A Szajna a világ legromantikusabb folyója. Ám ha egy vihar után rápillantunk a lábunk előtt hömpölygő gyanús lére, sokan azonnal kételkednek e fenti állításban. Nyárra ilyen nem fordulhat elő, elég tiszta lesz ahhoz, hogy úszni lehessen benne – ezt ígérik a 2024-es párizsi olimpia szervezői. A feladat azonban hatalmas és nehezebb, mint bárki gondolta volna – számolt be egy korábbi írásában a The New York Times napilap. 

Párizsi Szajna-történelem 

De nem volt ez mindig így: az 1900-ban Párizsban megrendezett első olimpiai játékok során hét úszóversenyt rendeztek a Szajnában. Még az után is, hogy 1923-ban, egy évvel az 1924-es olimpia előtt betiltották az úszást a folyóban, a helyiek a forró nyári napokon továbbra is a Pont d’Iéna mellett ugrottak a vízbe, az Eiffel-torony pedig a frissítő úszás hátteréül szolgált.  

A Szajnát azonban egyre inkább elárasztotta a szennyvíz és az ipari hulladék. Az 1990-es években egy tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a világon a párizsi szakaszon az egyik legmagasabb a nehézfémek koncentrációja – idézett a The New York Times egy a folyóról szóló könyvből.  

Jacques Chirac 1990-ben megígérte, hogy visszatérnek a fürdőzés napjai: „Három év múlva tanúk előtt fogok fürdeni a Szajnában, hogy megmutassam, tiszta folyóvá vált.” Ez sajnos nem történt meg. 

Túlfolyás 

Tavaly augusztusban sem ugrott senki a Szajnába, hogy részt vegyen a 2024-es párizsi olimpiai játékok főpróbájaként szolgáló versenyeken. Sem a nyílt vízi úszók, sem a triatlonosok. Ők lettek volna az elsők, akik hivatalosan is úszhatnak a folyóban azóta, hogy 2016-ban átfogó munkálatot indítottak a megtisztításáért.  

Egyre inkább felmerül a gyanú, hogy Párizs nincs felkészülve az esemény megrendezésére, amely várhatóan több ezer nézőt és sportolót vonz majd”  

– kommentálta a Bloomberg amerikai médiaorgánum a versenyek elmaradását. 

A cél az, hogy a folyó ismét úszhatóvá váljon – számolt be róla a Le Monde francia napilap. Ám a tesztversenyeket megelőzően az elmúlt húsz évben soha nem látott eső csapott le Párizsra. A vízelvezető hálózatok azokban az augusztusi napokban túlterheltek voltak, és ilyenkor a túlfolyást a folyóba engedik. Ez pedig bemossa a szennyvíz egy részét a Szajnába. Az Escherichia coli (vagyis a kólibaktérium) – az ürülékszennyezést jelző mikroorganizmus – koncentrációja meghaladta az engedélyezett határértéket (1000 kolóniaképző egység 100 ml vízben), így a versenyeket nem lehetett megtartani.  

Ezek a veszélyek és bizonytalanságok ismételten felhívják a figyelmet arra a hatalmas kockázatra és kihívásra, amelyet a 10 km-es úszóverseny, valamint a triatlon- és paratriatlon-versenyek főváros szívében történő megrendezése jelent. 

Párizs egyik legszebb átkelője, a III. Sándor híd (le pont Alexandre-III) lábánál, a Grand Palais és az Eiffel-torony között a helyszín kétségtelenül grandiózus. 2016 óta 1,6 milliárd euró értékű munkát végzett a francia kormány és az érdekeltek széles köre (városok, megyék, vízügyi ügynökség) a vízminőség javítása érdekében. De még van hátra teendő.  

Húsz strand fog működni 

Egyes munkálatok az olimpiai láng kihunyása után is folytatódnak. Mindezek mögött az a remény áll, hogy a Szajna és a Marne ismét úszható lesz, ahogyan az előbbi egy évszázaddal, az utóbbi pedig ötven évvel ezelőtt.  

