Fenntarthatóság nélkül nincsen élhető jövő – szakmai vita az ESG-szempontokról – I. rész

Szerző: | 2023. december. 11. | Hazai, Zöldenergia

Egyre gyakrabban bukkan fel a fenntarthatóság, mint gazdasági szemléletmód, amely az egyensúlyt keresi a természeti környezet védelme, a gazdasági növekedés és a társadalmi jólét különböző dimenziói között. A friss fenntarthatósági megközelítésekről beszélgettünk Simon Andrással, a Siemens Zrt. energiahatékonysági szakértőjével és Dobos Balázzsal, a Makronóm Intézet szakmai igazgatójával. Kétrészes cikkünk első részében az új előírásokat, a törvényi kötelezettségeket, a vállalatok lehetőségeit és a kkv-k felkarolását vitattuk meg.

Új előírások születnek, törvényben kötelezik a vállalatokat a bűvös mozaikszó, a fenntarthatóság gondolatát fókuszba helyező ESG-előírások, irányelvek betartására. (Az ESG az angol Environmental [környezeti], Social [társadalmi] és Governance [irányítási] szavak rövidítése; pontos meghatározását lásd alább – a szerk.) A szempontrendszer célszerűsége kapcsán ugyanakkor sokan kételyeiket fejezik ki. 

Mit takar pontosan az ESG? 
Az ESG mozaikszó olyan szempontrendszert és folyamatos jelentéstételi kötelezettségeket jelöl, amelyeknek célja, hogy az egyes vállalkozások tevékenysége vagy azoknak egy bizonyos szegmense fenntarthatósági szempontok alapján is vizsgálható legyen. Ennek révén a velük üzleti kapcsolatba kerülő külső szereplőknek (vevők, befektetők, finanszírozók) teljesebb képük lehet a vizsgált szervezetről, illetve annak a fenti szempontok szerint átvilágított tevékenységéről.

Az Európai Unió az utóbbi években több olyan jogszabályt is alkotott, amely egységesíteni kívánja az immár ESG-szempontoknak nevezett tényezőket a közösség gazdasági életében. E folyamattal szoros összefüggésben november közepén a magyar kormányzat is benyújtott egy törvényjavaslatot, amely a gazdasági társaságok fenntartható finanszírozását, valamint az egységes vállalati felelősségvállalást szolgáló hazai ESG-ökoszisztéma kialakítását célozza.

Útban az ESG szabályozása felé  

A témával foglalkozó számos kutatásból is az derült ki, hogy a vállalatokat elsősorban az energiamegtakarítás érdekli. Persze amikor az olvasó az ESG-ről hall, rögtön összekapcsolja a fogalmat a greenwashinggal, a zöldmosással. Ugyanis a többség azt érzékeli, hogy a nemzetközi nagyvállalatok inkább csak „el akarják adni nekünk”, hogy mennyire elkötelezettek, mennyire környezet- és társadalomtudatosak. Tegyük hozzá, hogy ez a negatív hozzáállás azért alakult ki, mert nagyon sokfajta ESG-vizsgálati rendszer, sztenderd van a világon, amit ki lehetett játszani.   

Dobos Balázs szerint Európa igyekezett a módszertani kérdésekben egyértelmű helyzetet teremteni a megalkotott – igaz másokénál sok esetben szigorúbb – EU-s taxonómiával és fenntarthatósági jelentéstételi szabályokkal. A fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati jelentéstételről szóló EU-s irányelv (Corporate Sustainability Reporting Directive, CSRD) értelmében a nagyvállalatoknak már a 2024-es évről jelenteniük kell. 

Ezek az EU-s CSRD szabályok a pénzügyi beszámoló szintjére emelik a fenntarthatóság kérdését.  

Magyarországon az ESG-törvény tervezete ezt még világosabbá teszi, sőt tovább is megy: egy teljes magyar ESG-ökoszisztéma kiépítését vázolja fel a tervezet, amelyben hangsúlyosan megjelenik a vállalatok felkészítése, segítése, a szakértők minőségbiztosítása, a képzések kérdésköre, valamint a hatósági felügyelet is. Dobos Balázs szerint ez kiemelten fontos és előremutató lépés, a keretszabály mellett azonban nagyon sok múlik majd a részletszabályokon. 

