A Wagner név eltűnik, de a náci Németországra való utalás megmarad. Az orosz vezetés a Száhel-övezetben megvalósuló akcióihoz új címkét választott: Africa Corps, így, angolul. De ki ne gondolna a német Afrika Korpsra, azaz Afrika Hadtestre, amely Erwin Rommel német tábornok parancsnoksága alatt állt a második világháborúban. Mindenesetre meglepő, hogy az orosz hadügy ilyen nevet választott egységének. 

Míg a félkatonai csoport, a Wagner nevét alapítója, Dmitrij Utkin a Harmadik Birodalom esztétikáját befolyásoló német zeneszerző iránti csodálatának köszönhette, addig az új nevet, közvetlenül az Afrika Korps angol megfelelőjét, a második világháborúban Észak-Afrikában harcoló német zászlóaljak viselték.  

Nem valami jó ómen 

Hogy az új orosz Afrika Hadtest ugyanolyan hatékony és sikeres lesz-e, mint a Wagner volt, az majd kiderül, de az oroszok nyilván nem a csúfos végre gondoltak, amikor erre a névre keresztelték előretolt egységüket. Az azonban biztos, hogy a német Afrika Korps sorsa nem túl jó ómen. Bár a kezdetekben sikert sikerre halmozott,

Erwin Rommel elit hadseregét 1943 májusában legyőzték az atlanti szövetségesek.  

A tábornagy épphogy kicsusszant a szövetséges erők kezéből, de náci felettesei másfél évvel később öngyilkosságra kényszerítették, amikor kiderült, hogy köze volt a Hitler elleni merénylethez.  

A Führer ugyanis el akarta kerülni azt a presztízsveszteséget, amit az okozott volna, ha kiderül: még a legnépszerűbb tábornoka is ellene fordult. Inkább tragikus balesetnek hazudta Rommel halálát. Jevgenyij Prigozsin és az általa vezetett Wagner-csoport ugyancsak nagy népszerűségnek örvendett Oroszországban. Még Vlagyimir Putyin elnök sem merte megkockáztatni, hogy az elszúrt puccskísérlete után nyilvánosan felelősségre vonja egykori szövetségesét. Talán ez is lehet egy párhuzam a két „történelmi” figura életében – írta a The Independent brit lap, burkoltan utalva Prigozsin repülőgép-balesetének furcsa körülményeire. 

Ehelyett a Kreml ura inkább látszólag megbocsátott neki. Viszont még az elnöki kegyelem sem tudta megakadályozni a tragikus véget, Prigozsin és társai repülőgép-szerencsétlenségét. Két hónappal az általa levezényelt zendülés után a zsoldosvezér magánrepülője tehát valamilyen okból Moszkva környékén lezuhant. Igaz, éppen a katasztrófa körzetében tevékenykedett az orosz hadsereg egyik légvédelmi egysége is, de a Kreml nem talált közvetlen kapcsolatot a rakétások és a gép lezuhanása között – írta a The Independent.  

A Kreml nem akarja elkövetni még egyszer ugyanazt a hibát 

Az orosz állam az árván maradt katonai magánvállalkozást még jobban magához ölelte: határozottan kézbe vette Prigozsin biztonsági magáncégének átalakítását. Miért is volt erre szükség? A Wagner nemcsak hogy az ukrajnai hadműveletek megkerülhetetlen szereplője volt, hanem 2018 óta a Közép-afrikai Köztársaságtól Líbiáig, Szudánon és Malin keresztül épített ki egy orosz afrikai befolyási övezetet. Egy olyan modellt, amely lehetővé tette Oroszország számára, hogy jelentős stratégiai előnyöket érjen el a Nyugat, különösen a franciák rovására. Moszkva azonban úgy vélte, hogy a szervezet önállósága túl nagyra nőtt, néha szerepet tévesztett, ő akart parancsolni a gazdájának.  

Jevgenyij Prigozsin, a Wagner vezetője Maliban (Forrás: Africa Defense Forum)

Az új név, az Africa Corps először novemberben jelent meg a Telegramban az orosz védelmi minisztériumhoz közel álló Két őrnagy katonai blogger bejegyzésében. Az üzenet Igor Korotcsenko volt ezredest, a Nacionalnaja oborona orosz magazin főszerkesztőjét idézte, aki a Rosszija 1 közszolgálati csatorna 60 perc című politikai műsorának is gyakori vendége.  

