Minden ország megpróbál eligazodni egy olyan új világrendben, amelyben Kína az Egyesült Államok elsődleges versenytársává és időnként riválisává vált. A mindenkori sólymok, a fegyveripar és más, pénzügyileg vagy politikailag érdekelt felek arra törekszenek, hogy ezt a kapcsolatot az egészséges verseny és együttműködés helyett a félelemre, a konfrontációra és az ellenségeskedésre alapozzák. Pedig lehetne más út is.
Eképp építi az amerikai média a nyilvánosság támogatását a Kínával való konfrontációhoz
Elsőként kezdjük Amerikával, bár a világ más országaiból is találhatnánk erre példát. Egy amerikai cikk írója számtalan példával tudná bizonyítani a negyedik hatalom cinkosságát a Pekinggel vívott új hidegháború felé vezető úton. Az NBC Nightly News egyik tudósítását elemezte, bár megjegyzi, hogy ebben a törekvésben látszólag akaratlanul is szövetségesük az amerikai mainstream média többsége.
Az NBC az ominózus tudósításának középpontjában egy közelmúltbeli közös kínai–orosz haditengerészeti gyakorlat állt az alaszkai partok közelében, és mindent felhasználtak ahhoz, hogy az ember arra a következtetésre jusson, hogy csak egy még militaristább és konfrontatívabb magatartás lenne a legmegfelelőbb válasz. Bevezetésképp rögtön Oroszország, Kína és az USA közötti kihívást emlegették, a kihívás bővebb kifejtése nélkül.
Majd a folytatásban (figyeljünk a szóhasználatra) „behatolásnak” nevezte, később pedig „agresszív manőverként” hivatkozott az orosz–kínai a hadgyakorlatra, anélkül, hogy leírta volna, mi volt benne az agresszív. Pedig a narrátor még azt is elismerte, hogy az orosz és a kínai haditengerészet nem lépett az amerikai felségvizekre.
Persze a tudósítás nem szólt a tágabb összefüggésekről, az USA–Kína és az USA–Oroszország kapcsolatok összetettségéről, amelyek segíthettek volna megmagyarázni az orosz és kínai indítékokat. Például, hogy ezeket a gyakorlatokat miért is tartották olyan közel az amerikai területekhez, esetleg felvetve annak lehetőségét, hogy mindez csak válasz volt a saját országaikhoz közeli hasonló amerikai katona gyakorlatokra.
Mindez ahhoz a gondolathoz vezetett, hogy
több pénzt kell adni a Pentagonnak, az alaszkai katonai képességbe való nagyobb beruházásokra, anélkül, hogy megvizsgálnák, hogy erre egyáltalán szükség van-e.
Egy kiegyensúlyozott megközelítés megjegyezte volna, hogy ahogy Kína, az Egyesült Államok is ugyanezt teszi (csak nagyobb gyakorisággal), és mindez egy eszkalációs akció-reakció dinamika része, amelyhez az Egyesült Államok is nagymértékben hozzájárul.
Az amerikai haditengerészet hajói a kínai vagy az orosz partok közelében tevékenykednek, a kínaiak pedig válaszolnak az indo-csendes-óceáni térségben. Mindezzel képzeletbeli fenyegetéseket ébresztenek fel, és katonai reakciójukat úgy sugározzák, mint a betolakodók kiszorítását a vizeikről.
Az sem egészséges, ahogy a haditengerészetek teszik a dolgukat, de az kifejezetten veszélyes, amikor egy birodalom médiája lelkileg felkészíti, mondhatni militarizálja a közvéleményt.
Háborúban fontos a hátország ellenállása
Persze számtalan példa bizonyítja, hogy egy háborút nem érdemes csak úgy kirobbantani főleg, ha a hátország nincs rá megfelelően felkészítve. Az ukrajnai konfliktus viszont azt bizonyítja, hogy az agresszornak sokkal nehezebb a dolga, ha egy ellenséges környezetben kell ügyködnie. Némi különbséget megtapasztalhatott az orosz hadsereg a tavalyi kazahsztáni, majd az azt követő ukrajnai kalandja között.
