Lezajlottak október 15-én a parlamenti választások Lengyelországban. Az eddigi kormánypárt a vártnál gyengébben szerepelt, és minimális az esélye a kormányalakításra. Annál nagyobb a sansz egy Donald Tusk vezette Polgári Koalíció–Harmadik Út–Újbaloldal kormánykoalícióra, amely egyértelmű többséget tudna biztosítani a törvényhozás mindkét házában. Az elmúlt hetek nagy kérdése, hogy milyen irányt vesz Lengyelország, valamint, hogy mi, magyarok elveszítjük-e legstabilabb szövetségesünket. Elég erősek a lengyel–magyar kapcsolatok? Nagyelemzésünk a választási eredményekről.
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása
Pont egy hete járulhattak az urnákhoz lengyel testvéreink, hogy megválasszák az új törvényhozást, 460 fős alsóházat (szejm) és a 100 fős felsőházat (szenátus). A parlementi bejutási küszöb az alkotmány értelmében 5, választási szövetségben induló pártoknak 8 százalék. A választási rendszerről mindenekelőtt érdemes megjegyezni, hogy maga a procedúra a nagy pártokat részesíti előnyben. Az érdemi jogkör a szejmnél van, így értelemszerűen a média és a politikai adok-kapok inkább erre irányult.
A szejm 460 képviselőjét teljesen arányos rendszerben választják meg 41 választókerületben és 31 497 szavazókörben. Ezzel szemben a szenátus 100 tagját relatív többségi rendszer szerint választják meg (hasonlóan a magyar egyéni kerületi rendszerhez képest), ami azt jelenti, hogy a legtöbb szavazatot szerzett jelölt megkapja a mandátumot. Ebben az esetben 100 egyéni választókerület működik.
Eredmények az alsóházban – szejm
A 2015 óta kormányzó PiS – az Egyesült Jobboldal néven futó lista vezető ereje – nyerte a szavazást a szejmben leadott voksok 35,38 százalékával, ami nem elegendő a kormányalakításhoz. A második helyre a Donald Tusk és a Polgári Platform vezette Polgári Koalíció (KO) futott be, amely tömörülés az alsóházban a szavazatok 30,70 százalékát szerezte meg.
A legnagyobb meglepetést kétségtelenül a Harmadik Út okozta, amelynek – mivel a Lengyel Néppárt és a Lengyelország 2050 szövetségben indult – 8 százalékot kellett elérnie. A voksolást megelőzően az ellenzék részéről felmerültek aggodalmak, hogy esetleg a Harmadik Út nem üti meg a küszöböt, de végül a szavazatok 14,40 százalékával biztos bejutó volt. Az Új Baloldal is képviselthez jutott, miután megszerezték a szavazatok 8,61 százalékát az alsóházi voksolásban. Végül még a szejmben képviseltetheti magát a PiS-t ideológiát tekintve jobbról előző Konföderáció, miután a voksok 7,16 százalékát gyűjtötte be.
A Harmadik Út a legnagyobb nyertes Forrás: MTI
A százalékok alapján a következőképpen alakulnak a mandátumok a szejmben az elkövetkező 4 évben:
1. ábra. Adatok forrása: wybory.gov.pl Készítette: Mihálovics Zoltán
Szépen kirajzolódik, hogy az Egyesült Jobboldal és a Polgári Koalíció felülreprezentált az eredményekhez képest: előbbi a voksok 35,38 százalékát szerezte meg, de az alsóházi mandátumok 42,17 százalékát tudhatja magáénak (194 mandátum), utóbbi 30,70 százalékot ért el, a szejmben mégis a mandátumok 34,13 százalékát birtokolja (157 mandátum). A többi pártlista viszont már alulreprezentált. A Harmadik Út a 14,40 százalékos eredménye ellenére csupán a mandátumok 14,13 százalékát kapta (65 mandátum). Az Újbaloldal annak ellenére, hogy a szavazatok 8,61 százalékát szerezte meg, a mandátumok 5,65 százalékát kapta meg (26 mandátum). Végül a Konföderáció 7,16 százalékos eredményével szemben (18 mandátum), az alsóház mandátumainak 3,91 százalékát birtokolja.