A volt katona bejelentette, hogy egy Afrika Hadtest „megalakulóban van”. Korotcsenko hozzátette, hogy az új struktúra megjelenését az orosz védelmi miniszterhelyettes, Junusz-Bek Jevkurov bengázi (Líbia) látogatása követte, ahol találkozott Kalifa Haftar marsallal, Cirenaica (kelet-líbiai tartomány) „erős emberével”. Jevkurov, akit Vlagyimir Putyin azzal bízott meg, hogy a katonai hírszerzéssel (GRU) együttműködve vegye kézbe a Wagnert, a közelmúltban két alkalommal is járt Bengáziban.  

Harmadszor pedig tavaly december 2-án tért vissza egy afrikai körút keretében, amelynek során Maliba, Burkina Fasóba és Nigerbe is ellátogatott. Jevkurov útvonala egyértelműen rávilágít az afrikai geopolitikát átformáló új befolyási övezet körvonalaira – összegezte a francia Le Monde. 

Megtisztítani Afrikát a nyugati jelenléttől 

Míg a Haftar-féle Kelet-Líbia és Mali évek óta jól bevált partnerei voltak a Wagnernek, a Kreml áttörése Burkina Fasóban és Nigerben, két olyan száheli államban, amelyek 2022-ben és 2023-ban államcsínyeket éltek át, akárcsak korábban Maliban, sokkal újabb keletű.  

Az új oroszbarát pólus kialakulása Afrikában azonban stratégiai következményekkel jár, egy olyan időszakban, amikor Moszkva visszaszerzi a kezdeményezést az ukrán színtéren, és a gázai háború következtében egyre szélesedik a szakadék a Nyugat, illetve a „globális dél” között.  

Az Afrika Hadtest célja világos: „Nagyszabású katonai műveleteket kell majd végrehajtania a fekete kontinensen, egyúttal támogatva azokat az országokat, amelyek meg akarnak szabadulni az újgyarmatosító függőségtől, megtisztítani a nyugati jelenléttől és visszaszerezni a teljes szuverenitásukat” – írta Igor Korotcsenko a Két őrnagy címmel illetett blogbejegyzésében.  

Két nappal az üzenet közzététele után, november 22-én jelent meg először egy kifejezetten Africa Corps nevű Telegram-csatorna. Az új katonai szervezet „a védelmi minisztérium különleges struktúrájának részeként” mutatkozott be, ami a Wagnertől való eltérést hivatott jelezni.  

Nem egyszerű a beépítés 

„Az Africa Corpst úgy tüntetik fel, mintha a Wagner riválisa lenne, pedig a célja nem más, mint hogy magába olvassza a korábbi szervezet afrikai tevékenységét és személyzetét” – ezt már egy amerikai kormányzati forrás jegyezte meg. Ám ennek a műveletnek a végrehajtása időbe telik. Az tény, hogy az Afrika Hadtest eddig arra szorítkozott, hogy nyilvános toborzási felhívásokat tett közzé a Telegramon – fizetésekre és bónuszokra való utalásokkal. Ez viszont jól mutatja, hogy milyen nehézséget okoz neki a Wagner-harcosok beépítése az új egységekbe, ha jelentkezőket várnak.  

Az oroszországi toborzók az ígéretekkel sem fukarkodnak.  

Kiemelkedően magas fizetést ajánlanak, amelyet igény szerint valutában is folyósíthatnak. Emellett kitűnő orvosi ellátással és sebesülés vagy halál esetén a családjuknak nyújtott gáláns juttatásokkal kecsegtetik az újoncokat.  

„Van még valami, amiben igen nagyvonalú az új szervezet – mesélte a The Independent londoni lapnak egy neve elhallgatását kérő nyilatkozó. – Sok korábbi Wagner-harcos tart attól, hogy még akkor is felelősségre vonhatják a tavaly nyári puccskísérlet miatt, ha valójában nem is vett részt benne. Ezzel szemben az Afrika Hadtestnél azt hangoztatják, hogy kimondottan előnyt jelent a wagneres múlt.” 

