A kínaiak is árgus szemekkel vizsgálják a nagy szomszéd India lehetséges gazdasági felemelkedését. A lakosságszámban már megelőzték őket, a kínaiak viszont úgy vélik, hogy az indiaiaknak nehéz lesz érdemi áttörést elérniük a gyártásfejlesztésben, ha csak az iparvédelmi politikák támogatására hagyatkoznak.
India gyártási ambíciói
A Guancha portálon megjelent tanulmány megállapítja, hogy India nem az iparosodás hagyományos útját követte, hanem a szolgáltatóiparra épített. Viszont az IT-ágazatban korlátozott a foglalkoztatottak száma, mellette a feldolgozóipar fejletlen, így az ország hosszú évek óta a „foglalkoztatás nélküli növekedés” dilemmájával szembesül. Pedig fejlesztené a feldolgozóiparát, a kormány is bejelentette a „Made in India” és más stratégiai tervét azzal a céllal, hogy a feldolgozóipar aránya a bruttó hazai terméken (GDP) belül 25 százalékra növekedjen.
A gyártásfejlesztési stratégia megvalósítása érdekében a kormány egy sor kezdeményezést indított:
Gyártáshoz kapcsolódó ösztönzőcsomagot indított 2020 márciusában a „Made in India”, azaz a helyben gyártott termékek arányának növelésére. Állami támogatásokkal ösztönzik a vállalatokat többek közt mobiltelefonok és speciális elektronikus alkatrészek, orvosi eszközök, autóipari alkatrészek, gyógyszerek, speciális acél-, távközlési, hálózati, elektronikai/technológiai termékek, fehéráruk, élelmiszerek, textíliák, nagy hatékonyságú napelemek, fejlett kémiai akkumulátorok, félvezetők stb. gyártására.
Növelnék a tőkekiadásokat, erősítenék az infrastruktúra-fejlesztést. A 2021–22-es költségvetési évben India GDP-arányos tőkekiadása mintegy 2,5 százalék volt, ami jelentősen meghaladta a 2009–20-as időszak büdzséinek a hosszú távú, 1,7 százalékos átlagát. A 2023–24-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés szerint az ország tőkekiadásai további 33 százalékkal nőnek.
Serkentenék a munkaigényes feldolgozóipari termékek exportját. A kormány 2020 óta számos szabadkereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalást indított vagy újraindított, például az olyan gazdaságokkal, mint Ausztrália, az Egyesült Arab Emírségek, Izrael, az Egyesült Királyság és az Európai Unió. Megállapodott Ausztráliával és az Egyesült Arab Emírségekkel az Indiából származó behozatalra vonatkozó vámok csökkentéséről, ami megkönnyítheti az ottani feldolgozóipari termékek kivitelét.
Csökkentené az importot vámok és nem vámjellegű akadályok révén. Az iparágak áthelyezésének megkönnyítése érdekében a mobiltelefonokra, a háztartási készülékekre és az autóalkatrészekre kivetett vámok emelésével próbálta rávenni a vállalatokat, hogy a termelést Indiába helyezzék át. A játékok, lábbelik és egyéb termékek behozatalának a korlátozása érdekében pedig fokozta a minőség-ellenőrzést.
Mindezen erőfeszítések révén elért némi előrelépést a mobiltelefonok, a játékok és a feldolgozóipar egyéb területein. A világ második legnagyobb mobiltelefon-gyártójává vált, 2014–2022 készülék-előállítás összetett éves növekedési rátája 23 százalék, míg a hazai mobiltelefon-szállítások meghaladták a 2 milliárdos határt. India játékkivitele 2022 április–decemberében elérte a 10,1 milliárd rúpiát, ami több mint hatszorosa a 2013-as év azonos időszakának.
Korlátozott a feldolgozóipar fejlődése
A masszív támogatás ellenére még nem értek el áttörést a gyártásfejlesztés terén. Az ország feldolgozóipara a 2022–23-as pénzügyi évben mindössze 0,6 százalékkal növekedett, ami alacsonyabb, mint a 2021–22-es 11,1 és a 2020–21-es 2,9 százalék. A feldolgozóipar részesedése a GDP-ből a friss becslések szerint 17,7 százalék lesz 2023-ban, ami enyhe csökkenés a 2021–22-es pénzügyi év 18,7 százalékához képest, és messze elmarad a kormány fejlesztési célkitűzéseitől.
A sikertörténetnek tartott mobiltelefon-ágazatban bár a szállítások jelentősek, valójában főként importált alkatrészek összeszerelése folyik. Az Apple készülékek esetében az összeszerelés és a tesztelés az értékláncnak csak a 4 százalékát teszi ki. India nehezen tud fejlődni, mivel az országban hiányoznak az Apple minőség-ellenőrzési követelményeinek megfelelő alkatrészgyártók. Indiában a mobiltelefon-összeszerelés az értéklánc alacsony hányadát teszi ki. A kormány 4-6 százalékos támogatást nyújt a mobilok növekvő értékesítéséhez, ami miatt jövedelmezőbb az országban gyárat alapítani.