Az ukrajnai tapasztalatokat valószínű, hogy a kínai elemzők is vizsgálják. Bár
a mainstream média elhinti, hogy Kína készül Tajvan lerohanására, de ez nem lesz egyszerű egy felkészített népesség ellen, ahol még a domborzati viszonyok is jóval tagoltabbak, mint Ukrajnában.
Hogy ez mennyire így van, azt bizonyítja a Kínai Kommunista Párt nemrég megjelent javaslata. Persze elég nyarat megéltem ahhoz, hogy legyenek tapasztalataim mennyit is ér egy kommunista határozat, hogy emellett ne lapuljanak további kellemetlenebb intézkedéseik a tarsolyban, ha az első nem jön be. Mindenesetre érdekes volt olvasni, hogy a kínaiak elsőként nem a kemény erővel próbálkoznának, hanem a lágy erővel (soft power) a nagy cél, Tajvan és Kína egyesítésében.
A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága és az Államtanács
egy megfelelően hosszú dokumentumban tette meg javaslatait Tajvan és a vele szomszédos szárazföldi Fucsien tartomány közötti integrált fejlesztési demonstrációs övezet felépítéséhez.
Cinikusan megjegyezhetnénk, hogy a dokumentum megfelelő hosszúsága egyben bizonyítja a szakértelmet és az átgondoltságot a Tajvannal való integrált fejlesztés új útjainak feltárásában.
Aki egy kis időutazásra vágyik, az megkaphatja a mi rendszerváltozásunk előtti kommunista pártjaink szóhasználatát, de ha ezt lefejtjük, azért a javaslatból felsejlik némi pragmatizmus és előrelátás. Tehát most mellőznénk a Kínai Kommunista Párt megingathatatlan történelmi feladatáról, a minden kínai nép közös törekvéséről szóló mondatokat. És azt is kihagynánk, hogy a kínai pártelnök (Hszi Csin-ping Gondolat a szocializmusról egy új korszak kínai jellemzőivel) vezetésével miképp hajtják alaposan végre a Kínai Kommunista Párt 20. Nemzeti Kongresszusának szellemiségét, ragaszkodva a párt átfogó stratégiájához a tajvani kérdés megoldására az új korszakban, megvalósítva az „egy család a Tajvani-szoros mindkét oldalán” koncepciót.
A kínaiak tehát Tajvan magukhoz édesgetésére felhasználnák a közeli Fucsien tartományt, és kimondják, hogy a „tajvani honfitársaik” egyenlő bánásmódban részesülnek a szárazföldi tartományban. Az alapgondolat tehát az, hogy a két tartomány között növelnék az együttműködést, gördülékenyebbekké tennék a tartományok közötti személyi kapcsolatokat, a kereskedelem és a befektetések áramlását.
Bár az egyes intézkedéseket a megfelelően hosszú dokumentum részletesen taglalja, itt csupán szemezgetünk belőle a teljesség igénye nélkül.
Például
befektetnének a két tartomány közötti szállítási és logisztikai infrastruktúra kiépítésébe. Optimalizálnák és fokoznák a személy- és teherszállítási útvonalakat Fucsien partjai és Tajvan között.
Ösztönöznék a tajvani honfitársaikat, akik soha nem jártak a szárazföldön, hogy jöjjenek Fucsienbe látogatások és csereprogramok céljából. Támogatnák, hogy a tajvani diákok Fucsienbe jöjjenek tanulni. Egyenlő bánásmódot ígérnek a tajvani gyermekeknek a középiskolai vagy az alacsonyabb szintű oktatási intézményekbe való beiratkozáskor. Hívják a tajvani egyetemistákat, ahogy küldenék a sajátjaikat is, és együttműködést ajánlanak a két terület egyetemei kutatóintézetei között.