Eredmények a felsőházban – szenátus
A felsőházban a leadott szavazatok aránya mellékes, mivel itt nem pártlistára, hanem egyéni jelöltre voksolhattak. Ebből adódóan fordulhatott elő, hogy hiába szavaztak többen az Egyesült Jobboldal jelöltjeire összességében, a Polgári Koalíció több egyéni kerületet nyert meg, így a felsőházban ők képviseltetik magukat a legtöbb mandátummal. A Konföderáció, mivel egyetlen kerületben sem győzött, hiába ért el 6,75 százalékos szavazati arányt.
2. ábra. Adatok forrása: wybory.gov.pl Készítette: Mihálovics Zoltán
Soha nem látott magasságokban a választási részvétel
Az október 15-i választás minden bizonnyal bekerül a történelemkönyvekbe, ha másért nem, a választási részvétel miatt mindenképp, ugyanis soha nem látott számban mondták el a lengyelek a véleményüket. A részvétel meghaladta a 74 százalékot, szemben a 2019-es 61,74 százalékkal.
Az alábbi ábra azt szemlélteti, hogy vajdaságokra bontva hogyan változott a választási részvétel:
3. ábra. Adatok forrása: wybory.gov.pl Készítette: Mihálovics Zoltán
A térképen jól látható, hogy minden vajdaságban növekedett a választási részvétel. Emellett az is leolvasható, hogy a nagyobb arányban a nyugati és északi területeken változott a részvétel, míg a keletieken és a délieken kisebb volt a változás. Ebből nem következik az, hogy a PiS ne tudott volna mozgósítani, mivel nincs szó arról, hogy a bázisként szolgáló keleti és déli területeken kevesebben mentek volna el, mint 2015-ben és 2019-ben.
Eredmények pártonként
Mielőtt rátérnék az egyes pártok eredményeire, annyit le kell szögezni rögtön az elején, hogy a fő törésvonal a 30 év alattiak és felettiek közt van: köztük markánsak a különbségek. Az eredmények tekintetében az a sokat hangoztatott állítás is alátámasztható, hogy a lengyel baloldal és a radikális jobboldali Konföderáció főként a fiatalabb korosztályban örvend a legnagyobb népszerűségnek, az Egyesült Jobboldalt vezető PiS ebben a korosztályban a legkevésbé sikeres. Itt már megmutatkozik a KO előnye, hiszen rájuk minden korcsoportból nagyjából ugyanannyian szavaztak, de különösen a 40 éves választópolgárok körében örvend népszerűségnek. Ebből már felállítható az a következtetés, hogy a PiS azért veszített ennyit a támogatottságából, mert a szokásostól eltérően a legfiatalabb korosztály a legidősebbeknél is magasabb arányban vett részt a választáson. Elöljáróban még annyit érdemes megjegyezni, hogy amint a kampányidőszakban láthattuk, a két nagy tömb teljesen ellentétes, ennek ellenére főképp az alacsonyabb iskolai végzettségűekből tudtak megszólítani szavazókat. A kisebb pártok viszont ebből a csoportból szinte senkit. Végül a külföldi szavazatok is tartogatnak számunkra érdekességeket. 2019-hez képest csaknem duplájára nőtt a külföldön voksolni akarók száma. Míg múlt vasárnap mintegy 569 ezer szavazat érkezett külföldről, addig 2019-ben ez a szám 314 ezer volt. Annak fényében ez különösen érdekes, hogy a lengyel jogszabályok csak a személyes szavazást teszik lehetővé külföldön. A PiS múlt vasárnap a külföldi szavazatok 16 százalékát szerezte meg, ami darabszámra több mint 4 éve: 2019-ben 78 ezret, most 92 ezret kaptak külföldről. Ha országok szerint nézzük ezeket, akkor azt látjuk, hogy a PiS-t támogatók aránya különösen a tengerentúlon volt magas, köztük olyan országokban, mint az USA (40 százalék) és Kanada (47 százalék). Európában a PiS ott volt erős, ahol sok a lengyel munkavállaló, így Németországban, Franciaországban, Belgiumban, Norvégiában (15–20 százalék közötti eredmény). De itt is csak második volt. A mediterrán országokban 10 százalék körül kapott (a turisták és az ott tanuló diákok zömében), de a leggyengébben a távol-keleti országokban teljesített (Thaiföld, Japán, Dél-Korea). Ezekben az államokban a nagykövetségeken dolgozók szavazatainak egy részét tudta bezsebelni a kormánypárt. Összességében a PiS-t a KO és az Újbaloldal is gyakran előzte. Magyarországon 1700 lengyel adta le a voksát, közülük csupán 16 százalék voksolt a PiS-re, ami csak kicsivel múlta alul a Harmadik Út magyar támogatóit. Azonban hazánkból az Újbaloldal közel 20 százalékot kapott, míg a prímet a KO vitte 37 százalékkal.
