Az arab származású amerikaiak a kulcsfontosságú ingadozó államokban valószínűleg Trumpot választják Harrisszel szemben, mégpedig Biden gázai politikája elleni tiltakozó szavazatukkal.
A Vaskupola a világ legmodernebb rakétavédelmi rendszere, amely a tavalyi gázai konfliktus során kapott különös figyelmet, amikor sikeresen semlegesítette a Hamász rakétáinak százait, megvédve ezzel Izrael fontos városait és lakosait. Azonban a rendszer nem hibátlan, és a működtetése rendkívül költséges. Így joggal merül fel a kérdés az iráni fenyegetés kapcsán, hogy mennyire lenne képes Izrael egy a Hezbollah vagy Irán felől indított rakétazáport semlegesíteni.
Miközben Izrael az Egyesült Államokkal együtt titkos tárgyalásokat folytatott az Egyesült Arab Emírségekben a Gázai övezet háború utáni rendezéséről, addig Pekingben a régóta rivalizáló, sőt háborúzó palesztin frakciók között született történelmi megállapodás. Véletlen egybeesés?
Amerika erkölcsi lelkiismeretének hívott egyetemi megmozdulások a történelem folyamán nem egy esetben jelentős hatást fejtettek ki az ország társadalmára. Mások viszont másféleként értékelik a tiltakozó akciókat, szerintük ezek nem mások, mint elkényeztetett gyermekek tüntijei. A gázai háború elleni megmozdulások most ismét felrázzák az egyetemeket. Vajon ez a messze dúló izraeli–palesztin konfliktus – amelynek Washington nem is közvetlen részese – képes lesz-e olyan hatást kiváltani, mint a fél évszázada lezajlott vietnámi háború elleni tiltakozás?
Amikor Joe Biden hivatalába lépett, még úgy gondolta, hogy nem a Közel-Kelet lesz külpolitikájának prioritása. Az otthoni zavargások azonban mostanra az elnöksége központi kérdésévé váltak, és ezek súlyosan ronthatják az újraválasztási esélyeit is.
Ukrajnában és Gázában láthattuk, hogy a háborúban mit képes művelni a mesterséges intelligencia. A gépek vezérelte harc – ami ha lehet, az eddigieknél is könyörtelenebb – felvet számos erkölcsi szempontból kényes kérdést. A külföldi sajtó szerint a mesterséges intelligencia alkalmazása már rég átlépte azt az egykor elképzelt vörös vonalat, amelyre a tudósok korábban kitartóan figyelmeztettek.
Néhány napja az ENSZ Biztonsági Tanácsában újra terítékre került az izraeli–palesztin konfliktus tartós rendezésének ügye. Ennek kapcsán Husszein egykori jordán király ötlete az izraeli–palesztin konfliktus megoldására ismét felszínre került. Ez az úgynevezett háromállami megoldás, amely Ciszjordániát hozzácsatolná Jordániához, létrehozva egy Palesztin–Jordán Föderációt, Gáza felett pedig Egyiptom gyakorolna ellenőrzést. Mennyire reális ma egy ilyen rendezési forgatókönyv?
Az izraeli hírszerzés szerint a Gázai övezetbe irányuló adományokból a Hamász továbbra is lecsípi a saját részét. A vagyongyarapodás megugrott a háború előtti időszakhoz képest, ráadásul a pénzek nyomon követése a Hamász álcázási rutinjának köszönhetően nagyon nehéz.
December végén a legmagasabb helyről jött izraeli megerősítés: a zsidó állam azon munkálkodik, hogy elősegítse a gázai palesztinok „önkéntes migrációját”. E szándékot heves nemzetközi bírálat érte. Valószínűleg nem ez a terv lesz az, amely gyógyírt hozhat az izraeli–palesztin kérdésre.
