A Latin-Amerika és az EU közötti csúcstalálkozó mély gyomrost vitt be a brüsszeli vezéreknek. Nagyot változott a világ, a feltételeket már nem Európa diktálja.

Két napon át küszködött egymással az Európai Unió és a CELAC, a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége egy olyan csúcstalálkozón, amelynek elsődleges célja az interkontinentális kapcsolatok megerősítése volt. Ez igaz, a CELAC az európai piacot szeretné megcélozni, az EU pedig a Kínától való függetlenedés elérése érdekében ácsingózik a dél-amerikai országok kritikus nyersanyagaira. Win-win helyzet alakulhatott volna ki, ám Brüsszel ismét nem tagadta meg önmagát, és úgy akart tárgyalni, mintha még mindig 2015-ben járnánk.

Akkor rendezték ugyanis az utolsó csúcstalálkozót, azóta az EU-nak nem volt sürgős találkozni a CELAC tagjaival, hogy kapcsolatokat építsen, majd ápolgassa azokat. (Kína észnél volt, és míg az EU a vállát vonogatta, szépen bevásárolta magát a legjelentősebb latin-amerikai ipari szegmensekbe, elsősorban az elektromos autógyártáshoz nélkülözhetetlen nyersanyagok megszerzése érdekében.) A közeledés nem is ment könnyen. Brüsszel jóval a találkozó előtt átküldött egy 16 oldalas dokumentumot a CELAC-államoknak úgy gondolva, hogy az tökéletes lesz az esemény közös zárónyilatkozatának. A CELAC egyáltalán nem gondolta úgy, és vissza is küldte az erősen megcsonkított és átírt szöveget.

A fő problémája a latin-amerikaiaknak Ukrajna volt, illetve az, hogy az EU elvárta, hogy a közös nyilatkozatban elítéljék Oroszország agresszióját.

Erre nem voltak és nem is lesznek hajlandóak: a pragmatista gazdaságfilozófiát képviselő államok többször kifejtették, hogy nincs közük az amerikai–orosz–ukrán–EU-konfliktushoz, és nem is akarják beleártani magukat semmilyen módon. Éppen ezért azt is mereven visszautasították, hogy Zelenszkij elnök szózatot intézzen hozzájuk a csúcstalálkozó nyitányaként.

Nicaragua és Venezuela különösen élesen tiltakozott Oroszország ukrajnai háborújának határozott elítélése ellen. A végleges nyilatkozat végül az eredeti 16 oldalról tízre zsugorodott, az EU-s közvetítők pedig már azt is sikerként könyvelték el, hogy a szövegbe „ukrajnai háború” helyett „Ukrajna ellen zajló háború” került be, amely Oroszország említése nélkül utal az agresszív beavatkozásra.

Ahogyan Gustavo Martínez Pandiani latin-amerikai és karibi ügyekért felelős argentin helyettes államtitkár fogalmazott a Politicónak: „Latin-Amerika és a Karib-térség eddig nem volt annyira fontos Európának. Nagyra értékeljük a közeledési szándékot, de számunkra a találkozó nem a háborúról szól”.

Lehangoló első randi

A szövegtervezet ide-oda vándorolt a felek között, akik addig rágták, míg végül már egy agyonradírozott salátára emlékeztetett, de a közös záróközleményben még akkor sem sikerült megállapodniuk, amikor már javában folyt a csúcstalálkozó. Az teljesen nyilvánvaló volt, hogy ezúttal már nem az EU az, aki a feltételeket diktálja. Nagyon sok víz lefolyt az Amazonason 2015 óta.

Kína például hegemón szerepet játszik a világkereskedelemeben, kitört a második világégés utáni legnagyobb európai háború, az EU ipara pedig (Németország vezérletével) éppen haldoklik.

Ezeket figyelembe véve minimum vicces, ha Brüsszel a már régen nem működő „gyarmatosító” trükköket rántja elő a tarsolyából.

