Az eredeti cikkek 2022. június 20-án jelentek meg a Mandiner Makronóm rovatában, az alább szereplő adatok tehát az akkori helyzetnek megfelelőek.

Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhely vezetőjének írása a Makronómon.

A koronavírus-válság utórezgései, az amerikai pénzbőség, az orosz-ukrán háború és az EU elhibázott szankciós politikája együtt megteremtették azt a tökéletes vihart, mely most forgószélszerűen vágtat végig a világgazdaságon, és dobálja sorra a magasba a különböző termékek és szolgáltatások árait. Az egész világban tombol az infláció. Ahogyan az 1. ábra is mutatja, a húsz legmagasabb inflációs rátával rendelkező ország mindegyikében bőven két számjegyű a drágulás üteme. Az okok természetesen részben különbözőek. A listavezető Venezuela esetében az áprilisi 222 százalékos értékkel valószínűleg büszkén dicsekednek a jegybankárok, hiszen a 2019-es hiperinflációs (éves szinten 350 ezer százalékos) helyzetből sikerült az országot visszarángatni. A drágulás üteme azóta is hónapról hónapra csökken, a legfrissebb adat már „csupán” 167 százalékot mutat.

1. ábra: A legmagasabb áprilisi inflációs mutatóval rendelkező 20 ország (Forrás: InflationData)

A lista második helyezettje is érdekes utat járt be az elmúlt években. 2020 előtt még egyszámjegyű volt Libanon inflációs rátája, azonban a 2019 végén kirobbanó eseménysor (a bankrendszer összeomlása, a likviditási válság és az államcsőd) oda vezetett, hogy a tavalyi év végén már 250 százalék környékén járt a drágulás éves üteme. Idén az adatok stagnáló/csökkenő képet mutatnak, bár a 206 százalékos áprilisi ráta után májusban kicsivel magasabbra, 211 százalékra emelkedett a mutató értéke.

A lista harmadik helyén álló Szíria a polgárháború 2011-es kitörése óta inflációs hullámvasúton van. A drágulás üteme 120 százalék környékén tetőzött 2013-ban. 2011 és 2016 között azonban lényegében összeomlott az ország gazdasága, a GDP közel 60 százaléka tűnt el öt év alatt. Ennek következtében 2014-ben -30 százalék körüli deflációt mértek Szíriában. A következő inflációs csúcs 2016-ban jött el, kicsivel 50 százalék feletti drágulási ütemmel, ám 2018-ban nulla százalékra esett vissza a mutató értéke. Azóta azonban újból felfelé ível az ország inflációs mutatója, mely áprilisban már 139 százalékon állt.

A negyedik helyen álló Zimbabwe 96 százalékos inflációs rátája bár nagyon magasnak tűnik nekünk, az ország lakosai számára már kevésbé drámai, hiszen 2020-ban 800 százalék feletti drágulási ütemet is mértek az afrikai államban, sőt, 2008 novemberében több mit húsz számjegyű volt az infláció mértéke. Ötödik a közgazdasági tankönyvek szerinti standard gyógymód szöges ellentétét alkalmazó Törökország. Áprilisban 70,0 százalék volt náluk az árak éves növekedési üteme. És talán az sem furcsa, hogy az elmúlt 100 év legtöbb államcsődjével „büszkélkedő” országok listájának élbolyában szereplő Argentína inflációs rátája pedig éves szinten 58,0 százalékon állt áprilisban.

Európai helyzetkép

Meglepő, hogy az inflációs szégyenpadon nem egy európai állam is megtalálható. Moldovában 27,1 százalékon, Észtországban 18,9 százalékon, Litvániában és Fehéroroszországban 16,8 százalékon, Csehországban 14,2 százalékon, Lettországban 13,0 százalékon, Lengyelországban pedig 12,4 százalékon állt a mutató értéke áprilisban.

Mi a közös ezekben az európai országokban? Az, hogy mindegyikük az orosz-ukrán konfliktus földrajzi közelében található. A kapcsolat pedig nem csupán esetleges, hanem egyértelmű közgazdasági okai vannak.

