Az elmúlt két esztendő szankciós politikájáról, valamint a háború negatív gazdasági hatásairól beszéltek a Makronóm Intézet elemzői az Indexnek.

A háború harmadik évébe lépve Santo Martin és Molnár Dániel, a Makronóm Intézet elemzői értékelték az Indexen a szankciók eddigi eredményességét, illetve az európai országok – köztük Magyarország – konfliktus által generált gazdasági nehézségeit.

Minden felborult

Molnár Dániel elmondta: ha azt akarjuk megtudni, hogy milyen mértékben vetették vissza a gazdasági teljesítményt a háború és a szankciók, akkor a háború előtti várakozásokból érdemes kiindulni. Az Európai Bizottság 2022. téli előrejelzését 2022. február 10-én, mindössze két héttel a háború kitörése előtt publikálta. Ebben Magyarország vonatkozásában 2022-re 5 százalékos növekedést jeleztek előre, amely ténylegesen végül 4,6 százalék lett. A legkomolyabb hatást azonban a tavalyi GDP-adatban érezhettük.

A teljesítmény a várttól 4,2 százalékkal maradt el, 2023-ban ugyanis 3,2 százalékos növekedést várt a Bizottság a magyar gazdaságban, azonban a háború olyannyira átírta a számításokat, hogy ebből 0,8 százalékos zsugorodás lett. Erre jött rá még az energiaárak miatt megugró infláció: Magyarországon a fogyasztói árak 23,5 százalékkal voltak átlagosan magasabbak 2023-ban, mint azt a Bizottság előrejelezte 2022 elején.

„A háború és a szankciók elsősorban az energiapiacon keresztül gyakoroltak hatást Magyarország és az EU gazdaságára” – összegezte a közgazdász, hangsúlyozva, hogy

a fogyasztói árakban az energiaárak megugrása kétszer jelenik meg: egyszer közvetlenül a háztartások által vásárolt energia révén, másodszor pedig közvetetten a vásárolt termékek és szolgáltatások árában a termelési költségek begyűrűzése révén.

Innen indult el egy spirál: a magasabb infláció a reáljövedelmek csökkenését és így a fogyasztás visszaesését vonja maga után. A gazdasági bizonytalanság a beruházási hajlandóságra is negatív hatással van, amellett, hogy a hitelkeresletet a szigorúbb jegybanki kamatkörnyezet is visszafogja. A gazdasági teljesítmény visszaesése pedig a költségvetési bevételekre is negatívan hat.

Érdemes ugyanakkor megfigyelni, hogy még mindig messze nem Magyarország járt a legrosszabbul az európai országok közül: hét tagállamban is nagyobb elmaradást eredményezett az elmúlt 2 év során a vártnál alacsonyabb növekedés. A legnagyobb elmaradást (10,5 százalék) a 8 negyedéve recesszióban lévő észt gazdaság könyvelhette el, de a szlovák (6,7 százalék), a cseh (6,0 százalék), a lett (5,0 százalék), a német és a litván (egyaránt 4,5 százalék) visszaesés is nagyobb volt, mint a magyar. A lengyel pedig csak minimálisan (4,1 százalék) kisebb. Jól látható, hogy elsősorban a közép-európai országokat sújtották gazdaságilag a háború és a szankciók.

Ami az inflációt illeti, 2023 végére az EU egészében 9,7 százalékkal voltak magasabbak a fogyasztói árak, mint azt a Bizottság még a háború és a szankciók előtt előrejelezte – mutatott rá Molnár, hozzátéve, hogy hazánk mellett a balti államokban, illetve Csehországban volt a legnagyobb, 18-20 százalékos inflációs sokk, de hasonlóan a gazdasági teljesítményhez, az infláció esetében is kitűnik, hogy a közép-európai régió gazdaságait viselte meg legjobban az elmúlt időszak.

A hazai magasabb inflációs hatásban több tényező játszott szerepet. Magyarország egyrészt jelentős energiaimportőr, így más országokhoz képest jobban kitett a világpiaci árak ingadozásának – földrajzi elhelyezkedésünk miatt ráadásul rövid távon az orosz importnak sincs alternatívája. Másrészt a háború kitörése óta

az árfolyam is szélsőségesebben reagált a globális folyamatokra, amely kiegészülve a brüsszeli vitákkal, a régiós országokban tapasztaltnál nagyobb értékvesztést eredményezett, szintén hozzájárulva az árak gyorsabb emelkedéséhez.

A 2022-es súlyos aszályhelyzet volt az, amely a háborútól függetlenül is felfelé hajtotta az árakat.

Mint arra Virág Barnabás, az MNB alelnöke is rámutatott: a kormányzat több eszközzel is védekezett a háború negatív hatásai ellen, amelyből az lett, hogy bár a költségvetési hiány megnőtt, a magyar gazdaság önerőből vészelte át a válságot, külső hitelek felvétele nélkül.

Működnek vagy nem működnek a szankciók?