Ezek megalkotása során mindenképpen érdemes figyelembe venni, hogy a cégeket mi érdekli a legjobban, milyen szempontoknak van valóban köze a működésükhöz, hogyan tudnak hatékonyabban működni.  

A Makronóm Intézet ebben a témában készített kutatása alapján a vállalatokat elsősorban az energia-, a vízfelhasználás és a hulladék kérdésköre érdekli legjobban.   

Teljesen logikus, hogy a cégek az ESG-ből elsősorban az E betűre, azaz főként a környezetvédelmi, fenntarthatósági, energetikai kérdésekre fókuszálnak. Dobos Balázs úgy véli, ezen a területen valóban lehet relatíve gyorsan bevezethető megoldásokat nyújtani a vállalatoknak.  

Simon András megerősítette, hogy  

a Siemens kutatása alapján is leginkább az E betűvel foglalkoznak kiemelten a vállalatok: hulladékkezelés, napelemtelepítés, energiamegtakarítás, pedig az ESG-ben még nagyon sok mindennel lehet jó pontokat, erős értékelést szerezni.   

Szép számban vannak az ESG-vel egyelőre nem foglalkozó cégek 

Ugyanakkor vannak olyan cégek, főleg a kisebbek, amelyek mostanáig egyáltalán nem foglalkoztak ezzel a kérdéskörrel. Ezek a cégek megrémülhetnek attól, amikor a nagyvállalati vevőjüktől kapnak egy listát, akár kétszáz kérdéssel, amely a foglalkoztatástól kezdve az etikai szempontokig számos részletre kiterjed. A Siemens egyébként a beszállítóik kiválasztásánál figyelembe veszi az ESG-szempontokat. A cég régóta foglalkozik a fenntarthatósággal, az anyacégnél már közel 50 évvel ezelőtt megalkották az ESG-riportok előfutárát. Akkortájt az anyaghasználatra és az újrahasznosításra összpontosítottak. Körülbelül 3 éve saját keretrendszert állítottak fel, aminek a neve DEGREE, amely még szigorúbb is a jogszabályi elvárásoknál. A mozaikszóban a D betű a dekarbonizációt jelenti, ami a működésük  és a termékeik karbonlábnyom-csökkentéséről szól. Az E betű (employability) pedig a munkavállalókkal való törődés.   

Simon András szerint az ESG idővel versenyelőnyt fog jelenteni. Példa lehet erre az EU-s uniós karbonvám-mechanizmus. 

A kívülről érkező nyersanyag után, aminek nincs karbontanúsítványa, karbonvámot kell majd fizetni. Ez arra sarkallja az európai vállalatokat, hogy a belső piacról szerezzék be a nyersanyagokat, illetve ösztönzik a kintieket, akár a távoli gyártókat is, hogy azok is betartsák ezt.  

A Siemensnek is van például karbonlábnyom-számoló platformja. Például egy magyar vállalat, amelyik gyártással foglalkozik és rengeteg beszállítója van, amennyiben begyűjti tőlük az adatokat, akkor ezzel a platformmal ki tudja mutatni a termékeik részletes és pontos karbonlábnyomát. Dobos Balázs ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy ez rövid távon mégiscsak költség az európai vállalatoknak, és szerinte ehhez szükséges a szakpolitikai beavatkozás. Az elején erre áldozni kell, és itt jön a szakpolitika szerepe, amit igazol a Makronóm Intézet felmérése is. Egyrészt a pénzügyi segítségnek mindig örülnek a kkv-k, másrészt szükségük van a világos szabályozásra és a szakmai segítségnyújtásra.  

Meg kell értetni a cégekkel, hogy mire kell figyelniük, milyen megoldást szükséges alkalmazniuk, és ehhez kell átfogó szakmai és pénzügyi támogatást biztosítani. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy az európai vállalatoknak az ESG kapcsán már rövid távon se legyen versenyhátránya. A hazai törvény tervezete e tekintetben számos pozitív elemet tartalmaz. 

Legyen megfelelő szakpolitikai segítség az elején, a beruházás és a tudásbővítés időszakában, így valóban eljuthatunk a zöldenergia és a zöldipar területére. Simon András kiemeli, hogy rengeteg interjún, szakmai konferencián vannak túl, ahol erre felhívták a figyelmet. A vállalati oldalon is azon dolgoznak, hogy minél érthetőbb legyen az ESG a beszállítói piacnak. 

