Segítő kezet, vagy épp akadályt jelent a mesterséges intelligencia Afrikának?
A mesterséges intelligencia így vagy úgy, de átformálhatja Afrika jövőjét.
A mesterséges intelligencia így vagy úgy, de átformálhatja Afrika jövőjét.
Sok éven át tartó tárgyalásokat követően az Egyesült Királyság visszaadja utolsó afrikai kolóniáját Mauritius állama számára. A kérdéses terület a Chagos-szigetek, amelyek egyike egy fontos brit–amerikai katonai támaszpont otthonául szolgál.
A Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) keleti részén élénk fegyveres harcok zajlanak, elsősorban etnikai ellentétek, de a gazdag nyersanyagkészletek miatt egyre inkább gazdasági érdekek miatt is. A konfliktus már a határokon is átnyúlik, és félő, hogy Ruanda is bevonódik a harcokba. Az instabilitás miatt milliók kényszerültek elhagyni otthonaikat, pedig a nyílt háború még a kitörés előtt áll. A nagyhatalmi érdekek is jelen vannak, és ezek közül Kína a legaktívabb: mindkét oldalnak értékesít fegyvereket, és vállalatai számos bányát felügyelnek.
Kelet- és Közép-Afrika újra a geopolitikai feszültségek középpontjába került: a Kongói Demokratikus Köztársaságban zajló harcok destabilizálhatják a régiót, és súlyos globális következményekkel járhatnak a kritikus nyersanyagok, mint a kobalt kitermelésére nézve. Az kontinensen zajló konfliktusok geopolitikai jelentősége nő, hiszen a modern technológiákhoz szükséges ásványkincsek kitermelése globálisan hat az ellátási láncokra.
A kínai elnök 50 milliárd dolláros pénzügyi támogatást, valamint 280 milliós katonai és élelmiszersegélyt is ígért az afrikai országoknak, miközben hangsúlyozta a kontinenssel való együttműködés stratégiai fontosságát Kína globális hatalmi pozíciójának megerősítése érdekében.
Az Egyesült Államok és Európa között évek óta tartó együttműködés Kína befolyásának visszaszorítására vegyes eredményeket hozott. Az USA szenátusának legfrissebb jelentése „gyenge kettesre” értékeli a blokkosodást erősítő intézkedéseket, amely szerint a Biden–Harris-adminisztráció bár nagy bejelentéseket tett, azok gyakorlati megvalósítása mégis elmaradt. A jelentés áttekinti az elmúlt négy év eredményeit, és javaslatokat tesz a jövőbeli lépésekre.
Az öböl menti országok a háttérben Washingtonnal egyre szorosabb kapcsolatokra törekszenek Afrikával. Igaz, hogy vannak súrlódások a felek között a kormányzási értékek, a munkakörülmények és a folyamatban lévő regionális konfliktusok terén, de sokat nyom a latban Doha, Rijád és Dubaj részéről az import diverzifikációja, az élelmiszer-biztonság és az afrikai kikötőkhöz való hozzáférés.
Kína egyre inkább a Közel-Kelet olaját választja az afrikai helyett, ennek következtében az afrikai országok nehéz helyzetbe kerülnek. 2010-ben például Angola még Kína második legnagyobb olajexportőre volt, tavaly azonban már a 8. helyre csúszott vissza.
Kína 2017 óta a világ legnagyobb hitelezőjévé vált. Afrikában már megkérdőjelezhetetlen Peking térnyerése, de világszinten egyre népszerűbbek a kínai hitelek, főként a feltörekvő gazdaságok körében. Ez nem csoda, hiszen ezek a kölcsönök sokkal kedvezőbb feltételekkel, sokkal hatékonyabb eredményt ígérnek, mint a nyugati versenytársak ajánlatai. A Nyugat, úgy tűnik, e tekintetben is elveszíti a versenyt…
Az olaj és a gáz hívei vitatkoznak azzal, hogy a zöldátmenet az egyetlen út Afrika iparosodásához. A kontinens fejlődéséhez sokak szerint kezdetben hatalmas mennyiségű fosszilis energiára lenne szükség. Mi a fontosabb: az afrikai szegénység csökkentése vagy a föld védelme? Vajon mindkettőt egyszerre meg lehet valósítani?
