Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása 

Latin-Amerika országai mióta függetlenedtek, az instabilitásukról híresek. A nemzetközi közösség figyelme legutóbb az argentin elnökválasztás és Haiti összeomlás közeli állapota miatt fordult a régióra, viszont a konstans aggodalom, ami a régió szinte valamennyi országára jellemző, az különösen a bűnbandák és politikai társaik tevékenysége. Érdemes viszont szűkíteni a fókuszt a latin-amerikai régión belül a Karib-térségre.  

Bár a legtöbb ottani ország nem jutott Haiti kétségbeejtő helyzetébe, a bűnözés elsöprő mértékű megugrása mindannyiuk közös jellemzője.  

Az egész Karib-térségben és Közép-Amerikában egyre többen ismerik fel a bűnözés által jelentett állandó fenyegetést. Még az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország és Hollandia parti őrségének fokozott erőfeszítései ellenére is, a Karib-tengeren zajló bűnözői tevékenységek ellenőrzése továbbra is nehézkes. A több amerikai kormány által folytatott, nagy nyilvánosságot kapott kábítószer elleni háborúhoz hasonlóan kevés helyi stratégia bizonyult ígéretesnek. 

1. ábra. Készítette: Mihálovics Zoltán. Megjegyzés: szürkével a két vizsgált kis ország (Jamaica és El Salvador) 

A karibi térségben csak Jamaica vezetett be egy konkrét bűnmegelőzési stratégiát, amely azonban nem bizonyult túl hatékonynak. Közép-Amerikában kevés proaktív intézkedést hoztak, kivéve a salvadori, ún. „Bukele-modellt”. A stratégiák közül érdemes kiemelni az El Salvadorban és Jamaicában alkalmazott modelleket, amelyek sok tanulsággal szolgálhatnak számunkra a térségben a bűnözés elleni küzdelemről. Három dolgot mindjárt az elején érdemes leszögezni: 

• A hatékony politikáknak helyi szintről kell kiindulniuk és tiszteletben kell tartaniuk a helyi realitásokat.  
• A modelleket nehéz, ha nem egyenesen lehetetlen átvinni egyik országból a másikba, még akkor is, ha nagyon hasonló problémákkal küzdenek.  
• Csak azért, mert egy problémát pontosan azonosítottak, még nem jelenti azt, hogy az könnyen megoldható.  

Jamaica és El Salvador egy rendszerszintű gond következményeivel szembesül: a nemzetközi kábítószer-kereskedelem 2022-ben 300 milliárd dollárt tett ki. A két ország küzdelme az ebből fakadó erőszak elleni küzdelemben jól mutatja a probléma állandóságát és megoldhatatlanságát. 

Jamaica 

Jamaicában az 1962-es függetlenné válása óta virágzik a demokrácia. Ez azonban nem akadályozta meg a bűnszervezeteket abban, hogy behatoljanak az ország politikai pártjaiba, és a törvényes üzleti vállalkozásokkal kialakított, egymást kölcsönösen támogató kapcsolatok révén mélyen beágyazódjanak a gazdaságba. Ennek eredményeképpen a bűnözés és a politika kapcsolatának megszüntetése még mindig elérhetetlen.  

Tizenhét demokratikus választás és a parlamenti politika intézményesítése után Jamaicában még mindig több bűnbanda irányítja az úgynevezett „helyőrségi közösségeket”. A bandák marihuánával és fegyverekkel látják el a régiót, míg a városi elit tisztára mossa a pénzt. Ez a bűnözői tevékenység a sziget bruttó hazai termékének a 14–20 százalékát adja,  

hasonlóan az átutalásokhoz, amelyek a GDP 20 százalékát jelentik. Az állam csak akkor avatkozik be, amikor a bűnözés kiáramlik a helyőrségekből. Ezek a beavatkozások különösen brutálisak. Ez a megközelítés a brutalitás ellenére sem vezetett a bűnözés csökkenéséhez. Jamaica folyamatosan a világ egyik legdurvább országa. 

