A G7-ek februárban tárgyalnak arról az amerikai javaslatról, amely alapján ténylegesen el lehetne kobozni az orosz zárolt vagyonokat. Moszkva már felkészült, és haladéktalanul jogi útra tereli az ügyet, ha hozzányúlnak a pénzéhez. A szakértők szerint egy ilyen monstre per akár 10 évig is elhúzódhat – eredmény nélkül.

Szintet lépett a háború eleje óta zárolt, külföldön elhelyezett orosz állami vagyon körüli dráma. Ukrajna a kezdetektől követeli magának a mintegy 300 milliárd dollárnyi összeget, ám mind az Egyesült Államok, mind az Európai Unió mozgásképtelenné vált az ügyben, a nemzetközi jog ugyanis szentként tiszteli a befagyasztott pénzeket, és egyáltalán nem ad arra lehetőséget, hogy harmadik országok szabadon elköltsék egy konfliktusban részt vevő állam náluk heverő összegeit.

A 300 milliárd legnagyobb része Belgiumban és Franciaországban van egyébként lekötve, az Egyesült Államokban szinte elenyésző, 4-5 milliárd dollárnyi összeg hever csak, így az amerikaiak az eddig nem részletezett új ötletükkel (túl azon, hogy ismét úgy hajlítják a jogot, ahogyan nekik tetszik) műanyag zsetonokkal mutatják meg Európának, hogyan játszanak az igazi profik. A kockázat természetesen megint Brüsszelé lesz, ám egyáltalán nem biztos, hogy az EU érdemben foglalkozni fog a javaslattal, tekintve az Európai Központi Bank, Németország és Franciaország erőteljes aggodalmát az orosz pénzek kiolvasztásával és elköltésével kapcsolatban.

Jogcsavarás és gigászi perek

A lefoglalás kényszere valóban nagy: mind az Egyesült Államok, mind az Európai Unió jelenleg szünetelteti az ukrán segélyezést, és egyáltalán nem biztos, hogy az idei évben újra ugyanolyan mozgásba tud lendülni a pénzutaló gépezet, ahogyan tavaly. Ha mozgásba lendül egyáltalán. A mintegy 110 milliárd dollárnyi összeg (az USA 60 milliárdot, az EU ötvenet ígért, ez volt az az összeg, amelyet Orbán Viktor a decemberi EU-csúcson megvétózott) hiánya felerősítette azokat a hangokat, amelyek „egyszerű” megoldásként javasolják az orosz befagyasztott vagyon elkobzását és Ukrajnának utalását.

Az Egyesült Államok közel két év után jutott el odáig, hogy jogalkotási csűréssel-csavarással megtalálja (?) a megoldást, és ötletét egyeztesse a G7-tel, de mindenekelőtt az Európai Unióval.

Ahogyan várható volt, Oroszország sem ült ölbe tett kézzel. A Kreml több alkalommal figyelmeztette a Nyugatot, hogy hozzá ne merjen nyúlni a pénzéhez, mert ha megteszi, annak nagyon súlyos következményei lesznek. Túl azon, hogy ebben az esetben „elkobzási háború” törne ki, így minden és mindenki búcsút inthet az Oroszországban lévő vagyonának, az orosz jegybank már hónapokkal ezelőtt jelezte: minden jogi lépést megtesz az állami pénze védelmében, vagyis gigapert indít a nemzetközi bíróságokon azok ellen, akik megpróbálják azt elherdálni. A megállapodás a nemzetközi ügyvédi irodákkal már a célegyenesben van, vagyis abban a pillanatban, hogy a Nyugat hozzáér az orosz pénzhez, meg is indítják a peres eljárást ellene.

Elvira Nabiullina jegybankelnök (tökéletesen rímelve egyébként Christine Lagarde, az Európai Központi bank elnökének szavaira) szűkszavúan úgy fogalmazott: felkészültek minden eshetőségre, ugyanakkor

a nyugati elképzelések valamennyi központi bank számára vészcsengőt jelentenek, hiszen a tartalékbiztonság alapelveit akarják felrúgni.

A Kreml szóvivője annyit fűzött hozzá: a kezdeményezők nyilván tisztában vannak azzal, hogy jogtipró próbálkozásuk súlyos bírósági következményekkel jár majd.

Hosszú évekig húzódó perek jönnek

A moszkvai jogi szakértők egyébként nem pánikolnak. Következtetésük szerint minimális az esélye annak, hogy a nemzetközi bíróság szabad utat adna az amerikai ötletnek, a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy a háború végéig az állami pénzek ugyanilyen módon befagyasztva maradnak –

vagyis a zárolás éppen azt a szankciós funkcióját tölti majd be a továbbiakban is, amire kitalálták.

A moszkvaiak – miután alaposan tanulmányozták az iraki vagy az észak-koreai vagyonbefagyasztások eseteit – azzal is érveltek, hogy a jelenleg is érvényben lévő jog szerint a Nyugat nem sajátíthatja ki a pénzét, utólag alkotott, ad hoc jellegű joghajlítással pedig végképp nincs lehetősége egy másik állam vagyonát elköltenie.

Miután a jegybanki pénz harmadik állam általi elkobzása esetén nincsenek elfogadott nemzetközi jogszabályok (pontosan azért, mert nem teszik lehetővé), a szankcionáló államok saját nemzeti törvényeikre fognak támaszkodni – áll a jelentésben.

(A belga kormány például ötlet szintjén a EuroClear vagyonkezelő orosz állami pénzből származó legális nyereségét akarta megadóztatni, vagyis magához az alapösszeghez nem mert hozzányúlni.)

Oroszország tehát minden egyes esetben pert fog indítani – vagy az Európai Unió bíróságán, vagy a Nemzetközi Törvényszéken Hágában –, ezek a jogi folyamatok pedig hosszú évekig, ha nem évtizedekig tartanának.

Abban az esetben természetesen, ha véget ér a háború, az egész folyamat értelmét veszíti, és teljesen új megközelítést kellene alkalmazni a zárolt vagyon ügyében – beleértve azt is, hogy az orosz jegybank mennyit kap vissza belőle.

***

Kapcsolódó:

Fotó: Elvira Nabiullina, az Orosz Központi Bank elnöke
MTI/EPA/Orosz Központi Bank