J. D. Vance alelnök ellentmondásos megszólalásai már most megmutatják, milyen belharcok formálhatják a Trump utáni Amerikát – és miért lenne hiba 2028-ig várni az új washingtoni kapcsolatok építésével.
Kellemetlen ébresztő Európa számára az új amerikai nemzetvédelmi stratégia, amelynek értelmében az USA abszolút dominanciát hirdet a nyugati féltekén, azon túl viszont nagyobb elvárásokat támaszt a szövetségesek felé. A vezérelv itt is: „America First”.
Iránban megremegtek a hatalom alapjai, és bár a rezsim egyelőre elfojtja az utcai tiltakozásokat, a legitimációja történelmi mélyponton van. A változás esélye nő, ám nem világos, mi jön utána – a bizonytalanság pedig belső összeomláshoz és regionális eszkalációhoz is vezethet.
A Hezbollah csendben újjáépíti iráni rakétakészleteit, miközben Izrael sorozatos légicsapásokkal próbálja visszafogni. A tűzszünet már csak papíron létezik – a felek kimerültek, de a következő háború küszöbén állnak.
Négy évvel a kabuli nagykövetség bezárása után India látványosan visszatér Afganisztánba gazdasági és stratégiai partnerként. Miközben az afgán–pakisztáni kereskedelem összeomlik, Újdelhi és Kabul között rekordforgalom bontakozik ki, jelezve a regionális hatalmi viszonyok átrendeződését.
Bár az iráni tisztviselők januárban megerősítették, hogy megrendeléseket adtak le az új, komolyabb képességű Szu–35-ös vadászgépekre, most a helyi lapok azt írták, hogy az iráni légierő új MiG–29-es repülőgépeket kapott Oroszországtól.
Az Egyesült Államok megszüntette az iráni Chabahar kikötő szankciómentességét, ami veszélybe sodorja India 370 millió dolláros beruházását és a kikötő kulcsszerepét a Nemzetközi Észak–déli Közlekedési Folyosóban. A forgalmát két év alatt tizenötszörösére növelő létesítmény jövője most bizonytalan, miközben Újdelhinek egyensúlyoznia kell Washington és Teherán között.
Moszkva és Peking visszafogott, de következetes stratégiával erősíti jelenlétét a nyugat-karuni kőolaj- és földgázmezők térségében, ahol a kitermelés felfuttatása akár évi több tízmilliárd dolláros pluszbevételt biztosíthat Teheránnak.
Az amerikai közvélemény hozzáállása történelmi mélypontra süllyedt Izrael gázai hadműveleteinek támogatásával kapcsolatban, miközben Netanjahu megítélése is romlik. A pártpolitikai megosztottság növeli a transzatlanti feszültségeket és kihívásokat vetít előre Európa számára.
A Damaszkusz–Jeruzsálem–Baku-tengely formálódása új regionális szövetséget vetít előre, amely Irán befolyását veszélyezteti. Teherán attól tart, hogy Azerbajdzsán izraeli–török támogatással az iráni érdekek ellen fordul.
Az USA 100 évre bérbe venné a Zangezur-folyosót, hogy enyhítse az örmény–azeri feszültséget. A török kezdeményezésű terv Ankara térnyerését és Moszkva háttérbe szorulását szolgálná, miközben az EU kimarad a stratégiai jelentőségű ügyből.
A háborúban mindenki vesztes. Izrael hivatalos becslése szerint az Irán elleni hadműveletnek köszönhetően a zsidó állam gazdasági, társadalmi és stratégiai infrastruktúráját érintő károk összege akár 20 milliárd dollár fölé is emelkedhet. Összehasonlításképp: az ország éves GDP-je kb. 513 milliárd dollár.
Az amerikai szankciók ellenére Irán olajipara virágzik, termelése és bevételei évtizedes csúcsokat döntögetnek. Ez a siker Teherán belső innovációjának és Kína megkerülhetetlen gazdasági partnerségének köszönhető, amely együttesen hatástalanította Washington „maximális nyomásgyakorlásának” politikáját.
Az USA csapást mért Irán nukleáris létesítményeire, megakadályozva egy esetleges atombomba előállítását. Az iráni atomprogram ugyanis több évtizedes múltra tekint vissza, és ha sikerrel jár, alapjaiban írhatja át a Közel-Kelet erőviszonyait. Mit tudunk az iráni atomprogramról?
A török elnök a héten bejelentette, hogy Izrael Irán elleni támadásai után a közepes és hosszú hatótávolságú rakéták gyártását elrettentő szintre emeli.
