Németország ipara minden válság után alacsonyabb növekedési pályára kerül. A korábbi exportkirályság recseg-ropog, az energiaárak nem tudnak lenyugodni, a szabályozás és a bürokrácia pokollá teszi a vállalatok működését, Kína pedig alázatos vevőből mindent legyaluló exportnagyhatalommá vált. Ahogy a dolgok állnak, a stagnálás lenne az új normális.
Miközben a világ az iráni háború következményeitől tart, könnyen lehet, hogy a konfliktus legnagyobb nyertese nem is a Közel-Keleten keresendő. Kína ugyanis stratégiai előnyöket gyűjt, tanulmányozza az amerikai hadviselést, erősíti a diplomáciai pozícióit, profitál az energiaválságból, sőt tovább növeli befolyását a kritikus nyersanyagok piacán.
Bár a piacok még mindig átmeneti zavarként próbálják kezelni a közel-keleti konfliktust, a globális energiarendszer már vészhelyzeti üzemmódban működik. A stratégiai tartalékok fogyása, az emelkedő olajárak és a finomított üzemanyagok szűkülő kínálata a világgazdaságot egy történelmi válság felé sodorja.
Több nemzetközi pénzügyi intézmény jelezte, hogy az iráni konfliktus Ázsia és a csendes-óceáni térség gazdasági növekedését is hátráltatni fogja az idén – sőt, még Kína sincs biztonságban.
Donald Trump pár órával a saját ultimátuma lejárta előtt egyezett bele egy kéthetes tűzszünetbe Iránnal, cserébe a Hormuzi-szoros megnyitásáért. A megállapodás azonban csupán időnyerésre jó: az újrakezdett politikai játszma kimenetele továbbra is bizonytalan.
Az Európai Bizottság egyelőre csak „önkéntes” tagállami takarékoskodásról beszél, de a hangnem ismerős: a 70-es évek olajválságának a logikája tér vissza, amikor a kormányok a kínálati sokk miatt a keresletet kezdték szabályozni.
A Hormuzi-szoros lezárása az energiapiac brutális sokkját idézte elő. Bár az azonnali hatásokat részben ellensúlyozták a készletfelszabadítások és az alternatív szállítási útvonalak, a hiány egyre nagyobb. A válság Ázsiát ütötte meg először, most azonban már Európa kerül sorra.
Egyetlen katari létesítmény elleni támadás elég volt ahhoz, hogy az LNG-piac válságba zuhanjon. Tetszik vagy sem, ismét Moszkva lesz a kereskedelem cárja, a geopolitika pragmatikus megközelítése pedig felülírja az ellene hozott szankciókat. Senkit nem érdekel az ukrajnai háború, amikor a saját ellátásbiztonsága forog kockán.
A Hormuzi-szorosban zajló dráma maga a globalizált energiarendszer szétesése. A válság szétgyűrűzése világszintű átalakulást hordoz magában, és a sokk feldolgozásához már kevés az alkalmazkodás: újratervezésre és teljes energiaellátási átrendeződésre lesz szükség.
Miközben az iráni konfliktus felhajtotta az energiaárakat, a Gallup felmérése szerint a társadalom többsége nem aggódik, sőt a benzinárak emelkedése nem számít annyira fontos problémának. A valódi törésvonalat nem az energia, hanem a politika jelenti: a demokraták és a republikánusok teljesen eltérően látják a helyzetet, így az árak megítélése egyre inkább pártpolitikai kérdéssé válik.
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) 10 pontos vésztervet adott ki a globális olajpiac összeomlásának megakadályozására. A javaslatcsomag részeként az autópályákon legalább 10 km/órás sebességkorlátozást és kötelező otthoni munkavégzést sürgetnek a fogyasztás jelentős visszafogása érdekében. A The Guardian a Nemzetközi Energiaügynökség március 20-án közzétett jelentésére hivatkozva arról számolt be, hogy a világ 33 fejlett országot tömörítő energiapiaci […]
Az iráni háború ismét emlékeztette a világgazdaságot arra, hogy az energiaellátás továbbra is néhány szűk földrajzi keresztmetszetre épül. A mostani sokk olyan időszakban érkezik, amikor a világgazdaság még mindig a járvány, az orosz–ukrán háború, a magas infláció és a kereskedelmi feszültségek utóhatásait kezeli.
A csel abban rejlik, hogy most nem szankcióként, hanem sima kereskedelmi rendeletként fogadnák el az orosz földgáz betiltását, amit még csak nem is betiltásnak neveznének. Így viszont nem lehet vétózni. Az egész unió issza majd meg a levét, a magyar energiabiztonság pedig különösen nehéz helyzetbe kerül.
