Újabb fordulatot vett a háború az utóbbi hetekben az orosz és az ukrán harctéri sikerek nyomán. Ennek apropóján érdemes alaposan megvizsgálni, hogy milyen nagyhatalmi érdekek mozgatják a konfliktusban meghatározó feleket, és mi várható a jövőben.
Ukrajna jelezte, hogy miképp képzeli el a területén keresztüli gázszállítás folytatását, amikor négy hónap múlva lejár a Gazprommal kötött tranzitszerződés. Az ukránok már csak közép-ázsiai gázban gondolkodnak, és ebbe akár még az oroszok is belemennének.
Alekszander Lukasenka fehérorosz elnök egy interjúban mondta el gondolatait a kurszki helyzetről. Kiemelte, hogy Minszk nem akar eszkalációt, sőt a konfliktus mielőbbi békés rendezését támogatja, de bármit megtesz, ha az országát támadás éri.
Oroszország 2022-ben szállta meg Ukrajnát, hogy megakadályozza a NATO lehetséges támadási útvonalát. Számos szakértő villámháborúra számított. Most ott tartunk, hogy néhány nap alatt alapjaiban változott meg az ukrajnai háború képe, amikor ukrán csapatok átlépték a határt, és több mint tíz kilométerre behatoltak a kurszki tartományba.
A német ügyészség nyomozásának eredményei arra jutottak, hogy egy ukrán férfi, bizonyos Volodimir Z. lehet a felelős a 2022. szeptember 26-i balti-tengeri robbantásokért, amikor az Északi Áramlat 1 és 2 orosz földgázvezetékeket működésképtelenné tették. Ki lehet a rejtélyes figura, és valóban van-e köze a szabotázsakcióhoz?
A hitelminősítő intézet arra számít, hogy az ország nem fogja tudni kezelni a külső kereskedelmi adósságot, amíg a kötvénytulajdonosokkal le nem zárul a szerkezetátalakítási megállapodás, így Ukrajna hitelminősítését „CC”-ről „C” értékre rontotta.
Branko Milanović világhírű közgazdász egy nagyon érdekes eszmefuttatást vett górcső alá, amely négy különböző ideológiai koalíciót határoz meg a jelenleg folyó és a világpolitikát befolyásoló ukrajnai és gázai konfliktus mentén.
Az orosz–ukrán háború jelentős hatást gyakorolt a nemzetközi kapcsolatokra, de arról, hogy katonai területen milyen változásokat hozott, kevesebb szó esik. Mielőtt belemennénk a részletekbe, érdemes felidézni, hogy a fegyveres erők három fő alkotóeleme a katona, az eszköz és a doktrína, azaz az előző kettő használatára vonatkozó módszertan.
Nemrég a G7-ek megegyeztek, hogy 50 milliárd dollárt kölcsönöznek Ukrajnának, amelyet a 329 milliárd dollár elkobzott orosz szuverén devizatartalék után felhalmozott éves kamat felhasználásával fizetnek majd vissza. Ian Proud egykori brit diplomata, a moszkvai brit nagykövetség volt gazdasági attaséja megvizsgálta, vajon ezt a hatalmas hitelt ki is fogja törleszteni.
A Ron Paul Intézet felfedett egy meglehetősen aggasztó, az Egyesült Államok kormányához kötődő, ukrajnai székhelyű nem kormányzati szervezetet (NGO), amely közzétette az „ellenségek” listáját, amelyen olyan amerikai újságírók, üzleti vezetők, sajtóorgánumok, weboldalak szerepeltek, amelyek kritikusak voltak a Biden-adminisztrációval szemben.
Az orosz–ukrán gáztranzit-megállapodás a végéhez közeledik, Kijev pedig jelezte, hogy nem kívánja meghosszabbítani a szerződést. Úgy tűnik, Moszkva nem aggódik a gázbevételek miatt, de Európának újabb beszerzési útvonalak után kell kutatnia. Vajon lesz-e valódi alternatíva? – Elemzés Európa gázellátásának kihívásairól.
Európa egyre megengedőbb az Ukrajnába küldött fegyverek használatával kapcsolatban, ehhez az állásponthoz pedig hosszú tétovázás után az Egyesült Államok is csatlakozott. Eközben Oroszország egyre durvább figyelmeztetéssel igyekszik felszólalni a nyugati szerepvállalás ellen, felvetve egy jóval szélesebb körű konfliktus veszélyét.