- Az Egyesült Jobboldal eredményei
Az Egyesült Jobboldal, amelynek vezető ereje a Jarosław Kaczyński-féle PiS, 2015 óta van kormányon. Előzetesen jobb eredményben (38–40 százalék közötti) reménykedtek, mint amit végül elértek (35,38 százalék). Igaz, hogy ők nyerték meg magát a szavazást, de az ismételt kormányalakításra az esélyük minimális. Az alábbi térkép szemlélteti, hogy az alsóházi szavazáson vajdaságonként hány voksot tudtak szerezni.
4. ábra. Adatok forrása: wybory.gov.pl Készítette: Mihálovics Zoltán
A térképen egyértelmű, hogy minél nyugatabbra és északra haladunk, annál inkább csökken az Egyesült Jobboldal által szerzett voksok aránya. Ugyanez látszik a felsőházi szavazáson is, habár ott az egyéni kerültek a mérvadók.
5. ábra. Adatok forrása: wybory.gov.pl Készítette: Mihálovics Zoltán
Az eredmények területi eloszlása nem meglepő: elsősorban a vidéki, a keleti és a déli Lengyelországra támaszkodnak Kaczyńskiék. Összességében 7,6 millió szavazat érkezett az Egyesült Jobboldal listájára. Ebből a legtöbb (3,9 millió) érkezett városokból, 3,6 millió falvakból, külföldről pedig 92 ezer. Az arányokat tekintve az Egyesült Jobboldal egyértelműen a falvakban a legerősebb, miután az ott élők 45,28 százaléka rájuk adta a voksát. A városokban ez az arány csupán 30,14, a külföldről érkező szavazatoknál pedig 16,14 százalék. Az eredményekből az is bebizonyosodott, hogy PiS ezúttal is a nagyvárosokban volt a leggyengébb: Varsóban, Gdanskban és Wroclawban 20 százalékot ért el, Poznanban még ennyit sem. Ezzel szemben a legjobb eredményeket a kisebb településeken ért el a kormánypárt: rengeteg kistelepülésen 60, de voltak olyanok is, ahol 80 százalék körüli eredményt értek el.
6. ábra. Adatok forrása: wybory.gov.pl Készítette: Mihálovics Zoltán
Összességében a PiS rengeteg szavazatot veszített: mintegy 8 százalék a veszteség, ami szavazatszámban mintegy 400 ezret jelent. Ebből az következik, hogy a megnövekedett részvétel ellenére kevesebb voksot tudott szerezni, mint 4 évvel ezelőtt. Érdekes, hogy a kormánypárt lényegében nem volt képes új szavazatokat becsatornázni egy ilyen intenzív kampány során. Az viszont érdekes kérdést vet fel, hogy a migrációra felépített kampány, ami a szlovák választáson elhozta Robert Fico győzelmét, miért nem működött a lengyel esetben. Ez különösen annak fényében izgalmas, hogy azokban a régiókban sem működött ez a fajta kommunikáció, amelyeket közvetlenül érintett a fehérorosz migrációs válság: a PiS-bázisnak tekinthető keleti-délkeleti régiókban mintegy 10 százalékot esett a kormánypárt támogatottsága. Összességében a két nagy tömb között egyenlő küzdelem zajlott, amit bizonyít az is, hogy a nyugati és az északi megyék többségében, ahol előzetesen is erősebb volt a KO, a kormánypárt 10 százalékon belül veszített.