„Az orosz védelmi minisztérium kísérlete, hogy korábbi Wagner-alkalmazottakat toborozzon afrikai műveleteihez, nagyrészt sikertelen volt” – jegyezte meg az Institute for the Study of War amerikai agytröszt, kommentálva Igor Korotcsenko Telegramban közzétett szövegét. Az Africa Corps, amíg arra vár, hogy gyökeret eresszen, úgy tűnik, hogy a kommunikációjában kíméletesen bánik a Wagnerrel. Jelenleg a Kremlnek is szüksége van a Wagner-gyökerekre, de az elképzelések szerint ez már más „növény” lesz, ha egyszer felcseperedik. 

Még november végén a Telegram-csatorna megemlítette, hogy Maliban – bár csak néhány órára – a Wagner zászlaja a kidali erőd felett lobog, miután elfoglalták ezt a tuareg lázadás egyik fellegvárának számító északi várost. A mali hadsereg és a Wagner közös győzelmét Bamakóban a nemzeti szuverenitás helyreállításának a junta által ígért megvalósulásaként ünnepelték. „A Wagner felszámolta a radikális csoportokat Kidalban” – büszkélkedett az Africa Corps a Telegramon. 

A sötét zónából a rivaldafénybe 

Ugyanitt jelentek meg január végén az első képek a Burkina Fasó-i érkezésről: „Egy százfős orosz kontingens fogja biztosítani az ország vezetőjének, Ibrahim Traorénak és a burkinai népnek a biztonságát a terrortámadásoktól” – állt a képek mellé feltett közleményben, amely azt is tudatta, hogy „a közeljövőben az egységeket további kétszáz orosz katonával fogják feltölteni”. 

Az orosz katonák érkezése Burkina Fasóba heves találgatásokra adott okot a Wagner Group katonai magáncég átszervezéséről. A projektben dolgozó bennfentesekkel folytatott beszélgetései és interjúi alapján több kialakulóban lévő tendenciát is azonosított a Foreign Policy amerikai külpolitikai folyóirat. Bár az Afrika Hadtest Burkina Fasóba való telepítése csak most lett ismert, már hónapok óta folyik a Wagner-műveletek átvétele Maliban, Líbiában és kisebb mértékben a Közép-afrikai Köztársaságban.  

Az átszervezés jellege azt mutatja, hogy az afrikai orosz műveletek súlypontja a Közép-afrikai Köztársaságból a Száhel-övezetbe helyeződik át. A Wagnerről az Africa Corpsra való átkeresztelés új szakaszt is jelez Oroszország Afrikába irányuló biztonságexportjában.  

Az Afrika Hadtest elsősorban abban különbözik a Wagnertől, hogy hivatalos kormányzati státusza van. Prigozsin vállalkozásának félhivatalos és magánjellegű hajtásait nagyrészt eltávolították, így az expedíciós erő magja érintetlen maradt. Ezzel a váltással Oroszország beavatkozásai az afrikai földrészen a magánkezdeményezés sötét zónájából a hivatalos állami projekt rivaldafényébe kerülnek át. 

Orosz zászlót lengető bamako-i tüntető 2021 májusában (Forrás: European Council on Foreign Relations)

A gazda pénze 

Prigozsin finoman szólva is megosztó és ellentmondásos figura volt. A műveleteiről szóló értékelések széles skálán mozognak, a legtöbben viszont egyetértenek abban, hogy csak  

az ő folyamatos lobbizása révén vált a Wagner-csoport afrikai ága 2017 és 2022 között a szudáni katonai kiképzők kis csoportjából az egész kontinensen komoly katonai erővé.  

Prigozsin és csapata afrikai sikere azonban lehetetlen lett volna az orosz költségvetésből és adminisztratív forrásokból származó finanszírozás nélkül. Más szóval, bár Prigozsin sok elismerést érdemelt a különböző afrikai orosz beavatkozások mögötti lendületért, a Wagner-csoport soha nem dolgozott egyedül, mindig ott állt mögötte a bőkezű állam bácsi.  