Sokan megkérdőjelezik az iráni atomlétesítmény elleni izraeli, majd amerikai támadás sikerességét. Az elmúlt napok eseményei bizalomvesztéshez vezethettek azoknál az országoknál, amelyek a Birodalom célkeresztjében állnak.
Az Izrael–Irán-konfliktus aláásta az IMEC-gazdasági folyosó biztonságát, veszélybe sodorva a térség logisztikai hálózatait. A projekt lelassulása nemcsak Indiát és Európát, hanem Magyarország gazdasági érdekeit is érintheti.
Egy friss kutatás szerint Izrael megítélése világszerte romlik, különösen Európában. A növekvő antiszemitizmus és radikalizálódás fokozza a terrorveszélyt, így a külpolitikai megítélés belbiztonsági kockázattá válik: Hollandiában egyenesen 818 százalékkal ugrott meg az antiszemita incidensek száma.
Sem az Egyesült Államok, sem Izrael nem képes önállóan megdönteni Irán teokráciáját. A Naked Capitalism portál szerint a CIA és a Moszad olyan proxycsoportokat aktiválhat az iráni szeparatistákból, amelyek Törökország és Azerbajdzsán segítségével belülről szíthatnak zavargásokat.
Az ukrajnai háború és az izraeli–iráni konfliktus nem különálló válságok, hanem egymással összefüggő frontok egy széttagolt világháborúban – ahol az Egyesült Államok áll szemben Oroszország, Irán és Kína de facto szövetségével – állítja Thomas Fazi író, újságíró.
A nyugati mainstream médiumok az iráni rezsimet gyakran hanyatlónak, korruptnak, csődbe jutottnak és a polgárai által megvetettnek írják le, amely az összeomlás szélén áll. De mi következhet, ha bukik a rendszer.
Június 13-a, péntek valóban balszerencsés nap volt Irán számára. Azóta számos elemzés jelent meg szerte a világban, mindenki az „üléspontja” szerint magyarázza az álláspontját.
A hét ábrája: Izrael megtámadta Iránt
Június 13-án a hajnali órákban Izrael több csapást mért iráni nukleáris létesítményekre. Az akció a közel-keleti konfliktus eszkalációjával fenyeget, ami tovább súlyosbíthatja a világkereskedelem bizonytalanságait. Teherán már válaszolt a lépésre, Netanjahu azonban jelezte, addig nincs megállás, amíg létezik iráni atomprogram.
Izrael megtámadhatja Iránt – jelezték amerikai tisztségviselők. Miközben Washington és Teherán már a hatodik nukleáris tárgyalásra készül, a két közel-keleti ország között növekszik a feszültség. Az amerikai állampolgároknak a mielőbbi távozást javasolják a régióból, a térség fontos kereskedelmi útvonalain közlekedő hajókat pedig óvatosságra intik.
Az orosz gáz szállításának megtagadásával az Európai Unió újabb függőségbe került – ezúttal Amerikától. Ám az európai gázpiac irányításának átvételével az USA akkorát harapott, amit nem tudott lenyelni.
Az egykori makedón uralkodó és hadvezér, III. Alexandrosz, akire az utókor méltán ragasztotta a „nagy” jelzőt, éles kardjával megoldotta a gordiuszi csomó kibogozhatatlanságát. Most Donald Trump próbálkozik hasonlóval az iráni Chabahar kikötőjével.
Az idén az olajárakat továbbra is a geopolitikai feszültségek és az OPEC-en kívüli országok kitermelése alakítja, a brent hordónkénti ára várhatóan 70–85 dollár között mozog majd. Az iráni olajexport visszaesése drágulást, míg a vámok kiterjesztése az olajárak csökkenését eredményezheti.
Donald Trump visszatérése újrapozicionálhatja az USA Közel-Kelet-politikáját, amely továbbra is Izrael biztonságát, Irán visszaszorítását és a térségi stabilitás fenntartását célozza, de az intenzív katonai jelenlét helyett a diplomáciai és stratégiai nyomásgyakorlásra helyezné a hangsúlyt.
Sokan magyarázták, hogy mitől zuhant le az Azerbaijan Airlines J2–8243-as járata karácsony napján. A repülőgép fekete dobozait még vizsgálták, de a nyugati média rögtön eldöntötte, hogy Oroszország a felelős. Az azeri elnök – aki a nyugati nyomás ellenére erős kapcsolatokat ápolt Oroszországgal – rögtön átvette ezt a narratívát.