Ezek az államok ugyanis jellemzően aktív kereskedelmet folytattak mind Oroszországgal, mind pedig Ukrajnával.

A háborúk miatti termeléscsökkenés Ukrajnában, illetve az Oroszország elleni szankciók azonban azt okozták, hogy ezek a kereskedelmi csatornák befagytak, immár nem működnek. Azaz ezen országok lakóinak máshonnan, és így természetesen drágábban kell beszerezniük ezeket az árukat (hiszen ha máshol alacsonyabb lenne az ár, akkor eddig is onnan vásároltak volna). Ez pedig egy egyszeri, akár jelentős emelkedést okoz az árak színvonalában, ami megdobja az inflációs rátát is.

Az öreg kontinensen a szén és a folyékony tüzelőanyagok ára közel megduplázódott 2021 áprilisa és 2022 áprilisa közötti 12 hónapban. De több mint másfélszeresére emelkedett a gáz ára is, és közel ennyivel emelkedett az egyéb üzemanyagok és az egyéb étkezési olajak ellenértéke is. A 2. ábra a húsz legmagasabb árnövekedést felmutató kategóriát mutatja. Beszédes, hogy még a húszas lista végén található termékek és szolgáltatások ára is negyedével növekedett egyetlen év leforgása alatt.

2. ábra: Éves infláció értéke áprilisban egyes termékek és szolgáltatások tekintetében az EU-ban (Forrás: Eurostat)

Az egyes országokban azonban természetesen eltérő volt az áremelkedés üteme. Ha a legmagasabb inflációs értékeket tagállamonként vizsgáljuk, akkor egészen megdöbbentő kép tárul elénk (3. ábra). A legbrutálisabb áremelkedést az észt földgáz árak mutatják. A balti állam lakosai idén áprilisban közel három és félszer annyit fizettek a fűtésért, mint egy évvel korábban. Ha ez a magyar fogyasztókkal történt volna meg, akkor ma egy átlagos háztartás havi 60.000 forintnál is többet fizetne minden egyes hónapban.

3. ábra: Éves infláció értéke áprilisban egyes termékek és szolgáltatások tekintetében az EU egyes országaiban (Forrás: Eurostat)

De szédületes ütemben növekedtek az árak azon írek számára is, akik garázst, parkolót vagy gépkocsit béreltek. A 220 százalékos áremelkedés azt jelenti, hogy a mostani költségek több mint tripláját teszik ki az egy évvel ezelőttieknek. De két és fél, háromszorosára növekedtek a bolgár, dán és holland gázárak, a norvég hőenergia-költségek, és a holland áramárak is. Hollandiában nehéz olyan energiaköltséget találni, melynek az ára nem emelkedett több mint duplájára. Ugyancsak több mint duplázódott az észtek oktatási költsége és a krumpli ára, ahogyan a litvánok postai szolgáltatásainak ellenértéke is.

Akcióban a jegybankok

Az infláció ellen pedig a tankönyvek szerint a legfontosabb, leghatékonyabb általános gyógymód a kamatemelés. Mindezek alapján nem meglepő, hogy a világ nagy jegybankjai egymással versenyezve tolják egyre feljebb az alapkamatjuk szintjét. Csupán a múlt héten öt nagy jegybank jelentett be kamatemelést. Szaúd-Arábia 1,75-ről 2,25 százalékra, Brazília 12,75-ről 13,25 százalékra, az Egyesült Államok 1,00-ről 1,75 százalékra, Svájc -0,75-ről -0,25 százalékra, az Egyesült Királyság pedig 1,00-ről 1,25 százalékra emelte az irányadó ráta értékét (lásd 4. ábra).

4. ábra: A jegybankok alapkamat-változtatásai az elmúlt három hónapban (Forrás: Global Rates)

Az elmúlt három hónapban egyetlen olyan nemzeti bank volt, melynek nem kamatemelés volt az utolsó döntése. Ez pedig az orosz jegybank, mely június 10-én 1,5 százalékpontot vágva 11,00-ről 9,50 százalékra csökkentette az irányadó kamatot. Ez ráadásul nem egyszeri esemény volt,

a keleti birodalom nemzeti bankja április eleje óta már négyszer csökkentette a jegybanki alapkamatot,

mely lépések következtében a jelenlegi kamatszint már kevesebb mint a fele a kamatvágási ciklus kezdetén mért 20,00 százalékos értéknek.

