európai terjeszkedésének történetét. Az Északi Áramlat elleni merényletről szóló tudósítások hiánya, amely szabotázst sokak szerint egy nyugati ország követett el, szintén jócskán hozzájárult a nyugati médiába vetett bizalom hiányához mind a nyugati, mind a nem nyugati olvasók részéről.  

Ráadásul a nem nyugati konfliktusok, például a jemeni, a mianmari és a palesztinai nem megfelelő és elfogult tudósítása világszerte az elfogultság, sőt a rasszizmus vádját váltotta ki. 

Megmérettettél, és … 

A nyugati kormányoknak, amelyek a tagadás és elutasítás szellemében működnek, meg kell keresniük a barátaikat szerte a világon, és fel kell ismerniük azt, ami mindenki számára nyilvánvaló: a világ már nem olyan, mint a hidegháború utáni korszakban.  

A régi utaknak vége, és a Nyugatnak egyszerűen már nincs meg az a politikai és pénzügyi hatalma, nem beszélve a nemzetközi legitimitásról, amely egykor.

A nyugati nemzeteknek alkalmazkodniuk kell ehhez a változó nemzetközi környezethez, ahelyett, hogy makacsul ragaszkodnának ahhoz, hogy minden maradjon a régiben. Ha ezt nem teszik, a világ még veszélyesebbé válik, és a Nyugat hitelessége és befolyása tovább csökken – zárja sorait Chandran Nair.