2026. május 21., csütörtök
Izlandon már az idén népszavazást tarthatnak az EU-csatlakozási tárgyalások újraindításáról, pedig több mint tíz évvel ezelőtt visszalépett attól, hogy az integráció tagja legyen. Ám úgy tűnik, Trump vámpolitikája, illetve grönlandi fenyegetőzései az EU-csatlakozás irányába sodorják a szigetországot.
Egyre több indiai munkás pótolja az orosz háborús gazdaság munkaerőhiányát, Ukrajna pedig az újjáépítéskor számolhat komoly munkaerő-kereslettel. Veszélyt jelent továbbá, hogy a civil munkára toborzott embereket katonai szolgálatra kényszeríthetik. Oroszországban a háború elhúzódása egyre inkább átalakítja a munkaerőpiacot. A mozgósítás, a védelmi ipar felfutása, a demográfiai kihívások és a kivándorlás olyan munkaerőhiányt termel, amelyet részben […]
A hét ábrája
A hét ábrája
A téli támadások és az energiahálózat elleni csapások sem törték meg az ellenállást, de a többség már arra készül, hogy a háború még évekig eltarthat. Egy friss felmérés szerint a kompromisszum iránti hajlandóság nem nőtt – az ukrán társadalom inkább hosszú távra rendezkedik be.
A háború lassan belép az ötödik évébe, a világ pedig a II. világháború óta nem látott emberáldozatok árán próbálja kikényszeríteni a békét – elemzés a fagyos patthelyzetről és a készülő „nagy alkuról”.
Új összecsapások kibontakozására és a jelenlegi konfliktusos helyzetek további éleződésére is számíthatunk 2026-ban. Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet geopolitikai elemzője a Maszolnak elmondta: Ukrajna mellett az év elején Venezuela és Irán is már az év elején megjelent a konfliktusok térképén.
A Fekete-tenger sorsa az orosz–ukrán háború kimenetelén múlik, de a legvalószínűbb forgatókönyvek Oroszországnak kedveznek: még egy fegyverszünet esetén is Moszkva tartós katonai, geopolitikai és energetikai előnyökhöz jut, miközben a térség biztonsága, a tengeri kereskedelem és Európa energiabiztonsága továbbra is sérülékeny marad.
A háborúk egyeseket megbuktatnak, másokat megerősítenek, mindamellett, hogy több tanulság is kinyerhető a korábbi konfliktusokból. Az egykori vietnámi háborúból több, a jelenlegi orosz–ukrán konfliktusra is érvényes konzekvencia levonható, amire az egykori védelmi miniszter, Robert McNamara kiváló példa, akinek a vietnámi háború erkölcsi és szakmai bukást hozott.
Az orosz Vzgljad véleményrovata szerint az orosz–ukrán konfliktus főszereplőinek a viselkedése annyira előre jelezhető, hogy a diplomáciai folyamat inkább hasonlít egy alagútban való mozgásra, mint nyitott politikai játszmára.
Egyetlen hónap alatt megfordult a lengyel közvélemény: október végén még mintegy 40 százalék támogatta volna a sorkötelezettség visszaállítását, novemberre viszont már 60 százalék döntene a sorozás mellett. A Wirtualna Polska megbízásából készült friss felmérés szerint a drámai ugrás mögött a romló biztonsági környezet és az orosz fenyegetés miatti félelem állhat.
A hét ábrája
Európa energiapiacán csendes, de annál jelentősebb átrendeződés kezdődött: egy friss megállapodás olyan folyamatokat indíthat be, amelyek következményei túlmutatnak a téli ellátásbiztonságon.
Újra közzétesszük azt a márciusi cikket, amelyben Gordon Hahn azt állította, hogy közel vagyunk ahhoz, hogy a front és vele együtt az ukrán hadsereg is összeomoljon, ami elvezethet az ország politikai felbomlásához vagy akár a területi szétszakadáshoz.
Az ukrajnai háború Európa geopolitikai súlypontját keletre tolta, amit kevés ország vett olyan komolyan, vagy épített erre ilyen jelentős politikai önazonosságot, mint Lengyelország. Cikkünk második részében áttekintjük a mai lengyel hegemón-törekvéseket.
Hatszoros túltermelés az ukrán hadiiparban – jöhet az exportrobbanás, ami felkavarhatja a térséget?
