A Politico cikke arról számol be, hogy Sarcelles általában nyüzsgő „Kis Jeruzsálem” negyedében csak a fegyveres francia katonák járőröznek. A Hamász október 7-i, Izrael elleni támadása óta ez a Párizs északi külvárosában található, nagyrészt zsidó enklávé kísértetiesen csendes,  

a helyiek a lehető legkevesebbet mozognak, az éttermek és a kávézók pedig elveszítették a szokásos vendégkörüket, miután a helyi zsidó közösség attól tart, hogy egyre több antiszemita támadás éri őket. 

„Az emberek félnek, sokkos állapotban vannak, elvesztették az életkedvüket” – mondta Alexis Timsit, egy pizzéria vezetője. „Az üzletem forgalma 50 százalékkal csökkent, nincs nyüzsgés az utcán, senki sem sétálgat” – tette hozzá egy nagy képernyő előtt, amely éjjel-nappal közvetíti a háborúról szóló tudósításokat. 

Franciaországban az elmúlt három hétben több antiszemita incidens történt, mint az elmúlt évben: 501 bűncselekményt jelentettek, a szóbeli gyalázkodástól és antiszemita graffititől kezdve a halálos fenyegetéseken át a fizikai támadásokig. A vizsgált antiszemita cselekmények közé tartoznak a zsinagógák előtt összegyűlt csoportok, amelyek fenyegetéseket kiabáltak, valamint a délnyugati Carcassonne-ban egy stadion előtt fújtak fel olyan graffitiket, mint például „a zsidók megölése kötelesség”. A belügyminiszter a támadások óta több rendőrt és katonát vezényelt a zsidó iskolákhoz, imahelyekhez és közösségi központokhoz, ez Sarcelles-ben azt jelenti, hogy katonák őrzik az iskolákat. 

„Igyekszem nem mutatni a lányomnak, hogy félek” – mondta Suedu Avner, aki reméli, hogy a konfliktus nem tart túl sokáig. A Hamász-támadások nyomán azonban egyfajta pánik uralkodott el a közösségben, amely egyes esetekben futótűzként terjedt a WhatsApp-csoportokban. Egy különösen feszült napon a szülők még az iskolából is kivették a gyermekeiket. 

Franciaországban él a legnagyobb zsidó közösség Izraelen és az Egyesült Államokon kívül, a becslések szerint mintegy 500 ezer, és az egyik legnagyobb muszlim közösség is Európában.  

Izrael Hamász elleni háborúja most olyan helyeken fenyegeti a törékeny békét, mint Sarcelles, Franciaország egyik legszegényebb városa, ahol zsidók ezrei élnek többnyire észak-afrikai származású bevándorló hátterű, többnyire muszlim szomszédokkal együtt, alacsony jövedelműek által lakott lakótelepeken. 

A hatóságokat eközben gyakran ellentétes igények feszítik – a biztonságukat féltő zsidók és a palesztin ügy iránt rokonszenvet érző muzulmánok között. Izraelben és a palesztin területeken tett látogatása során Emmanuel Macron francia elnök is nehezen, de próbált egyensúlyt keresni aközött, hogy támogassa Izraelt a Hamász elleni harcban és felszólítson a palesztin életek megóvására. 

Timsit számára a fenyegetés nagyon is valós. A pizzériáját néhány hónappal ezelőtt randalírozók fosztották ki, amikor Párizs egyik külvárosában egy rendőr által halálosan meglőtt tinédzser zavargásokat okozott a szegény lakótelepeken szerte Franciaországban. 

A támadás nem volt antiszemita, mondta, de egyfajta emlékeztető volt. 2014-ben egy palesztinbarát tüntetés, amely Izrael Gáza elleni szárazföldi offenzívája ellen tiltakozott, zsidó üzletek elleni antiszemita zavargásba torkollott. „Csak egy szikra kell ahhoz, hogy mindez újra fellángoljon” – mondta Timsit. 

A franciaországi zsidók a 2000-es évek eleje óta egyre több antiszemita támadásnak vannak kitéve, ami mélyen belevág a nemzeti pszichébe, mivel Franciaország a második világháborúban együttműködött a náci Németországgal. 