- A Polgári Koalíció eredményei
A Donald Tusk vezette Polgári Koalíció eredményei mondhatni szöges ellentéte az Egyesült Jobboldal által elérteknek. Ez már a területi eloszlásnál is egyértelműen látszik. Tusk elégedett lehet a 30 százalék körüli eredménnyel, mivel potenciális koalíciós partnereivel (Újbaloldal, Harmadik Út) egyértelmű többséget tudhatna maga mögött, amennyiben megkapja a kormányalakításra a megbízást. A területi eloszlást az alábbi két ábra szemlélteti.
7. ábra. Adatok forrása: wybory.gov.pl Készítette: Mihálovics Zoltán
8. ábra. Adatok forrása: wybory.gov.pl Készítette: Mihálovics Zoltán
Arányaiban a nyugati és az északi területeken szerezte a legtöbb voksot. Jól látható, hogy a legkeletibb és a legnyugatibb vajdaság közötti szavazatarány tekintetében kétszeres a differencia. Összevetve az Egyesült Jobboldal területi eloszlásával, teljesen világos, hogy a lengyel társadalom szélsőségesen polarizált, aminek a fő bizonyítékai a területi – keleti és nyugati – és a települési – vidék és város – különbségek. Éppen ezért érdemes településtípusok szerint is megvizsgálni a szavazatokat. Összességében a Polgári Koalíció 6,6 millió voksot szerzett. Ebből viszont a legtöbb a városokból érkezett (4,6 millió). Vidékről csupán 1,7 millió, külföldről és hajókról 257 ezer szavazatot szereztek. Az arányok szerint viszont a sorrend más. Arányaiban a legtöbb voksot a KO külföldről szerezte (45,19 százalék). Ezt követik a hajókon lévő szavazókörökből leadottak (37,6 százalék), majd a városok (35,84 százalék), végül a vidék (21,29 százalék).
9. ábra. Adatok forrása: wybory.gov.pl Készítette: Mihálovics Zoltán
Összességében a KO egy relatíve stabil bázist a háta mögött tudó párt, és ezt a tábort volt képes mintegy 1,5 millió szavazóval megtoldani 2019-hez képest. Alapvetően megmaradt egy nyugati, nagyvárosi pártnak. Lengyel viszonylatban a 1,5 milliós növekedés kicsinek számít. Enne a kis bővülésnek az oka, hogy nem egy közös listán szerepelt az összes ellenzéki párt, volt a KO-tól jobbra és balra álló is. Sőt, a KO-nak egyesen az állt az érdekében, hogy ne egy közös lista legyen, mivel ha több ellenzéki párt is bejut a törvényhozásba, akkor nagyobb mozgástere lesz a kormányalakításra. Ez lehet a háttérben, hogy az olyan, KO-fellegvárnak számító területeken, mint Varsóban, egy minimális gyengülés figyelhető meg 2019-hez képest a többi ellenzéki párt javára. Tekintettel arra, hogy rekordmagas volt a részvétel, a párt rengeteg nagyvárosban bővíteni tudta táborát, még ha ez arányaiban minimális is. Az viszont nem változott, hogy a KO teljesítménye továbbra is Podkarpackie területén a leggyengébb, ahol múlt vasárnap 16 százalékot írt el (igaz, ez valamivel jobb eredmény, mint 2019-ben). Ez kicsivel jobb, mint a Harmadik Út és az Újbaloldal összesített eredménye ezen a területen. További negatívum lehet a KO szempontjából, hogy a PiS bázisának számító területeken, ahol a kormánypárt 2019-hez képest 10 százalék körül veszített szavazatokat, Tuskék nem tudtak bővülni. Ennek az oka, hogy a PiS-ből kiábrándult konzervatív választók át tudtak szavazni a Konföderációra vagy éppen a Harmadik Útra. Ebből következik az is, hogy a PiS Tusk-démonizálása nem működött főként a liberálisabb vidéken. Ezt bizonyítja, hogy ezeken a területeken tudott bővülni Donald Tusk pártja (nyugati, középső vajdaságok) leginkább 2019-hez képest. A Sziléziai iparvidék is egy érdekes térség a KO szempontjából. A 2015-ben és 2019-ben elpártolt szavazókat a párt most vissza tudta szerezni, aminek az oka, hogy az itt élő idősebb munkásság nem az Újbaloldalhoz, hanem a KO-hoz pártolt át: ez a választócsoport ugyanis társadalmilag inkább konzervatív beállítottságú, ami az újbaloldali nézetekkel nem fért össze.
