Ahogy elkezdődött az orosz–ukrán konfliktus, amelyben az USA oly’ állhatatosan támogatja az egyik felet, rögtön elkezdték vádolni az elnököt, Joe Bident. Azért, hogy nem annyira önzetlenül védi az utolsó ukrán katonáig a demokrácia értékeit, inkább az amerikai befektetők érdekeit tartja fontosabbnak. Biden ellen most  egy ukrán vállalat, a Burismával való kapcsolatának meglehetősen szaftos ügyét hozzák fel. 

Kik vagyunk mi, hogy eldöntsük, Joe Biden valóban visszaélt-e a hatalmával, vagy csak a csélcsap fia, Hunter ébresztette másokban a lehetséges befolyás illúzióját. Mindenesetre a mainstream sajtó hallgat az ügyben, így kénytelenek voltunk az alternatív sajtóra hagyatkozni. Tudom, nem volna ildomos olyanokat olvasni, akiket a magasan képzett és erkölcsös német újságíró-társadalom is kilökött magából. Ám mit tehetünk, ha a történet időrendi leírását eddig máshol nem nagyon találtuk, így most elolvastuk Thomas Röper alternatív valóságmagyarázatát..  

Az elmúlt évek legviccesebb politikai története 

Pikánsan indult az ügy. Ukrajnában 2002-ben az a Nyikolaj Zlocsevszkij alakította meg a Burisma céget , aki korábban energetikai miniszter, majd 2014 környékén, Viktor Janukovics elnök alatt a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (SZNBO) helyettes vezetője volt. A jó propozíciókkal rendelkező Burisma a természetesen nagyon nagy jövedelmet ígérő, rétegrepesztéses módszerrel történő gázkitermelésre kapott engedélyt az akkori ukrán kormánytól. Zlocsevszkijnek viszont a Majdan téri   forradalom utáni felelősségre vonástól kellett félnie – állítja Thomas Röper az Anti-Spiegelen.  

De Zlocsevszkij sem most jött le a falvédőről, azért Ukrajnában az oligarchasághoz is kell némi képesség. Gondolt egyet, és problémái megelőzéseképp Hunter Bident, Joe Biden akkori amerikai alelnök fiát és több más fontos nyugati személyiséget beemelt a Burisma cég igazgatóságába. Hunter Biden, igaz, nem nagyon értett a gázüzlethez, lehet, Ukrajnát sem tudta volna megmutatni a térképen, de éppen volt ideje, mivel  

a rossznyelvek szerint akkortájt pont a drogok világával ismerkedett mélyrehatóbban. Ilyenkor jön csak jól hivatalosan is a havi 50 ezer dolláros fizetés a „munkáért”.  

Az már csak bónusz, hogy a következő években mindössze háromszor kellett Kijevben járnia. Megelőzte a korát, rájött, hogy távolból is lehet dolgozni, főleg, ha társtulajdonosa bizonyos New York-i Rosemont Seneca cégnek, amely szintén több millió dolláros tanácsadói díjat kaszált a Burismától. 

Utólag persze könnyű mondani a gátlástalan vádlóknak, hogy Joe Biden akkoriban Obama alelnökeként Ukrajnáért volt felelős, és de facto ő irányította az országot. Semmiből sem tart megvádolni egy áldozatos munkában megőszült öregembert, aki egész életét az amerikai polgároknak szentelte, például azzal, hogy mikor 2015 végén az akkori ukrán főügyész, Viktor Sokin elkezdett nyomozni a Burisma ügyében, Joe Biden gondoskodott arról, hogy Sokint kirúgják. Állítólag Biden akkor kilátásba helyezte, hogy az Egyesült Államok visszatarthat egymilliárd dollárnyi támogatást Ukrajnától.  

Röper állításai igazolására bemutat egy videófelvételt is, ahol Joe Biden később büszkén mesélte el a történetet.  

Porosenko 2016 márciusában, egy évvel a kinevezése után, felmentette hivatalából az ukránfőügyészt. Egy hónappal a leváltása előtt a főügyész még hivatalosan indítványozta a Burisma alapítója, a korábbi ukrán kormánytag Mikola Zlocsevszkij vagyonának lefoglalását a cége körüli törvénytelenségek miatt – nem ismerte fel az új idők új dalait. Sokin maga nyilatkozta ezt egy interjúban, igaz, erre a Fehér Ház közleményben reagált, miszerint az állításai hazugságok, valójában „a Sokin vezette ukrán főügyészség volt a korrupció melegágya”.  

Jurij Lucsenko, Sokin utódja az ukrán főügyészi poszton természetesen leállította a Burisma-ügyben folytatott nyomozást. Amikor 2019 tavaszán világossá vált, hogy Porosenko elveszíti a választásokat Zelenszkijjel szemben, Lucsenko ideges lett, és egy interjúban bevallotta, hogy  

az amerikai nagykövetség adott neki egy listát azokról a nevekről, akik ellen semmilyen körülmények között nem szabad nyomoznia. És újraindította a Burisma-ügyet.   