A nyugati szankciók leginkább három fő területre, az olajárplafonra, az exportellenőrzésekre és a vagyonbefagyasztásokra összpontosítanak – meglehetősen vegyes eredménnyel. Erre már Santo Martin, a Makronóm Intézet vezető elemzője hívta fel a figyelmet értékelésében.

Az olaj esetében a 60 dolláros árplafon bevezetése 2023 elején úgy tűnt, valóban csökkenti az orosz bevételeket. Egy év alatt azonban a Nyugat számára is nyilvánvalóvá vált, hogy hatástalan.

„Az árkorlátozásokat ugyanis elsősorban az orosz olajat szállító és a szállítmányokat biztosító nyugati vállalatok tudják betartatni. Ugyanakkor azáltal, hogy Oroszország képes volt ezeket a nyugati cégeket megkerülni az úgynevezett árnyékflotta bevonásával, minimalizálni tudta az olajkorlátozások árakra gyakorolt hatásait” – mondta Santo Martin, hozzátéve: ez az árnyékflotta a becslések szerint több mint 600 hajóból áll, vagyis a globális tengeri olajszállítmányok 10 százalékát lefedi, többnyire a harmadik világ országaiban jegyezték be őket, a tulajdonosi hátterüket pedig homály fedi.

Az árnyékflotta az oroszok saját flottájával együtt mára az orosz tengeri olajszállítások 70 százalékát biztosítja.

Mindezek mellett az ország olajkereskedelmébe beszálltak a „mosodaországok”, amelyeken keresztül a nyugati államok – némi kerülő úton és többletköltségek megfizetésével – hozzájutnak az orosz olajtermékekhez. Ezen lépések eredményeképpen az orosz költségvetésnek az olajból származó bevételei folyamatosan emelkednek, olyannyira, hogy

Oroszország havi bevételei az olajeladásokból meghaladják a háború előtti szintet.

A második legfontosabb szankciós eszköz az Oroszországból érkező import-, valamint exporttilalom. Santo Martin szerint az EU itt némi sikert tudott felmutatni: jelentősen csökkentette az Oroszországból származó termékimportot, amely 2023-ban 50,6 milliárd euró volt, szemben a 2021-es 163,6 milliárddal. Csakhogy az Európából származó olaj- és gázbevételek visszaesését Oroszország részben a megugró kínai és indiai vásárlásokkal, részben az árak emelkedésével tudta kompenzálni.

Az EU-ból származó orosz termékimport szintén mérséklődött, 2023-ban a két évvel korábbi 89,2-ről 38,3 milliárd euróra.

Az exportkorlátozások kapcsán már nem ilyen fényes a helyzet: az úgynevezett érzékeny technológiák Oroszországba irányuló tilalmát Moszkva szintén ki tudta játszani. Bár eleinte eltartott egy ideig, amíg új beszállítókat talált, ám hatalmas szárazföldi határain keresztül számos közép-ázsiai és kaukázusi ország, valamint természetesen Kína segítségével többé-kevésbé képes hozzáférni a legtöbb nyugati áruhoz.

„Kína képes helyettesíteni azokat az árucikkeket, amelyekhez Oroszország a nyugati szankciók következtében nem fér közvetlenül hozzá, a gépjárművektől kezdve egészen a fogyasztási cikkekig”– mondta Santo Martin, rámutatva, hogy Oroszország Kínával folytatott kereskedelme 2023-ban rekordot ért el, és mintegy 26 százalékkal nőtt 2022-höz képest. Az elmúlt hetekben amerikai biztonságpolitikai és gazdasági elemzők is elismerték, hogy az átfogó exportkorlátozások ellenére Oroszország több mint kétszeresére, sőt egyes esetekben több mint tízszeresére növeli a fegyverek, köztük a tankok, rakétavetők, tüzérségi eszközök és rakéták hazai gyártását.

A jelenlegi helyzet az, hogy Oroszország egyrészt fenntartotta a katonai tevékenységét Ukrajnában, másrészt az országnak

az IMF legújabb, 2024-re vonatkozó előrejelzése 2,6 százalékos növekedést jósol, miközben számos uniós állam idén is a stagnálás felé tart.

Ami az állami vagyon szankciós befagyasztását és az orosz bankoknak a SWIFT nemzetközi fizetési rendszerből való kizárását illeti, Santo Martin hangsúlyozta: bár megnehezítette Moszkva helyzetét, szintén nem érte el a kívánt hatást. „Helyette egy új folyamatot indított el, amit úgy hívunk: dedollarizáció. Oroszország esetében ez azt jelenti, hogy míg a háború előtt az orosz külkereskedelem mintegy 80 százalékát dollárban és euróban bonyolították, mára ezt a két fizetőeszközt felváltotta a rubel és a kínai jüan, e két valuta aránya pedig elérte a 68 százalékot” – mondta a vezető elemző.

***

Az eredeti cikk az Indexen olvasható.

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/EPA/AP pool/Alekszandr Zemljanyicsenko