- A Harmadik Út eredményei
A Harmadik Útnak – lényegében a Lengyelország 2050 és a Lengyel Néppárt szövetsége – 8 százalékot kellett elérnie, hogy bejuthasson a szejmbe, és a várakozásokat jóval felülteljesítették. Mivel egy viszonylag új formációról beszélünk, még nincsenek kiépült bázisaik, így érdemes rátekinteni a térképre, hogy hol milyen arányban gyűjtöttek be voksokat.
10. ábra. Adatok forrása: wybory.gov.pl Készítette: Mihálovics Zoltán
11. ábra. Adatok forrása: wybory.gov.pl Készítette: Mihálovics Zoltán
A fentiek alapján jók kirajzolódik, hogy kiemelkedően teljesített a Harmadik Út a podlasiei vajdaságban. Ezen kívül a területi elosztást tekintve a középső vajdaságokban szerepeltek jól. Érdemes egy pillantást vetni a településekre is. Összességében a lista 3,1 millió szavazatot zsebelt be, ebből 1,8 millió városból, 1,2 millió falvakból és mintegy 70 ezer külföldről vagy hajókon létesített szavazókörökből érkezett. Az arányokat tekintve viszont a falvakból kapták a legtöbb szavazatot (15,04 százalék), őket köveik a hajókon lévő szavazókörök (14,62 százalék), a városok (14,11 százalék), végül a külföldi voksok (12,18 százalék).
12. ábra. Adatok forrása: wybory.gov.pl Készítette: Mihálovics Zoltán
Összességében a Harmadik Út a legnagyobb nyertese a választásnak. A benne szereplő egykori PSL (Parasztpárt, most Néppárt) utódja is benne van a szövetségben. A Lengyel Néppárt folyamatosan változik. 2019-ben még Kukizzal fogott össze, viszont az ő szempontjukból ez nem volt jó befektetés, mivel a ciklus felénél csatlakozott PiS-hez (múlt vasárnap már az Egyesült Jobboldal listáján kapott helyet). A Lengyel Néppárt így a Lengyelország 2050 nevezetű formációval élén álló Holowniával lépett szövetségre. Ő a 2020-as elnökválasztásról lehet ismerős, aki a második fordulóban a PO-jelölt (Rafał Trzaskowsi, Varsó polgármestere) mögé állt be, így megmaradt az ellenzéki profilja. Mivel az Újbaloldal és a Konföderáció volt inkább a fiatalok pártja, így a Harmadik Út annak köszönhette a sikerét, hogy a kiábrándult idősebb szavazatokat be tudta csatornázni. A Harmadik Út azért is érdekes, mert a bázisa nem illeszkedik a kelet–nyugati területi polarizációba. Ez annak köszönhető, hogy az egykori Parasztpárt bázisa megmaradt, és ehhez csapódott hozzá mintegy 1,5 millió idős, kiábrándult szavazó, aki már jellemzően nem az agráriumból érkezett. Ez a kettősség abban nyilvánult meg, hogy több nyugati, nagyvárosi körzetben, köztük Varsóban a Harmadik Út gyengébben, a keleti nagyvárosokban, mint Lublin, erősebben szerepelt.