Lucsenkót azonban 2019 augusztusa végén a Zelenszkij-kormány kirúgta, az utódja pedig egy bizonyos Ruszlan Rjabosapka lett, aki az első hivatali napján, 2019. szeptember 2-án, az első hivatalos intézkedéseként megszüntette a Burisma-ügyben folytatott nyomozást. 

Pár hónapra erre válaszul Andrij Derkach ukrán parlamenti képviselő egy sajtótájékoztatón annyi dokumentumot tett közzé a bideni és burismai korrupcióról, hogy Rjabosapka kénytelen volt újraindítani a vizsgálatot. 

Ám főügyészként eltöltött napjai gyorsan meg voltak számlálva, kiesett Zelenszkij kegyeiből, és 2020 februárjában kirúgták. Az egyik utolsó hivatalos cselekedete az volt, hogy átadta a Burisma elleni nyomozati aktákat a NABU-nak, amivel megvédte az energetikai vállalatot az ukrán ügyészek további vizsgálatától. 

Thomas Röper a NABU-t úgy mutatja be, mint az Ukrán Korrupcióellenes Hivatal egyfajta különleges ügyészségét, amelyet Biden annak idején azért hozott létre, hogy korlátozza Sokin hatáskörét. Szerinte a NABU-t közvetlenül a kijevi amerikai nagykövetségről irányítják. Szitnik urat nevezték ki a vezetőjévé, de őt is elítélték korrupcióért. Fekete humorral írja:  

Legalább szakmai tapasztalattal felvértezett szakember az ukrán korrupcióellenes hatóság vezetője!

Azt is állítja a szerző, hogy a NABU még egyetlen magas szintű korrupciós ügyet sem vitt bíróság elé – mintha olyan könnyű volna Ukrajnában komoly korrupciós eseteket találni. Illetve azt is írja, hogy Rjabosapka utolsó főügyészi ténykedése miatt a Burisma iratai is eltűntek a hatóság szekrényeiből, vagyis a nyomozás már nem folytatható.  

Méltó a munkás a maga bérére… 

Alig egy hónappal Joe Biden amerikai elnöki hivatalba lépése után, 2021. február 23-án az amerikai külügyminisztérium új kitüntetést alapított, amelyet külföldieknek adományozhatnak a korrupció elleni küzdelemben nyújtott szolgálataikért. Őket „a korrupció elleni küzdelem globális bajnokaiként” méltatják. Thomas Röper azon is gúnyolódik, hogy Rjabosapka egyike volt az első tizenkét embernek, aki 2021 februárjában megkapta a kitüntetést, az amerikai külügyminisztérium pedig imígy ajnározta a volt főügyészt: 

„Ruszlan Rjabosapka élen járt az ukrán főügyészség átszervezésében, és innovatív folyamatot indított el Ukrajna több ezer ügyészének újbóli minősítése és a korruptnak vagy hatástalannak ítélt ügyészek elbocsátása érdekében. A kezdeményezés az ő utódja alatt is folytatódott, az érdekcsoportok folyamatos támadásai ellenére. A nemzetközi közösség az ukrán főügyészség függetlenségének megteremtése szempontjából Rjabosapka átvilágítási eljárásaira kulcsfontosságú első lépésként tekint. Korábbi kormányzati pozícióiban olyan jogi kereteket vezetett be, amelyek megteremtették Ukrajna korrupcióellenes infrastruktúráját, és olyan erőteljes és maradandó örökséget hagyott hátra, amely megerősítette az ország folyamatos korrupcióellenes harcát.” 

A szerző szerint mindez jól hangzik, de a valóság kissé árnyaltabb. Rjabosapka valóban átvilágította Ukrajna összes ügyészét, majd kirúgta azokat, akik állítólag megbuktak a teszten. Szerinte is  

vannak véletlenek, mert persze ezek főleg azok voltak, akik minden ellenállás ellenére megpróbáltak nyomozni a Burisma és Joe Biden ukrajnai hálózatának más figurái ellen. 

Thomas Röper még tovább megy, és zárásképp elmeséli, hogy az ügyészek tesztjeit, amelyeket az amerikai külügyminisztérium „innovatív eljárásként” dicsér, egy Symetrix nevű cég fejlesztette ki és végezte el. A vállalatot csak 2018-ban alapították, semmilyen tapasztalata nem volt a területen, és ma a cégjegyzék szerint „piaci standok üzemeltetése” szerepel a tevékenységi körében. 

A fenti írás Thomas Röper munkája alapján készült. Forrás: https://www.anti-spiegel.ru/2024/was-war-fuer-sie-die-lustigste-politische-geschichte-der-letzten-jahre/