A kínaiak szerint a folyamat gazdasági haszna korlátozott, tekintettel a támogatás költségeire. A kormány gyakorlatilag „munkahelyeket vásárol”. Az is kétséges, hogy a kabinet által ígért támogatásokat valóban hatékonyan fogják-e felhasználni.
Emellett a gyártáshoz kapcsolódó ösztönzőcsomag egyik kulcsa az alkatrészekre kivetett vámok emelése, hogy a vállalatokat az Indiába való áttelepülésre ösztönözzék. A mai globalizált gazdaságban azonban sok termék a legversenyképesebb gyártók több száz vagy akár több ezer alkatrészéből származnak. Az ország megközelítése növelni fogja a vállalkozások termelési költségeit, de csökkentheti a befektetők beruházási kedvét.
A kínaiak szerint néhány vállalat már most a lábával szavaz, 2014 eleje és 2021 novembere között 2783 külföldi cég hagyta el Indiát.
Az indiai feldolgozóipar fejlődésének korlátai
Bár alacsony az ottani munkaerőköltség, a feldolgozóipar fejlődése nemcsak a bérektől és a földáraktól függ, hanem a jó infrastruktúrától, a fejlett ipari támogatástól és a képzett, illetve magasan képzett munkaerőtől is. Emiatt India a végtermék árában csak korlátozottan tudja megjeleníteni a munkaerőköltség-előnyét.
Az alacsony minőségű munkaerő nem igazán támogatja az ipari fejlődést.
Bár India a világ legnépesebb országává vált, a lakosság átlagos iskolázottsági szintje nem magas, a munkaerő minősége alacsony. Az ország munkaerejének mintegy 47,5 százalékát a mezőgazdaságban foglalkoztatják, és a fiatalok nagy része rendkívül alacsony termelékenységű munkakörökben dolgozik.
A Világbank adatai szerint Indiában a 15–24 éves fiatalok írni-olvasni tudása körülbelül 90 százalékos, ami lényegesen alacsonyabb, mint például Vietnamban, Thaiföldön vagy Bangladesben. Az ország az oktatásra a 2021–22-es pénzügyi évben a GDP mindössze 3,1 százalékát fordította. Az alulfinanszírozottság miatt a tanítás rossz minőségű, és krónikusan lemaradnak az oktatási mutatókban.
A szakiskolai képzés rossz minőségű, a fiatal munkaerő alulképzett, így számos iparágban hiányoznak a jól képzett szakmunkások. Ráadásul a növekvő népesség ellenére Indiában az egyik legalacsonyabb a munkaerőpiaci részvétel a világon, aminek az aránya a 2016–17-es pénzügyi évben mért 46,2 százalékról a 2021–22-re 40,1, 2022–23-ra 39,5 százalékra csökkent.
Az üzleti környezetet sem sikerült még hatékonyan javítani.
A feldolgozóipar fejlesztéséhez a föld, a munkaerő és a tőke szoros kombinációja szükséges. A stagnáló munkaügyi és földjogi reformok, az instabil kormányzati politikák, a vállalkozások gyakori zaklatása az adóhivatal részéről, a kormányzati jóváhagyások késedelme, mind elriasztja a külföldi beruházókat.
Bár India ipari parkok, különleges gazdasági övezetek és ipari folyosók létrehozásával javította az ipari infrastruktúráját, a logisztika és az energiaellátás még mindig akadályozza a feldolgozóipar fejlődését, különösen a vidéki területeken. Az ország ellátási lánca az infrastruktúra állapota, a szűk közlekedési keresztmetszetek, az adózás és más tényezők miatt nem hatékony. Mindez kihat alogisztikára és a szállításra. Az ottani B2B-vállalatok teljes készletezési ideje körülbelül kétszerese a globális átlagnak, a beszállítóknak többletkészletet kell tartaniuk, hogy megbirkózzanak a nem hatékony működéssel és a piaci kereslet ingadozásával, ami kétségtelenül növeli a költségeket.
India vízhiánnyal és áramkimaradásokkal is szembesül, azaz
egyike annak a 17 országnak, amely extrém vízhiánnyal küzd, és területének jó részén vízválsággal kell szembenéznie.
Emellett csupán néhány gazdaságilag fejlett indiai államban tudnak stabilan 24 órás áramellátást biztosítani az erőművek és az elosztóhálózatok. A legtöbb helyen a villamosenergia-fogyasztás csúcspontján gyakoriak az áramkimaradások, a rendszerek elavultak, alultervezettek, hatalmas beruházás kellene a korszerűsítéshez.
