Az európai versenyképességet erőteljesen kikezdték a strukturálisan magas energiaárak, a nagyhatalmi versenytársak iparpolitikái, valamint a blokkosodási folyamatok. Ha ez nem lenne elég, az Európai Unió egyre jobban lemarad a stabil növekedés egyik alapját jelentő kutatás-fejlesztés területén is. Az innováció ösztönzése és a belső piac megerősítése kiutat jelenthet a versenyképességi válságból és segíthet abban, hogy kontinensünk stabilizálja pozícióit a világgazdaságban.
Nem csak a drágább energia miatt gyengül az európai versenyképesség
Európa versenyképességét egyre nagyobb kihívások érik, miközben az Egyesült Államok és Kína több szempontból is erősödik: az EU mára a globális GDP mintegy 18 százalékát adja, szemben az 1995-ös 27-tel. Az egy főre jutó GDP-növekedésben az USA az elmúlt évtizedben megelőzte Európát, az IKT-szabadalmak pedig, amelyek a kulcsfontosságú feltörekvő piacokon való versenyképesség mutatói, Kínában ugrásszerűen megnőttek, miközben kontinensünk a negyedik helyen kullog. A lemaradás azonban nem jelenti azt, hogy Európának ugyanazt az utat kellene járnia, mint a két nagyhatalomnak: kontinensünk különleges gazdasági és kulturális összetettsége sajátos megoldást követel, miközben kihívást jelent az energiaárak instabilitása, a technológiai lemaradás, a nagyhatalmi versenytársak iparpolitikája, valamint az ideológiai blokkosodás, amely veszélyeztetik a piacainkat és az ellátási láncainkat.
A versenytársaink jelenleg sikeresebben ültetik át a tudást piacképes termékekbe, miközben földrajzi adottságaik miatt képesek megküzdeni a zöldátállás buktatóival is.
A földgáz ára Európában a következő években várhatóan csökkenni fog, de hosszabb távon még mindig háromszorosa-négyszerese maradhat az amerikai áraknak (1. ábra), és ezt a különbséget csak részben tudná csökkenteni az új, nem orosz gázt szállító (pl. Azerbajdzsán felől érkező) gázvezetékek kiépítése. Az EU-nak alkalmazkodnia kell a megváltozott gazdasági környezethez. Erre égető szükség van, ugyanis az energiaigényes iparágakban több mint 10 százalékkal csökkent a termelés az előző év azonos időszakához képest, Németországban pedig a visszaesés mértéke 17 százalék volt az ukrajnai háború előtti időszakhoz viszonyítva. A zöldátállás hosszabb távon enyhíthet a helyzeten, de zöldenergiával termelni technológiaigényes, költséges és szintén a külső függőséget erősítheti, főként Kína felé.
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy az USA és Kína is protekcionista intézkedéseket vezetett be az élen maradásért. Az unió ezt a módszert köztudottan nem preferálja, mivel ezzel hasonló válaszlépéseket szíthat más országokban, ugyanakkor, ha ez lesz az új norma a nemzetközi térben, nehéz lesz nem ennek megfelelően cselekedni. Az amerikai inflációcsökkentő törvény (IRA) és a félvezetőgyártás-ösztönző csomag (CHIPS Act) bőséges támogatásai kihívásokat jelentnek az európai digitális és tiszta technológiákkal foglalkozó cégek számára. Az IRA támogatásai továbbá számottevően csökkentik az amerikai gyártási költségeket: az akkumulátorok esetében például akár 30, a napelemeknél pedig akár 60 százalékkal. Kína versenyelőnye a stratégiailag fontos szektorokat megcélzó iparpolitikájában rejlik, amelynek köszönhetően mára olyan szintre emelte a saját telekommunikációs, elektromosjármű-, valamint akkumulátoriparát, hogy az akár képes megszorongatni a nagy múltú európai gyártók globális és európai részesedését is.
A kutatás és fejlesztés támogatásának terén sok tennivalója van az EU-nak
Ahhoz, hogy az unió versenyképes maradjon, újra a tudomány és a technológia élvonalába kell kerülnie, és meg kell növelnie a kutatásra és fejlesztésre (K+F) fordított kiadásait.
Az EU ugyanis mára az utolsó helyre került a fő fejlett gazdaságok között a GDP-arányos K+F-ráfordítások alapján (2. ábra).
Éppen ezért növelnie kell a K+F-be történő állami és magánberuházásokat, hogy elérje országonként a GDP 3 százalékát kitevő célt. Az európai iparpolitikának arra lenne érdemes törekednie, hogy az állami támogatások továbbra is a versenyen és a nyitott piacokon alapuljanak, olyan hatékony szabályokkal, amelyek egyenlő versenyfeltételeket garantálnak és elkerülik a protekcionizmust, illetve a piactorzító hatásokat.
Kontinensünk technológiai lemaradása az Egyesült Államoktól és a Távol-Kelettől több dimenzióban is megmutatkozik. Az Accenture friss kutatása szerint a szakképzettségbeli hátrányt a vállalati technológiai szakértők hiánya okozza, akiknek az aránya 7 százalékkal alacsonyabb, mint Észak-Amerikában. Európa az élen jár a zöldtechnológiák átvételében, viszont a tengerentúlhoz képest jelentős lemaradásban van a technológiai befektetések mértékében. A K+F-befektetéseket tekintve is egyre tágul az olló az USA és Európa között: míg 2017-ben csupán 70 bázispontnyi különbség volt a két fél között, addig ez 2022-re megduplázódott. A támogatások hiánya mellett megfigyelhető, hogy az európai innovációt jelentősen hátráltatja az EU fragmentáltsága és bonyolult bürokratikus rendszere.