Bárki, aki próbált már Ubert foglalni egy forgalmas napszakban, biztosan tapasztalta a fuvarmegosztó alkalmazás legkevésbé vonzó tulajdonságát: a túljelentkezéses árképzést. A túl sok utas és a túl kevés szabad autó miatt az A-ból B-be jutás ára megugrik. Valami hasonló sújtja jelenleg a globális hajózási ágazatot.
Benin nyomásgyakorlásként blokkolta a Niger legfontosabb bevételét biztosító nyersolajvezetéket, így még az ott uralkodó katonai junta hatalma is veszélybe kerülhetett volna, ha Kína nem siet a segítségére. Pekingnek jó oka volt rá, hogy elsimítsa a konfliktust.
Az Egyesült Államok különleges státuszba emelte Kenyát, így ez lett az első szubszaharai ország, amely jelentős nem NATO-szövetséges rangot kapott. Ez a lépés jelentős eredmény mindkettejüknek, különösen azért, mivel az USA egyre inkább szembesül a kontinenst uraló nagyhatalmak, Kína és Oroszország növekvő befolyásával.
Az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának (ECOSOC) legfrissebb jelentése szerint a rövid távú kilátásokat csak óvatosan nevezhetjük optimistának, mivel a tartósan magas kamatlábak, a folyamatosan fennálló geopolitikai feszültségek és a növekvő éghajlati kockázatok miatt a világgazdaság továbbra is sebezhető maradt.
Peking átvette a karmesteri szerepet Afrikában, az USA viszont egyre inkább kiszorul onnan. Ahogy Kína nagyobb befolyást szerez a tengereken is, Washington még profitálhat belőle, hogy az emiatt aggódó távol-keleti országok az ő karjaiban keresnek menedéket. A két nagyhatalom megítélése azonban együtt romlik, így egyre valószínűbbé válik egy multipoláris világ eljövetele.
Az afrikaiaknak régóta ígérik, hogy a kereskedelem liberalizációja felgyorsítja a növekedést és a strukturális átalakulást. Ehelyett csökkentette a földrész szerény termelési kapacitásait, az ipart és az élelmezésbiztonságot. Jomo Kwame Sundaram, az ENSZ volt gazdaságfejlesztési főtitkárhelyettese szerint a termelés kapacitásának növelése nélkül visszafelé sülhet el a piacok teljes megnyitása.
Kellemetlen levelet kapott Csádtól az USA, ami után elképzelhető, hogy Washington ebből a közép-afrikai országból is szedheti a sátorfáját. Franciaország felkészül?
Soha nem látott magasságokba emelkedett a kakaóbab ára, a legtöbb nyugat-afrikai gazdálkodó azonban csak a töredékét kapja meg a váratlan áremelkedésből fakadó többletnek, és valószínűleg nem fogja tudni növelni a kínálatot az árak esése előtt. Afrikai perspektíva szerint a jelenlegi folyamat jól tanúskodik a déli földrész egész mezőgazdaságáról.
Az Egyesült Államok és szövetségesei állandóan moralizáló, mégis lekezelő politikájára lassan senki sem lesz vevő Afrikában. Miközben a nyugatiak szép lassan kiszorulnak térségből, a kontinensen rohamosan növekvő népesség és energiaéhség soha nem látott mértékben tágítja a terepet a két keleti ország beruházásai előtt.
Sikertelen volt az amerikai küldöttség tárgyalási kísérlete a nigeri katonai juntával. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államok egy újabb fontos szövetségesét veszítheti el a stratégiailag egyre jobban felértékelődő afrikai térségből. A Fehér Ház retorikája és tettei közötti különbség egyre inkább a keleti hatalmak felé fordítja a kontinens államait, amelyek a terrorizmus elleni küzdelemben is fontos társak lennének.
Egyre több gepárdot adnak el háziállatként a közösségi oldalakon, a célállomás a Közel-Kelet, azon belül is az Arab-öböl mentén található olajmonarchiák – derült ki a vadvilág kereskedelmét figyelő Traffic nevű hálózat tanulmányából.
