A kínai gazdaság számos problémával küzd, és eközben egy másik ázsiai óriás, a szomszédos India hamar a befektetők és a vállalatok célkeresztjébe került. A 21. század első két évtizede jórészt a kínai növekedés sikersztorija volt. Vajon a következő húsz év Indiáé lesz? 

Előnyös tényezők 

Rengeteg dolog ad okot bizakodásra. India népessége 2023-ban meghaladta Kínáét, ráadásul az ott élők több mint fele 25 év alatti.  

A jelenlegi növekedési ráta mellett pedig kevesebb mint 10 éven belül az ottani gazdaság a világon a harmadik legnagyobbá válhat,  

miután nemrég megelőzte korábbi gyarmatosítóját, az Egyesült Királyságot, amely jelenleg az ötödik helyen áll. Az indiai részvénypiac már 8 éve folyamatosan növekszik, és ezt a Kína és a Nyugat közötti kereskedelmi kapcsolatok romlása csak elősegíti. 

Demográfiai adottságok 

India útja azonban egész másképpen nézhet ki, és valószínűleg sokkal több kihívás övezi, mint Kínáét. Igaz, hogy a munkaerő – elméletben – bőségesen rendelkezésre áll, azonban még mindig számos akadály nehezíti a dolgozók és a munkáltatók összekapcsolását. Ez a háztartások és a vállalatok számára is megnehezíti, hogy képesek legyenek olyan tartalékot képezni, amely szükséges lenne egy akkora mértékű „beruházásibumm” eléréséhez, mint amilyen a kelet-ázsiai kistigriseket, mint például Tajvant vagy Dél-Koreát kiemelte a szegénységből. 

Szintén problémát okoznak a kereskedelmi akadályok, főleg akkor, ha India olyan technológiai gyártóközponttá szeretne válni, mint Kína. Vitathatatlan, hogy a jelenlegi fejlődés látványos és hogy folytatódni fog.  

Az olyan nagy elektronikai vállalatok, mint a Foxconn és a Pegatron, már dollárszázmilliókat fektettek az országba, amelynek a globális exportrészesedése is növekedett. 

Demográfiailag eközben India jelenleg ott tart, ahol Kína, amikor az 1990-es években elindult a növekedése.  

Az ENSZ adatai szerint 2030-ra a világ 15 és 64 év közötti népességének, tehát a gazdaságilag aktív korúaknak az egyötöde indiai lesz.  

Az eltartottsági ráta mindössze 47 százalékra mérséklődött 2022-ben, úgy, hogy 1967-ben még 82 százalékon állt, jelzik a Világbank statisztikái. 

Az eltartottsági vagy függőségi ráta az eltartottak – a 15 évnél fiatalabbak és a 64 esztendőnél idősebbek – aránya a munkaképes korú népességhez – a 15–64 évesekhez – viszonyítva. 

Az alacsony függőségi arány általában segít a megtakarítások és a befektetések növelésében: a bőséges munkaerő kordában tartja a vállalatok költségeit, miközben a háztartások is befektetik a többletjövedelmüket, ahelyett, hogy azt a gyermekek vagy a szülők eltartására kéne költeniük. 

Nehézségek a munkaerőpiacon 

Csakhogy India nehezen tudja egyengetni a munkaerő útját – főleg a nők tekintetében. A munkaképes nőknek csupán az egyharmada volt aktív foglalkoztatott a 2022-es költségvetési évben – tette közzé az ország Munkáért és Foglalkoztatásért Felelős Minisztériuma. Ez 2018 óta mintegy 10 százalékpontos növekedés,  

de még mindig jóval elmarad az alacsony-közepes jövedelmű országok 50 százalék körüli globális átlagától, és bőven messze van a 71 százalékos kínai aránytól. 

Ráadásul 2018 óta a fejlődés nagy része a vidéki, nem pedig a városi munkaerő területén figyelhető meg – vagyis nem segíti jelentősen a munkaerő-igényes városi ipart. 

Kasmíri földművesek sáfrányvirágot szednek (Forrás: MTI)   

Emögött az egyik ok a jelentős mennyiségű mezőgazdasági és vidéki élelmiszersegély lehet. A másik, hogy a nők kevésbé képesek elfogadni, hogy az otthonuktól távol éljenek vagy dolgozzanak, nem úgy, mint Kínában, ahol sokan közülük munkásszállón laknak.  