A Közel-Keletet joggal nevezhetjük a világ puskaporos hordójának, amire ráerősítenek az október 7-e óta zajló események. A Hamász támadása óta Izrael támadja a Gázai-övezetet. Ez egyfelől megosztja a kezdetben Izraelt támogató országokat, másfelől Egyiptomot mint szomszédos országot is feszélyezi. A nemzetközi szereplők egyelőre kivárnak: az USA természetesen egyoldalúan Izrael mögött van, de Kína és Oroszország gyanúsan hallgat, miközben Európát ebben a kérdésben is szétfeszíti a belső megosztottság.
A Hamász elleni háború kifejezetten árt Izrael azon törekvésének, hogy meghatározó földgázexportőrré váljon. Igaz, az ottani kitermelés 2027-ig még így is a duplájára emelkedik. A közel-keleti ország által meghatározott cél, hogy 2030-ra megduplázza a gázexport-kapacitását, mégpedig mintegy 25-30 milliárd köbméterre, ugyanakkor a Hamász elleni háború rávilágít az iparág stabilitását fenyegető biztonsági kockázatokra.
Szakértők szerint Moszkva sokat nyerhet Izrael Hamász elleni háborújával: lehetőséget kínál az orosz geopolitikai elképzelések megvalósítására, nevezetesen az Egyesült Államok dominanciáját letörő, többpólusú világrend kialakítására. A konfliktus azonban erősen megtépázta az orosz–izraeli viszonyt is.
Egyszer majd ennek a háborúnak is vége lesz. Ha a válság nem fog kiszélesedni, nem terebélyesedik nemzetközivé, akkor Izrael le fogja gyűrni a Hamászt. A kérdés csak az, hogy sikerül-e két vállra fektetnie. A terroristáktól megtisztított területtel pedig valamit kezdeni kell, amire eddig nem született semmilyen kézzelfogható elgondolás.
Az eddig virágzó izraeli védelmi ágazatnak geopolitikai viszályokkal, ellátási nehézségekkel és változó belső demográfiai mutatókkal kell most szembenéznie.
Joe Biden szerint az Egyesült Államok eddig keményen dolgozott az izraeli–szaúdi kapcsolatok normalizálásán, amit tönkretett a Hamász támadása. Az október 7-i akcióban több mint 1400 ember halt meg, 200-at túszul ejtettek.
Gázában alagutak és föld alatti folyosók rejtenek fegyverraktárakat, palesztin harcosokat és valószínűleg izraeli túszokat. A föld alatti járatokból néhányat az izraeli haderő ugyan lerombolt, de az évek során újjáépítették. Az ostrom alatt az alagutakban véres összecsapások robbanhatnak ki.
Izrael gázai hadműveletének számos kihívással kell szembenéznie. A zsidó haderő minden téren fölényben van, de a terep ismerete, a felkészültség az összecsapásra, a kiterjedt alagútrendszer mind-mind a Hamász esélyeit növeli. A 360 ezer izraeli tartalékos mozgósítása nem valami üres fenyegetés, a hadművelet bármelyik pillanatban megkezdődhet.
Az olajárak a duplájára emelkedhetnek, 1000 milliárd dollár tűnhet el a globális gazdaságból. Lássuk a legpesszimistább verziót.
Az egyiptomi titkosszolgálatok többször figyelmeztették Izraelt, hogy a Hamász „valami nagyon fontos dologra” készül, de tárgyalópartnereik nem vették figyelembe ezt – tájékoztatott a Le Figaro francia lap. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök hivatala tagadta, hogy létezett volna ilyen kapcsolatfelvétel.
Charles Q. Brown tábornok óva intette Teheránt, hogy beavatkozzon a konfliktusba. Ha megteszi, Washington is lépni fog. Az USA újabb „elhúzódó háborúra” készül.
Van párhuzam az ötven évvel ezelőtti eseményekkel, de az felettébb valószínűtlen, hogy egy ahhoz hasonló olajválság is kitörne az izraeli háború miatt.