Először fordul elő, hogy a világ egyszerre két jelentős tengeri kereskedelmi útvonalat érintő zavarral néz szembe. A Vörös-tengeren a húszi támadások lehetetlenítik el, míg a Panama-csatornán a soha nem látott aszály nehezíti a tengeri kereskedelmi forgalmat. Nem csoda, hogy a Sanghaj–Európa-útvonalon a tarifák 256 százalékkal emelkedtek.
Cikksorozatunkban olyan államokat, úgynevezett szellemországokat vizsgálunk meg, amelyek bár nincsenek a térképen, a valóságban létező, önálló entitások. Saját pénzük, kormányzatuk, útlevelük, valamint saját kultúrájuk van, azonban a nemzetközi közösség tagjai nem ismerik el őket. Sorozatunk első állomása Afrika keleti része, Szomália. Az ország a modern kori kalózkodás miatt vált ismertté, de egy másik figyelemre méltó jelenséggel is büszkélkedhet, ugyanis a nyugati felén helyezkedik el egy önmagát irányító állam, Szomáliföld.
A Wagner-csoport – a volt orosz magánhadsereg, jelenlegi nevén Afrika Hadtest – feletti felügyeletet átvette a Kreml. A feladatot a védelmi minisztériumra és a katonai hírszerzésre bízták. De vajon miként épül be, milyen módszereket használ az orosz kémszervezet a különböző afrikai országokban a pozíciói kiépítésére?
Észak-Afrikában egyre jellemzőbb, hogy olyan ingaállamok, mint Tunézia, gazdasági és politikai érdekek mentén egyre inkább az orosz és kínai befolyás irányába sodródnak. Ez komoly veszélyeket rejthet a nyugati szövetségesek, így Európa és az Egyesült Államok számára is. A közeledő elnökválasztás egyre égetőbbé teszi a Tunisszal való kapcsolatok javítását.
A Kreml korábban megpróbálta a Wagner „márkanév” mögé helyezve megújítani afrikai jelenlétét. A német zeneszerző neve azonban immár a múlté, helyette itt az Africa Corps, az Afrika Hadtest, amely ugyanazt a feladatot látja el, de most már Moszkva teljes ellenőrzésével. Ez az új, de ismert náci elnevezésre hajazó entitás pedig megőrizni és kiterjeszteni hivatott az orosz katonai és gazdasági befolyást a fekete földrészen.
Hatalmas rézlelőhelyet fedezett fel Zambiában egy amerikai vállalat a mesterséges intelligencia segítségével, a bánya megnyitása viszont kihívást jelent. A réz rendkívül fontos a zöldátállás folyamatában, azonban ezt az ára egyáltalán nem tükrözi. A befektetők tehát óvatosak, ha rézbányák létesítéséről van szó, és mivel a termelés beindulásához évekre van szükség, így a profitra is várni kell.
Az új selyemutak finanszírozása révén Kína számos kölcsönt nyújtott fejlődő országoknak. Ha a nagy ázsiai óriás a hitelek visszafizetésének kockázatával szembesül, akkor annak jelentős hatása lehet a saját gazdaságára is.
Párizs mindmáig erősen beavatkozik volt gyarmatainak ügyeibe: irányítja a monetáris politikát, megszabja a nyersanyag-kereskedelem feltételeit és számos katonai támaszpontot is működtet a területükön. Most azonban a szubszaharai Afrikát rég nem látott puccshullám sújtja, és leginkább az egykori francia gyarmatok érintettek. Mindemellett Franciaország afrikai érdekeit a nagyhatalmak felől is kihívások érik: az USA a nyugati befolyást félti, Oroszország gyakran a puccsokat támogatja, Kína pedig gazdaságilag aktivizálódik az új hatalmi vákuumokban.
Az afrikai országok kezdik komolyan venni a gazdaságuk fejlesztését. Mostanában már nem a szabadkereskedelem mindenhatósága a mérvadó, hanem igyekeznek egyedi és észszerű iparpolitikákat, ágazati fejlesztéseket elindítani. Van, aki ezt protekcionistának, van, aki pragmatikusnak tartja, de úgy tűnik, hogy a fő lehetőség a regionális értékláncokban van.
Promóció
Trend
Promóció
Hazai válogatás