A nemzetközi kapcsolatok hierarchiájának átalakulása és a középhatalmak felemelkedése új dinamikát hozott a globális politikába. A legfrissebb felmérés szerint az Egyesült Államok és Kína mellett Szaúd-Arábia, Brazília és Indonézia is a nagyhatalmak közé léphet.
A hatalmi versengés új és egyre felértékelődő területeken dőlhet el. Ebben a küzdelemben a nyitottságnak, a bőséges tőkeforrásoknak és az ellenálló képes, diverzifikált gazdaságoknak döntő szerepük lesz. Talán az egyik legfontosabb terület a mesterséges intelligencia, amely technológiában az USA egyre inkább veszít az előnyéből. Ezt igazolja a DeepSeek is.
Indonézia hivatalosan is a BRICS legújabb tagjává vált kedden, jelentette be a soros brazil elnökség. Ezzel a szövetség létszáma 10-re nőtt.
A világkereskedelem fókusza egyre inkább Délkelet-Ázsiára irányul, ahol az ASEAN országai a gazdasági integráció és a külföldi befektetések révén a globalizáció következő szakaszának kulcsszereplőivé váltak. Kína és az USA között egyensúlyozva a régió geopolitikai és gazdasági közvetítőként erősíti pozícióját.
“A politika lényege az ütemérzék, kis országként pedig nem mulaszthatunk el egyetlen fontos ütemet sem” – mondta Orbán Viktor az Eurázsia Fórum nyitóünnepségén. A miniszterelnök rávilágított, hogy Európa elbizonytalanodott és a változások vesztesévé vált. Az eurázsiai együttműködés azonban új lehetőségeket kínál, amelyek kiaknázása által újra meglovagolhatjuk az átrendeződés hullámait.
A G20 komoly kihívások előtt áll: a globális dél egyre inkább a BRICS+ felé fordul, miközben recseg-ropog a Bretton Woods-i intézményrendszer. A csoport viszont még időben van a reformokhoz, hogy megmentse a globális pénzügyi rendszert. Mi kell a sikerhez?
Az árukereskedelem stagnál, míg a kereskedelmi szolgáltatások továbbra is erősek maradnak.
Az Egyesült Államok egyre nagyobb aggodalommal figyeli, ahogy geopolitikai ellenfelei, mint Irán, Oroszország és Kína szorosabbra fűzik kapcsolataikat, kihívást intézve az amerikai globális dominancia ellen. Mindezt annak ellenére teszik, hogy Washington folyamatos figyelmeztetésekkel és szankciókkal próbálja megakadályozni ezen együttműködések elmélyítését.
Délkelet-Ázsia országai Kína és a Nyugat között egyensúlyoznak, kiélvezve azt, hogy Washington és Peking egyaránt stratégiai partnerként tekint a régióra. Vajon meddig kell még várni a közös fellépésükre?
A Washington és Peking közötti rivalizálás erős nyomás alá helyezte a globális kereskedelmet. A rendszer azonban eddig jóval ellenállóbbnak tűnik, mint azt sokan várták.
Branko Milanović világhírű közgazdász egy nagyon érdekes eszmefuttatást vett górcső alá, amely négy különböző ideológiai koalíciót határoz meg a jelenleg folyó és a világpolitikát befolyásoló ukrajnai és gázai konfliktus mentén.
Miközben a világ az egyre növekvő geopolitikai széttöredezettséggel küzd, fontos, hogy elgondolkodjunk a múlt tanulságain, különösképpen a hidegháború gazdasági hatásain. A vasfüggöny nagyjából megfelezte a keleti és a nyugati blokk közötti kereskedelmi forgalmat, és a keleti térség országaiban jelentős jóléti veszteségeket okozott, amely egészen a hidegháború végéig fennmaradt.
Délkelet-Ázsia egyre inkább a BRICS-országok felé fordulna, és ez olyan globális változás lenne, amelyet Washingtonban kevesen láttak előre. Amerika gondosan építgette az ASEAN-szövetséget, csakhogy a benne lévő országokat csábítja a finanszírozáshoz való hozzáférés és az USA befolyásától való függetlenség. Eközben Lavrov orosz külügyminiszter bejelentette, hogy lassítaná a BRICS bővítését, mert még ki kell dolgozni a tagság feltételeit.
India a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) országainak központi bankjaival közösen gőzerővel dolgozik egy olyan platformon, amely lehetővé teszi a határokon átnyúló azonnali és olcsó lakossági tranzakciókat.
Elsősorban nyugati politikai nyomásra erősödnek a blokkosodási törekvések, amelyek között egyre gyakrabban jelennek meg a Kínáról való leválás forgatókönyvei. Ezek kedvezőtlen gazdasági hatásai jól számszerűsíthetők – írja az Index.hu minapi cikkében –, az Európai Unió a gazdasági teljesítményének a 0,6 százalékát is elveszítheti. A nagyságrend még a legoptimistább forgatókönyv esetén is ennyi, ami az egyéves horvát GDP-nek felel meg – jelezte az Index.hu portál kérdésére Santo Martin. A Makronóm Intézet vezető elemzője szerint a blokkosodásnak hosszú távú nyertese nincs, a kérdés csupán az, hogy ki veszít vele többet.
A projektet a nagy pénzügyi intézetek és központi bankok is figyelemmel kísérik, ha pedig bejön az elképzelés, az tovább gyengíti a dollár globális tartalékvaluta-státuszát.