Varga Mihály szigorú felügyeletet és Kárpátaljának juttatott segélyeket szorgalmaz a Ukrajnának szánt támogatásokkal kapcsolatban.
Macron elnök szinte hetente sürgeti NATO-katonák Ukrajnába vezénylését. Ám egy április végi interjúban az államfő bejelentette, hogy „vitát kíván nyitni” a nukleáris fegyvereket is magában foglaló európai védelemről. Otthon – jobbról és balról – nem győzték figyelmeztetni, hogy ez nem olyan egyszerű kérdés, amiben még az egyébként nagy hatalmú francia elnök is akár kénye-kedve szerint dönthet.
Az ukrán fegyveres erők kudarcai csalódást okoztak egyes nyugati hitelezőknek, és a magánkölcsönt nyújtók egy csoportja követeli, hogy Ukrajna kezdje meg államadósságának törlesztését a 2022 óta tartó moratórium után. Ez az álláspont azonban ütközik az Egyesült Államok és uniós partnerei érdekeivel.
A nyugati világrend túlélése veszélyben van, de annak fenyegetése most nem Kína vagy Oroszország irányából közeledik. A Nyugat külpolitikai kettős mércéje most újra erodálja belülről a nemzetközi jogrendet. Az orosz–ukrán háború, a Gázai övezet fegyveres konfliktusai és a napokban felerősödött Izrael–Irán-szembenállás egyaránt rámutatott arra, hogy a nemzetközi jog érvényesítése eltérő módon zajlik a nyugati és a nem nyugati értékrendet képviselő szereplőkkel szemben. Az igazságos világrend igazságos jogérvényesítést követel.
Hónapokon át tartó huzavona után az Egyesült Államok képviselőháza végül megszavazta azt a 95 milliárd dolláros segélycsomagot, amelyből mintegy 61 milliárd jut Ukrajna megsegítésére. Azt, hogy hogyan engedhették ezt meg a republikánusok azzal magyarázható, hogy a pénz elsődleges haszonélvezője nem Kijev, hanem az Egyesült Államok védelmi ipara. A megszavazott segélyből csupán 9 milliárd dollár lesz Ukrajnának átutalva, míg a többi az USA-ban kerül megforgatásra. Ezzel együtt az ukrán háborús sikert elkönyvelni még nagyon korai lenne, ugyanis nem a pénz a legégetőbb probléma.
Az egész nemzetközi közvéleményt megrázta a moszkvai terrortámadás. Számos összeesküvés-elmélet látott napvilágot arról, hogy ténylegesen ki állhat a terrorcselekmény mögött, ezeknek járunk most utána. Az incidenst az Iszlám Állam vállalta magára, de Putyin szerint Ukrajna készítette elő. A törökök állítják, hogy külföldi hírszerzés szervezte, hogy Oroszországot figyelmeztessék: az igazi háború a muszlimokkal van. Az események emlékeztetnek arra, hogy a terroristacsoportok, mint az Iszlám Állam, továbbra is képesek jelentős károkat okozni Európában.
Ahogy terjed Európában a háborús fáradtság, úgy csökken a lelkesedés a közel hatmillió ukrán menekült befogadása iránt, és egyre több esetben arra ösztönöznék őket a fogadó országok, hogy térjenek vissza háború sújtotta hazájukba. Ebben talán Észtország a legbuzgóbb.
Cikkünkben felidézzük 2022 július utolsó hetét, amikor a Naftogáz Ukrajna legnagyobb olaj- és gázszolgáltató vállalata bejelentette, hogy nem fogja kifizetni az eurókötvények tulajdonosai számára az esedékes törlesztőrészleteket és kamatokat, amivel technikai csődbe került (2022-ben 1,4 milliárd USD a kibocsátott kötvények értéke). De nem csak a vállalatot, hanem egész Ukrajnát is magával ránthatja ezzel a döntéssel.
