A megkezdett orosz–amerikai tárgyalási folyamat ellentétes érzelmeket kelt az orosz szakértők körében. Hangsúlyozzák, hogy érdemes Trump elnök telefonhívását óvatos optimizmussal kezelni, de Oroszország már ezzel is sokat nyert.
A Marco Rubio amerikai és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter vezette delegációk kedden Rijádban találkoztak, hogy felvázolják az ukrajnai háború rendezésének forgatókönyvét. A tárgyalások mindkét fél szerint jó irányba haladnak, Trump és Putyin pedig akár már februárban asztalhoz ülhet. Lássuk, mi történt az egyeztetésen!
Gleb Prosztakov orosz üzleti elemző szerint Ukrajna nemcsak választóvonal és ütközőzóna lehet Oroszország és az Egyesült Államok számára, hanem egy olyan országgá válhat, amely a kölcsönös kereskedelmi érdekek alapján összeköti a szembenálló feleket– egyfajta biztosítékként.
Ha Moszkva akár az új szíriai rezsimmel, akár a Nyugattal komolyan tárgyalni fog, a bukott szíriai diktátor személye szimpla cseretárggyá változhat, amit jóindulatú gesztusként habozás nélkül átadhat majd a valamit valamiért elv jegyében.
A 2025–27-es orosz büdzsé gyakorlatilag már mindent a háború szolgálatába állít. Ez nem jelenti azt, hogy Moszkva addig akar háborúzni, csak azt, hogy nagyon is felkészült rá.
Az orosz elnök ötlete nem ördögtől való, és ha az orosz jegybanki vagyont nézzük, amit a Nyugat a végtelenségig befagyasztva tarthat, még igaza is van. Rizikós beszéd, de van benne rendszer.
Bassár el-Aszad szír elnök rezsimje összeomlott, a lázadók villámgyors offenzívával elfoglalták Damaszkuszt, véget vetve az 50 éves dinasztikus uralomnak. A felkelést vezető Hajat Tahrir as-Sám (HTS) terrorszervezetként való megítélése komoly nemzetközi kihívást jelent, miközben a térségben tovább nő a káosz veszélye.
Biden Fehér Háza erő helyett a gyengeséget mutatta meg, miközben egy életek százezreit követelő, és számára az afganisztáni kivonuláshoz hasonló csődöt eredményező proxyháborúban játszotta tovább az eljátszhatatlant. Ez már a végjáték.
Ukrajna Donald Trump választási sikerére készülve különleges „győzelmi tervet” dolgozott ki, hogy megerősítse az amerikai támogatást. Miközben Kijev a gyors békétől – és így nagyobb területi veszteségektől – tart, a Biden által kiadott engedély az ATACMS orosz területek elleni bevetésére a konfliktus eszkalációjával fenyeget. Különösen, miután Putyin módosította az orosz nukleáris doktrínát.
Az orosz vállalatok vezetői és az oligarchák egyre nyíltabban és egyre hevesebben kritizálják a központi bank elnökét a folyamatos kamatemelések miatt. Túléli-e a legenda, Elvira Nabiullina karrierje a háborút?
A BRICS-csúcstalálkozó előtt már mintegy 40 ország jelezte csatlakozási szándékát. A találkozón a résztvevők új fizetési rendszert vezettek be a nemzetközi tranzakciók megkönnyítésére. Az esemény rámutatott a tagok közötti érdekellentétekre is, de a blokk így is egyre erősebb ellenpólusát képezi a G7-országcsoportnak, amit a jövőben felerősíthet, hogy 13 állam csatlakozott a partnerországként a BRICS-hez.
Bár a Kreml ragaszkodik ahhoz, hogy semmilyen formában nem szól bele az amerikai elnökválasztásba, időről időre mégis kommentálja azt. Az elnöki szóvivő egy interjúban azt is elárulta, mit szól Trump mondatához, amely szerint 24 óra alatt véget vetne az ukrajnai háborúnak.
Az ukránok kurszki betörése elsőre okozott némi zavart az orosz vezetés körében, ám a kedélyek hamar csillapodtak, és pániknak már nincs nyoma Oroszországban. Kérdés, hogy az ukránoknak vajon mi a célja az ellentámadással, és mekkora árat fognak fizetni érte a közeljövőben.
Miközben Európában elképesztő méreteket öltött a gazdasági lassulás, a szankciókkal agyonvert Oroszország GDP-je megindult felfelé. Hogy így alakult, az egyrészt az orosz technokrata elitnek, másrészt a háborút megelőző tíz év szigorú fiskális politikája révén felhalmozott tartalékoknak köszönhető. De meddig lehet finanszírozni egy ekkora háborút korlátozott eszközökkel?
Senki nem áll szóba ukrán részről Putyinnal, Putyin hallani sem akar béketárgyalásról, Zelenszkijnek mégis van egy titokzatos terve, amellyel véget vethet a háborúnak.
Rekordgyorsasággal fűződnek szorosabbra az azeri–orosz kapcsolatok. Putyin elnök bakui látogatásának hátterében most szó szerint a jószomszédi viszony megszilárdítása áll. A történetben a csavar, hogy Oroszországnak nagyobb szüksége van Azerbajdzsánra, mint fordítva.
