„A Made in China kifejezés pejoratív felhangját már egyre inkább csak a múltból cipeljük magunkkal” – kezdi Santo Martin, a Makronóm Intézet vezető elemzője az Indexnek adott interjúban. Szerinte a „leggagyibb” jelzőt egyre inkább felváltja a „legjobb ár-érték arányú” kifejezés. 

A kínai termékek széles palettáján már évek óta megjelentek olyan minőségi, de a nyugati versenytársakéhoz képest olcsóbb termékek – például a Huawei okostelefonok és a CATL akkumulátorai –, amelyek felveszik a versenyt a fejlett országbeli vetélytársakkal. Ezzel szemben Indiának még meg kell másznia ugyanazt a létrát, amit az ázsiai nagyhatalom már megtett. Komoly kihívás lesz azt a termékminőséget és gyártási technológiát elsajátítani, amelyet Kína 40 éven át tanult és lesett el a nyugati vállalatoktól. Ebben segített a távol-keleti országnak, hogy a kínai piacra való bejutásért cserébe közös vállalkozások alapítására kényszerítette nyugati partnereit – vélekedik a gazdaságpolitikai szakértő. 

Éleződő technológiai háború 

Peking egyértelműen az innovációban látja a jövőt, és ebbe az irányba akarja terelni a vállalkozásait is: az új kínai stratégiai ágazatok, valamint az ezekhez kapcsolódó technológiák közé tartoznak a félvezetők, a technológiai hardverek, az autonóm vezetés és az elektromos járművek. Az országos kutatás-fejlesztési kiadások 1 ezer milliárd jüanról 2,8 ezer milliárdra emelkednek, ami a második legmagasabb a világon – emelte ki az Indexnek adott interjújában Santo Martin, aki szerint a közeljövőben Kína gyártási képességei várhatóan leginkább a köztes termékek és alkatrészek, az elektromos berendezések, az elektromos gépek és a szerszámgépgyártás területén bővülnek. 

„Kína feljebb kapaszkodása a globális értékláncokban azt eredményezte, hogy a világ relatív kitettsége Kínával szemben nőtt, míg Kína kitettsége a világgal szemben csökkent”  

– folytatta a szakértő, megjegyezve, hogy ezt az eltolódó kitettséget egyre nagyobb feszültség kíséri. A kereskedelmi viták naponta kerülnek a címlapokra, új szabályok jelennek meg a technológiai áramlások feltartóztatására, a protekcionizmus erősödik, a geopolitikai feszültségek pedig egyre hevesebbé válnak. Példaként az Egyesült Államok és Kína versenyét hozta a mesterséges intelligencia és más új technológiák kifejlesztésében. Az egész arról szól, hogy versenyelőnyre tegyenek szert egymással szemben a hatalomért, a biztonságért, a gazdagságért, a befolyásért és a státuszért folyó globális versenyben.  

Santo Martin szerint a technológiai háborúnak két aspektusa van: 

• A technológiatranszfer korlátozása révén meg kell akadályozni, hogy Kína felzárkózzon az USA technológiai fölényéhez (az ezzel járó gazdasági és katonai következményekkel együtt), 
• A nemzeti termelés támogatásával maximalizálni kell az Egyesült Államok és az ázsiai nagyhatalom közötti technológiai távolságot. 

Ez utóbbi jelentős következményekkel jár az EU számára, mivel veszélyes technológiai lemaradást eredményezhet.

India felveheti a versenyt, de van még hová fejlődnie 

A Nemzetközi Valutaalap szerint India az idén valamivel több mint 15 százalékkal járul hozzá a globális növekedéshez, közvetlenül Kína 35 százaléka után. Összehasonlításképp: az egész nyugati félteke hozzájárulása mindössze 14 százalék.  

Az elemzők és üzleti szereplők jelenleg Indiát tartják a leginkább képesnek arra, hogy az alacsony költségű nagyüzemi gyártás területén bizonyos szektorokban felvegye a versenyt Kínával  

– jelezte Santo Martin.  