Ahogy jönnek az orosz sikerek az ukrán fronton, úgy nő az oroszok önbizalma, és már nyíltan kifejtik, hogy Odessza mindig is orosz város volt, és újra az lesz. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy „vásárlóerő-paritáson számolva” Oroszország megelőzte Németországot, már szinte semmi sem gátolja őket abban, hogy magukat Európa vezető államává avanzsálják. Az egyik legújabb orosz elemzésben már Amerika és a Nyugat elkerülhetetlen vereségéről írnak, és nem tartják lehetetlennek, hogy egy civilizációs apokalipszis vár Európára – jósolja egy orosz portál szakértője.
A nemzetgazdasági miniszter Genkben vett részt a Versenyképességi Tanács informális ülésén, ahol kifejtette, hogy az EU-nak közös, széles körű, az elektromos autózást érintő támogatási programot kellene indítania, illetve Ukrajna uniós csatlakozása előkészítetlen, és az emiatt bekövetkezett ágazati torzulások is kezelésre szorulnak.
Az oroszok a saját diplomáciájuk győzelmének minősítik azt, hogy a hágai Nemzetközi Bíróság elutasította Ukrajna Oroszországgal szembeni követeléseinek nagy részét egy 2017-es perben. A Nyugat zokon vette, hogy ezzel a testület néhány napon belül másodszor döntött egyértelműen a nyugati érdekek ellen. Washington, Berlin és a NATO már külön törvényszéket tervez, ahol bíróság elé tudná állítani Moszkvát, miközben kikerülné a kialakult globális igazságszolgáltatási rendszert.
Az EU vezetői egységet mutattak azzal, hogy jóváhagyták az 50 milliárd eurós segélyt Ukrajnának, sőt erről még a magyar miniszterelnököt is meggyőzték, tudósított a Politico győzelmi jelentésében, kihangsúlyozva, hogy ebben mekkora szerepe volt Európa nagyjainak. Az orosz Vzgljad is foglalkozott a tegnapi döntéssel, igaz, ők azt emelték ki, hogy mi mindent sikerült elérnie Orbán Viktornak.
Nagy István agrárminiszter jelezte, meg kell védeni az európai agrár- és élelmiszeripart a hátrányos kereskedelmi intézkedésektől, amelyek az ukrán termelőket hozzák előnybe az európai piacon.
A Politico írását stílusosan egy magyar mondással kezdi, miszerint a dolgok „a béka feneke alatt vannak”, és ha Magyarország megpróbálja megakadályozni az európai vezetőket a jövő heti találkozójukon az ukránoknak szánt 50 milliárd eurós mentőöv jóváhagyásában, akkor még rosszabb helyzetben lesz.
Idézzük fel mi is történt, amikor a szomszédos országunkban háború tört ki, milyen prognózist jeleztek a gazdaságát illetően.
A háború hatására szakértők szerint az ukrán gazdaság mérete megfeleződött, ami jelentősen csökkentette az ország költségvetési bevételeit. Ezenfelül az ukrán kormánynak számolnia kell a hadi kiadások drasztikus növekedésével is. Ukrajna elnöki hivatalának tanácsadója szerint az év végére a költségvetési hiány elérheti az 50 milliárd dollárt, ami a GDP-nek 30-35 százalékát teszi ki.
Ahogy elkezdődött az orosz–ukrán konfliktus, amelyben az USA oly’ állhatatosan támogatja az egyik felet, rögtön elkezdték vádolni az elnököt, Joe Bident. Azért, hogy nem annyira önzetlenül védi az utolsó ukrán katonáig a demokrácia értékeit, inkább az amerikai befektetők érdekeit tartja fontosabbnak. Biden ellen most egy ukrán vállalat, a Burismával való kapcsolatának meglehetősen szaftos ügyét hozzák fel.
Az oroszok is figyelik az EU-n belüli civódásokat, például a nemrég újjáalakult magyar–szlovák tandem küzdelmét az európai föderalista törekvések ellen. Szerintük a „jó úton” Budapest kapna valamiféle formai engedményt, ami esetleg módosítja az ukrajnai segélyek mechanizmusát, de a döntés lényegét nem. A „rossz” opcióban viszont megfoszthatják Orbánt a vétójogától az Európai Tanácsban.
Nem csak nálunk töprengenek azon, miképp is lehetne befejezni az orosz–ukrán konfliktust, természetesen sokféle megoldás létezik. Egy kínai véleménycikk szerint a végkifejlet egy új status quo kialakítása lehet.
Promóció
Trend
Promóció
Hazai válogatás
