A hasonló magyar mutatót pedig egészen pontosan 15 százalékkal haladja meg. Ugyanakkor fontos néhány adalékot adni a román gazdaság fogyasztási színvonalának jobb megértéséhez – írta Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője tanulmánya bevezetőjében. 

Az élen nincs változás 

2020 és 2022 között Románia csak Bulgáriát és Horvátországot tudta megelőzni az egy főre eső fogyasztás mutatójának növekedésében. Minden más államban szerényebb bővülés következett be, sőt néhány esetben még csökkent is a fogyasztás.  

Miért alakult így a román mutató?  

Az Oeconomus következtetései szerint leginkább amiatt, mert az ottani tendencia mögött magas szintű eladósodás, szerény tőkefelhalmozás, a megtakarítások csökkenése húzódik meg még akkor is, ha látványosan növekedtek a hazautalások, és a háztartások eladósodottsága a magyarországinál alacsonyabb. 

A korábbi évekhez hasonlóan az EU-ban Luxemburgban volt a legmagasabb az egy főre jutó fogyasztás színvonala, ahol az uniós átlag felett 38 százalékkal magasabb mutatót lehetett látni. Ezután Ausztria és Németország (egyaránt 18 százalékkal az EU-átlag felett), majd Hollandia és Belgium következett.  

2022-ben kilenc uniós országban volt magasabb az egy főre jutó fogyasztás, mint az uniós átlag, a földrész déli, illetve keleti perifériája továbbra is szerényebb fogyasztási színvonalat képvisel. 

Az alsó harmadban Bukarest előretör 

Az EU-ban a legalacsonyabb egy főre jutó fogyasztási szintet Bulgáriában (31 százalékkal az uniós átlag alatt), Magyarországon (29 százalékkal), Horvátországban és Lettországban (egyaránt 24 százalék), valamint Szlovákiában (23 százalék) rögzítették.  

Az alsó harmadban is volt azonban előrelépés, ugyanis 2020 és 2022 között Bulgária, Horvátország és Románia esetében komolyabb színvonal-növekedést láthattunk.  

Magyarország tekintetében egy százaléknyi javulás történt, ugyanis az EU-s átlagot képviselő 100-hoz viszonyítva 70-ről 71-re ugrott a mutató. 

Egyébként az uniós átlaghoz képest az elmúlt három évben az országok többségében változott az egy főre jutó fogyasztás szintje, egészen pontosan 2020 és 2022 között 18 uniós államban nőtt a színvonal. A legjelentősebb mértékben Bulgáriában (az uniós átlag 69 százaléka 2022-ben, szemben a 2020-as 60 százalékkal), Horvátországban (76 és 69 százalék), Romániában (86 és 81 százalék), valamint Írországban (94 és 89 százalék).  

Ezzel szemben a fogyasztási szint hét országban csökkent.  

A legnagyobb visszaesést Dániában, majd Németországban és Finnországban rögzítették. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy ezek az országok „elszegényedtek” volna

– jegyezte meg Pásztor Szabolcs. 

A legjobbak és a legrosszabbak 

2022-ben, akárcsak 2020-ban és 2021-ben, Luxemburgban és Írországban volt a legmagasabb az egy főre jutó GDP PPS-ben (purchasing power standard) kifejezett szintje az EU-ban, 156, illetve 135 százalékkal az uniós átlag felett. A lista vezető élmezőnyében található Dánia (36 százalékkal az uniós átlag felett), Hollandia (30), Ausztria (24) és Belgium (20).  

A legnagyobb csökkenést elszenvedő államok között található Németország esetében 17 százalékkal magasabb az egy főre eső GDP az EU-s átlaghoz képest, míg Finnországban 10 százalékkal. Ezzel szemben Bulgária (38 százalékkal az uniós átlag alatt), Görögország (33) és Szlovákia (29) regisztrálta a legalacsonyabb egy főre jutó GDP-t. Magyarország estében a 100-hoz viszonyított érték 76, azaz 24 százalékkal alacsonyabb az egy főre eső nemzeti össztermék az EU-s átlaghoz képest. Románia esetében a magyarhoz hasonló a mutató. 

A román államadósság megnégyszereződött 

Önmagukban ezek a számadatok több következtetés levonására adnak okot, érdemes azonban néhány magyarázó és mögöttes tényezőt is kiemelni az egzaktabb kép kialakításához. A hazai gazdasági sajtóban szinte állandó jellegű a magyar és a román gazdaság helyzetének, az ott élők életszínvonalának összehasonlítása, ezért vette szemügyre a vezető elemző a két ország esetét.  