Az elemző szerint a nagyszámú fiatal népesség és a felemelkedő középosztály szintén lehetőségeket teremt a multinacionális vállalatok számára, amelyek egyre nagyobb kockázatot látnak Kínában. 

India geopolitikai szempontból is kedvező helyzetben van, mivel az ország miniszterelnöke, Narenda Modi az úgynevezett globális Dél vezető szerepét igyekszik megszerezni, miközben az USA előszeretettel támogatja Pekinggel szemben – mutatott rá az elemző. Ahogy Kína tette több mint három évtizeddel ezelőtt, úgy India is hatalmas infrastrukturális átalakításba kezd, milliárdokat költve utak, kikötők, repülőterek és vasutak építésére. Csak az idei költségvetésben 120 milliárd dollárt különítettek el a gazdasági növekedés fellendítését célzó beruházásokra. Az eredmények pedig szemmel láhatók: az ország 2014 és 2022 között 50 ezer kilométerrel bővítette a nemzeti autópálya-hálózatot, ami 50 százalékos növekedés. Mindemellett a kormány vámok és ösztönzők kombinációjával igyekszik nagyvállalatokat csábítani az országba, különösen azokat, amelyek Kínától el akarnak távolodni. 

Számos kihívás tornyosul még India előtt. Rendkívüli növekedése ellenére az elmúlt két évben – amikor csatlakozott a világ öt legnagyobb gazdaságának klubjához – a gazdasága sokkal kisebb maradt, mint Kínaé. A 2000-es évek elején az ázsiai nagyhatalom feldolgozóipara, exportja és GDP-je körülbelül két-háromszor volt nagyobb, mint Indiáé. Jelenleg a kínai gazdaság körülbelül ötször nagyobb: a kínai GDP 17,7 ezer milliárd dollár, szemben India 3,2 ezer milliárdjával, ám a lakossága viszonylag fiatal, a mediánéletkor 28,4 év. Az ott élők mintegy 26 százaléka 14 év alatti, 67 százaléka 15 és 64 év közötti, 7 százaléka pedig 65 év feletti. 

A hatalmas és fiatal munkaerő-állomány jelentős szerepet fog játszani az ország gazdasági növekedésében az elkövetkező években. A nagyszámú munkaképes korú lakosság készségalapú tehetségeket biztosít az indiai és globális igények kielégítésére  

– értékelte az adatokat Santo Martin. A szakértő szerint ezt a népességet jellemzően azok az ágazatok foglalkoztathatják, ahol a szakképzetlen és félképzett munkaerőt könnyen be lehet vetni, például az építőipar és a gyártósori munkák. Ezzel párhuzamosan fontos lenne, hogy a munkaképes korúak képzett legyenek a jövő munkahelyeihez. És itt jelentkeznek az első a problémák. 

Kína a GDP 2 százalékát költi kutatás-fejlesztésre, míg India a 0,7 százalékát. 

A szakértő rávilágított, hogy a világ 20 legnagyobb bevételű technológiai vállalata közül négy kínai, egy sem indiai székhelyű. Kína állítja elő a világ 5G-infrastruktúrájának több mint a felét, India csak 1 százalékát. A TikTok és a hasonló, Kínában létrehozott alkalmazások mára világelsők lettek, de  

India még nem hozott létre olyan technológiai terméket, amely világméretűvé vált volna. 

A másik nagy hátrány, ami a vállalatok befektetési hajlandóságát szintén jelentősen befolyásolja, hogy jelenleg Kína munkaereje sokkal termelékenyebb.  

Santo Martin szerint a nemzetközi közösség joggal ünnepelte az ázsiai nagyhatalom „szegénység elleni csodáját”, amely lényegében felszámolta a mélyszegénységet. „Ezzel szemben Indiában továbbra is magas a szegénység és az alultápláltság. A példákat pedig tovább lehetne sorolni” – zárta gondolatait a Makronóm Intézet szakértője. 

Címlapfotó: Shutterstock