Peking átvette a karmesteri szerepet Afrikában, az USA viszont egyre inkább kiszorul onnan. Ahogy Kína nagyobb befolyást szerez a tengereken is, Washington még profitálhat belőle, hogy az emiatt aggódó távol-keleti országok az ő karjaiban keresnek menedéket. A két nagyhatalom megítélése azonban együtt romlik, így egyre valószínűbbé válik egy multipoláris világ eljövetele.
Washington az Európai Unióra próbál nyomást gyakorolni, hogy hozzá hasonlóan sújtsa brutális extravámokkal a Kínából érkező termékeket. Lelkesedésében egyelőre nem sokan osztoznak – meglepő, de még Ursula von der Leyen sem.
A Debreceni Egyetem és a Makronóm Intézet szervezésében, a Makroszkóp rendezvénysorozat keretében tartottak konferenciát A blokkosodás gazdasági hatásai címmel az oDEon Színházban. A szakemberek a téma kapcsán megoldási lehetőségeket is felvázoltak előadásaikban.
A Fehér Házat immár nem a racionális gazdasági gondolkodás, csupán a hisztéria, a kínafóbia és a romboló rettegés irányítja. Elnökválasztási kampány van, de Biden gyűlölete és átgondolatlan vámpolitikája átlépett egy határt – ez pedig mindenkinek véres sebeket fog okozni.
A magyar kormány a legnyíltabb lapokkal játszott az elejétől kezdve. Nem maszatolt, nem ködösített, és végképp nem játszotta el azt a botrányosan gyenge darabot, amelyben egyes nyugati vezetők habzó szájjal uszítanak Kína ellen, majd a hátsó kapun beosonnak Pekingbe egy „Éhes vagyok, kérek még!” feliratú szakadt pólóban.
A Debreceni Egyetem és a Makronóm Intézet szervezésében, a Makroszkóp rendezvénysorozat keretében tartottak konferenciát május 15-én a Blokkosodás gazdasági hatásai címmel, ahol a szakemberek megoldási lehetőségeket is felvázoltak a kihívások kezelésére.
Az Egyesült Államok és szövetségesei állandóan moralizáló, mégis lekezelő politikájára lassan senki sem lesz vevő Afrikában. Miközben a nyugatiak szép lassan kiszorulnak térségből, a kontinensen rohamosan növekvő népesség és energiaéhség soha nem látott mértékben tágítja a terepet a két keleti ország beruházásai előtt.
Nem csitul a világpolitika arénája, folytatódik a geopolitikai blokkosodás. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) a globális kereskedelmi volumen kapcsán a legfrissebb előrejelzésében 2,6 százalékos növekedést vár a tavalyi 1,2 százalékos esést követően. Ennek oka az infláció csökkenése és a monetáris politika borítékolható normalizációja.
Az Egyesült Államok egyre agresszívabb kereskedelmi és külpolitikája Kínával szemben a legfeketébb hidegháborús hangulatot kezdi idézni. Mindent átszőnek a nemzetbiztonságra való hivatkozás kibogozhatatlan szálai, Kína hibáztatása pedig jótékonyan eltakarja a problémák fő forrását: az amerikai gazdaságpolitika elhibázott lépéseit. A következmények katasztrofálisak lesznek.
A világkereskedelem teljes átrendeződését tapasztalhatjuk az elmúlt években. A geopolitikai távolság egyre inkább meghatározza az országok kereskedelmi kapcsolatait, ennek köszönhetően az egymástól távoli államok egyre kevésbé kereskednek egymással. A többnyire a fejlődő országok közé tartozó közvetítő államok lehetnek a folyamat fő nyertesei, amelyek ennek köszönhetően a beáramló külföldi tőkebefektetésekből a korábbinál jóval nagyobb szeletet hasíthatnak ki.
A világ egyre inkább eladósodik, és ez alól az Egyesült Államok sem kivétel: a következő évtizedekben az amerikai tartozások példátlan növekedése várható. A válság kezelését jelentősen hátráltatja a politikai polarizáció, miközben a növekvő kamatterhek rontják az amerikai gazdasági kilátásokat. Nő a bizonytalanság az USA fizetőképességével kapcsolatban, és már látszanak a jelei egy szélesebb körű dedollarizációs folyamatnak is. Amennyiben Washington nem tudja megfelelően kezelni ezeket a válságokat, az eladósodás alááshatja az amerikai globális dominancia alapjait.
A világkereskedelmet a korábban vártnál is jobban átformálja a blokkosodás: az Egyesült Államok és Kína, illetve az EU és Oroszország közötti kereskedelmi szálak drasztikus meggyengülése várható a következő tíz évben. A világban zajló folyamatok és trendek mind a szétválás irányába mutatnak, az átrendeződés elsődleges nyertesei pedig a mosodaországok és az el nem köteleződő középhatalmak (ingaállamok) lehetnek.
Kína felemelkedése és az USA visszaszorulása mára már szinte közhely. A 2020-as évtized geopolitikai átrendeződéssel és számos új kihívással köszöntött ránk. Ezek közül a járvány és az orosz–ukrán háború csak a jéghegy csúcsát jelentik. A világhatalmi átrendeződések időszakában érdemes a múltba tekinteni, hátha a történelem választ kínál jelenkori kihívásaink némelyikére.
Az Egyesült Államok és Kína között zajló kereskedelmi versengés az elmúlt években meglehetősen átrendezte az ellátási láncokat. Eközben a geopolitikai színtéren egyre erősödő széttöredezettséget, polarizációt tapasztalhatunk. Ilyen helyzetben rendkívül fontossá válhat az olyan konnektorállamok szerepe, mint Vietnam, Lengyelország, Mexikó, Marokkó, Indonézia és Magyarország. A jelenlétük annyira fontos, akár egy épület vagy hídszerkezet megépítésénél a kapcsolódási pontok.