A tanulmány szerint ezen technológiai deficit ledolgozása 2023-ban 1500 milliárd, míg 2024-ben 1700 milliárd dollárnyi bevételnövekedést eredményezne az európai vállalatok számára. Az innováció legfőbb hátráltató tényezője a munkaerő-állomány csökkenése, az orosz–ukrán háború okozta magas energiaárak, a gazdasági struktúrák és az ipari összetétel sokszínűsége, a bonyolult harmonizációs folyamatok, valamint a szabályozások egységesítésének hiánya.
Az újraiparosítási folyamatnak a méretgazdaságosság vagy az egyes területek meglévő képességei mellett olyan tényezőket is szükséges figyelembe vennie, mint a kiegyensúlyozott regionális fejlődés, valamint a gazdasági, társadalmi és területi konvergencia előmozdítása. Spanyolország Nemzeti Jövőkutatási és Stratégiai Hivatala által az EU Tanácsában soros spanyol elnökségének készített átfogó tanulmánya szerint a közös iparpolitika kialakításakor az EU-nak szelektívnek kell lennie, és figyelembe kell vennie a saját erősségeit és gyengeségeit. Nem minden esetben szükséges és kifizetődő ugyanis például egy gyártási folyamat hazatelepítése. Erre példa a napelemgyártás, amely jelentős mértékű befektetéseket igényelne alacsony haszonkulcsok mellett. Az EU-nak azon áruk gyártására érdemes összpontosítania, amelyek az alábbi három kritérium közül legalább egynek megfelelnek: már most versenyelőnyben van az EU, van lehetősége az élre törni vele, a gazdasági biztonság szempontjából megfelelő gyártókapacitásra van szükség.
Az egységes piac megerősítése és az agilis tagállami iparpolitikák támogathatják a versenyképességet
Az egységes piac megerősítésének érdekében arra van szükség, hogy az EU racionalizálja a szabályozásokat, egységesítse a szabványokat, felszámolja az átfedéseket és az ellentmondásokat, egyszerűsítse a bürokratikus eljárásokat, biztosítsa a szabályok kiszámíthatóságát és stabilitását, valamint harmonizálja a végrehajtási és irányítási mechanizmusokat. Az EU-s támogatások hatékonyságának növelése is elengedhetetlen.
Azon támogatások célba juttatását, amelyek egyáltalán rendelkezésre állnának számos túlbürokratizált akadály hátráltatja, illetve több esetben politikai alapon is visszatartja a Bizottság a forrásokat.
A támogatások valódi eredményességéhez nagyobb teret szükséges hagyni a tagállamoknak, melyek jobban tudják, hogy mire kellene költeni helyben – ezzel is érvényesítve a szubszidiaritás elvét.
A jelenlegi uniós hozzáállás hosszabb távon a közös piac szétszakadásához is vezethet, ugyanis csak a tehetősebb tagállamok tudják kihasználni a Bizottság engedményét, amely szerint a tagállamok az unión kívüli szereplőkkel megegyező összegű támogatásokat biztosíthatnak: a félelmek létjogosultságát Németország és Franciaország példája is igazolja, amelyek együttesen a 2022-ben jóváhagyott 672 milliárd eurós állami támogatások 77 százalékáért feleltek.
A nemzetállami finanszírozás uniós keretekben történő megvalósításának egyik elsődleges eszközei a közös európai érdekű fontos projektek (IPCEI). A már említett spanyol tanulmány szerint a nemzeti IPCEI-finanszírozást és az uniós támogatásokat érdemes lenne kombinálni, hogy maximalizálják a beruházásokat és elkerüljék a nagyobb, illetve kisebb tagállamok közötti kiegyensúlyozatlan részvételt, miközben biztosítani kell a vonatkozó pénzügyi és versenyszabályok betartását és ösztönözni a kkv-k részvételét. Fontos, hogy az unió iparpolitikai finanszírozási stratégiája elkerülje az egységes piac torzítását és a magánfinanszírozást is bevonja. Ha az egyre lazább állami támogatási szabályokat nem ellensúlyozzák azzal, hogy az EU erősen megtámogatja a fiskálisan gyengébb tagállamokat, akkor veszélybe kerül az egységes piac integritása.
Az európai versenyképesség megmenthető
A K+F intenzívebb támogatása és az uniós belső piac megerősítése löketet adhat az európai gazdaságnak azáltal, hogy kedvezőbb feltételeket teremt a vállalatok számára. A sikeres implementáció azonban korántsem egyszerű, ugyanis a tagállami érdekek széttarthatnak, és az EU-s bürokrácia is gátló tényezőként lép fel. Az EU elvileg egységes belső piacával ugyanis az a baj, hogy valójában nem egységes, hanem a magországok termelőinek kedvez, amely országok bürokratikus eszközökkel akadályozzák a versenyképesebb tagállamok betörését a piacaikra. Az Unió gazdasága ugyanakkor a globális szereplők előtt nyitva áll, ami kedvez a nagy piacokról érkező, méretgazdaságosan termelni képes amerikai és kínai cégeknek. A technikai kérdések ellenére
az európai versenyképesség megőrzésének a célja minden uniós ország számára kulcsfontosságú, ugyanis kontinensünk csak akkor maradhat meghatározó szereplő a globális politikában, ha megőrzi és növeli a nagy méretű és világviszonylatban a legfejlettebbek közé tartozó gazdaságát.
Címlapfotó: Shutterstock
