Mivel fenyegetnek az aszályok és az árvizek? 

Szerző: | 2024. január. 5. | Hazai, Klímaváltozás, Világgazdaság

Az aszály a mezőgazdasági termelésre gyakorolt negatív hatása révén kedvezőtlenül befolyásolta a 2022-es magyar gazdasági teljesítményt. Sokan úgy gondolják, hogy a hazánk által a közeljövőben betöltendő EU-elnökség alatt az egyik kiemelt témának az európai vízgazdálkodás klímaváltozáshoz való alkalmazkodásának elősegítése kellene legyen. 

Bár Európa nagy részének még mindig elegendő vízkészlete van, rendre több helyen és egyre gyakrabban tapasztalhatók aszályos időszakok és vízhiány. 

A 2019-es statisztikák szerint az EU területének 29 százaléka szembesült legalább egy évszakban vízhiánnyal, annak ellenére, hogy a 2000 és 2019 közötti időszakban a vízfelhasználás 15 százalékkal csökkent.  

Különösen Dél-Európában jellemző a vízhiány, ahol a lakosság közel egyharmada olyan területeken él, ahol ez az év minden szakában problémát jelent, és mintegy 70 százalékuk olyan helyen tartózkodik, ahol a nyári hónapokban a mezőgazdasági, a közüzemi és a turisztikai igények miatt szezonális vízhiány alakul ki.  

Mindez kiemelten súlyos az olyan területeken, mint a Középső-Appenninek, Olaszország Pó-medencéje, a Guadiana folyó völgye Portugáliában és Spanyolországban, valamint az utóbbi Segura régiója, ahol az intenzív öntözés miatt egész évben komoly vízhiány áll fenn. 

Nem csak Dél-Európát sújtja a probléma 

A vízhiány problémája nem csupán Dél-Európát érinti, hanem a kontinens más régióiban is megjelenik, amit az urbanizáció, az energetikai és az ipari szektorok növekvő vízigénye okoz. A vízfelhasználás szempontjából a mezőgazdaság 58, az energiaszektor 18 (elsősorban hűtési célból), a bányászat 11 százalékkal, míg a háztartások 10 százalékkal részesednek, ami azt jelzi, hogy a megújuló vízkészletek legnagyobb részét a mezőgazdaság használja fel. 

A vízhiány az olyan országokban  a legkritikusabb, mint Ciprus, Málta, Görögország, Törökország, Olaszország és Spanyolország.  

Ezzel szemben hazánk kedvezőbb helyzetben van e tekintetben, ami azt jelenti, hogy összességében az ország vízellátása megfelelő. A kihívások inkább a csapadék eloszlásával és annak hatékony felhasználásával kapcsolatosak, amelyekre később térünk ki részletesebben. 

Az európai tendenciák hosszú távon 

Az elmúlt évszázadok trendjei szerint Észak-Európában a csapadékmennyiség és a vízhozamok növekedése miatt ritkábbak és kevésbé súlyosak az aszályok. Ellentétben a kontinens déli részével, ahol a szárazság mértéke az éghajlati változások alapján vártnál nagyobb. Az éghajlatváltozás tovább rontja az édesvízi források elérhetőségét, különösen Dél-, Nyugat- és Kelet-Európában, és fokozza a vízkészletek természetes ingadozásait, növelve az aszályos periódusok számát és intenzitását. 

Ezen a legtöbb országban főként július és szeptember között jelentkeznek. A vízfogyasztásban a mezőgazdaság, az idegenforgalom, a szabadidős tevékenységek, az ipar és egyes energiatermelő szektorok jelentős szerepet játszanak. 

Az EU 2000-ben elfogadott vízügyi keretirányelvének célja a belvízi és föld alatti vizek védelme, a szennyezés megelőzése és a fenntartható vízhasználat előmozdítása, ami arra ösztönzi a tagállamokat, hogy természetes vízgyűjtők alapján dolgozzanak ki intézkedési programokat. 

2019-ben a keretirányelvet felülvizsgálták, és a bizottság 2020 júniusában megerősítette annak érvényességét, hangsúlyozva a meglévő szabályok végrehajtását és betartását. 

