Az ország gyakorlatilag csődben van, a hiteleit nem tudja fizetni, az államadóssága várhatóan a GDP 100 százaléka lesz. Ukrajna pénzügyileg és gazdaságilag vegetál, ezt az állapotot azonban nem lehet hosszabb ideig mesterségesen fenntartani.

Gyászosan komikus, amikor a nyugati szövetségesek az Ukrajna újjáépítésére szánt összeg nagyságával kezdenek kalkulálni, mintha valahová le lenne írva, hogy a háború melyik napon fog befejeződni. Hacsak nem azért teszik, mert egyszer úgy döntenek a háttérben, hogy valóban azon a napon fog befejeződni. Mindenesetre az 500 és 1000 milliárd dollár elköltése körüli viták jelen pillanatban még pusztán teoretikus látszatmegoldások, amelynek szimbolikus jelentősége sokkal nagyobb, mint a gyakorlati – még akkor is, ha a háttérben már megindult a küzdelem azért, hogy ki uralhatja, irányíthatja és költheti el az egyelőre nem létező összeget. A jelen problémája azonban ennél sokkal kevésbé magasztos: a fő kérdés az, hogy Ukrajna hogyan él túl hónapról hónapra, hétről hétre, napról napra.

Sosem lesz vége

Egy ekkora állam fenntartása – még az említett vegetációs szinten is – elképesztő összegekbe kerül. Márpedig Ukrajna önmagát egyáltalán nem tudja finanszírozni, ezért a világ azon részének kell fenntartania a látszatgazdaságot, amelyik hajlandó a háború meghosszabbítása érdekében milliárdokat ölni bele.

Valójában az sem tisztázott, mekkora ez az összeg havonta. A Nemzetközi Valutaalap 5 milliárd dollárra saccolt szeptember végén, de a kritikus infrastruktúrák elleni sikeres orosz rakéta- és dróntámadások az összeget azóta feljebb nyomták. Az Európai Bizottságban 3-4 milliárd euróról beszéltek, ami alapból értelmezhetetlen, mert milliárdos nagyságrend esetén egyáltalán nem mindegy, melyik számot használjuk. Ukrajna pénzügyminisztere, Szerhij Marcsenko mindenesetre arról panaszkodott, hogy szeptemberben „csak” 2 milliárd dollárnyi segélyt kapott, szemben a sokkal bőkezűbb augusztussal, amikor 4,7 milliárdnyi összeg folyt be az ukrán számlákra. Az USA kormánya már október elején bemondta az 1,5 milliárd dolláros, kifejezetten a lélegeztetőgép szerepét betöltő havi segély ötletét, egyben finoman rá is reccsentett az Európai Unióra, hogy legyen kedves felzárkózni, és alapból kifizetni azt a 9 milliárd eurót, amit még a nyáron szavazott meg Ukrajna számára, de addig csupán 1 milliárdot sikerült kifizetni belőle.

A halogatás nem véletlen. A tél közeledtével és az energiaválság súlyosbodásával egyes tagországoknak alapjaiban újra kell értékelnie saját helyzetét,

az Ukrajnának szánt horribilis összegek ismételt megszavazását pedig kezdik felülírni a saját határaikon belüli megélhetési, társadalmi és politikai válság jól látható jelei.

Ami a legfontosabb: azt egyre kevesebben tartják reálisnak, hogy Ukrajna valaha is vissza fogja fizetni a vissza nem térítendő támogatásán túli hitelek akár csak egy részét is. Miután Kijev egy feneketlen zsákot maga elé tartva követeli az újabb és újabb milliárdokat, a folyamat vége pedig egyáltalán nem látszik, bármilyen kegyetlenül is hangzik, a lélegeztetőgép mellett állók némelyike csendesen eltűnődik az eutanázián.

Mert jár nekem

A donorországok által Ukrajnába küldött segélyek három részre bonthatók. A legfontosabbak a fegyverszállítmányok, amelyek nélkül a háborúnak rég vége lenne. Aztán jön a konkrét anyagi, végül a humanitárius segítség. A Kieli Világgazdasági Intézet által létrehozott Ukraine Support Tracker oldal (amely monitorozza a befolyt támogatásokat), a minap tette közzé a január 24-től október 3-ig tartó időszakban érkezett segélyek országonkénti bontását. Az adatokból kiderül, hogy összesítve messze az USA nyújtja a legnagyobb támogatást: az adott időszakban összesen 52 milliárd eurónyi dollárral támogatta Ukrajnát, míg az Európai Unió különböző intézményei és szervezetei „mindössze” 16 milliárddal. A listán a harmadik helyen Nagy-Britannia áll, 6,7 milliárddal, őt követi Németország 3,3, majd Kanada 3 milliárd euróval.