A megkérdezett indiai nők 45 százaléka mondja azt, hogy a gyermeknevelési és háztartási kötelezettségek akadályozzák a munkavállalásban  

– derült ki egy tavalyi kormányzati felmérésből. 

 A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) szerint  

2022-ben a behozatali vámok Indiában a legmagasabbak között voltak: a legnagyobb kedvezményes vámtétel átlagosan 18,1 százalék volt.  

Összehasonlításképpen: Kínában ugyanez a szám 7,5, az Európai Unióban 5,1, az USA-ban pedig 3,3 százalék volt. Az ilyen erős importkorlátozások miatt nehézségekbe ütközhetnek azok a gyártók, amelyek a termékeik összeszereléséhez és exportálásához behozatalra szorulnak az alkatrészek esetében. 

Nagy szükség lenne külföldi beruházásokra 

India rendkívül sokat fektetett az infrastruktúrába az elmúlt években, így az ország recsegő-ropogó közlekedési hálózata fejlődött.  

A tehervonatok átlagsebessége például több mint 50 százalékkal növekedett az elmúlt két évben, és a kikötőkben 2015 óta 80 százalékkal csökkent a várakozási idő 

 – derül ki a Macquarie adataiból.  

A kormány viszont már most jelentős mértékben eladósodott, ez pedig gátolhatja a fejlődés ütemes folytatódását, hacsak be nem következik egy nagy fellendülés a magánszektorban, növelve ezzel az adóbevételeket. 

India államadóssága a GDP 85 százalékát teszi ki,  

ez Brazília után a második legnagyobb a feltörekvő gazdaságok körében. A központi kormányzat tőkekiadásai a 2024-es pénzügyi év végéig a GDP 3,3 százalékára, közel két évtizedes csúcsra fognak emelkedni.  

Az infrastruktúra-fejlesztés ilyen mértékű folytatásához magasabb bevételekre, alacsonyabb kölcsönökre vagy a magánszektor sokkal nagyobb arányú szerepvállalására lenne szükség. 

Személyvonatra kapaszkodnak fel utasok a túlzsúfolt peronról Mumbai északnyugati külvárosa, Borivali vasútállomásán (Forrás: MTI) 

Mindez létfontosságúvá teszi, hogy India mindent megtegyen a külföldi tőkebefektetések (FDI), főleg a feldolgozóipar bevonzása érdekében. 

Ahhoz, hogy az ország érvényesíteni tudja a geopolitikai súlyát, külső befektetésekre van szüksége, amelyek segítenek előmozdítani a feldolgozóipar GDP-hez való hozzájárulását. Ez ugyanis évek óta 15 százalék alatt van, de a hivatalos cél, hogy 25 százalék körüli arányra emelkedjen. A legújabb jelek azonban változók:  

a működő tőke befektetése 2022-ben és 2023-ban visszaesett a 2020-as rekordévet követően. 

Erre részben egyszerű a magyarázat: a globális technológiai buborék – amelynek India fontos része volt – kipukkadása és a globális kockázatitőke-finanszírozás általános visszaszorulása. Ám az olyan szektorokban, mint a számítógépes ipar, az FDI-k aránya, amely 2021-ben a HSBC szerint GDP-arányosan 0,5 százalék körüli volt, szintén látványosan visszaesett. Ez azért aggasztó, mert Indiának nagy szüksége van ezekre a nagy munkaerő-igényű összeszerelő ágazatokra. Az olyan elektronikai óriáscégek, mint a Foxconn, nagy összegeket fektetnek be, ugyanakkor az egyéb problémák mellett a rugalmatlan munkatörvények is gondot okoznak számukra. 

Egyelőre India olyan gazdaság marad, amely a fogyasztáson és a szolgáltatásokon alapul.  

Ez mindaddig így lesz, amíg nem képes jelentősebb mértékben behúzni a feldolgozóipari FDI-ket,  

amelyek valószínűleg megoldanák a munkaerőpiac problémáit és csökkentenék a kereskedelmi akadályokat a további előnyök mellett.  

Addig azonban, amíg nem jön egy ilyen fordulat, igencsak nehéz lesz felvenni a versenyt a kistigrisek és a sárkány magas szárnyalásával. 

(Forrás: The Wall Street Journal) 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: MTI