Miközben a gázárak emelkednek, a politikusok tagadják, hogy a hideg tél kihívásokat jelenthet.
Több tízezres kirúgási hullám és három németországi gyár bezárása szerepel a Volkswagen vállalatmentő tervei között. Az egykor Európa autóipari zászlóshajójaként tisztelt cég romokban hever, riasztó jövőképet mutatva a többieknek.
Több mint háromezer vállalatot kérdeztek meg az ipari szereplők közül Németországban: 37 százalékuk válaszolta azt, hogy külföldre menekülne a hazai energiaárak miatt.
Újabb együttműködési megállapodások születtek Moszkva és Teherán között, amelyek a két állam által korábban felvázolt gázkartell megvalósítását célozzák. Oroszország a zöldátállás miatt növekvő gázigény láttán felismerte, hogy az energiaszektor ezen területének uralása a következő tíz-húsz évben a hatalom biztosításának egyik kulcsa lehet. A Gazprom ezért egyre nagyobb mértékű támogatásokat biztosít az iráni kapacitások fejlesztéséhez.
Az Európa motorját jelentő német gazdaság, különösen az ipar mélyrepülésben van, miután a működésének alapjai megrendültek. A súlyosbodó strukturális kihívásokra pedig pártpolitikai okok miatt nem képes választ adni a széttartó gazdaságpolitika. A német gyengélkedés Európa többi részére is kihat, és a belpolitikai feszültségeket is kiélezi.
Sokan elsősorban csak a belföldi árak változásával szembesülnek. Magyarországon a pénzromlás mértéke valóban emelkedett, de ha a globális kontextusba helyezzük, sokkal magasabb inflációs adatokkal is találkozhatunk. Az utóbbi három hónap során a világ központi bankjai egymást túllicitálva hoztak szigorításokat monetáris politikájukban, hogy kezeljék az inflációs nyomást.
A brüsszeli szankciós politika, az elhúzódó háború által okozott energiaválság és a kedvezőtlen világgazdasági környezet rendkívüli kiadások elé állította a magyar büdzsét is. A Pénzügyminisztérium tájékoztatása szerint a költségvetés ugyanakkor továbbra is biztosítja a nyugdíjak értékének megőrzését, a családtámogatások és a rezsivédelem fenntartását. A kormány kiemelt célja, hogy a háborús időkben is évről évre tovább csökkentse a hiányt és az államadósságot.
Van párhuzam az ötven évvel ezelőtti eseményekkel, de az felettébb valószínűtlen, hogy egy ahhoz hasonló olajválság is kitörne az izraeli háború miatt.
Vajon honnan pótolja Berlin az atomerőművek leállítása által keletkezett energiahiányt? Megveszi Franciaországtól, amely atomerőművekben állítja elő azt. Hibátlan logika.
Ismét a pillangóeffektus: ha egy ausztrál munkás megrezegteti a szakszervezeti kiskönyvét, a holland gáztőzsdén elszabadul a pokol.
Örömteli az európai gáztárolók töltöttségi szintje, ahogyan az árak viszonylagos mérséklődése is. Ám ez csak úgy volt lehetséges, hogy az ipari fogyasztás közben drasztikusan csökkent. Valamit valamiért.
Ezúttal az ukrán klímavédő szervezetek felhasználásával indult kijevi kampány annak érdekében, hogy az EU teljesen állítsa le az orosz cseppfolyósított földgáz vásárlását. Nem fog menni.
Jövőre lejár az ukrán-orosz szerződés a földgáz európai tranzitszállításról. Nem lesz nagy meglepetés, ha Kijev nem fog hosszabbítani.
Meghökkentő, de a fogadkozások ellenére az orosz energiahordózók vásárlásával még mindig 18,4 milliárd dollárt fizettek az EU-s tagállamok Moszkvának. Mindezt az idén, fél év alatt.
Mi a valódi ára az ukrajnai háborúnak? Mekkora veszteséget okoz Magyarországnak? Többek között erről is szó volt az MCC Peace Forum panelbeszélgetésén.
„Hogy lehet az, hogy az EU nem tudta, nem tudja megvédeni magát, elősegíteni a béke ügyét, és kezelni ezt a gazdasági válságot?” – tette fel a kérdést a külgazdasági és külügyminiszter az MCC által szervezett Budapest Peace Forum nyitó előadásában.
Japán csúcsra járatta nukleáris újranyitási programját, a világ legnagyobb erőműve esetében azonban egy apró emberi baki miatt állt le az olajozottan működő gépezet.
