A Politico írását stílusosan egy magyar mondással kezdi, miszerint a dolgok „a béka feneke alatt vannak”, és ha Magyarország megpróbálja megakadályozni az európai vezetőket a jövő heti találkozójukon az ukránoknak szánt 50 milliárd eurós mentőöv jóváhagyásában, akkor még rosszabb helyzetben lesz.
Ezután utal néhány meg nem nevezett brüsszeli politikusra, hivatalnokra és egyéb szájtátóra, hozza a szokásos riogatást a „nukleáris opcióval”, Budapest kiiktatásával az uniós szavazásból, hiszen az mégiscsak egy EU-tagjelölt ország, Ukrajna biztonságát veszélyezteti. A Politico szerint ezzel Orbán kerülne a béka segge alá.
Utána jön a vágyvezérelt elmélkedés, hivatkozva természetesen újra a brüsszeli tisztviselőkre és diplomatákra, ezzel mintegy súlyt adva a mondanivalójuknak, miszerint a blokk többi országa kész lépést tenni Magyarország ellen, ami történelmi tett lenne „a kohézióra és egyhangúságra támaszkodó vezetők” számára.
Idézik a névtelenségbe burkolódzó diplomatát:
Ha Orbán a februári csúcson valóban újra blokkolja a megállapodást (a költségvetésről és az 50 milliárd euróról Ukrajna számára), akkor a 7. cikkely felhasználása Magyarország szavazati jogának megfosztására valós lehetőséggé válhat.
A megfogalmazásban érdemes figyelni a feltételes mód tobzódását mint a sejtetés új dimenzióját.
Nagy a kényszer az európai vezetők között, akik továbbra is szívesen döntenék a pénzt a feneketlen zsákba, miközben Washington szép csendben elzárja a Kijevnek nyújtott saját pénzügyi infúzióját. Így aztán jön a Politico szokásos ferdítése, miszerint Orbán csak akkor lenne hajlandó feloldani a vétóját, ha az EU is feloldja a saját befagyasztott segélyeit Magyarországnak a jogállamiság megsértése miatt, ami nettó hazugság egy ilyen mértékadó laptól.
Politico tényként említi, hogy az Európai Unió éveken keresztül próbálja megakadályozni hazánk demokratikus visszaesését, visszatartja a segélyeket, mivel az ország elcsúszott a blokk liberális értékrendjétől. Cserébe Orbán az elmúlt években taktikai vétókat alkalmazott az európai akták széles skáláján, hogy több pénzt csikarjon ki.
A cikkben megszólal Krekó Péter, a budapesti Political Capital Institute igazgatója is, aki szerint Magyarország szavazati jogának felfüggesztése „még jobban elidegenítené hazánkat az Európai Uniótól”, ami visszaütne.
Az viszont a Politico számlájára írható, hogy nem rejti véka alá néhány kelet-közép-európai ország ódzkodását, amelyek attól tartanak, hogy a jövőben ők is hasonló vizsgálatokkal szembesülhetnek a jogállamisági kérdésekben. Természetesen elsősorban Robert Ficóra gondolnak.
Sőt, beszámol arról is, hogy Orbán ideológiájának a nagy része, beleértve a bevándorlóellenes politikáját, bekerült a mainstream politikába.
Míg egy évtizeddel ezelőtt a bevándorlóellenes retorikájának a nagy részét az EU vezetői elítélték, mára egyes elemei már tükröződnek a blokk „történelmi” migrációs paktumában,
ami jobbra tolódást jelez az elutasított menedékkérőkre vonatkozó szigorúbb kitoloncolási szabályokkal és eljárásokkal. (Ezt azért Magyarországról másképp látjuk.)
EMBED:
„Ukrajnával kapcsolatban az euroszkeptikus és oroszbarát Orbán a háború kezdete óta azt mondta, hogy Kijevnek és Moszkvának közvetített megoldáson kell dolgoznia. Ukrajna ellentámadása elbukott, és közel két év óta semmi jele az egyértelmű ukrán győzelemnek, egyre inkább érezhető az ország kimerültsége a blokkon belül” – állapítja meg a Politico.
Csupán azt felejti el hozzátenni, hogy a magyar álláspontnak általában „nem igaza van, hanem igaza lesz”.
Persze a Politico most mint az úthenger próbálja átnyomni az eredeti javaslatot, miközben egyre több tagállamnak kezd tetszeni az a javaslat, miszerint az Ukrajnának szánt támogatást évente megvizsgálják, ami egy felelősebb hozzáállás az uniós polgárok pénzéhez. Az, hogy a tagországok a saját hatáskörükben fizessék a támogatást, már nem annyira egyértelmű, hiszen otthon azért nehezebb megmagyarázni, hogy miért is eresztik bele a polgárok pénzét az ukrán szélbe.
Esetleg az orosz vagyonok elkobzása
Zavaros, de egy ideig járható útnak tűnt a befagyasztott orosz vagyonok felhasználása, ami abból a szempontból jó lenne, hogy sem a tagországok, sem az unió költségvetését nem érinti. Igaz, erre lenne válasza az oroszoknak, és sok európai cég Oroszországban befektetett tőkéje bánná azt.
Az EU nem valószínű, hogy elkobozza az orosz központi bank eszközeit
– igaz, erről nem a Politico hanem a Reuters adott számot.
Amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, az EU, az Egyesült Államok, Japán és Kanada 2022-ben mintegy 300 milliárd dollárnyi orosz központi banki eszközt zárolt. Ennek egyharmadát Európában tartják, főként a belga Euroclear elszámolóházban.
Hiába csökkentené az orosz vagyon elkobzása és Kijevnek való átadása a Nyugatra nehezedő nyomást, az európai tisztviselők jogilag túlzottan kockázatosnak tartják azt. Bár hozhatnak politikai döntést a vagyon átjátszásáról, de fél év múlva könnyen lehet, hogy egy bírósági határozat megsemmisíti a döntést. Ebben az esetben ki fizetne? Mert Kijev valószínűleg nem.
Viszont egy idegen állam vagyonának ilyen példátlan elkobzásának a jogszerűsége romba döntheti az euróeszközöket is, a befektetők pedig elkezdhetnek aggódni, hogy ők is így járhatnak, és kivonhatják a pénzüket az európai piacokról.
Emellett Moszkva ígéretet tett arra, hogy megtorlásként elkobozza az oroszországi nyugati vagyont, amely egyes jelentések szerint eléri a 288 milliárd dollárt. Legfőképp persze Vincent van Peteghem belga pénzügyminiszter aggódik, akinek az országa júliusig tölti be az EU soros elnöki tisztét.
A belga Euroclear amellett, hogy kezeli a lefoglalt orosz vagyont, „jelentős” mennyiségű pénze van Oroszországban, amit Moszkva lefoglalhat. Ez pedig már komoly következményekkel járó pénzügyi stabilitási kockázatot jelenthet az elszámolóház számára.
Azt a belgák is tudják, hogy mivel Euroclear ezermilliárdokat kezel, és a csődje jóval több lenne, mint az EU költségvetése, és az unió nem tudná megmenteni az elszámolóházat.
Így maradnak az előző verziónál, amely szerint csak az eszközökből származó nyereséget juttatják el Ukrajnának. Igaz, négy év alatt ez is 15-17 milliárd eurót generálhat.
(Forrás: Politico, Reuters)
