Az Egyesült Államok és szövetségesei állandóan moralizáló, mégis lekezelő politikájára lassan senki sem lesz vevő Afrikában. Miközben a nyugatiak szép lassan kiszorulnak térségből, a kontinensen rohamosan növekvő népesség és energiaéhség soha nem látott mértékben tágítja a terepet a két keleti ország beruházásai előtt.
Nem csitul a világpolitika arénája, folytatódik a geopolitikai blokkosodás. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) a globális kereskedelmi volumen kapcsán a legfrissebb előrejelzésében 2,6 százalékos növekedést vár a tavalyi 1,2 százalékos esést követően. Ennek oka az infláció csökkenése és a monetáris politika borítékolható normalizációja.
Az Egyesült Államok egyre agresszívabb kereskedelmi és külpolitikája Kínával szemben a legfeketébb hidegháborús hangulatot kezdi idézni. Mindent átszőnek a nemzetbiztonságra való hivatkozás kibogozhatatlan szálai, Kína hibáztatása pedig jótékonyan eltakarja a problémák fő forrását: az amerikai gazdaságpolitika elhibázott lépéseit. A következmények katasztrofálisak lesznek.
A világkereskedelem teljes átrendeződését tapasztalhatjuk az elmúlt években. A geopolitikai távolság egyre inkább meghatározza az országok kereskedelmi kapcsolatait, ennek köszönhetően az egymástól távoli államok egyre kevésbé kereskednek egymással. A többnyire a fejlődő országok közé tartozó közvetítő államok lehetnek a folyamat fő nyertesei, amelyek ennek köszönhetően a beáramló külföldi tőkebefektetésekből a korábbinál jóval nagyobb szeletet hasíthatnak ki.
A világ egyre inkább eladósodik, és ez alól az Egyesült Államok sem kivétel: a következő évtizedekben az amerikai tartozások példátlan növekedése várható. A válság kezelését jelentősen hátráltatja a politikai polarizáció, miközben a növekvő kamatterhek rontják az amerikai gazdasági kilátásokat. Nő a bizonytalanság az USA fizetőképességével kapcsolatban, és már látszanak a jelei egy szélesebb körű dedollarizációs folyamatnak is. Amennyiben Washington nem tudja megfelelően kezelni ezeket a válságokat, az eladósodás alááshatja az amerikai globális dominancia alapjait.
A világkereskedelmet a korábban vártnál is jobban átformálja a blokkosodás: az Egyesült Államok és Kína, illetve az EU és Oroszország közötti kereskedelmi szálak drasztikus meggyengülése várható a következő tíz évben. A világban zajló folyamatok és trendek mind a szétválás irányába mutatnak, az átrendeződés elsődleges nyertesei pedig a mosodaországok és az el nem köteleződő középhatalmak (ingaállamok) lehetnek.
Kína felemelkedése és az USA visszaszorulása mára már szinte közhely. A 2020-as évtized geopolitikai átrendeződéssel és számos új kihívással köszöntött ránk. Ezek közül a járvány és az orosz–ukrán háború csak a jéghegy csúcsát jelentik. A világhatalmi átrendeződések időszakában érdemes a múltba tekinteni, hátha a történelem választ kínál jelenkori kihívásaink némelyikére.
Az Egyesült Államok és Kína között zajló kereskedelmi versengés az elmúlt években meglehetősen átrendezte az ellátási láncokat. Eközben a geopolitikai színtéren egyre erősödő széttöredezettséget, polarizációt tapasztalhatunk. Ilyen helyzetben rendkívül fontossá válhat az olyan konnektorállamok szerepe, mint Vietnam, Lengyelország, Mexikó, Marokkó, Indonézia és Magyarország. A jelenlétük annyira fontos, akár egy épület vagy hídszerkezet megépítésénél a kapcsolódási pontok.
A Világgazdasági Fórumon a kínai kormányfő arról beszélt, hogy a globális bizalom erodálódása már nemcsak a gazdasági növekedést, de a békés fejlődést is veszélyezteti. Peking ötpontos tervet állított össze az újjáépítése érdekében.
Az Európai Unió sokat emlegetett „kockázatmentesítése” gyakorlatilag egyet jelent a kínai kereskedelemről való fokozatos leválással és a blokkosodás kezdő lépésével. Az Európai Bizottság az USA iránymutatása alapján átpolitizált kereskedelmi stratégiája azonban sokkal súlyosabb veszélyt is rejt magában, mint egy új kereskedelmi és hidegháború kezdetét.
Az USA és a Szovjetunió soha nem került közvetlen összecsapásba, de évtizedeken át harcoltak egymás ellen proxy háborúk és egyéb beavatkozások formájában. Ma, a hidegháború 2.0 és blokkosodás időszakában igaz, hogy Ukrajna és Gáza lokális konfliktusok, de globális következményeik vannak. Ebben a turbulens nemzetközi környezetben a Makronóm Intézet által azonosított ingaállamok szerepe is felértékelődik.
A digitális kommunikációt védő titkosítást egy napon a kvantumszámítógépek feltörhetik. A nagyhatalmak, főként Kína és az Egyesült Államok versenybe kezdett, hogy melyikük tudja ezt a kódfeltörést előbb megvalósítani. Ezzel a kvantumtechnológia is bekerült annak a technológiai versenynek a területei közé, amit mi itt, a Makronóm Intézetben már a hidegháború 2.0 és a blokkosodás keretein belül elemeztünk.