Anne Hidalgo párizsi polgármester azt ígérte: a játékok egyik öröksége lesz, hogy 2025 nyarára az említett két folyó mentén mintegy 20 természetes fürdőhelyet használhatnak a lakosok.

Az olimpia pedig doppingként hat a vízminőség javítására. A 2024-es határidő nélkül az Európa által már régóta követelt munkálatokra még jó ideig várni kellett volna. Az első projekt az Île-de-France-i szennyvízkezelő hatóság, a SIAAP által felügyelt két víztisztító telep korszerűsítése volt, mindkettő Párizstól északra, a Szajnán és a Marne-on található.  

A fertőtlenítési eljárásokat megújították és megerősítették, ugyanakkor a rossz csatlakozásokra is vadásznak. Még mindig több ezer olyan hely van – 23 ezer ilyet azonosítottak –, ahol a szennyvizet az esővízzel kötik össze, amely aztán közvetlenül a folyóba folyik.  

Hatalmas tárolók 

Akár hiba, akár gondatlanság miatt, ezek a helyzetek magánszemélyeket, helyi hatóságokat és bérbeadókat egyaránt érintenek. „Amikor a nagy lakótelepeket sietve építették, a hálózatok nem feltétlenül voltak meg – magyarázta Pierre-Antoine Molina, a regionális prefektúra közpolitikai főtitkára. – Egyes helyeken minden második ház érintett.”  

Az olimpiai játékok szempontjából azonban nem annyira a rossz csatlakozások jelentik a problémát, mint inkább az, hogy a heves esőzések után a csapadékvízzel együtt a szennyvíz is a folyóba kerül – szögezte le a francia lap. Minden remény azoknak a medencéknek az építésén nyugszik, amelyek pufferként működnek majd, amíg a hálózat vízszintje csökken. A legmonumentálisabb az Austerlitz állomás mögötti tározó: egy 50 méter átmérőjű és 30 méter mély henger – húsz olimpiai úszómedence térfogata –, amely képes elnyelni az évente átlagosan csak kétszer előforduló heves esőzések mennyiségét.  

Egy másik, közel 30 ezer köbméteres tározót (tíz olimpiai méretű úszómedencét) a Rue Saint-Baudile-nál hoztak létre. A tervek szerint az idei nyárra elkészül egy csapadékvíz-kezelő telep. A Szajna mindkét partján, Párizstól felfelé egy 9 km hosszú csővezetéket fektetnek le, amely szintén képes lesz hatalmas mennyiségű víz befogadására. „Ha a vihar kivételes lesz, a medencék nem lesznek elegendők” – ismerte el Belaïde Bedreddine, Sein-Saint-Denis megye városi vezetője. 

Az időjárás függvénye 

A jelenlegi erőfeszítések kezdik meghozni a gyümölcsüket. A Szajna vízszintjét 2010 óta mérik a fővárosban, de az összehangolt megfigyelést 2018-ban vezették be. Paul Kennouche, Párizs fő vízkörforgási és vízminőségi egységének vezetője folyamatosan figyelemmel kíséri a minták adatait. A 2021-es és 2022-es különösen esős évekre vonatkozó görbék azt mutatják, hogy „még mindig nagyon függünk az időjárástól” – magyarázta a mikrobiológus-doktor.  

Ha a Szajna úszhatóvá tétele nem lenne elég bonyolult, akkor még egy másik paramétert is figyelembe kell venni. A verseny idejére ugyanis a folyót több napra le kellene zárni, ahogyan az egy tavon vagy tengerszakaszon szokás, ez azonban itt elképzelhetetlen, ugyanis a forgalom leállítása jelentős gazdasági következményekkel járna. Naponta teherhajók haladnak át a fővároson, és a nyári szezonban teljes kapacitással mennek a turistákat a műemlékek közelébe szállító sétahajók.  