- Az Újbaloldal eredményei
A baloldali pártoknak a rendszerváltozás óta kevés jó pillanatuk volt Lengyelországban. Az újjászervezett baloldali pártok Újbaloldal néven indultak közös listán. Az alábbi két térképen látható a rájuk adott szavazatok területi eloszlása.
13. ábra. Adatok forrása: wybory.gov.pl Készítette: Mihálovics Zoltán
14. ábra. Adatok forrása: wybory.gov.pl Készítette: Mihálovics Zoltán
Összességében elmondható, hogy a baloldali pártok a középső és a nyugati vajdaságokban szerepeltek a legerősebben. A kampány során kiemelten megcélozták a női szavazókat. A szociáldemokraták a mostani eredmények tükrében a legerősebbek a nagyvárosokban voltak, vidéken gyengültek. Esetükben is megvan a mainstream pártokra jellemző keleti–nyugati polarizáció.
Települések tekintetében érdekes képet kapunk. Összességében 1,8 millió szavazatot szereztek. Ezek döntő többsége érkezett városokból (1,2 millió), kisebb része falvakból (478 ezer) és külföldről (82 ezer), valamint hajón létesített szavazókörökből (43). Az arányokat tekintve viszont a külföldi szavazatok vannak az élen (14,49 százalék), majd a hajón lévő szavazókörökből érkező voksok (11,23 százalék), aztán a városok (9,97 százalék) és a vidék (5,98 százalék).
15. ábra. Adatok forrása: wybory.gov.pl Készítette: Mihálovics Zoltán
Összegezve, az Újbaloldal hasonló felállásban indult, mint négy éve, de a nézetei egyre inkább egy újbaloldalibb karakterű pártot tükröznek, ami azzal is jár, hogy fokozatosan veszít posztszocialista jellegéből. Ez ma már ott tart, hogy az Újbaloldal lett a nagyvárosi fiatalok pártja, mint több nyugati demokráciában a zöldpártok. Ha mérleget kellene vonnunk, akkor azt mondhatnánk, hogy a PiS után az Újbaloldal veszített leginkább: 2019-ben 12, múlt vasárnap 8,61 százalékot ért el. Ennek oka, hogy az alsó közép- és a középosztály idősebb, egykori markánsan posztszocialista pártokat támogatók a törvényhozásból való kieséstől tartva jellemzően inkább a legerősebb ellenzéki pártra szavaznak. Ezt felerősítik a rossz tapasztalatok 2015-ből, mikor a baloldal kiesett 7,5 százalékkal. A legerősebb ellenzéki, egyúttal centrista irányvonalat vivő párt a KO. Ebből viszont a baloldal profitálhat is, mivel így kvázi egy letisztult, karakteres, modern újbaloldali párttá tud fejlődni. Ez a változás már 2019-ben is nyilvánvaló volt, ez pedig múlt héten még erősebben jelent meg: az Újbaloldal például a legpolgáribb varsói kerületekben érte el a legerősebb eredményeit, miközben a leszerepelt az ipari, munkásosztály dominálta területeken.
- A Konföderáció eredményei
A PiS-t jobbról előző Konföderáció egy sötét ló volt a választásokat megelőzően. Ennek oka, hogy miközben ideológiai értelemben a kormánypártnál is radikálisabbak, addig szélsőséges szabadpiaci elveket vallanak. Még a kampányban kizárták azt, hogy bármely nagy tömbbel koalícióra lépjenek.
16. ábra. Adatok forrása: wybory.gov.pl Készítette: Mihálovics Zoltán
17. ábra. Adatok forrása: wybory.gov.pl Készítette: Mihálovics Zoltán
Az Egyesült Jobboldalhoz hasonló főként a vidéki lengyelekre támaszkodnak, azon belül is a fiatalok radikalizmusát igyekeztek kihasználni. Sokszor vádolták a Konföderációt oroszpártisággal Lengyelországban, mivel többször szólítottak fel az Ukrajnába irányuló fegyverszállítmányok leállítására, valamint Brüsszel háborúval kapcsolatos szankciós politikáját is erősen kritizálták. A települési adatok itt is sokatmondók. Összességében a Konföderációra 1,5 millióan voksoltak. Ebből mintegy 854 ezer városból, 641 ezer falvakból, 51 ezer külföldről és 63 hajón létesített szavazókörökből érkezett. Arányait tekintve 16,45 százalék érkezett hajókon lévő szavazókörökből, 8,97 százalék külföldről, 8,02 százalék falvakból és 6,56 százalék városokból.
