Az afganisztáni hadi- és egyéb segélyek eltűnése kapcsán egyre többen szorgalmazzák Washingtonban egy csúcsfelügyelet felállítását, amely arról gondoskodna, hogy az Ukrajnának küldött elképesztő összegeket a kijevi vezetés ne tudja – finoman szólva – magáncélokra használni.
Szokásos háborúpárti felzúdulást váltott ki a magyar kormány minap feltett néhány kérdése, például miként képzeli Brüsszel, hogy most már négy évre előre kalkulál az ukrajnai fegyverfinanszírozással, meddig kívánja még duzzasztani a Kijevnek szánt segélyek ilyen-olyan alapoknak nevezett büdzséjét – és legfőképpen miből. Szijjártó Péter külügyminiszter még egy fontos dologra rámutatott: míg az Európai Bizottság nemrégiben beismerte, hogy elfogyott a pénz, és kért még 50 milliárd eurót Ukrajna támogatására, majd közvetlenül utána plusz 20 milliárd eurót a fegyverszállításokra,
sehol nincs egy elszámolás, egy kimutatás az eddig elköltött pénzekről.
Lehet, hogy Brüsszel nem idegesíti túl magát azon a témán, pontosan hová is kerülnek az újra és újra megszavazott, egyre nagyobb összegek Ukrajnában, az Egyesült Államokban azonban nagyon is élénk még az afganisztáni helyreállítási pénzek és segélyek körüli, egészen elképesztő méreteket öltött korrupció emléke.
Egyre égetőbb kérdések
Az USA a háború kitörése óta 2,6 milliárd dollárnyi humanitárius segélyt küldött Ukrajnának – a több mint 100 milliárd dolláros, már tavaly elkülönített gazdasági és fegyversegélyezésre létrehozott alapon túl. A legutóbbi tétel egy 500 millió dolláros utalás volt a polgári lakosság megsegítésére, amivel a Kongresszus elviekben egyet is ért, ám folyamatosan erősödnek azok a hangok, amelyek ugyanazt a kérdést teszik fel a Fehér Háznak, mint amit a magyar kormány Brüsszelnek: honnan lehet tudni, hogy az Ukrajna lélegeztetőgépen tartására küldött összegek pontosan hová kerülnek, és nem kellene-e egy nyomonkövetési rendszert kialakítani a pénzek ellenőrzésére?
Afganisztán árnyéka
Az Egyesült Államokban természetesen elsősorban a republikánusokat foglalkoztatja az Ukrajnába küldött milliárdok sorsa, a demokrata igyekezet főleg abban merül ki, hogy előteremtse az újabb és újabb segélyeket. A konzervatívok részéről a számonkérés minden valószínűség szerint az elnökválasztási kampányban is hangsúlyos szerepet kap majd, ám az aggodalmak nagyon is valós alapokra épülnek.
Az USA iraki és afganisztáni háborúi során a segélyekre és az újjáépítésre fordított brutális összegekből dollármilliárdok tűntek el csalás, visszaélés, túlszámlázás vagy szimpla lopás révén – mutat rá a Foreign Policy. Az Afganisztánnak szánt összegek egy része soha nem is hagyta el az Egyesült Államokat – a hasznot mindenki lefölözte, aki csak tudta, így a pénzek egy része már menet közben elpárolgott. Ami megérkezett, azt a rendszerszintű korrupció intézte el, amelynek nem egy esetben az amerikai hadsereg is részesévé vált.
A bármikor lefizethető hivatalnoki és a pénzeket egymás között szétjátszó vállalkozói szféra mindig megtalálta a módját, hogy az összegek papíron rendben, a valóságban pedig egy korrupt érdekkör zsebében legyenek.
Olyan katonák kaptak folyamatos fizetést, akik egyébként már régen meghaltak vagy egyáltalán nem is léteztek. Milliók repültek ki soha fel nem épített vagy kivitelezett, de teljesen használhatatlan épületekre. Az egyik legnagyobb botrányt – amelynek felelőseit soha nem nevezték meg – az váltotta ki, amikor kiderült, hogy a Pentagon 549 millió dollárért vásárolt az afgán haderőnek teherszállító repülőket, amelyek működésképtelenek voltak, így ócskavasként adták el őket nagyjából 40 ezer dollárért.
Mint azt az FP cikke is hangsúlyozza: Ukrajna és Afganisztán párhuzamba állítása mind társadalmi, mind gazdasági téren erősen kérdőjeles, a rendszerszintű korrupció szegmensében azonban nagyon is helytálló. Ukrajna Európa egyik legszegényebb és legkorruptabb országa, igaz, a Krím 2014-es annektálása óta javuló tendenciát mutat a területen. Annyira azonban nem, hogy a washingtoni elit levegőnek tekintse a problémát, és úgy tegyen, mint az EU, amely üdvözült mosollyal vonja el már magától is a forrásokat, hogy saját magára rálicitálva küldhesse a pénzt Kijevbe.
