A most vasárnapi, október 15-i lengyel parlamenti választások tétje óriási. Az eredmény hatással lesz az orosz–ukrán háború menetére, az Európai Unióval fennálló kapcsolatokra és a visegrádi együttműködésre. Jelen állás szerint a két nagy tömb között (PiS és KO) a végletekig kiélezett verseny zajlik, hogy végül ki alakíthat majd kormányt. A legvalószínűbb forgatókönyv jelenleg, hogy a PiS megnyeri a szavazást, de könnyen lehet, hogy ez nem lesz elegendő a kormányalakításhoz. 

Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása 

Most, október 15-én parlamenti választásokat rendeznek a kelet-közép-európai régió legnagyobb országában, Lengyelországban, amely hazánk legstabilabb szövetségese. A hidegháború 2.0 által meghatározott nemzetközi környezetben a választásoknak óriási tétje van nem csupán Magyarország, de a háború és az Európai Unió szemszögéből is. Lengyelország Ukrajna egyik legfontosabb támogatója, az unió legnagyobb posztkommunista országa és az Egyesült Államok szövetségese a háborúban.  

Lengyelországban a 2015-ös választás óta a Jog és Igazságosság Pártja (PiS) kormányoz, miután 2019-ben ismét kabinetet tudott alakítani. 2015-ös hivatalba lépése óta – csakúgy, mint a magyar kormány esetén 2010 óta – a jogállamiság számos ponton történő megsértésével, az Európai Unió és intézményeinek aláásásával, xenofóbiával vádolják őket, emellett gyakran elhangzik a degradáló populista jelző is. A mostani választásokra a lengyel ellenzék régóta készül: a felmérések szerint szoros verseny várható a két nagy tömb között, és valószínűleg egyik nagy párt sem lesz képes abszolút többséget szerezni, ami miatt az is előfordulhat, hogy a választáson nem a legtöbb szavazatot megszerző párt alakít majd kormányt. De egyvalami biztos: a választási eredménytől függetlenül a lengyel politika továbbra is szélsőségesen polarizált marad. 

1. ábra. Adatok forrása: Politico Készítette: Mihálovics Zoltán 

A hivatalban lévő Jog és Igazságosság Párt 2015-ben a „jó változás” programjával került hatalomra. A formáció elnöke a rendszerváltozás időszakának egyik utolsó „nagykutyája”, Jarosław Kaczyński, aki 2006 és 2007 között az ország miniszterelnöke volt, nem indult újra a posztért, ehelyett inkább a megbízottjaira támaszkodott (Beata Szydło 2015 és 2017 között, Mateusz Morawiecki 2017-től). A hatalomra kerülés után a magyar forgatókönyvhöz hasonlóan jó néhány konfliktus adódott az Európai Unióval, ahonnan számos vád érte a kormányt. Ilyen volt többek között, hogy  

• a párt aláásta az igazságszolgáltatást, 

• a kormánymédiát propagandaszócsőként használta, miközben korlátozta a szabad médiát, és felszámolta az ellenőrzés, a felügyelet, valamint az elszámoltathatóság független intézményeit. 

A valóságban azonban a PiS eddigi sikertörténete nem a demokratikus intézményrendszer felszámolásában keresendő – akkor nem is lehetne sikertörténetről beszélni –, sokkal inkább a tudatos, több év alatt folyamatosan zajló közösségépítő és szervezőmunkában. Ennek a munkának a gyümölcse, hogy az elmúlt két elnök- (2015, 2020) és parlamenti választáson (2015, 2019) aratott győzelem. Ezt a párt annak köszönhette, hogy az évek alatt kiépítette az idősebb, vidéki, konzervatívabb szavazók lojális választói bázisát. 

A választási procedúra alapjaiban más, mint Magyarországon 

Szemben a hazai egykamarás törvényhozással, Lengyelországban kétkamarás működik: az alsóházba (szejm) 460 képviselőt választanak arányos, pártlistás rendszerben, míg a felsőházba (szenátus) 100 szenátort relatív többségi szisztéma mentén az ország 100 egyéni választókerületéből. Így áll össze négyévente a törvényhozás. Ami a küszöböket illeti, mint számos európai országban a törvényhozás stabilitásának megőrzése, valamint a túlzott fragmentáltság elkerülése érdekében, 5 százalékos parlamenti bejutási küszöb van érvényben azoknak a pártoknak, amelyek egyedül indulnak, de koalíció esetén a küszöb már 8 százalék. Így ha például a Harmadik Út elnevezésű kétpárti koalíció 7 százalékot érne el vasárnap, akkor hiába ugrotta meg az 5 százalékos küszöböt, mivel koalícióban indult, nem jut parlamenti képviselethez, miután nem érte el a 8 százalékot. 