18. ábra. Adatok forrása: wybory.gov.pl Készítette: Mihálovics Zoltán
Összességében a Konföderáció 2019-hez képest minimális, 300 ezer szavazóval javította a 2019-es eredményét: négy éve 6,8 százalékot szereztek, most 7,1 százalékot. A két nagy párt osztogatásával élesen szembehelyezkedtek, ukránellenes retorikájukhoz az utóbbi időszakban a gabonaügy miatt csatlakozott a PiS. Érdekes a párt szemszögéből, hogy a többi formációval szemben rájuk nem igazán jellemző a keleti–nyugati polarizáció: leginkább a legkeletibb vajdaságokban erősödtek, nem a PiS délkeleti bázisán. Legkevésbé mondható városi, nagyvárosi lakosok pártjának: több keleti nagyvárosban például csupán 9 százalékot szerzett, de a keleti nagyvárosokban valószínűleg a Harmadik Úthoz hasonlóan szintén alternatívát jelentett a kormánypártból kiábrándult szavazók, főként a Konföderáció magját adó fiatal férfi vállalkozók számára.
Összegzés: mi következik Lengyelországban?
A választási eredményekből kirajzolódik az, amit a kampányidőszak is alátámasztott: a lengyel társadalom szélsőségesen polarizált. Az elkövetkező hetek minden bizonnyal a színfalak mögötti megbeszélésekről, potenciális koalíciók felállításáról fognak szólni.
A szavazást a PiS nyerte, de ez kevés a kormányalakításhoz Forrás: MTI
Az, hogy a PiS vezette Egyesült Jobboldal a vártnál gyengébben szerepelt, megvannak az okai, amely zömében a színtelen-szagtalan kampánynak köszönhető. Lényegében az egész kampányuk egy negatív kampány volt a visszatérő Donald Tusk ellen, ami önmagában nem is lenne probléma, de nem tették a kommunikáció mellé a „Jó változás” program 2015-től elért eredményeit, kiemelt hangsúlyt fektetve a szociális intézkedésekre és a vidék visszaemelésére a társadalomba. A problémákra a PiS az utolsó hetekben felfigyelt, és le is cserélte az addigi kampányfőnökét, de ez már nem sokat segített. Ezzel szemben Tusk visszatérése összekovácsolta az ellenzéket, ám egy ilyen jó ellenzéki eredményhez önmagában kevés lett volna. Az ellenzéki pártok sikert arattak, még ha nem is ők nyerték a szavazást, de nekik meglehetne a kormányalakításhoz szükséges többségük. A három lista (KO, Harmadik Út, Újbaloldal) stratégiája sikeresnek bizonyult, mivel tudatosan egy-egy csoportnak irányzott üzeneteket fogalmaztak meg úgy, hogy ne vegyenek el szavazatokat egymástól. A PiS minden bizonnyal abban is reménykedett, hogy megismétlődik a 2015-ös forgatókönyv: abban az időben azért tudtak egyedül kormányt alakítani, mert az akkori baloldali szövetség koalícióként indult, és nem tudta megugrani a 8 százalékos küszöböt – 7,5 százalék körüli eredmény értek el –, így a győztes mindent visz elve alapján a PiS gazdagodhatott mandátumokkal. Most ugyanebben reménykedtek a Harmadik Út esetén. A PiS másik nagy hibája, hogy bizonyos kérdésekre nem fordított kellő hangsúlyt. Ilyen az abortusz, ugyanis Lengyelországban van jelenleg az egyik legszigorúbb abortuszszabályozás. Emögött viszont nem volt ott a társadalom támogatása, a nagy részük nem ért egyet a szabályozással. Ezért lehetett sikeres az ellenzék 100 napos programja, ahol egy enyhébb – egyébként a magyarhoz hasonló – szabályozás kialakítását jelölték meg mint egyik célt.
