Jövőre lejár az ukrán-orosz szerződés a földgáz európai tranzitszállításról. Nem lesz nagy meglepetés, ha Kijev nem fog hosszabbítani.

Az orosz és az ukrán fél még 2019-ben kötött megállapodást az Ukrajnán keresztül Európába irányuló orosz gázszállításról. Ez a szerződés jövőre lejár, Kijev pedig nem csinál titkot abból, hogy nem szívesen hosszabbítaná meg. Amennyiben így lesz, az a gázszállítás leállását fogja jelenteni.

A szerződés értelmében az orosz Gazprom azt vállalta, hogy 2020-ban minimum 65 milliárd köbméter, 2021 és 2024 között pedig évi 40 milliárd köbméter gázt küld az ukrán vezetéken keresztül. Ez Ukrajnának 7 milliárd dolláros tranzitdíjat biztosított volna, ám a háború mindent megváltoztatott, így a gáz mennyiségét is:

Moszkva jelenleg csak évi 12 milliárd köbmétert szállít, ráadásul ennek megfelelően nem is fizeti ki a teljes tranzitdíjat.

Az ukrán fél szerint azonban a szerződés értelmében Oroszország köteles a teljes összeget kifizetni, függetlenül attól, mennyi gáz áramlik a vezetékekben.

Az Ukrajnán át érkező gáz nagyjából 5 százalékát teszi ki Európa szükségletének, a három nagy felvásárló Ausztria, Szlovákia és Magyarország. Előbbi kettő kerülhet nagyobb bajba: míg Ausztria gázimportjának mintegy felét, Szlovákia 96 százalékát fedezte eddig az ukrán tranzittal. Magyarország némileg szerencsésebb helyzetben van: a Török Áramlattal biztosítani tudja az orosz földgáz folyamatos áramlását a hazai tározókba.

Ukrajna a rossz forgatókönyvhöz ragaszkodik

A Financial Timesnak German Galuscsenko ukrán energiaügyi miniszter úgy fogalmazott: nagyon kevés esélyt lát a szerződés meghosszabbítására. „Elképzelni sem tudom, hogyan lehetne a kétoldalú megállapodást újratárgyalni” – mondta, hozzátéve, hogy az ukrán fél a tranzitszállítás leállítására készül.

A globális gázpiac beszűkülése miatt a kínálat újabb, még ilyen csekély arányú elvesztése is áremelkedést eredményezhet Európában,

akkor is, ha az LNG-piac fellendülése ad némi kompenzációt.

A szankciós politikának és Moszkva mennyiségcsökkentő intézkedéseinek köszönhetően tavaly az európai gázellátás súlyos helyzetbe került, kirobbantva az energiaválságot, magával hozva az inflációt és a megélhetési válságot is. Az európai gázárak 2022-ben a normál szint több mint tízszeresére emelkedtek.

Kinek fáj jobban?

Galuscsenko nem aggódik túlzottan az európaiak miatt. Mint mondta, eddig is megoldották, ezután is meg fogják oldani a saját gázellátásukat. Ugyanakkor azt is számításba kell venni, hogy miközben Kijev a Nyugattól várja el az állam napi szintű működtetéséhez szükséges anyagi források biztosítását, és gyakorlatilag alig van már önálló bevétele, a szerződés meg nem hosszabbításával óriási összeget dob ki az ablakon, amit pedig saját jogon szerzett eddig. Erre utalt Mihail Galuzin orosz külügyminiszter-helyettes is, amikor arról beszélt, hogy

az ukránok tulajdonképpen megint nem Oroszországra, hanem az EU-ra mérnek csapást, egyben pedig lábon lövik saját magukat azzal, hogy elveszítik a tranzitból származó bevételt.

Kijev persze pontosan tisztában van ezzel, éppen ezért Galuscsenko sem zárt ki teljesen minden lehetőséget. A miniszter finoman célzott arra, hogy az európai államok közvetítése sokat lendíthet az ügy megoldásán (ez történt egyébként 2019-ben is, amikor a szerződést egy EU-s delegáció közvetítésével hozták tető alá), nyilván más, Ukrajna számára sokkal kedvezőbb feltételeket kialkudva.

Az Európai Bizottság nem kommentálta, hajlandó lenne-e tárgyalásokat kezdeményezni Moszkvával az ügyben.

Kapcsolódó:

Fotó: 123RF