És mikor csökkent egy jegybank kamatot? A válasz egyszerű. Akkor, ha az inflációs folyamatok ezt teszik szükségessé, azaz csökkenésben vannak. Arról nemrég írtam, hogy az orosz infláció májusban már nagyítóval sem volt látható. A 0,1 százalékos havi drágulás mértéke a jelenlegi gazdasági környezetben európai szemmel nézve szinte értelmezhetetlenül alacsony. Tény, hogy egyetlen statisztikából nehéz komoly következtetéseket levonni, az orosz kamatcsökkentési ciklus azonban nyilvánvalóvá teszi, hogy

a nagy medve országában az árnövekedés valóban nem lehet olyan jelentős probléma, mint az öreg kontinensen.

Minden jel arra mutat tehát, hogy a gazdasági háborúban inflációs téren eddig Oroszország áll nyerésre és az Európai Unió vesztésre.

Miért jobbak a magyar adatok?

Arról, hogy a magyar infláció esetében nem lehet rekord szintekről beszélni, már többször írtam (például itt és itt). Ezt az állításomat az Eurostat adatai is egyértelműen alátámasztják. A termék és szolgáltatás szintű inflációs mutatók toplistájának első 100 helyén nincsen egyetlen magyarországi adat sem. A legmagasabb hazai inflációs értékkel (út- és parkolási díjak, 54 százalékos áremelkedés) a 132. helyen találkozunk. Jelentős árnövekedést mértek itthon a margarin és egyéb növényi zsírok tekintetében is (38 százalék), azonban ez a tétel európai szinten még az első háromszázba sem fért bele.

Másrészt az egyik legjobb inflációs mutatót Magyarországon mérték. Közel negyedével csökkentek az oktatási tankönyvek árai, mely mutató a több mint 15.000 tétel közül a legjobb tízben szerepel uniós szinten. Ugyancsak csökkent itthon a kempingfelszerelések, a játékok, az internet-hozzáférési szolgáltatások, a hallókészülékek, a mobiltelefonok, a telefon- és faxberendezések és a kommunikációval kapcsolatos szolgáltatások árai is. Mindezek fényében nem meglepő, hogy hazánk áprilisban nem volt rajta a tíz legnagyobb inflációt mérő Európai Uniós ország listáján (5. ábra). A magyar egyszámjegyű áremelkedésnél magasabbat mért minden másik V4-es ország (a cseheknél 13,2 százalék, a lengyeleknél 11,4 százalék, míg a szlovákoknál 10,9 százalék volt a drágulás üteme), a románok (11,7 százalék) és minden egyes balti állam is (az észtek 19,1 százalékkal az uniós rangsort is „vezették”, a litvánoknál 16,6 százalékot, a letteknél pedig 13,1 százalékot mért az európai statisztikai hivatal).

5. ábra: Éves infláció értéke áprilisban az EU egyes országaiban (Forrás: Eurostat)

A „rekord” szó tehát az infláció tekintetében értelmezhető, azonban nem Magyarországon.

A balti államokban, élükön Észtországgal félelmetes sebességgel száguldanak az árak. De Csehország, Bulgária, Románia, Lengyelország, Hollandia, Szlovákia és Észak-Macedónia is kétszámjegyű drágulási ütemet mutatott fel idén áprilisban. Az egyedi termékek tekintetében pedig nem ritka az éves szintű két-háromszorozása az áraknak. Ez különösen az energiával kapcsolatos termékeknél tapasztalható. Minket ettől az inflációtól már 2013 óta véd a rezsicsökkentés. Jó hír azonban, hogy uniós szinten a legnagyobb árnövekedést felmutató ország-termék párosok listájának első száz helyén egyetlen magyar terméket vagy szolgáltatást sem találhatunk meg. A magyar kormány és a hazai jegybank tehát eddig kifejezetten sikeresen védte meg hazánk állampolgárait a külföldön tomboló inflációtól.

Címlapfotó: Shutterstock