A jamaicai helyőrségekről: a „helyőrség” jamaicai kontextusban olyan, politikailag kapcsolódó városi területet jelent, ahol a helyi közösség szervezett bűnbandák befolyása vagy ellenőrzése alatt áll. A jelenség az 1960-as és az 1970-es években kezdődött. Kezdetben a politikusok politikai támogatásért és lojalitásért cserébe forrásokat biztosítottak bizonyos közösségeknek, gyakran fegyverként használva ezeket a közösségeket a rivális politikai frakciók ellen. Idővel egyes helyőrségek erősen kötődtek az ország két nagy politikai pártjának egyikéhez: a Jamaicai Munkáspárthoz (JLP) vagy a Nemzeti Néppárthoz (PNP). E társulások működése rendre erőszakhoz vezet, különösen választási időszakokban. Ezen közösségek vezetőit gyakran „don”-ként emlegetik. A donok gyakran nagyobb befolyást gyakorolnak a közösségeikben, mint a hivatalos intézmények vagy a bűnüldöző szervek. Szolgáltatásokat, védelmet és néha munkát biztosítanak a területükön. A helyőrségek magas bűnözéssel és erőszakos cselekményekkel, többek között bandaháborúkkal járnak együtt. A létezésük hozzájárult ahhoz, hogy Jamaicában az egyik legmagasabb az emberölési arány a világon. 

2. ábra. Adatok forrása: Statista Készítette: Mihálovics Zoltán 

El Salvador 

A tizenkét évig tartó polgárháború (1979–1992) miatt El Salvadorból sok fiatal férfi menekült Kaliforniába, különösen Los Angelesbe. Később sokukat bűnözőként visszatoloncolták hazájukba. Ez két nagy banda megalakulásához vezetett: a nagyobbik Mara Salvatrucha (MS-13) és a kisebb Barrio 18. A bandák a legtöbb városi területen aktívak. A 6,6 millió lakosból 86 ezerre becsült taglétszámmal kezdetben a munkásosztály pénzének kizsarolására specializálódtak. Később a kábítószer-kereskedelembe is belevágtak. A 2017-es becslések szerint a gazdaságból való részesedésük 756 millió dollár volt, ami az ország GDP-jének a 3 százaléka. Egykor úgy tűnt, hogy teljesen a törvények felett állnak, különösen a 25 ezer fős katonai apparátusukat tekintve. 

Ez azonban 2019-ben megváltozott, amikor Nayib Bukele lett az elnök, és pártja, a Nuevas Ideas megszerezte a parlament irányítását. Az új vezető a keményvonalas megközelítést választotta, amely több mint 70 ezer bebörtönzött embert, valamint tömeges pereket és hosszan tartó büntetéseket eredményezett. Az Amnesty International, a Human Rights Watch és az ENSZ kínzás elleni bizottsága egyaránt bírálta Bukele elnök politikáját, aki azonban belföldön 90 százalékos támogatottságot élvez. A bandákkal szembeni „mano dura” (azaz vasököl) politikája folyamatosan növekvő rajongótábort szerez neki. A felmérések szerint El Salvador az egyetlen latin-amerikai ország, ahol a többség (76 százalék) úgy véli, hogy a kormány mindenki számára pozitívan kormányoz. A Bukele-modell átvételére irányuló erőfeszítések azonban máshol, így Hondurasban sem jártak még sikerrel. El Salvador és Honduras szomszédos országok, közös határuk van, ami lehetővé teszi az olyan bandák számára, mint a Mara Salvatrucha, hogy kiterjesszék a befolyásukat és uralják az olyan városokat, mint San Pedro Sula. A jelentések szerint 2010 és 2023 között 2500 buszsofőrt öltek meg, akik ellenálltak nekik, és mintegy 10 millió dollárt zsaroltak ki tőlük. Honduras területe azonban ötször nagyobb, mint El Salvadoré, 3 millióval több lakossal, feleakkora hadsereggel és a hatalmi elitjében mélyen gyökerező korrupcióval. Emellett a 825 km hosszú karibi partvidék és a szigetvilág a kábítószer-, valamint a fegyverkereskedelem megrögzött csomópontjává vált. 