Volt már ilyen
Az afgán segélyek és újjáépítési alapok felügyeletére annak idején egy különleges ellenőrzési és felügyeleti hivatalt, a SIGAR-t hozták létre. A republikánusok egyre intenzívebben érdeklődnek a tapasztalatok és aziránt, használható lehetne-e egy hasonló szervezet az ukrajnai segélyek (vagyis az amerikai adófizetők pénzének) megóvása és a kormány által rendeltetésszerűnek tartott felhasználása érdekében.
John Sopko, akit 2012-ben neveztek ki a SIGAR élére, úgy véli, nagyon is. Azt azonban hozzátette, hogy az USA nem vacakolhat annyit, mint Afganisztán esetében, ahol hosszú éveknek kellett eltelnie, mire a törvényhozás hajlandó volt tudomásul venni, hogy az újjáépítési és segélyalapokat ott lopják el, ahol csak tudják. Mint mondta, afgán munkájuk zömét az tette ki, hogy megpróbálták utolérni magukat, és utat vágni a korrupciós indáktól szinte járhatatlan dzsungelben.
Ukrajna esetében egy ellenőrző hatóság nem csak ajánlott, de kifejezetten szükséges lenne.
„A Kijevbe áramló pénz mennyisége elképesztő, és éppen ez okozta a problémát Irak és Afganisztán esetében is: elképesztő mennyiségű pénzt költöttek el nagyon rövid idő alatt minimális ellenőrzés mellett. Ha Ukrajna esetében lenne egy felügyelő szerv, az egyértelmű üzenet lenne az ukránoknak, a vállalkozóknak álcázott bűnözőknek, a korrupciónak, nem utolsó sorban magának az Egyesült Államoknak, hogy nagyon is komolyan vesszük a dolgokat” – mondta, hozzátéve, hogy a pénz követése még így is igen bonyolult lesz, miután csak az USA-ban több mint egy tucat ügynökség foglalkozik a Kijevbe lapátolt pénz gyűjtésével és kezelésével.
Korrupció minden szinten
Solko szerint a SIGAR afganisztáni működésének egyik leglehangolóbb tanulsága a következmények hiánya. A felügyelő szerv mintegy 700 jelentést adott ki, köztük rengeteg olyat, ami kifejezetten azokat a hibákat tartalmazta, amelyek a későbbiekben elkerülhetőek lettek volna – de nem értek el nagy eredményeket.
Azok közül, akik szó szerint ellopták az amerikai adófizetők pénzét, csak nagyon keveseket vontak felelősségre.
„Nem emlékszem olyan esetre, hogy egy tábornok vagy más magas rendfokozatú tiszt, egy nagykövet, egy magas rangú tisztviselő börtönbe került volna, vagy akár csak elvesztette volna az állását. Még az előléptetésüket sem befolyásolta. Ha egy közlegény követ el hibát, azt kirúgják, és jó eséllyel még börtönbe is kerül. Ha egy tábornok nyilvánvalóan korrupciós ügyekben vett részt, nemhogy vádat nem emeltek ellene, de teljes természetességgel maradt a hadseregben változatlan beosztásban. Talán ez volt a legfrusztrálóbb” – emlékezett vissza tapasztalataira Sopko, hangsúlyozva, hogy a pénzek mindenre kiterjedő ellenőrzésének a kormányzati átláthatóság szerves részét kellene alkotnia. Mint mondta, a kormányokat és a nemzetközi szervezeteket valakinek emlékeztetnie kell arra, hogy az a pénz, amit bőszen utalgatnak, nem az ő pénzük, ezért kutyakötelességük tájékoztatni az adófizetőket és az adományozókat arról, pontosan hogyan és mire költik el az összegeket.
Ukrajna újjáépítését jelenleg 411 milliárd dollárra taksálják. Ha a háború a közeljövőben véget érne, rendkívül rövid idő alatt rendkívül nagy mennyiségű pénz áramlana az országba. Amennyiben a Nyugat nem épít be idejében a segélyezési és újjáépítési struktúrába biztonsági elemeket, az ukrán csodának ígért gazdasági felemelkedés ugyanúgy a korrupció mocskába fulladhat, mint Afganisztánban – még ha nem is annyira látványosan.
Fotó: MTI/EPA/Michael Reynolds
Forrás: Mandiner/Makronóm