Ma került sor az Ázsiai-Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) csúcstalálkozója apropóján Joe Biden és Hszi Csin-ping találkozójára is a San Franciscótól délre fekvő Filoli birtokon. Maga az, hogy a világ két vezető hatalmának elnöke hajlandó személyes találkozón megvitatni a legfontosabb kérdéseket, bizalomra adhat okot, de reálisan nézve komoly eredményekre nem lehet számítani.
Jake Sullivan, az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója elmélkedett a minap a Foreign Affairsben az Egyesült Államok stratégiai dilemmáiról egy megváltozott nemzetközi rendben. Következtetéseinek kicsengése és felvetései meglepően jól rezonálnak arra a pragmatikus és patrióta hozzáállásra, amit a Makronóm Intézet is képvisel.
Az 1990-es évektől a neoliberális gazdaságpolitika sikere láttán a kisebb-nagyobb gazdaságok másolni akarták ezt a modellt. Mint hamar kiderült, a neoliberális gazdaságpolitika nem hozza el a kánaánt. Ennek az egyik legkézzelfoghatóbb példája India: elég csak a társadalmi egyenlőtlenségekre, a korrupcióra és a nepotizmusra utalni.
A geopolitikai kihívások növekedésével a vállalatok kommunikációjában is egyre hangsúlyosabbá válik a kockázatcsökkentés irányába mutató kifejezések használata. Az IMF jelentése szerint a negyedéves eredménybeszámoló egyeztetéseken elhangzó, blokkosodáshoz köthető kifejezések (deglobalizáció, reshoring, onshoring, nearshoring, friendshoring, lokalizáció, regionalizáció) gyakoriságát vizsgálva megállapítható, hogy a kérdéskör egyre hangsúlyosabb a vállalatok körében.
A globalizáció lassulásával és a geopolitikai blokkosodással a közvetlen külföldi tőkebefektetéseket egyre nagyobb mértékben határozzák meg politikai szempontok, ami akár a globális termelés 7 százalékának elvesztéséhez is vezethet. Az orosz–ukrán háború erős nyomot hagy ezen a téren is: az inváziót az ENSZ-ben el nem ítélő országok zöldmezős FDI-aránya az elmúlt két évben megfeleződött az előző évtizedhez képest.
Érdemes figyelni a C5+1 kezdeményezésre, ami Közép-Ázsia 5 országát (Kazahsztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Kirgizisztán és Türkmenisztán) és az USA-t takarja. A 6 ország képviselői 2015 óta minden évben találkoztak. Az idén az ENSZ Közgyűlésének helyszínén tartották a tárgyalást, és ezúttal minden fél a legmagasabb szinten képviseltette magát.
Az Egyesült Államok és Kína közötti feszültségek továbbra is gazdasági vonalak mentén törik meg Ázsiát, súlyosbítva a protekcionizmus felé mutató globális tendenciát. Ázsiában három multilaterális struktúra verseng a geopolitikai befolyásért.
Kína 2015 óta törekszik arra, hogy tengeri hatalom is legyen. A stratégia fókuszában az Egy Övezet, Egy Út Kezdeményezéssel szinkronban az Indiai-óceán állt, amire a térség másik feltörekvő hatalma, India meghirdette a Figyelj Keletre stratégiáját. Mindeközben Európa aggódva figyeli ahogy az Indiai-óceán a hidegháború 2.0 legfontosabb hadszínterévé válik.
A vállalati és a politikai érdekek élesen eltérnek egymástól Kína kapcsán, ami arra utal, hogy a kockázatmentesítés az üzleti világban nem örvend töretlen népszerűségnek. A politikai nyomásgyakorlás miatt az európai vállalatok egyre inkább arra kényszerülnek, hogy Kínán kívüli alternatívákat keressenek.
A legnagyobb veszélyt a világ újrablokkosodása jelenti. Mi, közép-európaiak megtanultuk a történelem leckéjét, számunkra világos, hogy ha Kelet és Nyugat nem tud kulturáltan együttműködni, abból mi rendszeresen vesztesként jövünk ki – mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.
Egyre nagyobb az eszkaláció veszélye az indiai–kínai határ mentén. Élesedő infrastruktúra-építési verseny bontakozik ki a vitatott határ menti területeken, ami növeli a két atomhatalom közötti eszkaláció veszélyét. Kína az indo-csendes-óceáni térségben már jól bevált „szalámitaktikájához” nyúl.
A hidegháború 2.0 kontextusában nem mindegy, hogy hogyan alakul a délkelet-ázsiai országok szerepfelfogása. Laosz esetében a változás szelei különösen érezhetők. Több felmérés alátámasztja, hogy Laoszban a kínai befolyás fokozatosan, de csökken, az Egyesült Államok iránti szimpátia viszont növekszik, bár az ország jelentősen profitált a kínai befektetésekből, különösen az Egy Övezet, Egy Út kezdeményezésen keresztül. Ennek ellenére Laosz külpolitikája, politikai prioritásai a nagyhatalmi rivalizálás szemszögéből azt mutatják, hogy az ország a nemzetközi kapcsolatok terén független tud lenni, és képes egyensúlyt teremteni szomszédai, valamint más nagyhatalmak között.
A nyugati narratívával ellentétben globálisan többségben vannak azok az országok, amelyek semleges álláspontra helyezkedtek mind az orosz–ukrán háború, mind az USA-Kína konfliktus kapcsán.
Szemünk láttára születik meg a technopoláris világrend.
Promóció
Trend
Promóció
Hazai válogatás