„Az erőszaktól való félelem Franciaországban a második intifádával jelent meg” – mondta Marc Hecker, az IFRI agytröszt izraeli–palesztin konfliktus szakértője, utalva a palesztin területek izraeli megszállása elleni felkelésre. „Minden alkalommal, amikor a közel-keleti helyzet fellángol, Franciaországban megnő az antiszemita bűncselekmények száma” – tette hozzá. Ezen támadások veszélye a zsidó iskolák és a zsinagógák fokozott biztonsági intézkedéseinek bevezetését eredményezte, és a zsidó szervezetek szerint sok francia zsidót eltántorított attól, hogy egyes területeken kipát viseljen. Az alacsony szintű támadások mellett a francia zsidók az iszlamisták elsődleges célpontjai is, mivel Franciaország az elmúlt évtizedben egy olyan terrortámadási hullámmal küzd, amely többek között iskolákat, bárokat és középületeket ért. 2012-ben három gyermeket és egy rabbit lőtt le egy toulouse-i zsidó iskolában közvetlen közelről Mohamed Merah, egy fegyveres, aki az al-Kaidához való tartozását vállalta. 2015-ben négy embert öltek meg egy Párizs melletti szupermarketben. Bár a Hamász, az al-Kaida és az ISIS hálózatai különállók, Hecker figyelmeztetett, hogy a Hamász Izrael elleni támadásának mértéke felerősítette az iszlamistákat mindenütt, és ismét mély félelmet keltett a franciaországi zsidók körében. 

Sarcelles sok zsidója szefárd – azaz spanyol származású –, és Észak-Afrikában kötött ki, amikor Spanyolország a középkorban kiűzte a zsidó lakosságát. A legtöbben Franciaországba érkeztek, miután a korábbi francia gyarmatokon, Algériában és Tunéziában éltek. Sarcelles muszlim lakossága tehát kulturális és nyelvi szempontból is közös a zsidó közösséggel, és a két csoport évtizedek óta viszonylagos harmóniában él együtt. Patrick Haddad, Sarcelles polgármestere irodájában Nelson Mandela és Marianne, a francia republikanizmus szimbólumának kettős tekintete alatt áll, és mindkettőjük képe díszíti a falát, miközben a helyi lakosság eddigi békés együttéléséről elmélkedik. „A támadások óta egyetlen antiszemita támadás sem történt Sarcelles-ben… Már több mint két hete, és mi összetartjuk a dolgokat” – mondta mosolyogva, az érezhető feszültség ellenére. A város muszlimjai és zsidói között baráti a viszony, mondta Haddad, és a helyiek az utcán büszkék a más vallású emberekkel való barátságukra. „A kapcsolatok könnyűek, hasonló a kultúránk, sok zsidó Tunéziából, Algériából származik, sőt, még arabul is beszélnek” – mondta Naima, egy muszlim nyugdíjas, aki a magánéletének védelme érdekében nem akarta megadni a vezetéknevét. „A családom, a férjem és a gyerekeim tisztelik a zsidókat, de sokakat ismerek, akik dühösek Izraelre” – tette hozzá Naima, aki fiatal felnőttként költözött Algériából Franciaországba. 

„Vannak muszlim barátaim, jól kijövünk egymással, nem megyünk oda, hogy megverjük a másikat” – mondta Avner. 

Csakhogy sokak számára a politika – és az izraeli–palesztin konfliktus – tabu, és a közösségek viszonylag külön élnek, a legtöbb zsidó diák vallásos iskolába jár. 

De Izraelnek a zsidók számára a végső, biztonságos menedékként kialakult képe megingott, miután a Hamász több mint 1400 izraelit ölt meg szörnyű támadásokban – mondta Haddad. 

Hová mennek a zsidók, ha Izraelben sincsenek biztonságban? Az emberek félelmei felerősödtek, tartanak attól, ami itt történik, és gyötrődnek amiatt, ami a zsidók menedékállamában zajlik

– fűzte hozzá. A Hamász támadásai óta több francia család visszatért Izraelből, hogy Sarcelles viszonylagos békéjében találjon ideiglenes menedéket. 

Borítókép: MTI/EPA/Reuters pool/Benoit Tessier