Ezenkívül konkrét lépéseket is tettek több államban. Olaszországban aszályrendeletet hoztak, amely csökkenti a vízügyi infrastruktúra bürokráciáját, Spanyolország új vízgazdálkodási tervet dolgozott ki, Franciaországban Emmanuel Macron új nemzeti vízstratégiát javasolt az általános vízfogyasztás 10százalékos mérséklésére, Németország pedig 2050-ig terjedő fenntartható vízhasználati stratégiát fogadott el. Az EU-ban a vízkivétel csökkenő tendenciát mutat, jelentős előrelépésekkel a vízszállítás és a vízfelhasználás hatékonyságának területén. 

A melegebb nyarak, a növekvő ivóvízfogyasztás, az öntözés, a népességnövekedés és az urbanizáció miatt bővül a vízigény.  

Ennek kezelésére a mezőgazdaságban a takarékosabb öntözési módszerek és a kevesebb vizet igénylő növények telepítése, míg a folyami hajózásban az infrastruktúra és a logisztikai rendszerek fejlesztése lehet a megoldás. 

A magyar tervek a vízgazdálkodás terén 

A 1900-tól 2020-ig tartó időszakban Magyarország éves csapadékmennyisége átlagosan 600 mm körül alakult, többnyire 500 és 700 mm között mozogva. A legcsapadékosabb években az érték elérheti a 800 mm-t is, míg a legszárazabb esztendők, amelyek főként az elmúlt évtizedekben fordultak elő, 450 mm alattiak voltak. Összességében az országos átlagban a hosszú távú trend egy kisebb mértékű csapadékcsökkenést mutat. 

Forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat 

Magyarországon egy év akkor minősül száraznak, ha az éves csapadékmennyiség az átlagnál több mint 15 százalékkal kevesebb, és csapadékosnak, ha több mint 15 százalékkal haladja meg azt.

Átlagosan minden harmadik évben tapasztalható vagy egy szárazabb, vagy egy csapadékosabb esztendő.  

Rendszeresen előfordulnak hosszabb időszakokon át tartó száraz vagy csapadékos évek is. Ilyen száraz periódusok voltak az 1940-es évek közepén, az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején. Hosszabb csapadékos időszakokra példa az 1910-es és az 1960-as évek. 

Az elmúlt 120 esztendő során hazánkban nem tapasztalható növekedés a száraz évek számában, a 30 éves klímanormákban inkább a nedves évek száma mutat növekedést. 

Viszont ami megváltozott, az a száraz időszakok hossza. Országos átlagban minden esztendővel van egy majdnem egy hónapos periódus, amikor a napi csapadék nem éri el az 1 mm-t. A csapadékosabb nyugati és délnyugati területeken ez az időszak átlagosan rövidebb, míg a szárazabb Alföldön hosszabb. Az országos átlagos maximum körülbelül 50 nap. Körülbelül hatévente előfordul, hogy ez az időszak meghaladja a két hónapot. 

Mit eredményez a tavaszi aszály? 

Magyarországon komolyabb szárazsági problémák a keleti részen jelentkeznek.

A 2022-es adatok szerint ezen területen általában kevesebb mint 200 mm csapadék hullott fél év alatt, míg az Alföld középső és tiszántúli területein sok helyen ennél is alacsonyabb, 120 mm alatti mennyiség volt, ami az átlagos érték mintegy fele.

Ezzel szemben a dunántúli hegyvidékeken, a nyugati és délnyugati részen több helyen elérte a 250-300 mm-t a június végéig lehullott csapadék mennyisége, ami közelebb van az átlaghoz. 

A legnagyobb aszálykockázat az Alföldön tapasztalható, itt a tartós és súlyos aszály veszélye a legnagyobb. Az elmúlt évszázadban is gyakran előfordultak hosszú száraz időszakok, akár éveken keresztül is. Az elmúlt évtizedekben azonban melegebbek lettek a nyarak, az intenzívebb hőhullámok pedig tovább fokozzák az aszályveszélyt. 

Az Európára és Magyarországra vonatkozó adatok alapján azt lehet mondani, hogy nemcsak a csapadék mennyiségével van probléma, hanem annak időbeli eloszlásával is. A megfelelő infrastruktúra kiépítése és a vízkészletek hatékonyabb felhasználása kulcsfontosságú lehet az aszály enyhítésében. Európa vízhiányának a kezelése érdekében olyan intézkedésekre van szükség, amelyek segítik a csapadék gyűjtését és tárolását, valamint a vízhatékonyság növelését az öntözési és mezőgazdasági gyakorlatokban. Ezenkívül fontos a szárazság elleni készültség és a vízforrások megőrzése. 

Címlapfotó: MTI

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn