Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása 

A március 15–17. között tartott elnöki voksolás orosz szempontból sorsdöntő volt, annak ellenére, hogy az eredmény nem volt kérdés. A szabálytalanságokról szóló nyugati állítások ellenére ezek a választások komoly lehetőséget jelentettek Vlagyimir Putyin számára, hogy megerősítse vezető szerepét. A szavazást főként két dolog tematizálta: a háború és Navalnij rejtélyes halála. Ezek meghatározzák Putyin újraválasztásának geopolitikai jelentőségét. 

 

Az ország vezetőjét hat évre választják, így Putyinnak 2030-ig tart a mandátuma. A szavazás titkos, a szabályokat az Orosz Föderáció alkotmánya, valamint a szövetségi törvények szabályozzák. 

Vlagyimir Putyin mellett az elnökjelöltek listáján szerepelt Leonyid Szluckij, a Liberális Demokrata Párt elnöke, Vlagyiszlav Davankov, az Új Néppárt képviselője és Nyikolaj Haritonov, az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártjának jelöltje. 

Vlagyimir Putyin 71 éves, és decemberben jelentette be az indulását, függetlenként pozicionálva magát. Országszerte 1,8 millió aláírást gyűjtött össze, és jelöltségét az Egységes Oroszország is támogatta. Eddig négy alkalommal töltötte be az elnöki tisztséget, a választásokat 2000-ben, 2004-ben, 2012-ben és 2018-ban nyerte meg. Most 88,5 százalékkal nyerte meg a voksolást. 

Leonyid Szluckij 56 éves, a Liberális Demokrata Párt jelöltjeként indult. A párt vezetését a korábban sok évig vezető tisztséget betöltő Vlagyimir Zsirinovszkij halála után, 2022-ben vette át. A politikus ezt megelőzően számos tisztséget töltött be, például az Oroszországi Föderáció Szövetségi Gyűlése által az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésébe (PACE) delegált küldöttség helyettes vezetője és az „Orosz Béke Alapítvány” Nemzetközi Közalapítvány vezetője volt. Emellett a Moszkvai Állami Egyetem Politikatudományi Karán a nemzetközi kapcsolatok és integrációs folyamatok tanszékvezetője is. Szluckij a legkevesebb szavazatot szerezve, 3,25 százalékos eredménnyel zárta a voksolást. 

 

Nyikolaj Haritonov 75 éves, az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártját képviselő politikus 2004-ben már részt vett a választásokon, és a második legtöbb szavazatot kapta, csak Vlagyimir Putyintól kapott ki. Az 1990-es évek elején kulcsszerepet játszott az Oroszországi Agrárpárt (APR) létrehozásában, de 2007-ben kilépett, és az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártjához csatlakozott. A politikus jelenleg az állami duma képviselője, emellett a Távol-Kelet és az Északi-sarkvidék fejlesztéséért felelős parlamenti bizottságot is vezeti. 2004-hez hasonlóan most is második helyen végzett Putyin mögött a szavazatok 4,36 százalékával. 

Vlagyiszlav Davankovot az Új Emberek párt jelölte a választásokon való részvételre. A 40 éves elnökaspiráns 2020-ban lépett a politikai színtérre. Az állami duma képviselői tisztségét 2021-ben vette át, majd tagja lett a költségvetési és adóügyi bizottságnak, valamint az ország szövetségi költségvetési kiadásainak vizsgálatáért felelős bizottságnak. 2021 októberében a duma elnökhelyettese lett. A 2023-as választásokon indult Moszkva polgármesteri tisztségéért, ám a szavazatok 5,34 százalékával a negyedik helyet szerezte meg. Most az elnökválasztáson harmadik helyen végzett 3,89 százalékkal. 

A „versengő” jelöltek Forrás: MTI/EPA/Makszim Sipenkov 

Oroszország geopolitikai jelentősége egyre fontosabbá válik, különösen a háború és a Nyugattal való feszült kapcsolatok közepette, ami összességében megnövelte a szavazás jelentőségét, még ha az eredmény nem is volt kérdés. A politikai rendszerrel kapcsolatos gyanakvás és a Navalnij halála által táplált nyugati kritika a választási folyamat köré felépített egy narratívát. 

Putyin újraválasztása megszilárdítja saját vezető szerepét és megerősíti Oroszország álláspontját a washingtoni, valamint a brüsszeli szankciókkal szemben. Az újraválasztása kihatással lesz az ország jövőjére, a külső nyomásra adott válaszára a globális politikai színtéren. A Navalnij halálával kapcsolatos megoldatlan kérdések és a választások átláthatóságával kapcsolatos aggályok is hozzájárulnak az orosz politikai helyzet komplexitásához, de a szavazás napján döntően a háború kérdése mozgatott meg mindenkit. 

Putyin újabb hat évre készülhet Forrás: MTI/EPA/Makszim Sipenkov 

A két éve tartó háború törést okozott a Nyugat és az oroszok között, amit a Kreml narratívája az Európában és az Egyesült Államokban növekvő ruszofóbiával ki is emel. Ezért, figyelembe véve a nyugati szankciókat is, még a szkeptikus oroszok is felsorakoztak a jelenlegi elnök mögé, felerősítve a nacionalista érzelmeket. 

Az 1990-es évek emléke még mindig él, amikor a Nyugat felé való nyitás súlyos válságot eredményezett. Ez továbbra is hatással van az orosz választók egy részére és a gopolitikai gondolkodásukra. Mindez azt jelenti, hogy hűségesek ahhoz a vezetőhöz, aki átvezette őket azon a nehéz időszakon, és ez tisztán kivehető az orosz birodalmi mentalitásból. 

Továbbá egy, a Kremlben bekövetkező jelentős változás az oroszok szemszögéből veszélyt jelentett volna az ország Ukrajnában elért sikereire, mivel az kétségtelenül befolyásolta volna a konfliktus kimenetelét. 

Az Oroszország és a Nyugat között zajló információs hadviselés mellett a választások döntő szerepet játszottak az elnök vezetésének és népi támogatottságának megerősítésében, különösen a külső kritikákra adott válaszként. 

Bár a nyugati média elsősorban a lakosságnak a szavazásra adott reakciójával foglalkozott, ugyanilyen fontos figyelembe venni, hogy az milyen hatással lesz a belső hatalmi dinamikára. 

Nemzetközi szinten Vlagyimir Putyin újraválasztása biztosítani fogja a külpolitika következetességét, és jelentős támogatásként szolgál mind a regionális, mind a nemzetközi partnerek számára. Ha a Kremlben hirtelen és váratlan változás következett volna be, az jelentős hatással lett volna a szövetségekre és a piacokra, ami instabilitáshoz vezethetett volna. 

Összességében véve a jelenlegi elnök újraválasztása folytonosságot jelent Oroszország vezetésében a Nyugattal való konfrontáció kihívásokkal teli időszakában. Ez tovább erősíti majd Moszkva ellenálló képességét a gazdasági és ipari szankciókkal szemben. Egy új vezető esetén a politikai helyzet megváltozhatott volna, ami befolyásolhatta volna az ország nemzetközi magatartását.

Kapcsolódó:

Borítókép: MTI/EPA/AFP pool/Natalija Kolesznyikova