2. ábra. Adatok forrása: Politico Készítette: Mihálovics Zoltán 

Az 5 százalékos parlamenti küszöböt csak második nekifutásra, 1991-ben vezették be, egy fájdalmas tanulság árán. 1991-ben egy tisztán arányos választási rendszer volt érvényben az országban, bejutási küszöb nélkül. Az 1991-es szavazások közepes és nagy méretű, egyúttal többmandátumos választókerületekben zajlottak, a mandátumokat pedig a Sainte-Laguë módszerrel osztották el, amely a legmagasabb átlag metódusához tartozik, mint a D’Hondt- vagy a módosított a Sainte-Laguë módszer. Ezzel a procedúrával a lehető legigazságosabb eredményt akarták elérni: a D’Hondt-metódus által okozott aránytalanságot, illetve nagypárti bónuszt így csökkentették, ezáltal a Sainte-Laguë módszer a kisebb pártoknak kedvezett. Ez meglátszott a választási eredményen is: 29 párt képviselői szereztek mandátumot, amiből 11-nek csak egy képviselője volt. A pozitív hozadék tehát, hogy egy arányos törvényhozás állt fel, a negatív viszont, hogy a parlament nagymértékben fragmentálódott, és egy instabil, 5 pártból álló koalíció volt képes csak az abszolút többséget biztosítani. 

Mik a várakozások? 

A különbség a kampányidőszakban egyre csökkent a PiS és az ellenzéki Polgári Koalíció (Koalicja Obywatelska, KO) között, amelyet Donald Tusk vezet, aki 2007 és 2014 között miniszterelnök, 2014 és 2019 között pedig az Európai Tanács elnöke volt Brüsszelben. A PiS 36 százalék körüli, a KO 30 százalék körüli eredményt érhet el az előzetes várakozások szerint. A további szereplők közé tartozik a Konföderáció (Konfederacja), egy gazdaságilag liberális és politikailag konzervatív párt, amely a fiatal szavazókat célozza meg, a Harmadik Út (Trzecia Droga) koalíció, amelyet a Parasztpárt és egy televíziós híresség által vezetett mozgalom alkot, valamint az Új Baloldal (Nowa Lewica), a baloldali pártok koalíciója.  

A PiS eddig a korábbi választásokból ismert stratégiákat alkalmazta: a nyugdíjasoknak extra nyugdíjkifizetéseket ad, 60 százalékkal növeli a gyermekek támogatását, a gázárakat olyan mértékben csökkenti, hogy a nagykereskedelmi árak magasabbak, mint a benzinkutakon. 

Ezek nem biztos, hogy elegendők: számos népszerű politikája és a párt Ukrajnának nyújtott támogatása ellenére a PiS-nek demográfiai problémával kell szembenéznie. A választói túlnyomórészt idősek, és lehet, hogy kihalófélben vannak. Az infláció és a romló gazdasági helyzet is arra késztetheti sok szavazóját, hogy otthon maradjon. A választók mozgósítása kulcsfontosságú, mivel a legtöbb szavazó már most is lojális a kormányhoz vagy az ellenzékhez. 

A győzelmének biztosítása érdekében a PiS három további taktikát követett. 

Az első a népszerű politikák megduplázása. Annak ellenére, hogy júniusban aláírta az EU új migrációs paktumát – amely a menedékkérők igazságosabb elosztását célozza és (legalábbis a kritikusok szerint) csökkenti az általános védelmüket –, a párt most bejelentette, hogy ellenzi azt. Arra számít, hogy megismétlődik a 2015-ös év, amikor a győzelmükhez hozzájárult, hogy ellenségesen viszonyultak az akkor Európába érkező bevándorlóhullámhoz. A PiS képviselői kisebb városokba is elutaznak, és a helyi beruházásokat (amelyek nagy részét az EU finanszírozza) emelik ki. 

A második, és legkevésbé hatékony lépés egy új törvényjavaslat volt, amely kivizsgálná az „orosz befolyást” a lengyel politikában, és a bűnösnek talált embereket kizárná a politikából, ami egy alig leplezett támadás az ellenzék ellen. A jogi ellentmondásoktól és homályos előírásoktól hemzsegő törvényjavaslatot azonnal nevetségessé tették, és azóta megfeneklett. 

Harmadszor, a párt augusztus közepén bejelentette, hogy az októberi szavazólapon négy kérdésből álló népszavazás is lesz: az állami vállalatok eladásáról, a nyugdíjkorhatár emeléséről, a közel-keleti és afrikai illegális bevándorlók ezreinek befogadásáról, valamint a fehérorosz határon lévő fal lebontásáról.

