A háború elvesztésével az orosz elnök hatalma veszélybe kerülne odahaza.

Mihálovics Zoltán politológus írása a Makronómon.

Vlagyimir Putyin immár 22 éve kormányoz, és mostanáig sosem fordult elő, hogy az orosz elitekkel kellett volna megküzdenie. A háborúban beállt változások azonban nem várt ellentéteket hoztak a felszínre.

Ébredeznek az elitek

A sokat emlegetett ellentéteket a háborúról alkotott stratégiai döntések hozták felszínre. Putyin az orosz inváziót belső egyeztetések, kulcsfontosságú gazdasági szereplők tájékoztatása nélkül indította meg. Ezzel óriási politikai kockázatot vállalt.

Ezzel a háború kimenetele erősen összekötődött Putyin számára a hatalom megtartásának kérdésével. Az elmúlt hónapokban látott ukrán ellentámadásokkal az orosz elnök középtávú hatalmi kilátásai kérdésessé váltak. 

Az ukrán ellentámadások azt eredményezték, hogy az orosz elit egyre inkább megkérdőjelezi Putyin vezetési képességeit. Putyinnak továbbra is egy erős vezető képét kell mutatnia az elit felé, aki tudja, hogy merre viszi Oroszországot.

Annak ellenére van ez így, hogy az orosz elit egy része katasztrófának élte meg a háborút, főleg az elit legerősebb szereplői. De kezdetben még ők is kiálltak a fegyveres konfliktus mellett. Ennek az az oka, hogy Oroszországban a politikai fősodor továbbra is antiliberális, Nyugat-ellenes, valamint Ukrajnát nem tekintik szuverén államnak. 

Emellett az orosz elit globális rendről való gondolkodása is szerepet játszott mindebben. Az ottani vezető réteg  úgy tekint a jelenlegi világrendre, amelyben

a Nyugat 30 éve arrogánsan viselkedik, lenézve Oroszországot, 

éppen ezért gondolják azt, hogy nekik nincs más lehetőségük, mint felforgatni ezt a világrendet és egy újat létrehozni.

Nagyjából áprilisig abban reménykedtek, hogy a háború gyorsan véget ér orosz győzelemmel, legyen szó békemegállapodásról vagy teljes ukrán vereségről. Áprilisban azonban egyre nyilvánvalóbb lett a konfliktus elhúzódása. Egyúttal pedig terjedni kezdett a vélekedés, hogy az oroszok nem fognak olyan egyszerűen győzedelmeskedni.

Sikeres ellentámadások, bizonytalan oroszok

Szeptembertől az ukrán ellentámadásokkal még inkább megváltozott a helyzet. Felmerült annak a kérdése is az elitben, hogy mi történne akkor, ha Oroszország nem győztesen kerülne ki a konfliktusból. Az orosz vezetői réteg ugyanakkor nem az ország hadseregének gyengébb képességeit látta a sikertelenségek mögött, inkább az orosz elnök vezetői alkalmasságát kérdőjelezték meg.

Putyin ugyanakkor hajthatatlan: a gyakorlati terveit nem fedi fel, a szándékai nem világosak. Többek között ezek is közrejátszanak abban, hogy erodálódik a vezetésébe vetett hit. Az orosz birodalmi mentalitáshoz tartozik, hogy egy olyan politikai vezető kezébe adja szívesebben az ország sorsát, aki már bizonyította korábban azt, hogy erős kézzel képes kormányozni és szilárdan képviseli hazája érdekeit a geopolitikai konfliktusok közepette is. Putyin eddig ilyen vezető volt, ám most inkább egy olyan politikai döntéshozó képét kelti, mint aki vonakodik bármit is megmagyarázni.

Jelenleg eredeti villámháborús terve, Ukrajna katonai kimerítésével és területeinek bombázásával kudarcba fulladt.

Egyelőre nem világos, hogy Oroszország hogyan akarja elkerülni a háború esetleges elvesztését. 

Véleményem szerint erre jelenleg két tényező áll Oroszország rendelkezésére. Az egyik a nukleáris fenyegetés a Nyugat felé. A másik az általános katonai mozgósítás, ami első körben ugyancsak nem váltotta be a kezdeti reményeket.

A legfelsőbb réteg megosztott

Jelenleg nem lehet azt feltételezni, hogy az orosz katonai, politikai vagy gazdasági felső vezetés tisztában lenne Putyin terveivel. A kiszivárgó információk sem az orosz elnök elgondolásait tükrözik, sokkal inkább a szoros kötelékében tevékenykedőkét. 

A katonai kudarcokból fakadó bizonytalanság és a félelem, hogy Oroszország vesztesként jöhet ki a háborúból, csak fokozza a belső megosztottságot.

Jelenleg az orosz elit esetében két nagy csoport különíthető el. Az egyik  maximálisan kitart Putyin mellett. Ezt a csoportot a technokraták, az elnök szűk köre és az orosz jegybank magas rangú tisztviselői alkotják. Ezen belül vannak olyan prominens szereplők, akik politikai haszonszerzésre törekednek.

A radikális szárny

Ők azok, akik csalódtak az elnök lépéseiben, és hangot is adnak nemtetszésüknek. Vannak köztük, akik közvetlenül részt vesznek a katonai ügyekben, mint a különböző fegyveres erők, a biztonsági szolgálat, a nemzetőrség vagy a Kadirov-féle csecsenek. 

Emellett itt található az Egységes Oroszország kormánypárt és a rendszeren belüli különböző ellenzéki pártok, mint a kommunisták, a liberális demokraták vagy éppen az Igazságos Oroszországért, a domináns konzervatív tábor különböző szereplőivel karöltve. Ez a sokszínű csoport aktívan ösztönzi Putyint, hogy mérjen „megsemmisítő csapást” az ukrán hadseregre, bármit is jelentsen az.

Putyin népszerűsége töretlen

Összességében véve Putyin az eddigi kormányzása alatt garantálta a politikai stabilitást és a kiszámíthatóságot, miközben a reformoktól való tartózkodása biztosította a status quo megőrzését.

Az első számú vezető népszerűsége továbbra is magas; az orosz társadalom tehát a mai napig egy olyan vezetőt igényel, aki határozott, jól tájékozott és hozzáértő. 

Putyin esetén azonban most éppen a kellő tájékozottság és a hozzáértés kérdőjeleződött meg, ami hosszabb távon destabilizálhatja a hatalmas országot.Egyrészt mert Putyinnak nincs valódi kihívója, alternatívája; másrészt továbbra is erős a titkosszolgálatoktól való félelem. Hiszen emlékezzünk csak arra a sok fontos, egyes területeken kulcsfontosságú emberre, aki az elmúlt hónapokban, sőt, az elmúlt hetekben igencsak gyanús „baleset” és „öngyilkosság” áldozata lett. Brüsszel pedig nem tud valódi nyomást gyakorolni az orosz gazdasági elitre.

Borítókép: 123rf

Eredetileg megjelent a Makronom.Mandiner.hu oldalán.