Ki lehet ESG-szakértő?  

Bevallom, eddig kissé szkeptikusan tekintettem az ESG-re, az volt a véleményem, hogy ez csak papíron létezik majd, most pedig számtalan praktikus, hasznos megoldást hallhattam. Azt képzeltem, hogy ezzel egy újabb könyvelőfélét kell majd alkalmazni, miközben rádöbbentem, hogy talán inkább technológusra lenne szükség.   

A törvényjavaslat már előírja a nagyvállalatoknak, hogy legyen egy ESG-szakemberük. Felmerül a kérdés, hogy a dedikált felelősnek milyen szakképesítést kell szereznie.  

Simon András erre úgy válaszol, hogy amennyiben egy energetikust bízunk meg ezzel, akkor ő bizonyosan jól megoldja az energia felhasználását, de nem árt, ha jóban lesz a bérszámfejtővel, a HR-területtel, a képzési területtel, az igazgatással és hasonlókkal. Dobos Balázs szerint az ESG a vállalatokon belül egy stratégiai, holisztikus terület. Például egy termelő ipari vállalatnál érteni kell azt, hogy a termelést miképp lehet hatékonyabbá, a folyamatokat gördülékenyebbé tenni, és ehhez hogyan lehet kialakítani a belső szabályozókat. Ezen felül nagyon fontos feladat lesz a külső érintettekkel való kapcsolattartás is, például a beszállítókkal vagy a vevőkkel.  

Simon András megemlíti, hogy már most rengeteg az olyan cég, amely külső tanácsadóként foglalkozik az ESG-vel. Többen önálló osztályokat hoztak létre erre, olyanok, amelyek eddig nem foglalkoztak az ESG-vel, elindultak 2-5 fővel, és mára már húszra is felduzzasztották a létszámot. Látják, hogy nagyon nagy igény lesz erre. 

Dobos Balázs figyelmeztet, nyilvánvalóan szakértői segítségre lesz szükség, mivel több ezer cég tartozik akár a magyar törvény, akár az uniós szabályozás hatálya alá.  

Rendkívül fontos lesz az ESG-szakértők terén is a minőségbiztosítás. Főként azért, hogy ne kontárok lepjék el a piacot, és legalább minimális szakmai sztenderdeknek megfeleljenek a tanácsadók.  

Ezt az elemet a magyar törvényjavaslat is magában foglalja. Éppen ezért a tanácsadóknak, a tanúsítóknak, akik ezeket a fenntarthatósági beszámolókat hitelesítik, akkreditálniuk kell magukat, meg kell felelniük minimális szakmai sztenderdeknek. A Makronóm Intézet szakmai igazgatója azért hozzáteszi, hogy nem csupán a legnagyobb nemzetközi tanácsadó cégeknek van erre lehetőségük, hanem a specialistáknak is, és örvendetes lenne, ha minél erősebb hazai tanácsadói kör épülhetne ki, akik szót értenek a kisebb vállalkozásokkal is. 

Mit lehet tudni a magyar ESG-törvényjavaslatról   

A javaslat alapvetően megvalósítja azt a fajta környezeti fenntarthatósági beszámolást, amit a CSRD-szabványosított fenntarthatósági jelentés is előír, illetve azon túlmegy, mert a beszállítói lánc átvilágításával is foglalkozik.  

Dobos Balázs szerint itt nagyon fontos, hogy  

a világos előírások mellett a törvénytervezetben megjelenik a szakmai segítségnyújtás is a kkv-k számára.   

A vállalkozásfejlesztési ügynökségnek az lesz a feladata, hogy szakmai segítséget adjon a kkv-knak, mellette pedig megjelenik az a minőségbiztosítási elem, hogy aki ilyen ESG-tanácsadást szeretne folytatni, annak akkreditálnia kell magát. Ez egy nyilvános lista lesz, ahol látszik, hogy ki az, akinek megfelelő szakemberei vannak, akik akár a nagyvállalatokat, akár a kkv-kat segíteni tudják ebben a folyamatban.   