 

Morawiecki újrázni szeretne. Forrás: MTI 

Az ellenzék teljesen másra összpontosít. A párt azzal mozgósítja a nőket, hogy az abortuszt, az in vitro megtermékenyítést és a fogamzásgátlást alapvető jognak nyilvánítja, ami különösen fontos a 2021-es majdnem teljes betiltás után. További politikai elképzeléseik közé tartozik a nemi önazonosítás egyszerűsítése, valamint az azonos nemű párok élettársi kapcsolata (a lengyelek majdnem kétharmada ez utóbbit támogatja). A baloldal is hasonló irányvonalat követett, a nemi erőszak fogalmának kiterjesztését és a nők menstruációs szabadságát javasolta. Végül az ellenzék a közelmúltban kirobbant korrupciós botrányt igyekszik meglovagolni, amelyben megvesztegetett lengyel tisztviselőkről derült ki, hogy a PiS bevándorlásellenes retorikája ellenére schengeni vízumokat adtak el. 

Ukrajna 

Lengyelország volt északkeleti szomszédunk egyik legnagyobb támogatója az orosz–ukrán háború 2022-es kezdete óta. A lengyelek szívélyesen fogadtak több mint 3 millió menekültet tavaly, és a kormány kitartóan támogatta Ukrajnát katonai és humanitárius szállítmányokkal, valamint különböző nemzetközi szervezetekben, például a NATO-ban, az EU-ban és az ENSZ-ben. Ez az erős kapcsolat azonban a közelmúltban akadályokba ütközött: Ukrajna gabonát ad el Lengyelországban. Jogában áll ezt megtenni, mivel az EU áprilisi embargója az ottani gabona európai értékesítésére vonatkozóan lejárt. De az időzítés szörnyű: a vidéki mezőgazdasági választók kritikusak a PiS-szel szemben, és a piacot elárasztó ukrán gabona az év elején zuhanórepülésbe taszította az árakat. A PiS úgy tűnik, hogy patrióta módon és nagyon helyesen a szavazóit választja az Ukrajna iránti elkötelezettség helyett, és szokatlanul keményen bírálja a megtámadott államot. Andrzej Duda elnök az ENSZ-ben „fuldokló embernek” nevezte északkeleti szomszédunkat, aki veszélyes, mert a vízbe húzza a megmentőit, Mateusz Morawiecki miniszterelnök pedig bejelentette, hogy Lengyelország nem ad át újabb fegyvereket Ukrajnának, mert meg kell védenie magát. 

Európai Unió 

Magyarországhoz hasonlóan a PiS vezette Lengyelországnak sem felhőtlen a viszonya az EU-val. Egyfelől a két kormány az uniós támogatásokra támaszkodik, másfelől többször bírálták az EU-t, hogy az sérti a szuverenitásukat, és ők is rendszeresen kapnak szemrehányást a jogállamiság megsértése miatt – egyébként alaptalanul. Könnyen lehet, hogy az orosz–ukrán háború miatt az unió hatalmi központja Lengyelország felé tolódik el. Lengyelországnak igaza volt az orosz szándékokkal kapcsolatban, nem alakított ki kifinomult elképzelést az EU jövőjéről, nemhogy koalíciót épített volna köré. Ehelyett megszaporodtak a konfliktusok Németországgal. 

Donald Tusk minden bizonnyal szívesen visszatérne Forrás: MTI 

Kétségtelen, hogy egy liberálisabb varsói kormánynak sokkal könnyebb lenne a kapcsolata uniós társaival. De e problémák egy része strukturális jellegű, mivel az olyan témákban, mint az európai zöldmegállapodás, az euró vagy a bevándorlás, kevés változásra számíthatunk még egy ellenzéki győzelem esetén is, köszönhetően a még mindig a mezőgazdasági és szénipari érdekek által dominált gazdaságnak, valamint a lengyel szuverenitáshoz és határbiztonsághoz való, pártokon átívelő ragaszkodásnak. 

Konklúzió – végletekig kiélezett csatára számíthatunk vasárnap 

Jelen állás szerint a valószínűbb forgatókönyv, hogy a PiS nyeri a vasárnapi szavazást és megszerzi a legtöbb szavazatot, de mivel feltehetőleg egyik tömb sem lesz képes abszolút többséget szerezni, az is elképzelhető, hogy nem az a párt alakíthat kormányt, amelyik a legtöbb szavazatot szerezte, hanem amelyik képes egy stabil koalíciót felállítani. 

4. ábra. Adatok forrása: Politico, Estymator, PGB Opinium Készítette: Mihálovics Zoltán 

Mindenesetre, ha a PiS ismét egyedül kormányozna – aminek elég minimális az esélye –, akkor az Európai Unió és Lengyelország között a konfliktusok megszaporodására számíthatunk. Amennyiben bármelyik párt koalíciós partnerrel kormányoz, az elkötelezettségei felhígulnak, a hivatali pozíciója pedig sebezhetőbbé válik, összhangban az instabil koalíciós kormányok lengyel hagyományával. Bármi is lesz a végeredmény, az ottani társadalom továbbra is polarizált marad.

Borítókép:  MTI/EPA-PAP/Marcin Obara