A francia alkotmánytanács – a Bölcsek, ahogyan Franciaországban hívják őket – a december 20-án megszavazott francia bevándorlási törvény 86 cikkelye közül 35-öt teljesen vagy részben kivett a szabályozásból. Ezek elsősorban azok a szigorítások, amelyek a kormánytöbbség és a jobboldal közötti megállapodás eredményeként kerültek a szövegbe. Most viszont nincsenek ott, és ez az egész jobboldalnak keserű, de kijózanító csalódás. 

A kilenc alkotmánybírót a jobboldali Köztársaságiak azzal vádolták meg, hogy „jogállami puccsot” követtek el, ezért új törvényt sürgetnek.  

A Marine Le Pen vezette Nemzeti Tömörülés pedig népszavazást tart szükségesnek a bevándorlásról.  

KERETES!!!! 

A bevándorlási törvény kalandjai 

Macron elnök a 2022-es elnökválasztási kampányakor ígéretet tett számos átfogó és a modern Franciaország szempontjából elengedhetetlen törvény elfogadására. Az egyik ezek közül a bevándorlási rendelkezés korszerűbbé tétele. A javaslat még az év őszén kezdte meg kaotikus útját, semmi sem ment a tervek szerint.  

A parlamentben kisebbségben lévő elnöki tábor tagjai hamar rájöttek, hogy a második ötéves ciklus egyik zászlóshajójaként beharangozott törvényjavaslat a jobboldal jóindulatától függ. Macron Gérald Darmanin bel- és Olivier Dussopt munkaügyi minisztert bízta meg azzal, hogy öntsék formába a jogszabályt. Ám ez első kísérletre nem sikerült. 

Még tavaly tavasszal sem ígértek sok jót a próbálkozások. A Köztársaságiak, a jobbközép LR elvetette a tervezetet, amely szerintük csak növeli a bevándorlást. Macron ekkor sokáig habozott, fontolgatta a szöveg feldarabolását, majd újra felkérte Darmanint, hogy találjon megoldást. 

A belügyminiszter egyedül maradt a színpadon, hogy megvédje álláspontját a tétet emelni akaró jobboldallal szemben. Megkezdődött az egyeztetés az LR vezetőivel. Hónapok teltek el, a konzultációk diszkréten zajlottak. A jobboldal hajthatatlan maradt, de a belügyminiszter is derűlátó volt.  

A törvényjavaslat 2023 őszén került a parlament elé megvitatásra. A szenátus jobboldali többsége jóval szigorúbbá tette a szöveget, amely immár kielégítette a jobboldalt, sőt a szélsőséges állandó jelzővel ellátott Nemzeti Tömörülés is jelezte, hogy ő is elfogadja a keményebb változatot, mert az találkozik a franciák széles tömegeinek igényével.  

Hosszú és kemény viták után a parlament december 20-án elfogadta a bevándorlási törvényjavaslat szigorúbb szabályozását. A jobboldal egyöntetű támogatásával – ilyet sem sokat láttak Párizsban, hogy a Nemzeti Tömörülés 89 képviselője a Macron-féle párt, az Újjászületés egy részével együtt szavazott – megvolt a kétharmados többség. Az elnöki párt azonban csak részben azonosult a szöveggel, közel 60 képviselője nem járult hozzá a törvényjavaslathoz.   

Balközép elnök uralma alatt mégiscsak van mód az együttműködésre – ez a gondolat futhatott át nem egy jobboldali képviselő agyán. Ám ők korán ittak a medve bőrére: Macron elnök azonnal az alkotmánytanács elé utalta vizsgálatra a jogszabályt. Tudta, mit csinál: ugyanis a Bölcsek olyannyira kigyomlálták az összes jobboldali csökevényt, hogy ez a törvény még a Darmanin-féle első jogszabálynál is enyhébb lett, az elnök pedig villámgyorsan alá is írta.  

A jobboldal meg ott maradt leforrázva: ők járultak hozzá ahhoz, hogy Macron örömmel lobogtassa a törvényét.  

Ehhez még az alkotmány 49.3-as szabályát sem kellett bevetnie, amelyet a demokrácia megcsúfolásának tartanak, ugyanis ez parlamenti vita és szavazás nélkül teremt lehetőséget a törvényerőre emelésre. Ám ezt sokszor nem játszhatja el az elnök, és a közelmúltban az új nyugdíjreform ügyében erre már sor került. Végül is a jobboldali pártok önként és dalolva besétáltak a csapdába. Most viszont levonhatják a tanulságot. 

Laurent Fabius, az alkotmánytanács elnöke a France5 televízió egyik műsorában aggasztónak nevezte az alkotmánybírók döntésének megkérdőjelezését. Visszautasította azt a feltételezést, hogy politikai döntés született, kiemelve, hogy az alkotmányellenes passzusok visszavonása „tisztán jogi” elhatározás volt.  

