A korábban mítosznak tartott feltételezés a szemünk előtt válik valósággá: az eurózóna viszonylagosan elszegényedik, összevetve az Egyesült Államok gazdasági teljesítményével. Több más elemzés mellett két francia közgazdászkutató is erre a következtetésre jutott a Le Monde-ban megjelent cikkében. Minden mutató ezt támasztja alá.
Az infláció idén márciusban az elemzői várakozásoknak megfelelően tovább lassult a KSH friss adatai szerint. Szerencsére az év hátralévő részében sem várhatók jelentősebb árváltozások. Bizonytalanságot az üzemanyagárak alakulása jelent, amelyet elsősorban nemzetközi tényezők befolyásolnak, ám az élelmiszerárak kordában tartását segíti az Árfigyelő is; éves átlagban pedig 5 százalék alatt maradhat a pénzromlási ütem.
Az Európa motorját jelentő német gazdaság, különösen az ipar mélyrepülésben van, miután a működésének alapjai megrendültek. A súlyosbodó strukturális kihívásokra pedig pártpolitikai okok miatt nem képes választ adni a széttartó gazdaságpolitika. A német gyengélkedés Európa többi részére is kihat, és a belpolitikai feszültségeket is kiélezi.
A kormányzati beavatkozások akár 25 százalékkal is mérsékelhették azokat a jóléti veszteségeket, amelyeket a járvány és a háború kiváltotta inflációs és energiaársokk okozott Európa-szerte – állapítja meg az Európai Központi Bank.
Portugáliában vasárnap előre hozott parlamenti választásokat tartottak, amelyen – igaz, csekély mértékben, de – a jobboldali erők kerültek ki győztesen. Luzitánia tengerpartjai továbbra is vonzzák az üdülővendégeket, de jönnek ide külföldi befektetők is, Lisszabon pedig a jó államháztartási helyzetéből profitál. Sok portugál számára azonban túl drágává és élhetetlenné vált az ország.
A vártnál lassúbb gazdasági növekedésre számít az Európai Bizottság 2024-ben a novemberi előrejelzéseihez képest. Az eurózóna gazdasága stagnált 2023 utolsó negyedévében, és az Európai Központi Bank gyors kamatemelései miatt az idén sem kap egyhamar új erőre. Viszont az energiaárak csökkenése következtében az infláció terén javultak a kilátások. Magyarország gazdasága a jelentés szerint pozitívabb jövő elé néz: a GDP-növekedést és az infláció mértékét tekintve hazánknak uniós szinten is az egyik legjobb mutatókat jósolják.
Az adat csak részben meglepő: az OMV-t szerződés köti a Gazpromhoz, alternatív forrás jelenleg nem áll rendelkezésre, ráadásul a helyi energiaszolgáltatóknak eszük ágában sincs a dupláját fizetni más országból jövő energiáért, csupán azért, mert az nem orosz.
A német energiapolitika nemcsak az energiabiztonságot, hanem az ágazatba való beruházásokat is tönkreteheti. Németország tavaly teljesen leállította nukleárisenergia-termelését, megújulókból azonban még nem képesek hosszú távú tartalékot biztosítani. A kormány a gázerőművek termelőkapacitását szeretné növelni, ám az energiabiztonság jövője így is kérdéses.
Havi alapon 0,7 százalékkal csökkentek az ipari termelői árak. Főként azért, mert az energiaárak mérséklődése fokozatosan begyűrűzik a több ágazatba, így a múlt év utolsó hónapjában már a feldolgozóipari termelői árak is érdemi, 3,2 százalékos csökkenést mutattak éves alapon.
Az eurózóna gazdasága végül 2023 végén sem tudott bővülni: a stagnálás több mint egy éve húzódik, főként a strukturálisan magasabb energiaárak, a dráguló hitelek és az európai gazdaság motorját jelentő Németország gazdasági visszaesése nyomán.
Az árak emelkednek, amit egyáltalán nem nehéz észrevenni, azonban bizonyára kevesen értjük, hogy mik az e mögött meghúzódó okok. Sebestyén Géza közgazdász bemutatja a 2022-es árelmelkedések négy fő okát és munkanélküliségi mutatók segítségével azt, hogy hogyan kezeltük a 21. század két világválságos időszakait, mindezt ábrákkal kiegészítve.
