Kris Lin, egy kínai világítástechnikai gyár tulajdonosa kínos választás elé került, amikor megkapta idei első megrendelését egy tengerentúli partnertől: vagy veszteséges ajánlatot fogad el, vagy megmondja a munkásainak, hogy a holdújév után már ne jöjjenek vissza dolgozni. 

„Lehetetlen volt, hogy lemondjak erről a megrendelésről” – nyilatkozott a Reutersnek, és azt tervezi, hogy a február 10-től 17-éig tartó ünnepi szünet után félkapacitással indítja újra gyárát Tajcsou (Taizhou) városában. 

„Örökre elveszíthettem volna ezt a megrendelőt és ez sok ember megélhetését sodortam volna veszélybe. Ha késünk a termelés folytatásával, az emberek kételkedni kezdhetnek a cégünkben. Az esetlegesen elterjedő pletykák pedig hatással lehetnek a beszállítókdöntéseire.” 

Az elhúzódó gyári defláció a kisebb kínai exportőrök létét fenyegeti,  

amelyek komoly árháborúra kényszerülnek az egyre zsugoródó üzletért a magasabb külföldi kamatlábak és az erősödő protekcionizmus keresletcsökkentő hatásai miatt. 

A termelői árak 15 hónapja csökkennek folyamatosan, olyannyira rombolva ezzel a haszonkulcsot, hogy az ipari termelés és a munkahelyek is veszélybe kerültek. Ez tovább súlyosbítja a távol-keleti gazdaság problémáit, így az ingatlan– és adósságválságot is. 

Körülbelül 180 millió ember dolgozik exportvonatkozású munkahelyeken  

a Kínai Kereskedelmi Minisztérium 2022-es adatai szerint. 

A defláció stabilizálása prioritást kellene, hogy élvezzen az idei évre várt 5 százalék körüli növekedési cél elérésével szemben – vélekedik Raymond Yeung, az ANZ kínai gazdaságért felelős igazgatója a Reutersnek. 

A cégek csökkentik a termékeik árát, aztán a dolgozók bérét. A fogyasztók így nem fognak vásárolni, ezáltal ez egy ördögi körré alakulhat”. 

A kínai ipari vállalatok profitja tavaly 2,3 százalékkal csökkent, fokozva ezzel a Covid okozta 2022-es 4 százalékos visszaesést. A feldolgozóipari tevékenységek januárban már sorozatban a negyedik hónapban zsugorodtak, míg az exportmegrendelések tizedik hónapja mutatnak csökkenő tendenciát – derül ki egy hivatalos felmérésből. 

Lin számára ez azt jelenti, hogy a mostani, 1,5 millió dollár értékű megrendelés 25 százalékkal alacsonyabb, mint a tavalyi hasonló tétel. Ez 10 százalékkal marad el a termelési költségektől. 

A lassú export miatt a politikai döntéshozóknak más eszközöket is igénybe kell venniük ahhoz, hogy biztosítsák a növekedési cél elérését, így még sürgősebb a háztartások fogyasztásának ösztönzése  

– vélik az elemzők. 

„Minél kiegyensúlyozottabb a növekedés, annál gyorsabban csökken az árakra és a haszonkulcsokra nehezedő nyomás” – mondta Louis Kuijs, az S&P Global ázsiai csendes-óceáni térségért felelős vezető közgazdásza. 

Az olcsó hitelek nem segítenek a kisebb vállalkozásokon 

Kína inkább a feldolgozóiparba csatornázza át a pénzügyi forrásokat,  

ezzel súlyosbítva a túltermelést és növelve a deflációs aggodalmakat az olyan, fellendülőben lévő ágazatokan is, mint például az elektromosautó-ipar.  

Egy autóipari alkatrészgyártó vállalat névtelenséget kérő vezetője arra számít, hogy a cég termelése és exportja növekszik, de a bevételek csökkenni fognak.  

Miközben a kínai központi bank likviditást enged a pénzügyi rendszerben – a növekedés ösztönzése érdekében –, a bankok olcsó hitelajánlatokkal bombázzák a gyárakat. 

A nagy riválisok által kiszorított kisebb cégek azonban nem akarnak új üzletek finanszírozására kölcsönt felvenni,  

és ezt a közgazdászok a kínai monetáris politika hatástalanságának tulajdonítják. 

A magáncégek befektetései, amelyek az állami illetékesek szerint a városi munkahelyek 80 százalékát biztosítják, 0,4 százalékkal csökkentek az elmúlt évben, míg az állami beruházások 6,4 százalékkal emelkedtek. 

„Sok bankvezető hív fel, akit nagyon nyugtalanít, ha nem tudnak kölcsönöket eladni” – mondta Miao Jü-csie (Miao Yujie), egy ruházati e-kereskedelmi exportőr. 

Még a munkavállalók megfelezése után – 20 emberre csökkentve a dolgozók számát – sem tud profitot termelni, mivel a nagyobb vállalatok kiszorítják a piacról. 

„Kölcsönt csak akkor kellene felvenned, ha terjeszkedni akarsz” – mondta, hozzátéve, hogy üzlete bezárását fontolgatja. 

A keresleti oldal ösztönzésére van szükség 

A távol-keleti nagyhatalom 2015-ben már keresztülment hasonló deflációs pánikon, akkor a primerszektorban – mint például az állami vállalatok által dominált vasgyártás – nézett szembe túltermeléssel. A hatóságok a kínálat csökkentése érdekében leépítették ezeket a cégeket, a kereslet növelése érdekében pedig felgyorsították az infrastruktúra és az ingatlanok építését. 

„Most inkább a privát szektorban van szó többletről” – mondta Nie Ven (Nie Wen), a Hwabano Trust közgazdásza, kiemelve az elektronikai, vegyipari és gépgyártókat. Ezek a cégek sok embert foglalkoztatnak, így érzékeny pontot jelentenek a kínai döntéshozók számára. 

„Nehéz csökkenteni a kínálatot,  

így az idén nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a keresleti oldalon”  

– mondta Nie. 

A gyártulajdonosok szerint nagy a nyomás a munkahelyi leépítésekre, még ha egyesek vonakodnak is ettől. 

Jang Ping-Pen (Yang Bingben), egy ipari szelepeket előállító cég tulajdonosa azt mondta, gondolt már rá, hogy bezárja az üzletet, de mivel úgy érzi, felelős a dolgozóiért – akiknek a többsége közel áll a nyugdíjkorhatárhoz – nem teszi. 

Azt azonban nem tudja, meddig képes még túlélni a gyára. 

„Ez az év még a legjobb lesz a következő évtizedben” – mondta. 

(Forrás: Reuters) 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Shutterstock