A hadtest struktúráinak szerepe és relatív befolyása országonként változott, és függött attól, hogy az egyes színterek mennyire fontosak Oroszország számára. Az orosz politikai ökoszisztémában a Prigozsinhoz hasonló rendszervégrehajtóknak jelentős szabadságuk van arra, hogy olyan hazafias projekteket folytassanak, amelyek előmozdítják Oroszország nemzeti érdekeit. Prigozsin különösen abban jeleskedett társaihoz képest, hogy képes volt kidolgozni és eladni a Kremlnek egy narratívát arról, hogy mik is ezek a „nemzeti érdekek” – vélte a Foreign Policy. 

Ha a magánkezdeményezés kudarcot vall, az kereskedelmi veszteséggé válik. Ha egy küldetés sikeres lesz, akkor azonban kormányzati projekt kerekedik belőle. Prigozsin és csapata pedig kihasználta ezt a kétértelműséget. A Wagner-csoport az afrikai ügyfeleknek az orosz állam képviselőjeként, az orosz államnak az afrikai befolyást gyakorló ügynökként, a helyi hatalomgyakorlóknak pedig üzletre kész magáncégként tudta magát pozicionálni.  

Az első afrikai kaland 

Prigozsin csapata ráadásul szerencsés is volt. A Wagner katonai kiképzők, a hozzá tartozó politikai szakértők 2017-es szudáni érkezése – a csoport első afrikai kalandja – egybeesett az afrikai hadseregek évtizedek óta tartó leépülésével. Különösen a kontinens frankofón országaiban számos nemzeti hadsereg vált a francia vagy általánosabban a nyugati beavatkozások segédhadseregévé. A nyugati katonai-humanitárius beavatkozások – még azok is, amelyeket az ENSZ békefenntartó missziói támogattak – számtalan okból, nem kizárólag a Nyugat hibájából nem tudták megfékezni az erőszakot. 

A zsoldosvezér halálát követően komolyan elbizonytalanodtak Moszkva új és leendő afrikai szövetségesei. Ki fogja ezután védeni a fontos vezetőiket, őrizni a bányáikat és kiképezni a helyi katonaságot? De ami talán ennél is fontosabb, ki biztosítja a továbbiakban a folyamatos fegyver- és lőszerutánpótlást? Persze nem ingyen, hanem bányászati jogokért és egyéb üzleti-kereskedelmi kiváltságokért, meg készpénzért, amit az oroszok sosem utasítottak vissza. 

Így személyesen Junusz-Bek Jevkurov orosz védelmiminiszter-helyettes és Andrej Averjanov, a katonai hírszerzés, a GRU dandártábornoka igyekezett eloszlatni a kételyeket, egyrészt azzal, hogy bejelentették az új zsoldossereg megalakulását. Másrészt gyorsan végig is látogatták az érintett országokat. 

Fontos feladat 

A frissen létrejött zsoldosegység tagjai máris komoly feladatot látnak el.  

A vörös-tengeri Port Szudánban biztosítják egy új orosz flottatámaszpont építését. 

A hely különösen jelentős Moszkvának, hiszen a Vörös-tengeren egyre nagyobb a feszültség a Nyugat és a kereskedelmi hajózást fenyegető jemeni húszi lázadók között. Utóbbiakról érdemes megjegyezni, hogy Irán támogatását élvezik, miközben Teherán és Moszkva egyre szorosabb szövetségese egymásnak.  

Az oroszok ugyanakkor nem akarnak kimaradni a másik közel-keleti konfliktusból, a gázai háborúból sem – írta a The Independent. Buzgón helyeslik azt a szaúdi–francia elképzelést, hogy a Hamász még életben maradt vezetőit és harcosait telepítsék át Algériába. Izrael számára ez elfogadhatatlan, mivel Jeruzsálem a szervezet teljes fizikai megsemmisítését akarja Gázában. Ha azonban mégis változna az izraeli vezetés véleménye, akkor az orosz zsoldosok ott lesznek a szomszédban.  

A Kreml az új nevű afrikai egységétől azt várja, hogy legalább olyan sikeres legyen, mint elődje volt. Akkor Moszkva megtalálja a számítását, és tovább tudja növelni befolyását az afrikai földrészen. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Shutterstock