Alekszander Lukasenka fehérorosz elnök egy interjúban mondta el gondolatait a kurszki helyzetről. Kiemelte, hogy Minszk nem akar eszkalációt, sőt a konfliktus mielőbbi békés rendezését támogatja, de bármit megtesz, ha az országát támadás éri.
Teljesen kizárta annak lehetőségét a finn külügyminiszter, hogy Helsinki olyan béketárgyalást szervezzen, amelyen Donald Trump lehetséges következő amerikai elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök találkozna egymással. Pedig az ötlet logikus: hat évvel ezelőtt éppen ott tárgyalt egymással a két vezető.
A háború a minap páncélöklökkel kopogtatott be Oroszországba az ukrán hadsereg támadásával. Még mindig nem tisztázott azonban, hogy pontosan mi a célja a mintegy ezer négyzetkilométernyi orosz terület elfoglalásának. Putyin hatalmának gyengítése? Az orosz erőforrások átcsoportosításának kényszere? Vagy éppen ez lesz egy béketárgyaláson az ütőkártya Zelenszkij kezében?
Az elmúlt hónapokban Törökország érdeklődése a BRICS-csoporthoz való csatlakozás iránt jelentős vitákat váltott ki a geopolitikai elemzők és a nemzetközi politikai döntéshozók körében. Mi motiválja az eurázsiai állam érdeklődését a BRICS-országok iránt? Milyen előnyökkel és kihívásokkal járhat egy ilyen lépés, és hogyan illeszkedik mindez Ankara tágabb geostratégiai célkitűzéseihez?
Tavaly a németeket előzték le, a Világbank júniusi adatai szerint pedig a japánokat küldték maguk mögé a vásárlóerő-paritáson (PPP) számolt GDP-ben. Mégis mi fűti ennyire az orosz gazdaságot?
Ismét nagyot ment az amerikai elnök egy interjúban, amikor azt állította, már KGB-s kisinas korában ismerte Vlagyimir Putyint. A kínos mondat persze újra berobbantotta a Biden szellemi állapotáról szóló vitákat.
Európa egyre megengedőbb az Ukrajnába küldött fegyverek használatával kapcsolatban, ehhez az állásponthoz pedig hosszú tétovázás után az Egyesült Államok is csatlakozott. Eközben Oroszország egyre durvább figyelmeztetéssel igyekszik felszólalni a nyugati szerepvállalás ellen, felvetve egy jóval szélesebb körű konfliktus veszélyét.
Kinek van nagyobb szüksége a másikra? Az orosz elnök kínai látogatásáról nem sok konkrét információ szivárgott ki, de ami igen, az elég is ahhoz, hogy világossá váljon: a szoros gazdasági együttműködés folytatása ugyan Kínának kedvez jobban, de mindkét félnek maximális érdeke.
Új, Oroszországgal és Belarusszal szembeni szankciós csomagot mutatott be május 8-án az Európai Bizottság. A javaslat meglepően ambiciózus a korábbi, inkább gyenge retorziókkal ellentétben. Nagy kérdés, hogy amennyiben elfogadják az intézkedéseket, azok elérik-e a kívánt hatást. Az elfogadásukhoz egyhangú döntés szükséges, így elképzelhető még némi finomítás. Emellett döntés születhet katonai célú finanszírozásról Örményország és Georgia számára.
Putyin, miután megnyerte az elnökválasztást, újabb hat éven keresztül vezetheti Oroszországot. Nem is igazán az eredmény az érdekes, hanem a kontextus. Az újraválasztása folytonosságot jelent az ország vezetésében és a Nyugattal való konfrontációban. Mindez a nyugati szankciókkal és a vélt ruszofóbiával együttesen elvezet az orosz nacionalista érzelmek nemzetközi porondon is érezhető fellángolásához.
Harmadik évébe lép az ukrajnai konfliktus. Lesz-e negyedik, vagy 2024-ben dől el minden, még ha az törvényszerűen fájdalmas döntésekre is fog épülni? Meddig bírja és meddig akarja a Nyugat folytatni a háborút?
Tavaly január 19-én kezdte meg a munkát védelmi miniszterként Boris Pistorius, akivel a Tagesspiegel készített nagyinterjút, amelyben rengeteg témát érintettek: többek között az Oroszország által jelentett fenyegetésről, valamint arról is beszélt, hogy Németországnak hogyan kellene felfegyverkeznie. A tárcavezető meggyőződése, hogy az elrettentés a tartós béke kulcsa.
Oroszország elkobozza és erőszakosan eladja az európai energiacégekhez tartozó vagyontárgyakat új, államilag jóváhagyott tulajdonosoknak – írta a Politico. Dmitrij Peszkov elnöki sajtótitkár szerint országa nem foglalja le a barátságtalan államok vállalatainak a vagyonát, az orosz piac elhagyására vonatkozó döntésük után az eszközöket eladhatják vagy átruházhatják.
Vlagyimir Putyin aláírta a rendeletet az orosz fegyveres erők bővítéséről, ám a létszámnövelés nem jelent egyet a mozgósítással.