Annak ellenére, hogy a kormány megpróbálja növelni a beruházási kiadásokat, a magas költségvetési hiány korlátozza a beruházási képességét. A 2022–23-as pénzügyi évben a központi kormányzat GDP-arányos költségvetési hiánya 6,4 százalékos lesz.
A teljes gyártási ökoszisztéma hiánya
Indiában nincs meg az a gyártási ökoszisztéma, amely Kína gazdasági növekedésének az egyik fő mozgatórugója volt, ahol a feldolgozóipari termékek Tier-1 vagy Tier-2 beszállítói gyakran agilis helyi kis- és középvállalkozások (kkv-k). Indiának gyenge a kkv-s gyártási bázisa és hiányos az ellátási lánca, azaz a rendszerből jobbára hiányzik a rugalmas, minőségi termékeket gyártani képes, motivált kkv-ökoszisztéma. Míg Kínában számos alkatrész könnyen elérhető több tucat beszállítótól, addig Indiában a beszállítók választéka nagyon kicsi, és igen nehéz garantálni az egyenletes termékminőséget, ami pedig a nagy gyártók egyik legfontosabb igénye.
A kkv-k rossz életkörülményektől, alacsony munkatermelékenységtől szenvednek, képtelenek a termékfejlesztésre vagy a minőség-ellenőrzés javítására. Mindez ahhoz vezet, hogy az utólagos munka és az áruvisszaküldés normává válik, ez pedig tovább csökkenti a termelékenységet. Az ország gyártásösztönző programja ráadásul gyakran kizárja a kkv-kat, ahelyett, hogy erőteljes támogatást nyújtana számukra. Mi több a helyi kisvállalkozók a finanszírozáshoz való hozzáférés és a növekvő termelési költségek terén is nehézségekbe ütköznek, mivel a kkv-k mindössze 16 százaléka jut hitelhez.
Gyenge a belső fogyasztói kereslet
A fogyasztói keresleti potenciált is nehéz kihasználni. A multinacionális vállalatok gyakran a végfelhasználói piac közelében létesítenek gyárakat, ami a fő oka annak, hogy a mobiltelefon-gyártás olyan népszerű. Kínához képest India hazai fogyasztói piaca kicsi. Az egy főre jutó GDP-je körülbelül 2256 dollár, ami nemcsak Kínáénál, hanem Bangladesnél, Srí Lankánál és Vietnamnál is alacsonyabb. Nagy a szakadék a gazdagok és szegények között, ám a GDP nagy részét előállító vagyonosak vásárlóereje korlátozott, ami gátolja az ország fogyasztásának növekedését. A középosztálybeli fogyasztói piac továbbra is kicsi, nem haladja meg az 500 milliárd dollárt, míg a globális piac 30 ezer milliárd dollárt tesz ki.
A külső környezetnek is vannak kedvezőtlen aspektusai. A feldolgozott termékek exportjának növelése a kormány egyik célkitűzése. Annak ellenére, hogy egyes fejlett államnak érdekeltek abban, hogy Indiát a feldolgozóipar erőközpontjává tegyék,
az országnak szembe kellett néznie a globális recesszióval és a kereskedelmi protekcionizmus erősödésével is, ami megnehezíti, hogy feldolgozóipari ágazata elérje Kína teljesítményét.
A Nemzetközi Valutaalap várakozásai szerint a világgazdaság 2023-ban 3 százalékkal növekszik, ez azonban továbbra is alacsony érték.
A globális bővülés lassulása visszafogja a tengerentúli keresletet, az emelkedő nemzetközi nyersanyagárak pedig felhajtják a termelési költségeket és hatással vannak a vállalatok életképességére. A Fed kamatemelései és a magas infláció arra késztette az Indiai Központi Bankot, hogy többször is kamatot emeljen, ami a vállalati hitelfelvétel költségeit emelte. Az országnak emellett versenyeznie kell más, alacsonyabb tényezőköltségeket felmutató országokkal is, mint például Vietnammal, Bangladessel.
Indiának így nemcsak az infrastrukturális létesítmények, a logisztika, a munkaerő minősége, az üzleti környezet és egyéb szempontok további fejlesztésére lesz szüksége, hanem a gazdasági reformok előmozdítására, a foglalkoztatási rendszer javítására és a földszerzés nehézségeinek csökkentésére is.
Csakhogy a helyi kormányzatnak igen nehéz lesz jelentős áttörést elérnie, ha nem tudja lebontani a feldolgozóipar fejlődésének az akadályait, mivel azt csak az iparvédelmi politika fogja támogatni.
(Forrás: Guancha)