De ösztönzik a tajvaniakat, hogy vállaljanak munkát Fucsienben, emellett támogatnák a vállalkozásaikat, hogy több tajvanit vegyenek fel munkaviszonyba. Szakmai képzettséget elismernék, és megoldanák a jogászok és az orvosok praxisát is.
A párt dokumentumában megengednék, hogy a tajvani honfitársaik részt vegyenek Fucsien ökológiai és környezetvédelmi fejlesztésében, a vidék újraélesztésében, a szociális jólétben. Sőt ösztönöznék, hogy tajvani honfitársaik vegyenek részt a jogállamiság kiépítésében Fucsienben választottbíróként, közvetítőként, népi értékelőként, népi felügyelőként, ügyészi összekötőként és igazságügyi segédmunkásként.
Még a tajvani honfitársaik életét is megkönnyítenék ott, például
eltörölnék a tajvaniak ideiglenes tartózkodási regisztrációját, engedélyezik, hogy annyi ideig telepedjenek le Fucsienben amennyit csak akarnak. Sőt, ösztönöznék arra őket, hogy ingatlanokat vásároljanak, és megnyitnák előttük az anyaország társadalombiztosítási rendszerét.
A gazdaság és kereskedelem mély integrációjának előmozdítása jegyében optimalizálnák a Tajvant is érintő üzleti környezetet. Ajánlják, hogy közösen dolgozzanak ki közös szabványokat az ipar számára, és vizsgálják meg a tajvani vállalkozások számára egy képesítésértékelési és tanúsítási rendszer létrehozását. Emellett elmélyítenék az ipar együttműködését. Támogatnák a helyi és a tajvani vállalkozásokat Fucsienben, hogy közösen építsenek ki vállalati együttműködési szövetségeket. Támogatnák a többszintű pénzügyi piacok kiépítését, a tajvaniak belépését az anyaország pénzügyi piacának fejlesztésébe.
Még a tajvani gazdákat és halászokat is ösztönöznék, hogy vegyenek részt a Fucsien vidékének fejlesztésében, és vegyenek részt a vidék revitalizációjában. Elmélyítenék a Fucsien és Tajvan közötti idegenforgalmi fejlesztését, és támogatnák a tajvani vállalkozásokat a vidéki turizmus minőségének javításában és fejlesztésében. Vonzanák a tajvani vállalkozásokat oda, hogy e-kereskedelemmel, egészségügyi ellátással, logisztikával, vendéglátással és más szolgáltató iparágakkal foglalkozzanak.
Természetesen még számtalan pontban érintik a gazdasági együttműködést, ahogy részletesen kifejtik a társadalmi és kulturális cserék területén mi mindent szeretnének véghezvinni.
Puha vagy kemény forgatókönyvre számíthatunk?
Feltehetjük a kérdést, mi lesz Tajvan sorsa, hogy az amerikaiak vagy a kínaiak fogják felettük tartani önzetlen kezüket (markukat). Azt hiszem engem mint közép-európait a végső győztes neve annyira nem érdekel, az viszont igen, hogy a harc milyen eszközökkel fog eldőlni.
Nem mindegy, hogy kemény vagy lágy erőket fognak bevetni. Mert ha a fegyverek kerülnek előtérbe, az nagyon könnyen világégéshez vezethet, amit mi itt Európában is megszenvednénk.
Persze mi magyarok megtapasztaltuk a történelemből, hogy a kemény erőt nem mindig érdemes használni, viszont azt is be kell ismernünk, hogy a lágy erő alkalmazását még nem igazán sajátítottuk el. Pedig érdemes volna alkalmaznunk a szomszédságpolitikában, hogy végre magunk mögött hagyjuk a kis-Antant örökségét és békés, együttműködő Közép-Európát alakítsunk ki.