Tucatnyi eset 

A „fürdőterv” nagy része még nem valósult meg – mutatott rá Samuel Colin-Canivez, a párizsi csatornarendszer munkálatainak vezetője, miközben körbevezette a The New York Times tudósítóját a folyó alatti új alagútban. „Jelenleg évente úgy tucatszor történik meg, hogy tisztítatlan víz kerül a Szajnába, amikor a város keleti részén nagy esőzések vannak” – magyarázta a mérnök.  

Ha egyszer elkészül, ez az óriási tartály a viharok idején felfogja majd a túlfolyást, aztán az eső után lassan a csatornába engedi azt. „Célunk az, hogy ezt a számot megfelezzük. Ez az esős napokra vonatkozó stratégia, amelynek célja, hogy a feketevíz ne kerüljön a Szajnába” – szögezte le.  

Szennyező lakóhajó-tulajdonosok 

Párizs belvárosában nem a házakat, hanem az uszályokat, lakóhajókat veszik célba az önkormányzati alkalmazottak. Mintegy 170 ilyen horgonyoz a Szajnán az olimpiai helyszíneknél feljebb. A közelmúltig szinte mindegyikük közvetlenül a folyóba engedte fekete- és szürkevizét.  

A város 2018-ban kimondta, hogy ezeket a hajókat mind rá kell kötni a városi csatornára, a kikötői hatóság pedig elkezdte a csatlakozások és a szivattyúk telepítését azokhoz a mólókhoz, ahol még nem volt ilyen. Az uszályok lakói két évet kaptak arra, hogy elvégezzék a szükséges szereléseket.  

Eddig azonban csak körülbelül a fele végzett a bekötéssel. Nicolas Londinsky, Párizs vízügyi és higiéniai osztályának vezetője elismerte, hogy az uszályok által okozott szennyezés viszonylag szerény, de ha megoldanák a problémát, akkor szerinte az a közeli fürdőhely besorolását a nem megfelelőről a megfelelőre billenthetné. „Ha valóban javítani akarjuk a vízminőséget, akkor minden intézkedést meg kell tennünk” – hangsúlyozta.  

Kritikái ellenére Hervé Lavollée lakóhajó-tulajdonos elismerte, hogy ő is támogatja a Szajnában való fürdőzés gondolatát. Minden este, miközben a bárkáján fogat mos, nézi, ahogyan a folyó visszaveri a város fényeit. A szépsége valóságos csoda. „Ha lehetőségünk van arra, hogy megmutassuk a Szajnát a világnak – összegezte véleményét –, akkor ez egy kiváló ötlet.” 

A versenyzők egészsége az első 

A szabadtéri versenyek természetüknél fogva függnek az időjárástól – mondják a nemzeti szövetségek, ám a versenyzők egészségét nem lehet kockára tenni. Jelenleg tárgyalások folynak arról, hogy „két rendkívüli napot” jelöljenek ki, ezzel növelve a menetrend rugalmasságát. 

„A nyílt vízi úszás esetében nincs B terv” – jelentette ki Pierre Rabadan, Párizs sportért és a játékokért felelős alpolgármestere. A szervezőbizottság által megadott számadatok ugyanis azt tükrözik, hogy

minden egyes új helyszín megnyitása tízmillió eurós többletköltségvetést jelentene”.  

„Az eseményeket a Szajnán tervezik megrendezni” – válaszolt diplomatikusan Pierre-Antoine Molina. Ami a triatlont illeti, lehet, hogy van megoldás. „A versenyből duatlon lenne – magyarázta Cédric Gosse, a francia szövetség elnöke. – Más szóval futás, kerékpár és futás. Ez egy utolsó lehetőség, de a Szajnában való úszás nélkül.” 

Több tízezer méter új cső, hatalmas elvezetők, víztározó és rengeteg szivattyú kell ahhoz, hogy megvalósuljon ez a mérnöki álom. Ha minden jól megy, ez kellőképpen megtisztítja a folyót ahhoz, hogy az olimpiai sportolók és a térség lakói fürödhessenek benne. „Van-e erre százszázalékos garanciánk?  – tette fel a kérdést magának Pierre Rabadan. –  Természetesen nincs.” 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Shutterstock