Kerekes György, a Makronóm Intézet alapítójának írása 

A szabadkereskedelem a második világháború vége óta a világrend alapját képezte, a kilencvenes évektől a neoliberális gazdaságpolitika látványos sikereket ért el: Amerikában a reagonomics, Nagy-Britanniában a theatcherizmus kétségtelen sikere volt a stagflációból való kitörés, a gyorsabb növekedés és a vállalkozói szellem előretörése. Nem csoda, hogy a kisebb és nagyobb gazdaságok másolni akarták ezt a modellt. Akadtak persze kritikusok, akik rámutattak az egyenlőtlenségek növekedésére és a társadalmi mobilitás csökkenésére, a kapzsiság korszakának eljövetelére, de a GDP-re épülő statisztika a neoliberális modell hatékonyságát mutatta. És mintha a kivételek és kudarcok Fidel Castrót igazolták volna: a legendás örök forradalmár szerint a kapitalizmus sohasem fogja meghódítani Ázsiát, Afrikát és Latin-Amerikát. Látványos kudarc volt a neoliberális gazdaságpolitika számára Argentína, de Brazília is sokat bukdácsolt, ahogy 2000 körül Indonézia vagy Kambodzsa is reménytelennek tűnt.  

Egyedül a kommunizmus nélkül kommunista vezetésű Kína tűnt kirobbanó sikernek. De Kínának nem csak a nyugati kapitalisták az ellenfelei, legnagyobb feltörekvő riválisa India. Az ottani politika már jó ideje kacérkodott a neoliberalizmussal mint a Kína utoléréséhez szükséges megoldással. 

1991 óta az indiai állam deklaráltan igyekezett a gazdaságirányítás bizonyos területeiről kivonulni, megszüntetni a kereskedelmi korlátokat és az állami monopóliumokat. Csökkentették az adókulcsokat, ösztönözték a versenyt és az ipari termelést, nyitottak a világpiac még feltérképezetlen területei felé. Amilyen nagy és bonyolult ország India, ezek a reformok lassan haladtak, de a kapitalizmus elszabadult: hiába nőtt a külföldi működőtőke-beáramlás és az export, a módszerváltás legalább annyi problémát okozott, mint amennyi hasznot hajtott, ami mostanában egy hatalmas botrányban kulminálódik. 

Hidegháború 2.0: a történelem mintha megismételné önmagát a világ vezető két nagyhatalmának szembenállása kapcsán, de az alaphelyzet mégis más. A második világháború lezárásával az Egyesült Államok és a Szovjetunió között hidegháború alakult ki, amely egészen az utóbbi 1991-es bukásáig tartott. Most hasonló elhidegülésnek lehetünk szemtanúi a jelenlegi hegemón szuperhatalom, az USA és a második vonalból felemelkedő új kihívó, Kína között. Mi, a Makronóm Intézetben a hidegháború 2.0 alatt többek között a Kína és az Egyesült Államok közötti fegyverkezési, technológiai és űrversenyt, a befolyási övezetek és szövetséges blokkok létrejöttét, a kulturális és ideológiai szembenállást, a proxyháborúkat, valamint a kereskedelmi korlátok és a protekcionizmus új korszakát értjük. Ezeken a dimenziókon keresztül fog eldőlni az USA hegemón szerepének fennmaradása vagy bukása. 

Társadalmi egyenlőtlenségek  

India egy ideje a világ legnépesebb országa, ugyanakkor a gazdasági egyenlőtlenségek cseppet sem csökkentek az elmúlt 20 évben. A felső 10 százalék kezében van a nemzeti vagyon 77 százaléka, sőt a 2010-es években a legfelső 1 százalékhoz került az akkor megtermelt vagyon 73 százaléka, míg 670 millió szegény csak 1 százalékkal növelte a vagyonát. 

Elégedetlen szegények  

Minden másodpercben két indiai süllyed a szegénységi küszöb alá, mert nem tudja fizetni az egészségügyi költségeit. Az országban nincs általános társadalombiztosítás, a piaci alapú egészségügy pedig hatalmas teher az amúgy sem jó egészségi állapotban lévő embereknek. A 2021-es farmertüntetéseknek 700 halálos áldozata volt, és azért robbantak ki, mert a kormányzat új agrártörvényei szerintük a terjeszkedő külföldi multiknak kedveztek. 

Rapid urbanizáció, a városiak és az agrártársadalom közötti feszültségek 

A gyorsan növekvő nagyvárosok agglomerációja egyre több területet igényel, Mumbai vagy Bengaluru valósággal felfalja a kisebb falvakat, ami felszítja az agráriumból élő tömegek és városiak közötti feszültségeket 

Korrupció és nepotizmus 

Mintha a neoliberális modell magában foglalná a nagy léptékű korrupciót is, az Adani Group nevű konglomerátumot 2023 elején a Hindenburg elemzői csoport nevezte meg mint a világtörténelem legnagyobb csalóját. Gautam Adani, a világ egykori második leggazdagabb üzletembere 120 milliárd dollárt vesztett, és az amerikaiak által írt jelentés szerint nemcsak megvesztegetés és tőzsdei csalás terheli, de a törvényhozásba való beavatkozás is. Az indiai ellenzék szerint az Adani csoportot a kormány nemcsak Indiában, de más országokban is, főleg az indai stratégia célkeresztjében lévő délkelet-ázsiai államokban segítette üzlethez jutni. 

Ez utóbbi mondat a kulcs: a globális blokkosodás, a világrendváltás az üzleti konglomerátumokat is új kihívások elé állítja, nemcsak Európában, de a feltörekvő gazdaságokban is. Mi, a Makronóm Intézetben ezért használjuk a blokkosodás és a hidegháború 2.0 kifejezéseket. A legerősebb vállalatoknak is figyelembe kell venniük a geopolitikai megfontolásokat. A neoliberális elvek mentén a piaci folyamatokból való teljes állami kivonulás ugyanakkor nem akadályozza meg az állam és az üzleti szféra nemkívánatos összefonódását, ahogy a növekedési számok javulása sem egyenlő a harmonikus, fenntartható növekedéssel. 

Kapcsolódó: 

Borítókép: MTI/EPA/Indiai sajtótájékoztatási hivatal