Amit kidobtak a törvényből 

Nincsenek benne a parlament által elfogadandó éves migránskvóták, hogy Franciaország hány bevándorlónak ad otthont.  

A kilenc alkotmánybíró kivette az új szabályozásból egyebek mellett a kanadai mintára bevezetett felső számokat. Így szinte korlátlanul érkezhetnek az országba gazdasági bevándorlók.  

Emellett alkotmányellenesnek minősítette a szociális támogatásokhoz való hozzáférés szigorítását, amely különbséget tett európai uniós és nem uniós állampolgárok között. A Bölcsek nem támogatták a családegyesítés feltételeinek szigorítását, ahogy azt sem, hogy a külföldi diákoknak ezentúl kauciót kelljen letenniük, amely fedezi a hazautazásuk költségeit. Nem szerepel a törvényben az sem, hogy ha valaki francia földön született, akkor csak 16 éves kora után kérvényezheti az állampolgárságot, az eddigi megengedőbb szabályozás él tovább.  

Benne maradt a kormány eredeti javaslata, amely két pilléren nyugszik: szigorúbban lép fel a bűnelkövető külföldiekkel szemben és megkönnyíti a kitoloncolásukat. A munkaerőhiánnyal küzdő ágazatokban feketén dolgozó külföldiek helyzetét legalizálja, miután a prefektusok egyéni elbírálás alapján és a munkáltató előzetes beleegyezése nélkül is munkavállalási, valamint tartózkodási engedélyt adhatnak az ilyen helyzetben lévő több százezer embernek.   

Kikből áll az alkotmánytanács?

A még a napóleoni időkben kialakult francia alkotmánytanács feladatai gyakorlatilag megfelelnek a máshol alkotmánybíróságnak nevezett intézmény tevékenységével. Az alkotmánytanács kilenc tagból áll, egyharmaduk háromévente cserélődik.

A tagok kinevezése kilenc évre szól, a tisztségük nem újítható meg. Három tagot a köztársasági elnök nevez ki, hármat-hármat pedig a parlament két kamarájának (a szenátusnak és a nemzetgyűlésnek) az elnökei. A korábbi köztársasági elnökök hivatalból életük végéig az alkotmánytanács tagjai, ha nem töltenek be a tanácsi tagságot jelentő megbízatással összeegyeztethetetlen tisztséget. Az alkotmánytanács elnökét a köztársasági elnök nevezi ki a tanács tagjai közül. 

Az alkotmánytanácsi tagsághoz nem írnak elő életkorra vagy hivatásra vonatkozó követelményt. Ez utóbbi pontból származik a jelenleg a jobboldal részéről elhangzó bírálatok zöme. Ugyanis ahhoz, hogy valaki a Bölcsek tagjává váljon, még jogászi végzettség sem kell.  

Az alkotmánytanácsban nagy többségében korábbi kormányfők, esetleg miniszterek foglalnak helyet. Jelenleg a testület elnöke Laurent Fabius, aki még a szocialista Mitterrand alatt volt miniszterelnök. Emmanuel Macron két volt tárcavezetőjét és a szenátus elnökének egy volt kabinetfőnökét a bevándorlási törvény ellenzői között tartják számon, nem beszélve Fabiusről. Hogy korszerűbb kiválasztási rendszert hozzanak létre, ahhoz alkotmánymódosítás kell, amire jelenleg nincs esély. 

A jobbközép LR csalódása a legnagyobb, vezetői „demokratikus rablást” látnak az alkotmánytanács döntése mögött, azzal vádolva Fabiust, hogy összejátszik Emmanuel Macronnal „a francia nép akarata ellen, amely kevesebb bevándorlást akar”.  

A jobboldali ellenzék legnagyobb pártja, a Nemzeti Tömörülés vezetője, Jordan Bardella „alkotmánybírói államcsínyről” beszélt. Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés meghatározó személyisége sokkal visszafogottabban nyilatkozott a kérdésről, mint számos párttársa. Felvetése alapján népszavazást kell kiírni a közhatalom átszervezéséről. „Ez egy igen széles körű, mind formai, mind tartalmi szempontból megfogalmazott bizalmatlansági indítvány. Csak az alkotmány reformja teszi lehetővé, hogy választ adjunk az országunkat oly keményen sújtó migrációs kérdésekre” – szögezte le Le Pen. 

A jobboldal elkeseredettsége érthető, ugyanis számos olyan intézkedés eltűnt, amelyet a törvény alapvetőnek tartott szigorítása érdekében támogatott. Különben nem bólintottak volt rá, ráadásul egyhangúlag igennel szavaztak. 

Laurent Wauquiez, a Köztársaságiak lehetséges elnökjelöltje a következő választásokon, a Le Parisiennek adott interjújában egyértelműen bírálta az alkotmánytanácsot, amely kiüresítette a tartalmát annak a törvénynek, amelyet „a képviselők kétharmada megszavazott és amelyet a francia nép támogatott”. Auvergne-Rhône-Alpes régió elnöke azzal vádolta az alkotmánytanácsot, hogy nem jogi alapon bírálja el az elé tárt szöveget, hanem politikát folytat.  