A Kiel Institute friss elemzése szerint július-augusztusban 43 százalékkal visszaesett Ukrajna katonai támogatása, miközben a humanitárius és pénzügyi segélyek stabilak maradtak. A trend az európai elköteleződés gyengülését jelzi, ami összhangban áll a magyar kormány álláspontjával, amely a katonai helyett a humanitárius segítségnyújtást szorgalmazza.
Bukarest már nemcsak az Európai Unió bővítésének egyszerű támogatója, hanem annak motorja. Miközben Brüsszel még mindig mérlegeli, mikor és hogyan kezdje meg a tárgyalásokat Ukrajnával és Moldovával, Románia elnöke nyíltan vállalja a politikai kockázatot keleti szomszédai érdekében. Az ország nemzetközi szerepvállalásában egyszerre van jelen a történelmi kötődés és a politikai realitás: az unió térképén Románia már nem periféria, hanem keleti kapu?
Ukrajnában A nép szolgája nevű párt képviselői a háború mielőbbi végét és választásokat emlegetnek, utalva Trump tárgyalási készségére és Kína nyomására, ám a frakció tagjainak többsége szkeptikus, miközben a szociális kiadások növelése közelgő választást sejtet.
Miközben Ukrajna látványos sikerekkel megtörte az orosz flottát és helyreállította a gabonaexportot, Moszkva új bázisokkal és haditengerészeti fejlesztésekkel próbálja visszaszerezni a tengeri dominanciáját. A tét nemcsak Ukrajna partvidékének jövője, hanem Európa biztonsága is.
Európa új biztonsági mechanizmust fontolgat Ukrajnának: Giorgia Meloni „könnyített NATO-modellje” gyors, 24 órán belüli reagálást írna elő egy orosz támadás esetén, katonai, gazdasági és szankciós eszközökkel. Bár nem ér fel a NATO 5. cikkelyével, mégis erős elrettentő üzenet Moszkva felé, és jelzi, hogy Ukrajna nincs egyedül – ugyanakkor a terv Oroszország provokációjaként is értelmezhető.
Donald Trump alaszkai csúcstalálkozója után népszerűsége a korábbi 50-ről 54 százalékra emelkedett, miközben elutasítottsága 48-ról 44 százalékra csökkent. A diplomáciai offenzíva erős vezetőként mutatja be az elnököt, ami komoly politikai előnyt jelenthet a 2026-os félidős választások előtt, még akkor is, ha az amerikai társadalom továbbra is megosztott Ukrajna támogatásának mértékéről.
Mi várható az orosz-ukrán háború alakulása tekintetében a washingtoni egyeztetések után? Milyen üzenete volt az Ovális Irodában elhelyezett Ukrajna-térképnek? Befolyásolni tudja-e Európa a fejleményeket? Lehet-e Budapest egy Putyin-Zelenszkij vagy egy hármas csúcstalálkozó helyszíne? Elemzőnk válaszolt.
Egy lehetséges békemegállapodás központi eleme lenne a Kijevnek nyújtott nyugati biztonsági garanciák kérdése. Berlin szerint tevékenyen részt vesz majd azok biztosításában, de katonákat nem küldene Ukrajnába – egyszerűen azért, mert nincs annyi embere.
A hét ábrája
Oroszország a háború lezárásához az ukrán csapatok kivonását követelné Donbaszból, ami Ukrajna számára 7000 km² és több 10 stratégiai jelentőségű város elvesztését jelentené. Miközben Trump és a NATO főtitkára nyitottnak mutatkoztak az orosz területi ellenőrzés elismerésére, az orosz erők újabb áttörést értek el Donyeckben, tovább erősítve Moszkva pozícióját a közelgő amerikai–orosz csúcson.
Néha a jóból is megárt a sok. Így jártak az észtek is a vaddisznóhússal. Annyi állatot kilőttek már, hogy a húsuk a fagyasztóikba sem fér el. De megtalálták az európai megoldást. Ami felesleges, és a kutyának sem kell, azt még mindig el lehet küldeni az ukránoknak – ez a módszer a fegyvereknél működött.
Ukrajna egyre inkább kettős kényszerpályán mozog: miközben a hazai fegyvergyártás felpörgetésével igyekszik csökkenteni a nyugati szállításoktól való kritikus függőségét, egyre sürgetőbbé válik a fenyegető pénzügyi összeomlás elkerülése. A tét nem kevesebb, mint a háború fenntarthatósága.