Tehát még minden bizonnyal pár hetet várni kell, mire feláll az új lengyel kabinet. A kérdés, hogy ki tud kormányt alakítani. Az Egyesült Jobboldal fogja megkapni minden bizonnyal a felkérést a kormány megalakítására Andrzej Dudától. Ennek két oka van. Az egyik, hogy Duda is PiS párti politikus, így logikusan nem egy más pártszínezetű politikusnak adja meg lehetőség szerint a felkérést. Másfelől Duda leszögezte, hogy a legtöbb szavazatot szerző pártnak adja meg először a felkérést (ez egyébként hagyomány is), ami a PiS. Ha viszont Duda felkéri Morawieckit, hogy alakítson kormányt, a többség minimális biztosításához a szejmben szükség van 231 mandátumra. Az Egyesült Jobboldalnak viszont csak 194 van, így szükséges potenciális koalíciós partnerek keresése. Röviden: a PiS-nek legalább 37 további mandátumra van szüksége. A nehézséget az jelenti, hogy a KO, az Újbaloldal és a Harmadik Útból a Lengyelország 2050 kijelentette, hogy nem hajlandó velük koalícióra. Sokan emlegették a választást követően a Konföderációt mint lehetséges partnert, de itt két probléma van. Az egyik a matek: ha sikerülne is a teljes Konföderációt meggyőzni egy koalícióról, a PiS még akkor is csupán 212 mandátumnál tartana, és szüksége lenne további 19-re a minimális többséghez. A másik probléma, hogy a Konföderáció és a PiS programja sok esetben teljesen ellentétes: az utóbbi, amely sikerét a vidék felemelésére alapozta, nem tudna azonosulni a Konföderáció radikális programjával (tb eltörlése, válás betiltása stb.). Ha mégis sikerülne behúzni a Konföderációt, a 19 további mandátumot megkísérelhetnék a Lengyel Néppárttal való megállapodással áthidalni, miután az utóbbi nem válaszolt arra a kérdésre, hogy hajlandók lennének-e a PiS-szel kormányt alakítani. Összességében viszont nagyobb az esélye annak, hogy egy KO–Harmadik Út–Újbaloldal koalíció alakít kormányt egy kényelmes, 248 fős többséggel (igaz, ez az elnöki vétót nem tudja érvényteleníteni, ahhoz 276 mandátumra van szükség, de feltehetőleg Duda sokat fog vétózni, ha Tusk alakít kormányt). Az államfő elkerülheti azt a kellemetlen szituációt, hogy Tuskot kéri fel kormányalakításra. Ha Duda felkéri Morawieckit, akkor a következő lépés, hogy az ellenzéki többségű szejmben át kell mennie az összeállított kormánynak (bizalmi szavazás). Ha ez nem történik meg, akkor a szejm házelnökének kell megtennie a felkérést egy másik embernek. A szejm házelnökét pedig abszolút többséggel választja az alsóház, így feltehetően az ellenzéki pártok közül kerül majd ki, aki minden bizonnyal Tuskot kérné fel kormányalakításra, akinek a többsége meg is lesz. Így tehát hiába biztosít lehetőséget a lengyel alkotmány kisebbségi kormányzásra, ennek a realitása ilyen egyértelmű ellenzéki többség esetén kevés.
Donald Tusk lehet a következő miniszterelnök Forrás: MTI
Tehát a választási eredmények tükrében a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy kormányváltásra kell készülni Lengyelországban. A PiS-nek ez a mostani kampány sok tanulsággal szolgálhat: a jövő évi EP-választáson kiderül, hogy Kaczyńskiék tanultak-e ezekből a hibákból, és képesek voltak-e a megújulásra. Magyar szemszögből a legfontosabb, hogy egy Tusk vezette kormány esetén elveszítjük-e legstabilabb szövetségesünket. Elég erős a lengyel–magyar történelmi barátság?
Borítókép: MTI/EPA/PAP/Zbiogniew Meissner