Ha azonban elkezdjük bontásban vizsgálni az adatokat, akkor azt láthatjuk, hogy az USA önzetlenségének döntő hányadát nem a pénzügyi, hanem a katonai segélyek alkotják.

Míg a fegyverszállítások értéke 27,6 milliárdra rúg, az anyagiak tekintetében ez a szám 15,2 milliárd euró. Ugyanakkor az EU, mint intézmény 12,3 milliárd eurós pénzügyi segítséget nyújtott, amihez ha hozzáadjuk csak a lista elején álló EU-s tagállamokat (Németország 1,15 milliárd, Lengyelország 1 milliárd, Franciaország 800 millió, Olaszország 500 millió euró), akkor azt látjuk, hogy az EU anyagilag többet áldoz Ukrajna lélegeztetőgépére, mint a kritikus USA.

A káosz mélyén

A hónapról-hónapra csorgó segélyek tényleg csak egyetlen dologra jók: valahogyan, legalább minimális szinten fenntartani az ukrán állam működését. Nagy kérdés, hogy a donorországok meddig hajlandóak folytatni egy valószínűleg soha meg nem térülő finanszírozást. A nyári 9 milliárdos segély tervével kapcsolatban Németország támasztott kifogásokat, így lett belőle 1 milliárdnyi folyósítás, amire Kijev válasza az volt, hogy az addig hangoztatott havi 5 milliárdos életben maradási tarifáját felemelte 9 milliárdra – ezzel azonban már senki nem volt hajlandó érdemben foglalkozni.

Augusztusban az ukrán kormány arról állapodott meg a hitelezőivel, hogy 20 milliárd dollárnyi kötvény esetében két évre befagyasztják a törlesztéseket. A Fitch hitelminősítő, amely eleve a CCC, vagyis a második legrosszabb, fizetésképtelenségre figyelmeztető kategóriában tartotta Ukrajnát, erre úgy reagált: ez gyakorlatilag egyenlő az államcsőddel.

Míg az inflációt 30 százalék fölötti értékre várják, a minimálbéreket és a szociális juttatások mértékét befagyasztják. Előbbi egyébként nagyjából 75 ezer forintnak megfelelő hrivnya, ami a jelenlegi megélhetési válságnál sokkal durvábbat jelez 2023-ra nézve.

A költségvetési tervezet szerint 30 milliárd dollárt (a teljes kiadások mintegy felét) szánnak a háborús kiadásokra, míg a deficit ütötte lyukakat a külföldi segélyekből és hitelekből próbálják foltozgatni. Az állami szféra fizetéseit és a szociális juttatásokat, mint a nyugdíj, a befolyt segélyekből, elsősorban az USA által havi szinten biztosított 1,5 milliárdból kívánja Ukrajna fedezni. Óriási dilemma, hogy mi fog történni, amennyiben az Államokban a félidős választásokon esetleg győztes republikánusok valóban teljesítik ígéretüket, és felülvizsgálják az egész Ukrajnával kapcsolatos támogatási rendszert, majd faragnak egyet az összegeken.

Lógó orrú optimizmus

Egészen abszurd esemény volt a bő tíz nappal ezelőtt tartott 5. német-ukrán gazdasági fórum, amelyen a jelenlévők arról próbálták meggyőzni a befektetői szférát, hogy Ukrajnában hatalmas lehetőségek rejtőznek. Igaz, mind az ukrán, mind a német fél elsősorban a háború utáni újjáépítésben rejlő potenciált hangsúlyozta, ám azt talán maga Scholz kancellár is barokkos túlzásnak vélhette, amikor kifejtette: az újjáépítést eleve úgy kell végrehajtani, hogy Ukrajna utána gyorsan tagja is lehessen az Európai Uniónak. Értsd: annyi segélyt kell biztosítani az újjáépítéshez, amellyel Kijev azonnal megfelel minden gazdasági kritériumnak (a korrupciós aggodalmakról a fórumon azért szó esett, mint olyan küzdelemről, amelyben Ukrajnának még rengeteg tennivalója van) a csatlakozás terén.

„Aki Ukrajnában végez beruházást, az az Európai Unió jövőjébe fektet be” – fogalmazott a német kancellár, talán maga sem gondolva át, amit mond. A jelenlegi helyzet ugyanis nem csak Ukrajna jövőjét veszélyezteti. Az eszkaláció kockázatának növekedésével, az energiaválság megoldatlanságával, a tagállamok közötti egyetértés egyre nyilvánvalóbb repedéseivel, az egység hiányával és a várható geopolitikai változások realizálódásával a kérdés már jóval túlmutat az ukrán problémán. Sokkal inkább azon kellene elkezdeni gondolkodni, milyen jövője lesz az Európai Uniónak.
És lesz-e jövője egyáltalán.

Fotó: MTI/AP/Ukrán Állami Katasztrófavédelmi Szolgálat
A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.