Mara Salvatrucha és a Barrio 18: a Mara Salvatrucha az 1980-as években alakult Los Angelesben a polgárháború elől menekülő salvadori bevándorlók körében. A Barrio 18 gyökerei az 1960-as évekre nyúlnak vissza Los Angeles Pico-Union kerületébe, kezdetben mexikói–amerikai bandaként. Idővel közép-amerikai tagokkal bővült. Az 1990-es években és a 2000-es évek elején az Egyesült Államokban végrehajtott kitoloncolások sok bandatagot visszaküldtek El Salvadorba, amely nem volt felkészülve a tapasztalt bűnözők hirtelen beáramlásának kezelésére. Mindkét banda területeket vájt ki magának El Salvadorban, és olyan zónákat hozott létre, ahol jelentős befolyást és ellenőrzést gyakorolnak. Ez a területi dominancia gyakran vezet a két banda közötti erőszakos összecsapásokhoz. Mindkét banda számos illegális tevékenységben vesz részt, beleértve a zsarolást, a kábítószer-kereskedelmet, az embercsempészetet és a gyilkosságokat. A „rentas”, azaz utcai zsarolás jelentős bevételi forrást jelent, különösen a helyi vállalkozások és a tömegközlekedési szolgáltatók esetében. 

Latin-Amerika és a Karib-térség kihívásai 

Jamaica és El Salvador esetének összehasonlítása nem zárja le a megoldás keresését. A régió geopolitikai kihívások szövevényes hálóját képei, különösen az Atlanti- és a Csendes-óceán szabályozatlan partvidékével kapcsolatban. A Karib-térségben több mint háromszáz kikötő található több szuverén államban, amelyek mindegyike védi a 12 mérföldes felségvizeit. Ezek a partvidékek évszázadok óta a csempésztevékenységek csomópontjai. A világ más részeihez hasonlóan az elterjedt korrupció is jelentős akadályokat gördít. Bár ez világszerte általános probléma, különösen veszélyezteti a karibi és közép-amerikai országok stabilitását, amelyek a globális kábítószer-útvonalak stratégiailag kulcsfontosságú csomópontjában helyezkednek el. Amíg a 300 milliárd dolláros kábítószerpiac iránti kereslet fennáll, a fel-felbukkanó reformereknek nehéz küzdelemmel kell szembenézniük, függetlenül attól, hogy milyen stratégiát követnek. A csendes-óceáni partvidéken még összetettebb a helyzet. Az ecuadori maffiaellenes legfőbb harcos, Fernando Villavicencio és három chilei rendőr közelmúltbeli meggyilkolása, valamint az ecuadori (Los Choneros) és chilei (Los Gallegos) bűnbandákkal való bizonyított kapcsolatok mind a nemzetközi szervezett bűnözés hatókörét mutatják. 

Új modellek keresése 

Mindezek alátámasztják, hogy sürgősen új bűnüldözési modellt kell keresni. Elsősorban a Tren de Aragua bűnszervezet robbanásszerű terjedése ad okot aggodalomra. Ez a venezuelai Aragua államból ered, ahol szó szerint ők irányítják a büntetés-végrehajtási intézetet, és a nemzetközi tevékenységének a bázisa is itt van. Sehol sem olyan sürgető a probléma kezelése, mint a Gabriel Boric vezette baloldali chilei kormányban. A rendőrgyilkosságok, a kábítószer-kereskedelem növekedése és a Dél-Araukániában tapasztalható erőszak mind arra kényszerítette Boric elnököt, hogy a bűnözés elleni keményebb politika irányába forduljon. A chileiek legnagyobb aggodalmát most a bűnözés okozza. Nem meglepő, hogy ott sokan a Bukele-modellt követelik. Mégis valószínűtlen, hogy egy szilárd demokráciát működtető posztautoritárius ország olyan kvázitotalitárius modellt fogadjon el, mint amilyen El Salvadoré volt. A bűnözői csoportok sem jamaicai stílusú helyőrségekbe szerveződnek. Inkább a Tren de Aragua csápjainak teljes tudatában – a híveinek száma egyre nő, és kapcsolatai vannak a calabriai Ndrangheta szervezett bűnszövetkezettel, amely a több száz ezer venezuelai száműzött között működik – a Boric-kormány úgy döntött, hogy tanulmányozza az olasz maffiaellenes stratégiát. A kabinetnek így egyensúlyt kell teremtenie ezen elkötelezettség és a nép mano dura politikára vonatkozó igénye között. Ezért várhatóan egy új modellel bővül a nyugati félteke bűnözés elleni lehetőségeinek repertoárja.

Eredetileg megjelent a mandiner.hu/rovat/makronom oldalán.

Borítókép: MTI/EPA/EFE