Az indiai miniszterelnök, Narendra Modi nagy dobásra készül: Napóleon útját követve a Code Civil, azaz az első francia polgári törvénykönyv mintájára a föderális Indiában egységes civil jogszabálygyűjteményt vezetne be. Ahogy a császár idején a Code Civil alapozta meg Franciaország modernkori jogrendszerét és nagyhatalommá válását, azt képzeli el Modi is Indiában.
Kerekes György, a Makronóm Intézet alapítójának írása
Mi volt Bonaparte Napóleon legnagyobb sikere? Nem Marengo vagy Austerlitz, nem is a szfinx orrának kozmetikázása, hanem az 1804-es Code Civil, a nagy polgári törvénykönyv, amely kis módosításokkal ma is hatályban van, és amely számos európai és latin-amerikai országban ma is a jogrendszer alapját képezi.
A nagy forradalom előtt Franciaországban területenként eltérő törvényi szabályozás volt érvényben: északon egyfajta szokásjog, délen a római jog, a személyi jogok (házassági és családjog) területén pedig a római katolikus egyház kánonjoga. Franciaország nem válhatott volna valódi gyarmatosító és világszintű nagyhatalommá a XIX. században, ha nem született volna meg ez az egységesítő törvénykönyv.
India ambiciózus miniszterelnöke, Narendra Modi szeretné országát a nagyhatalmak közé emelni, és úgy tűnik, követné Napóleon példáját: elhatározta az egységes polgári törvénykönyv bevezetését. India föderális állam, számtalan vallási és etnikai kisebbséggel, amelyek jórészt eltérően szabályozzák a házasság, a válás, az örökbefogadás és az öröklés kérdéseit. Nem meglepő, hogy leghangosabban a muszlim vallási vezetők tiltakoznak a terv ellen, akik a hindu nacionalista elnyomás új eszközét látják az egységesítő szabályozásban.,
Február elején az észak-indiai, Delhihez közel lévő Uttarakhand tartomány fogadta el az egységes polgári törvénykönyvet, amely Modi és pártja, a BJP (Bháratiya Dzsanata Párt) reményei szerint mintául szolgálhat a többi országrésznek, és megteremtheti az elfogadottságát egy szövetségi szintű univerzális polgári törvénykönyvnek. A muszlimok külön problémája, hogy az új jogszabály megengedné az élettársi kapcsolatok hivatalossá tételét, ami egyértelműen elfogadható a hinduk (és a buddhisták) számára, de bosszantja a szigorú muszlim papságot és a híveket. Az iszlám követői amúgy is fenyegetve érzik magukat az indiai alkotmány 370. cikkelyének felfüggesztése miatt, ami autonómiát garantált a muszlim többségű Jammu és Kasmír tartományoknak. Emellett tovább generálta a két közösség közötti feszültséget az Ayodhyában épülő hindu templom ügye is, amely egy 1992-ben egy hindu csőcselék által lerombolt mecset helyét foglalja el. (A hindu mandir ugyan még nincs teljesen készen, de múlt hónapban már felszentelték.)
Az egységes polgári törvénykönyv kérdése már 1947 után, az indiai alkotmány elfogadásánál felmerült. Ambedkar (a független India első igazságügy-minisztere, buddhista szent) amellett érvelt, hogy ha az országnak egységes büntetőjogi kódexe lesz, akkor egységes polgári jogi törvény is kell. Végül azt a 44. cikkelyt fogadták el, amelyben megtiltották a tehénvágást az alkoholfogyasztás megfékezését célzó rendelkezésekért cserébe. Az elmúlt 30 évben az indiai bíróságok több esetben a büntetőjogi rendelkezésekre alapozva utasítottak el muszlim jogi alapú igényeket például a nők válásával kapcsolatos, illetve asszonytartási kérdésekben.
Uttarakhandon kívül Goa az egyetlen szövetségi állam, ahol van egységes polgári törvény, de az még a XIX. századra nyúlik vissza, amikor az állam a portugál korona fennhatósága alá tartozott. Az univerzális polgári törvénykönyv a BJP egyik választási ígérete volt, és Modi elszántnak tűnik e politikai csatában, amelynek végén ha nem is Napóleonként, de a modern India egyik nagy megújítójaként és felemelőjeként akar a történelemkönyvekbe kerülni.
Kapcsolódó:
Borítókép: MTI/AP/Kamran Dzsebreili