A jobboldalon sokan úgy értelmezték a Bölcsek döntését, mint amely a nép hangjának elfojtására irányul. „Ez egy intézményes túszejtés és tartuffe-i képmutató politika” – mondta Bruno Retailleau szenátor, aki „súlyos következményeket” jósolt a demokráciára, és azzal vádolta az alkotmánytanácsot, hogy „nagymértékben túllépte a szerepét”.  

„Végül is a politikusok azok, akiket ebben az ügyben megrövidítenek, mert ők azok, akik olyan rendszert alkottak, amelyben megszoktuk, hogy haverokat neveznek ki” – morgolódtak a színfalak mögött sokan a francia alkotmányjogászok körében is. Eközben elismerték a kritika jogosságát, amikor az ellenőrzés módszeréről, a Bölcsek kinevezéséről van szó. 

Fellebbezés nélküli hatalom 

„Az alkotmánytanácsi tagság nem igényel jogi szakképzettséget. Így lehetővé teszi, hogy a volt miniszterelnököknek, tárcavezetőknek vagy a végrehajtó hatalom alkalmazottainak hűséges szolgálatait ezzel a poszttal jutalmazzák” – jegyezte meg Gabriel Vidalenc államigazgatási szakértő. A bevándorlási törvény „a francia jogállamiság bukásának újabb fejezete”, amely Vidalenc szerint azt mutatja, hogy „a valóság egyre inkább szembekerül az alkotmánytanács megkérdőjelezhetetlen hatalmával”. 

A szenátus elnöke, Gérard Larcher (Köztársaságiak) most sürgősnek tartotta a tavaly júniusban az LR által benyújtott alkotmánytörvény-javaslat megvitatását, „hogy visszanyerjük a teljes hatáskörünket a bevándorlási ügyekben”. A szenátus jobboldalán ehhez hozzáfűzték:  

Az alkotmány módosítása az egyik legkonszenzusosabb téma a franciák körében. Macronnak és az alkotmánytanácsnak fel kell fognia, hogy nem értik a lényeget: az egész történet, a bevándorlás az arcukba fog robbanni.” 

Az LR nemcsak azt hiszi, hogy az alkotmánymódosítás elengedhetetlen, de azt akarják, hogy népszavazással hagyják jóvá, a népszuverenitás nevében. „A nép egészének kell döntenie a jövőjéről, nem pedig egy kis politizáló rétegnek” – hangsúlyozták. 

Emmanuel Macron és a baloldal megkapta, amit akart. Az országot megosztó migrációs problémák pedig megoldatlanok maradnak. A kérdés csak az, hogy meddig. 

„Feje tetejére állt a világ!” 

Még a német liberális Die Zeit hetilap is veszélyesnek minősíti az elnök játékát az ország demokratikus intézményeivel. „Kell-e emlékeztetnünk a jelenet abszurditására? Az alkotmánytanács cenzúrázta a törvény rendelkezéseinek egyharmadát. De a kormány ezt nem sajnálja, ellenkezőleg, diadalmaskodik. Fejetetejére állt a világ, mondhatnánk! A valóságban a liberális Macron nem változott álruhás konzervatívvá. A bevándorlási törvény inkább egy tankönyvi eset, amely megmutatja, milyen keskeny mezsgyén egyensúlyozik ma sok kormány – írta a Die Zeit, amely így folytatta: – Az új törvény minden bizonnyal kevésbé korlátozó, mint amitől sok baloldali kritikus tartott. Macron az intézményekkel való játszadozásával azonban egy második, egyértelműen veszélyesebb frontot nyitott.”

A barcelonai La Vanguardia a folyamatos válság legújabb súlyos példájaként értékelte az esetet: „Franciaország hónapok óta politikai válságban van a konszenzus hiánya és a legmagasabb kormányzati szintek közötti feszültségek miatt.” A napilap szerint a fiaskónak minden esélye megvan arra, hogy komolyan befolyásolja a júniusi európai parlamenti választásokat. „Az elnök a külpolitikára helyezi a hangsúlyt, amely nagyobb presztízsű, és a fiatal miniszterelnökre, a 34 éves Gabriel Attalra hagyja a belpolitikai helyzet kezelését, amely bonyolultnak ígérkezik” – vonta le a következtetést a katalán lap. 

„A francia elnök számára a jó reform az, amit gyorsan véghez visz. Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy az ország egy része az utcára vonul ellene, és még jobban meg kell törni a közvéleményt – boncolgatta a svájci Blick elemzésében. – Mit számít, ha a jogalkotási folyamat végül hitelét veszti? Ez a kérdés többet érdemelt volna a jelenlegi intézményi színjátéknál. A bevándorlás túlságosan komoly téma ahhoz, hogy társadalmaink jövője kicsinyes politikai számítások eszközévé váljon.” 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Shutterstock