Az érintett vállalatokról  

Magyarországon a több mint ötszáz alkalmazottal működő vállalatból 510, a több mint kétszázötvenet foglalkoztatóból pedig 1119 darab van. Mindkét kategóriának már készülniük kell a jelentéstételre a 2024-es évükről.  

A Makronóm Intézet becslése szerint mintegy 1760 magyar beszállítói középvállalat is érintett lesz.   

Dobos Balázs jónak tartja azt a megfogalmazást, hogy érintett, mert ők nem tartoznak sem az uniós, sem a magyar jogszabály közvetlen alanyi hatálya alá. Nincs törvényi kötelezettségük. Ellenben akár a nagyvállalatok beszállítói kiválasztásánál vagy a finanszírozásnál valamilyen módon kénytelenek lesznek az ESG-követelményeknek megfelelni. Mindazonáltal a nagyobb körről se feledkezhetünk meg, nekik is kapniuk kell szakmai, edukációs, illetve pénzügyi segítséget.   

A helyzetet értékelve Dobos Balázs idéz a Makronóm Intézet kutatásából, ahol azokat a cégeket kérdezték meg, amelyeknél az átlagos foglalkoztatotti létszám 100 fő fölött volt, és amelyeknek 3 és fél milliárd forint feletti az árbevétele.  

Még ezeknek a cégeknek is körülbelül csak az egyharmada volt tisztában az ESG fogalomkörével. Pedig ezek nem a mikro- és kisvállalkozások, hanem tényleg jól teljesítő középvállalatok, és még náluk is jelentős a tudáshiány.   

Simon András a Siemens kutatásából hoz példákat, ahol az egymilliárd forint fölötti bevételt elérőkkel is foglalkoztak. Ők jellemzően azzal vannak elfoglalva, hogy gazdaságilag megfeleljenek, új terméket dobjanak piacra, mert azzal tudnak versenyképesek maradni. Szinte egyáltalán nem foglalkoztak az ESG kérdésével, mert egy kisebb cégnél jelenleg erre még nincs idő. Viszont muszáj lesz erre időt szakítani. 

Mindkét felmérésben a vállalati prioritások között elsőként az energiahatékonyságot, majd a hulladékkezelést jelölték meg.

Arra fókuszálnak először, ahol költségmegtakarítást tudnak elérni, és mellette a fenntarthatóságért is tesznek.  

Simon András hozzáteszi, hogy nagyon sok cég úgy választja ki a csomagolástechnikát, úgy adja el a termékét, hogy az újrahasznosított legyen. Ez szinte már elengedhetetlen, ezek után jön az edukáció, a környezeti hatások csökkentése, ám ezekkel már kevesebbet foglalkoznak, és ezt kell fejleszteni. Szerinte ez így életszerű, mert az elmúlt években az energiaválság mindezt kikényszerítette, így tudtak fennmaradni. Ha ez kisimul, akkor valószínűleg azok a százalékok, amiket látnak a felmérésekben, majd magasabbak lesznek. 

A kkv-kat kellene segíteni  

Összegzésként: a nagyvállalatok már megindultak az ESG-úton, a kkv-knál azonban még jelentős tudásbővítésre van szükség. Abban is megegyezés mutatkozik, hogy a kkv-k felzárkóztatásában szerepe van a kormányzatnak, illetve a nagyvállalatoknak, amelyekhez beszállítanak.   

Dobos Balázs zárásképp idézi a Makronóm Intézet kutatását, amelyben a cégek három dolgot emeltek ki.

Az első a világos szabályozás, ahol már nagyon fontos lépést tettünk ESG-törvénytervezettel. A másik, hogy legyen ehhez megfelelő szakmai és pénzügyi támogatás, amit ugyancsak kezel a törvénytervezet. A harmadik pedig, hogy figyelni kell arra a többezres kkv-körre, amely nem tartozik közvetlenül a törvény hatálya alá, de érinteni fogja ez a kérdés.   

Simon András is egyetért ezzel, csak annyival egészíti ki, hogy a nagyok, ahogy a Siemens is, tanítsák a kicsiket, ők pedig tanuljanak a nagyoktól. Ennek elébe kell menni, a nagyvállalatoknak is érdemes elkezdeni tanítani a beszállítókat. 

Címlapfotó: Makronóm

Belső képek: Makronóm

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn