A csel abban rejlik, hogy most nem szankcióként, hanem sima kereskedelmi rendeletként fogadnák el az orosz földgáz betiltását, amit még csak nem is betiltásnak neveznének. Így viszont nem lehet vétózni. Az egész unió issza majd meg a levét, a magyar energiabiztonság pedig különösen nehéz helyzetbe kerül.
Miközben a gázárak emelkednek, a politikusok tagadják, hogy a hideg tél kihívásokat jelenthet.
Több tízezres kirúgási hullám és három németországi gyár bezárása szerepel a Volkswagen vállalatmentő tervei között. Az egykor Európa autóipari zászlóshajójaként tisztelt cég romokban hever, riasztó jövőképet mutatva a többieknek.
Több mint háromezer vállalatot kérdeztek meg az ipari szereplők közül Németországban: 37 százalékuk válaszolta azt, hogy külföldre menekülne a hazai energiaárak miatt.
Újabb együttműködési megállapodások születtek Moszkva és Teherán között, amelyek a két állam által korábban felvázolt gázkartell megvalósítását célozzák. Oroszország a zöldátállás miatt növekvő gázigény láttán felismerte, hogy az energiaszektor ezen területének uralása a következő tíz-húsz évben a hatalom biztosításának egyik kulcsa lehet. A Gazprom ezért egyre nagyobb mértékű támogatásokat biztosít az iráni kapacitások fejlesztéséhez.
Az Európa motorját jelentő német gazdaság, különösen az ipar mélyrepülésben van, miután a működésének alapjai megrendültek. A súlyosbodó strukturális kihívásokra pedig pártpolitikai okok miatt nem képes választ adni a széttartó gazdaságpolitika. A német gyengélkedés Európa többi részére is kihat, és a belpolitikai feszültségeket is kiélezi.
Sokan elsősorban csak a belföldi árak változásával szembesülnek. Magyarországon a pénzromlás mértéke valóban emelkedett, de ha a globális kontextusba helyezzük, sokkal magasabb inflációs adatokkal is találkozhatunk. Az utóbbi három hónap során a világ központi bankjai egymást túllicitálva hoztak szigorításokat monetáris politikájukban, hogy kezeljék az inflációs nyomást.
A brüsszeli szankciós politika, az elhúzódó háború által okozott energiaválság és a kedvezőtlen világgazdasági környezet rendkívüli kiadások elé állította a magyar büdzsét is. A Pénzügyminisztérium tájékoztatása szerint a költségvetés ugyanakkor továbbra is biztosítja a nyugdíjak értékének megőrzését, a családtámogatások és a rezsivédelem fenntartását. A kormány kiemelt célja, hogy a háborús időkben is évről évre tovább csökkentse a hiányt és az államadósságot.
Van párhuzam az ötven évvel ezelőtti eseményekkel, de az felettébb valószínűtlen, hogy egy ahhoz hasonló olajválság is kitörne az izraeli háború miatt.
Vajon honnan pótolja Berlin az atomerőművek leállítása által keletkezett energiahiányt? Megveszi Franciaországtól, amely atomerőművekben állítja elő azt. Hibátlan logika.
Ismét a pillangóeffektus: ha egy ausztrál munkás megrezegteti a szakszervezeti kiskönyvét, a holland gáztőzsdén elszabadul a pokol.
Örömteli az európai gáztárolók töltöttségi szintje, ahogyan az árak viszonylagos mérséklődése is. Ám ez csak úgy volt lehetséges, hogy az ipari fogyasztás közben drasztikusan csökkent. Valamit valamiért.
Ezúttal az ukrán klímavédő szervezetek felhasználásával indult kijevi kampány annak érdekében, hogy az EU teljesen állítsa le az orosz cseppfolyósított földgáz vásárlását. Nem fog menni.
Jövőre lejár az ukrán-orosz szerződés a földgáz európai tranzitszállításról. Nem lesz nagy meglepetés, ha Kijev nem fog hosszabbítani.
Meghökkentő, de a fogadkozások ellenére az orosz energiahordózók vásárlásával még mindig 18,4 milliárd dollárt fizettek az EU-s tagállamok Moszkvának. Mindezt az idén, fél év alatt.
Mi a valódi ára az ukrajnai háborúnak? Mekkora veszteséget okoz Magyarországnak? Többek között erről is szó volt az MCC Peace Forum panelbeszélgetésén.
„Hogy lehet az, hogy az EU nem tudta, nem tudja megvédeni magát, elősegíteni a béke ügyét, és kezelni ezt a gazdasági válságot?” – tette fel a kérdést a külgazdasági és külügyminiszter az MCC által szervezett Budapest Peace Forum nyitó előadásában.
Japán csúcsra járatta nukleáris újranyitási programját, a világ legnagyobb erőműve esetében azonban egy apró emberi baki miatt állt le az olajozottan működő gépezet.
20 milliárd eurós költségvetési hiány, csökkenő export és vásárlási kedv, koncepciótlan finanszírozási tervek, energiaár-válság, egymásnak keresztbe tevő kormánytagok. Minden adott a recesszióhoz.
Talán soha nem volt még ilyen látványos veszekedés a német jelzőlámpa-koalíción belül, mint most. Habeck gazdasági miniszter kazáncsere-projektje felszínre hozta az indulatokat.
Berlin békeidős tervei az atomerőművek leállításáról nem kalkulálhatott a jelenlegi viszonyokkal. Németország szénalapú energiaellátása dübörög, az átmenet rozsdazölddé vált.
Az EU újra a télre készül, így meghosszabbította a 15 százalékos fogyasztáscsökkentési rendelkezést.
Kijev azonnali szankciót követel az orosz atomenergiára, közben a nyugati energiamultik profitjának egy részét kéri.
A Nyugat azt várta, hogy Oroszország gazdasága darabokra hullik a szankciók csapásai alatt. Egy év elteltével még mindig azt várják, miközben egyre idegesebben állítják össze az újabb és újabb csomagokat.
Paolo Gentiloni uniós gazdasági biztosnak egyetlen dolog jut eszébe, ha valamit meg kell oldani a válsághelyzetben: közös hitel!
A brüsszeli EU-csúcson az USA protekcionista törvénye ellen adható válaszok lesznek terítéken.
A válságban dől el igazán, melyik ország felé milyen a befektetői bizalom.
Az Európai Unió országai januártól szeptemberig 12,5 milliárd euróért vásároltak LNG-t Oroszországtól. Ötször annyit, mint tavaly.
Az elmúlt pár napban zajlott Egyiptomban a COP27-klímacsúcs.
Finoman fogalmazva sem a legdiplomatikusabb dolog leköpni a házigazdát, miközben az ő borát isszuk.