Romániában 2006 és 2022 között látványosan megemelkedett az államadósság GDP-arányos mutatója, egészen pontosan közel négyszeresére (12,4 százalékról 47,2-re) ugrott ez az érték. Magyar szemszögből nézve nincs ezzel semmi probléma, ugyanis a hazai mutató nagyjából 75 százalékon mozog. A fenntarthatóság azonban a román oldalon megkérdőjeleződik, ugyanis amíg az utóbbi időszakban a magyar mutató alakulása viszonylag stabil volt, addig Romániában 2008 és 2022 között évente átlagosan több mint 10 százalékkal növekedett az államadósság nagysága. 

A Victor Ponta vezette kormányzat különösen nagy hangsúlyt helyezett a fogyasztás ösztönzésére, amelynek 2018-ban megszorítások vetettek véget. Keleti szomszédunknál már a pandémia előtt sem sikerült tartani a költségvetési hiány háromszázalékos célkitűzését, és 2018 végén több költségvetést javító intézkedés bevezetésére tettek javaslatot: adóemelések, különadók, jövedékiadó-növelés. 

Fogyasztási többlet 

Emellett kiadásmérséklő lépéseket is bevezettek, például a túlórapénz csökkentése a közszférában dolgozóknál. A költségvetési hiány pályája közel azonos volt a két országban, hazánkban azonban némileg mérsékeltebbek voltak a kilengések. Romániában tehát a megszorítások előtt a növekvő államadósságból a központi kormányzat keresletösztönző elemekkel a végső fogyasztást igyekezett ösztönözni.  

Ennek kapcsán hasznos lehet megvizsgálni a háztartások és a háztartásokat kiszolgáló nonprofit intézmények végső fogyasztási kiadásait a GDP százalékában. Ezen a ponton pedig érdemes összehasonlítást tenni a két ország között. Romániában történelmileg magasabb a GDP-n belül a háztartások végső fogyasztása. Az időhorizonton egy stabilan nagyjából 15 százalékos román „előny” látszik.  

Jelentkezik egy fogyasztási többlet Romániában, jegyezte meg a vezető elemző, aki szerint érdekes lehet összehasonlítani a bruttó megtakarítás GDP-arányos mutatóját is. 2006-ban Magyarországon a nemzeti össztermék 18,1 százalékát takarították meg, ami akkor megegyezett a hasonló román mutatóval. Aztán nagyjából 2015-ig a két mutató szorosan együtt mozog, sőt több éven keresztül látványos román többlet jelentkezik.  

A gazdasági növekedés fenntartható pályája 

A fordulópont 2015, amikor a hazai oldalon folytatódik a kedvező tendencia, míg Románia esetében „beesik” a bruttó megtakarítások aránya. 2022-re pedig több mint 7 százalékos magyar többlet alakul ki (25,9 és 18,8 százalék áll szemben egymással). Mindez azt jelenti, hogy amíg hazánkban a korábbi fogyasztási profilt tartva növekednek a megtakarítások, addig Romániában ezek látványosan csökkennek. Ebből pedig következhet az is, hogy az eltűnő megtakarítások egészét vagy egy részét a fogyasztás megtartására vagy növelésére csatornázzák át. 

Egy másik mutató pedig a két ország közötti fejlődési útról és fenntarthatósági pályáról tanúskodik. A bruttó tőkefelhalmozás az elszámolási időszakban vásárolt vagy saját termelésben előállított tárgyi eszközök és immateriális javak értékét, a használt tárgyi eszközök értéknövekedését, a külföldről származó tárgyieszköz-apportot, valamint a pénzügyilízing-konstrukcióban beszerzett tárgyi eszközök értékét tartalmazza. 

A bruttó szemléletű állóeszköz-felhalmozásból nem vonják le az állóeszköz-állomány tárgyidőszaki értékcsökkenését, illetve az eszközselejtezések értékét, tehát a nemzeti vagyonnak az állóeszközök felhalmozásával összefüggő változását a növekmények oldaláról jelzik. A mutató alakulásának figyelemmel kísérése azért is fontos lehet, mert a kedvező tendenciák megteremthetik a gazdasági növekedés fenntartható pályáját, míg a szerényebb, és/vagy csökkenő mutatók a gazdaság potenciáljának csökkenését vetítik előre.  

Növekedés, fogyasztás, megtakarítás 

A magyar és a román adatok összevetéséből jól látható, hogy a bruttó tőkefelhalmozás esetében 2006-ban nagyjából 1,5 százalékos román előny jelentkezik, amely 2008-ra hirtelen 8 százalékra ugrik. Ezzel szemben Magyarországon 2012-ig csökken a mutató, amikor eléri a 20,2 százalékos negatív rekordját.  

A szakértő szerint látványos ugyanakkor, hogy keleti szomszédunknál 2009 és 2018 között 27,2 százalékról 23,3-ra esik a ráta, közben hazánkban 2012 és 2022 között növekedés következik be.  

A legfrissebb adatok szerint 2022-ben már egy közel 6 százalékos magyar előny jelentkezett a bruttó tőkefelhalmozásban, ez pedig fenntarthatóbb növekedési pályára utal. 

