A Nihon Keizai Shimbun február 3-i jelentése szerint az Egyesült Államok vezette indo-csendes-óceáni gazdasági keret (Indo-Pacific Economic Framework, IPEF) tárgyalásai holtpontra jutottak, és nem valószínű, hogy megállapodás születik.  

A beszámoló szerint az IPEF-ben részt vevő 14 ország, köztük az Egyesült Államok, Japán és a délkelet-ázsiai országok tavaly négy területen folytattak tárgyalásokat. Tavaly novemberig az érintett államok megállapodásra jutottak a zöldgazdaság témájában, amivel előmozdítanák a szén-dioxid-mentesítést; a tisztességes gazdaság témájában, amivel megakadályoznák az adóelkerülést; valamint az ellátási lánc megerősítése témában. Viszont a negyedik témakörben, a kereskedelem területén folytatott tárgyalások csak lassan haladtak előre. 

Az amerikai kormány remélte, hogy a 2023. novemberi IPEF-találkozón a kereskedelem területén is megállapodásra jutnak, de Sherrod Brown demokrata szenátor és számos más törvényhozó a találkozó előtt kifejezte ellenállását, így a tárgyalások megrekedtek. Brown szerint az IPEF kereskedelmi megállapodásból hiányoztak a „kikényszeríthető munkaügyi normák”, és követelte, hogy a Biden-kormányzat vonuljon ki teljesen a megbeszélésekből. 

A Demokrata Párton belüli szembenállók már a közelgő idei amerikai választásokra tekintenek, és igyekeznek nagyobb támogatást szerezni a választók körében. Fájdalmas emlékként ott lebeg előttük, hogy a 2016-os amerikai szavazások során Trump megígérte, hogy kivonja az Egyesült Államokat a Csendes-óceáni Partnerségből (TPP), amivel megnyerte a középnyugati munkások szavazatait. 

A Középnyugat az acél- és autóipar központja, a térségben pedig sok munkás úgy véli, hogy az olcsó áruk külföldről történő beáramlása az amerikai gyártás visszaeséséhez vezetett, munkahelyeket szüntetett meg. Trump „Amerika az első” jelszava vonzotta ezeket a dolgozókat, és ez lett a nyerő képlet a választásokon. 

Joe Biden a kormány indo-csendes-óceáni stratégiájának részeként még 2022 májusában jelentette be, hogy elindítja az IPEF-et, amely az Átfogó és Progresszív Transz-csendes-óceáni Partnerség (CPTPP) helyébe lép. A tárgyalásokba 14 ország kezdett, az Egyesült Államok, India, Japán, Dél-Korea, Ausztrália, Új-Zéland, Brunei, Indonézia, Malajzia, a Fülöp-szigetek, Szingapúr, Thaiföld, Vietnam és a Fidzsi-szigetek, köztük hét ASEAN-ország, amely együttesen adja a globális GDP 40 százalékát. Látható a szándék, hogy az IPEF azért jött volna létre, hogy ellensúlyozza Kína befolyását a régióban. 

Azt a japán portál is megállapítja, hogy a Demokrata Párt annak érdekében, hogy megnyerje a választók támogatását, befelé fordul, és mint az IPEF zászlóvivője, az USA maga válik a tárgyalások akadályává. Így kevés remény mutatkozik arra, hogy az USA „új gazdasági rendet építsen Kínával szemben”. 

A politikai szakértők is úgy vélik, még Biden esetleges újraválasztása esetén is nagyon kicsi, gyakorlatilag nulla az esélye annak, hogy az USA a jövőben jelentős lépéseket tegyen az IPEF kereskedelmi megállapodás megkötéséért. Bár az IPEF-keretrendszer lazább, mint a CPTPP, és nem tartalmaz vámokat, a választások közeledtével a kereskedelem szó politikai tabuvá vált az Egyesült Államokban. 

A lap beszámolt arról is, hogy az amerikai kormány hozzáállása csalódást okozott az IPEF-ben részt vevő országok egy részénél, mivel kézzelfogható előnyöket szerettek volna elérni a kereskedelem területén. Néhány délkelet-ázsiai állam már az IPEF-találkozón is elégedetlenségének adtak hangot, és a tengerentúli kabinet javaslatait csak üres beszédnek minősítették. 

A Biden-kormányzat szintén felfüggesztette a „Partnerség a gazdasági jólétért az amerikai kontinensen” (APEP) keretegyezményt, amelyet az IPEF latin-amerikai változataként javasoltak, mivel a térségben ellentétes érdekek állnak fenn.  

Az USA és az EU között az acél- és alumíniumtermékekről folytatott kereskedelmi tárgyalások is megrekedtek. Az amerikai kereskedelempolitika stagnálása azt látszik jelezni, hogy az ottani politikában erősödik a „befelé fordulás” tendenciája. 

Marc Mealy, az Egyesült Államok és az ASEAN Üzleti Tanács politikai alelnöke elmondta, hogy az IPEF-en belüli megegyezés hiánya ahhoz vezetett, hogy az USA-n kívüli tagok elvesztették a türelmüket és az érdeklődésüket az IPEF iránt. Így „nagyon valószínűtlen”, hogy a keretrendszer ténylegesen akadályozni fogja a Kína és az ASEAN-országok közötti növekvő gazdasági kapcsolatokat. Pedig nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államoknak továbbra is versenyeznie kellene az összes többi kezdeményezéssel és keretrendszerrel, amelyek nem fognak megállni az előrehaladásban.  

Az IPEF-fel kapcsolatos kérdésekre válaszolva Mao Ning, a kínai külügyminisztérium szóvivője korábban azt mondta, hogy az ázsiaicsendes-óceáni gazdaság sikere a nyitottságból, az együttműködésből és a kölcsönös előnyökből származik. Függetlenül attól, hogy a regionális együttműködési keretnek mi a neve, nyitottnak és befogadónak kell maradnia, nem pedig diszkriminatívnak és kirekesztőnek. 

Az ázsiai nagyhatalom fejlődésének korlátozása és saját hegemóniájának fenntartása érdekében az Egyesült Államok gazdasági és kereskedelmi kérdéseket politizált át,  

kényszerített, illetve rávett néhány országot, hogy korlátozzák a Kínába irányuló exportjukat, ami komolyan befolyásolta a globális félvezető-ellátási lánc stabilitását, azaz a chiphiányt erősítette.  

Ezért a szóvivő szerint minden félnek együtt kell működnie az USA gazdasági kényszerítése és zsarnoki magatartása ellen, a többoldalú kereskedelmi rendszer fenntartása és a globális termelési, valamint ellátási lánc stabilitásának biztosítása érdekében. 

Kapcsolódó: