Finnország volt miniszterelnöke szerint a globális nyugatnak nem moralizálnia kellene, hanem keresni az együttműködést a keleti és déli országokkal, mielőtt világrendje maradványai is eltűnnek.

„Vannak olyan pillanatok a történelemben, amikor a régi világrend meghal, az új azonban még nem születik meg. 2022 kétségtelenül ilyen pillanat volt” – kezdi a Financial Timesban megjelent írását Alexander Stubb, Finnország volt miniszterelnöke és külügyminisztere. Mint írja, az ukrajnai háború valamilyen formában az egész világot arra kényszerítette, hogy politikailag és gazdaságilag is állást foglaljon.

Stubb rögtön hozzá is teszi: óriási tévedés az az általános nyugati közhely, amely szerint a világ egységesen támogatja Ukrajnát. Bár az ENSZ 193 tagjából 140 elítéli Oroszországot, 35 állam tartózkodó álláspontra helyezkedett – ez a harmincöt pedig a világ népességének több mint a felét képviseli. Arra is rámutat, hogy a szankciós politikában alapvetően kizárólag a Nyugat vesz részt:

Ázsiából mindössze két ország csatlakozott hozzá, Afrikából és Latin-Amerikából azonban egy sem.

Oroszország tehát messze nem a világtól, maximum a Nyugattól szigetelődött el.

Hatalmi háromszögek

Az új világrendet a globális nyugat, kelet és dél közötti folyamatosan változó hatalmi háromszög fogja megrajzolni. Az USA vezetésével irányított nagyjából ötven ország görcsösen akarja megőrizni a liberális világrendet – vagy azt, ami maradt belőle –, a kínai dominanciával külön tömbbe tömörült mintegy húsz állam, a globális kelet azonban éppen ettől szeretne végképp megszabadulni, és új intézményrendszerrel, más szabályokra alapozva képzeli el a törvényszerű változást. Mellettük ott áll a hatalmas, 125 államot magában foglaló globális dél, amely azonban a jelenlegi eseményeket egyáltalán nem ideológiai alapon szemléli.

Ezen országokat nem érdeklik a két szuperhatalom köré szerveződött csoportok hegemón hatalmi harca sem: számukra a legfontosabb a gazdasági fejlődés, az energia- és élelmezésbiztonság fenntartása és az infláció letörése. Azzal is tisztában vannak, hogy semlegességük óriási előnyt ad nekik: nem kirekesztésre épülő politikájuk a jövő globális gazdaságának ütőkártyáit adja a kezükbe.

A Nyugat legnagyobb hibája

Stubb szerint a globális nyugat alapvetően téved abban a megközelítésben, amelyben az új rendet demokráciák és autokráciák közötti harcnak ábrázolja. Ez ugyanis megint csak a saját, morális alapokra épített víziója, mialatt a változó viszonyok a globális kelet számára alapvetően a függőségi kapcsolatokról és a dominanciáról, míg a délnek a saját gazdasági fejlődéséről és növekedéséről, vagyis a lehető legpragmatikusabb célokról szól.

Ha a globális nyugat meg akarja őrizni a liberális világrend maradványait, akkor a jelenleginél sokkal okosabb külpolitikát kell képviselnie:

meg kell tanulnia a prédikálás és moralizálás helyett elsajátítania a racionális együttműködés és a konstruktív visszafogottság alapjait.

Ez az, amit a globális kelet sokkal jobban alkalmaz a globális dél meggyőzése során, és amely miatt Kína mára 120 ország legnagyobb kereskedelmi partnerének mondhatja magát.

Stubb meglátása szerint – és ezzel messze nincs egyedül – egy olyan jövő kezd kibontakozni, amelyben alapvetően a regionális szövetségek lesznek a meghatározóak ahelyett, hogy mammutállamok próbálnák meg irányítani a saját elképzeléseik szerint alakítandó világot. Szerinte a mostani évtized a 21. század egész hátralévő részében meg fogja határozni az új világrendet. Mint írja: a múlt században hibás döntések egész sorozata indult ki a „vagy-vagy” tétel alapjain, ezt a hibát azonban a Nyugatnak nem szabad még egyszer elkövetnie, ha valóban meg akar őrizni valamit az általa megálmodott világrendből.

A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.
Fotó: MTI/EPA/UPI pool/Sarah Silbiger