A bővülés, a fogyasztás és a megtakarítás összefüggésében felmerül az a kérdés is, hogy a magyar, illetve a románi háztartások élnek-e az eladósodás eszközével. Ha a fogyasztásukat hitelfelvétellel fedezik, akkor az kevésbé fenntartható növekedési modellről tanúskodik. Az egzaktabb kép kialakítására szolgál a háztartások adósságának GDP-arányos mutatója.  

A két ország esetén, Nyugat-Európával összehasonlítva, szerényebb a hitelpenetráció, de a két ország között is láthatunk különbséget. Ebben a tekintetben Magyarország esetében „előny” jelentkezik, ugyanis a GDP-arányos hitelállomány nagyjából 7,7 százalékkal magasabb 2022-ben. 2010-ben azonban ez a különbség járt már a 20 százalékos tartományban is. A román háztartások adóssága viszonylag stabil maradt, míg a hazai mutató esetén látványos csökkenést láthatunk: a 2010-es 39,4 százalékról a 2022-es 19,8-ra. Mindez a mutató megfeleződését jelenti – állapította meg Pásztor Szabolcs. 

A hazautalások szerepe 

A háztartások fogyasztását és megtakarításait érdemben befolyásolhatja a személyes hazautalások évenkénti nagysága is. Ennek figyelembevétele pedig azért is kiemelten fontos, mert a román külügyminisztérium legfrissebb hivatalos adatai szerint 5,7 millió állampolgáruk él külföldön, ám valós szám meghaladhatja a nyolcmillió főt is.  

Csak Franciaországban 500 ezer román él, ami több, mint az ottani hatóságok által hivatalosan számolt 106 ezer.  

Európában több olyan állam is van, ahol legalább egymillió román tartózkodik. Magyarországon a KSH hivatalos statisztikái szerint 110-120 ezren dolgoznak külföldön, azonban ebben az esetben is felmerülhet, hogy a valós szám ennél magasabb. Az azonban jól látható, hogy a két ország viszonylatában tetemes a különbség, ami a hazautalások nagyságában is megfigyelhető.  

Romániába közel 9 milliárd dolláros hazautalás érkezett 2022-ben (a GDP közel 3 százaléka), míg Magyarországra „csak” 3,6 milliárd (a GDP 2 százaléka). A mutató tekintetében 2013-ig hazánk „vezetett”, azonban ezt követően látványosan növekedett a két ország közötti különbség, míg 2022-re több mint 5 milliárd dolláros román többlet jelentkezett.  

Az összes mutató mellett érdemes lehet figyelembe venni az egy főre eső hazautalások nagyságát is. Keleti szomszédunk lakossága a legfrissebb statisztikai adatok szerint már 20 millió fő alatti, míg Magyarországon nagyjából 9,7 millió. Romániában az egy főre eső hazautalások nagysága ennek megfelelően 437 dollár körül mozog, míg hazánkban nagyjából 370, így egy nagyjából 70 dolláros egy főre eső román „többlet” jelentkezik.  

Valós kép kevés információval 

Ez az 5 milliárdos többlet magyarázhatja az ottani fogyasztás színvonalának látványos átalakulását. A hazautalások ugyan nem csapódnak le közvetlenül a GDP-ben, hanem példaként említve a háztartásokon keresztül a fogyasztási színvonal emelkedését eredményezhetik. Ez lehet az egyik magyarázata a friss Eurostat-adatoknak, azonban, ha visszatérünk a háztartások fogyasztási kiadásai a GDP százalékában mutatókhoz, akkor érdemi előrelépést nem igazán láthatunk. 

Kutatások bizonyítják, hogy a hazautalások a fogyasztáson keresztül hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez, és kedvező hatásuk van a megtakarításokra, valamint a beruházásokra. Fontos azonban arra is felhívni a figyelmet, hogy a hazautalások kedvezőtlenül is befolyásolhatják a növekedést a fogadó országokban azáltal, hogy csökkentik a munkavállalás ösztönzőit, ezáltal a munkaerő-kínálatot vagy a munkaerőpiaci részvételt.

Ez a fogadó gazdaságokban a reálárfolyam felértékelődését okozhatja, és erőforrás-átcsoportosítást idézhet elő a gazdaság különböző szektorai között, emellett az úgynevezett holland kór (dutch disease) kedvezőtlenül befolyásolhatja a hosszú távú növekedési tendenciákat is. A számadatokból pedig az derül ki, hogy 2015 után Románia hazautalásoktól való függősége látványosan emelkedett. 

Mint Pásztor Szabolcs az elemzése végén leszögezte: az Eurostat térképe és adatsora a fogyasztás átalakulásáról valós képet mutat, azonban kevés információval szolgál ahhoz, hogy megértsük a mögöttes tendenciákat.  

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Shutterstock