Az európai versenyképességet erőteljesen kikezdték a strukturálisan magas energiaárak, a nagyhatalmi versenytársak iparpolitikái, valamint a blokkosodási folyamatok. Ha ez nem lenne elég, az Európai Unió egyre jobban lemarad a stabil növekedés egyik alapját jelentő kutatás-fejlesztés területén is. Az innováció ösztönzése és a belső piac megerősítése kiutat jelenthet a versenyképességi válságból és segíthet abban, hogy kontinensünk stabilizálja pozícióit a világgazdaságban.
A KSH ma közzétett, friss adatai szerint a külkereskedelem fő számai kedvezően alakultak. A külkereskedelmi termékforgalom egyenlege az egy évvel korábbi, 813 millió eurós hiány után idén szeptemberben már 1263 millió eurós többletet mutatott.
A gazdasági miniszter adna állami támogatást, a pénzügyminiszter hallani sem akar róla, a kancellár a fejét csóválja. Pedig a tét nagy: maga a német gazdaság túlélőképessége. Rezsibalhé Németországban.
Az egyik tavaly államosított német energiacégnek többe kerülne kilépni az oroszokkal kötött üzletből, mint folytatni azt tizenöt évig. Így aztán a német kormány évente 2 milliárd euróért vásárolja még hosszú ideig az orosz földgázt.
Van párhuzam az ötven évvel ezelőtti eseményekkel, de az felettébb valószínűtlen, hogy egy ahhoz hasonló olajválság is kitörne az izraeli háború miatt.
Már a Reuters is arról cikkezik, hogy Németország, az Európai Unió legnagyobb gazdasága és hagyományos növekedési motorja idén a zsugorodás felé tart. A visszaesésnek közvetlen okai vannak, amelyek az EU többi részét is érintik, ugyanakkor rávilágítanak a több évtizedes hazai alulfinanszírozottságra is, mind az állami, mind a magánberuházások terén.
A kormány a leginkább érintett szektorok vállalkozásainak villamosenergia-szerződéseiben magasan rögzített árakat szorította kezelhetőbb szintre az áramárplafon júliusi bevezetésével.
Vajon honnan pótolja Berlin az atomerőművek leállítása által keletkezett energiahiányt? Megveszi Franciaországtól, amely atomerőművekben állítja elő azt. Hibátlan logika.
Ismét a pillangóeffektus: ha egy ausztrál munkás megrezegteti a szakszervezeti kiskönyvét, a holland gáztőzsdén elszabadul a pokol.
Örömteli az európai gáztárolók töltöttségi szintje, ahogyan az árak viszonylagos mérséklődése is. Ám ez csak úgy volt lehetséges, hogy az ipari fogyasztás közben drasztikusan csökkent. Valamit valamiért.
A Scholz-kormánynak eddig 22,7 milliárd euróba kerültek a támogatások. Most kiderült, 2027-ig nem is remélik, hogy lejjebb mennek az energiaárak.
Pillangóeffektus: ha Ausztráliában sztrájkolnak a munkások, Európában a fejüket fogják az energiatőzsdén.
Van olyan vállalat, amelyik drasztikusan visszavette, de olyan is, amelyik növelte a kitermelést.
Habeck miniszter kötelező kazáncseréi háztartásonként 20-30 ezer euróba kerülnek Németországban. Az állam megint kénytelen beavatkozni.
Kijev azonnali szankciót követel az orosz atomenergiára, közben a nyugati energiamultik profitjának egy részét kéri.
A Nyugat azt várta, hogy Oroszország gazdasága darabokra hullik a szankciók csapásai alatt. Egy év elteltével még mindig azt várják, miközben egyre idegesebben állítják össze az újabb és újabb csomagokat.
A válságban dől el igazán, melyik ország felé milyen a befektetői bizalom.
Az Európai Unió országai januártól szeptemberig 12,5 milliárd euróért vásároltak LNG-t Oroszországtól. Ötször annyit, mint tavaly.
Kihozta legújabb jelentését a Nemzetközi Energia Ügynökség a klímacélok elérésének valószínűségéről. Bár a finanszírozási adatok kifejezetten biztatóak, a háttérben mintha minden összeesküdött volna az átmenet ellen.
Promóció
Trend
Promóció
Hazai válogatás