Ursula von der Leyen pályafutása egyik csúcspontjaként könyvelne el egy zsíros kereskedelmi megállapodást a Mercosur-blokkon (EU, Brazília, Argentína, Uruguay és Paraguay) belül. A szabadkereskedelemről szóló elvi egyezményt négy éve megkötötték, az „elvi” kifejezés azonban azóta is ott lebegett a semmiben egészen mostanáig, amikor gyakorlatba lehetett volna átültetni, ám ezt csupán egy közhelymondattal helyettesítették, amely bármit jelenthet a jövőre nézve.

A tárgyalásokat a legjobban Lula da Silva brazil elnök (aki a megválasztása óta eltelt időben a Nyugat szemében igazi demokratából Putyin-pincsivé vált) zavarta össze, aki igencsak berágott az EU környezetvédelmi és mezőgazdasági importtal kapcsolatos feltételei miatt. „Már majdnem egyetértettünk, amikor az európai fél új dolgokkal állt elő. Aggódunk amiatt, hogy az EU az általa hangoztatott környezetvédelmi érveket összemossa a kereskedelem akadályozásával” – fogalmazott a vezető, dühösen jelezve, hogy nem tűri a zsarolást.

A tárgyalások folytatódnak, a brazil elnök szerint az év végére talán létrejöhet az egyezmény, ugyanakkor utalt rá, hogy

feltételek helyett a CELAC-országok beruházásokat várnak el az EU részéről, elsősorban a városi infrastruktúra és a logisztika területén.

Felesleges körök

A csúcstalálkozó káosza egyet biztosan jelentett: Ursula von der Leyen és az uniós vezetők önmaguk szerepét teljesen félreértve adták egymás kezébe a kilincset az idén, hosszú latin-amerikai turnékat bonyolítva le, hogy elnyerjék a CELAC-országok bizalmát. Ezátal megpróbáljanak rátromfolni a kínai befektetések ígéreteire – és megkaparintsák a kereskedelmi jogokat a kritikus nyersanyagok tekintetében. Pedig Olaf Scholz német kancellár mindent megtett, hogy bevásárolja magát, még azt is megígérte (miközben Ukrajnával kapcsolatban mindenhol ajtót mutattak neki), hogy az EU nem gyarmatosító módszerekkel fog kereskedni, vagyis a nyersanyagokat a bányászországban fogják finomítani, és nem szállítják el azonnal onnan, ahogyan azt Kína teszi.

A konfliktusok a csúcstalálkozón nem csillapodtak. Egyes EU-s diplomaták azzal igyekeztek bagatellizálni a konfliktust, hogy az EU még saját berkein belül sem találja időnként az összhangot, nemhogy a CELAC 33 országával. Aztán azzal próbálták púderezni a horzsolásokat, hogy a nézeteltérések ellenére már az is erős politikai üzenettel bír, hogy egyáltalán létrejött a találkozó, és azt a jövőben is rendszeresen megrendezik majd. (2015-ben is ezt mondták.) A csődszagú csúcsot ez mindenesetre nem menti meg a kínos jelzőtől.

Az előremutató partnerség helyett egy megfagyott helyzetet láthatunk.

A Mercosur-blokk egyhelyben topog, csak az idő múlik, de az kegyetlenül: jövőre EU-s választások lesznek, és minél közelebb a dátum, annál nehezebb lesz egyezségre jutni az alkuban.

Ami ennél is kellemetlenebb, az a csúcstalálkozó záródokumentumának az eredeti EU-s javaslatoktól teljesen eltérő, felhígított változata.

Brüsszel hitelessége jókora kérdőjelet kapott, miközben feltett szándéka volt, hogy az egység képét mutatja a világnak.

Ukrajna és Oroszország konfliktusából a CELAC változatlanul ki akar maradni. Ami pedig a kereskedelmi és befektetési megállapodásokat illeti: Kína mosolyogva nézte végig a találkozót, majd nevető harmadikként kért egy kávét. Egyelőre legalábbis.

Ahogy egy EU-s tisztviselő megfogalmazta: az egész csúcstalálkozó a zárónyilatkozat körüli alkudozássá silányult. A magas előzetes elvárások helyett csak arra kellett volna koncentrálni, hogy a vezetők konstruktívan beszéljenek egymással.
Ez javarészt elmaradt.

Fotó: MTI/EPA/Olivier Matthys