Az eredeti cikk megjelent a Mandiner Makronóm rovatában 2022 június 27-én. Az írás az akkori események és információk birtokában keletkezett.

Czeczeli Vivien írása a Makronómon.

2022-es év első négy hónapjában a teljes hiányterv 83,6 százaléka megvalósult. A központi alrendszer bevételei ezen időszak alatt 24,8 százalékkal magasabb összegben alakultak az előző év azonos időszakához képest, ez azonban jócskán alulmaradt a kiadások közel 40 százalékos emelkedésétől. A drasztikus mértékben elszabaduló hiány miatt nem véletlen, hogy a május végén felálló kormány prioritásként kezelte a fiskális fegyelem visszaállítását, és határozott lépéseket tett az egyensúly irányába történő elmozdulás érdekében. Ugyanezen elvek adják a 2023-as költségvetési tervezet alapjait is.

A szigorú költségvetési politika ismét előtérbe kerül

Az előző időszakok pazarló költekezését követően változás figyelhető meg a költségvetési politikában, ahol a fiskális diszciplína egyre nagyobb figyelmet kap. A Covid-19 válság előtti időszakban is pozitívan teljesítettünk a GDP-hez képesti államháztartási hiány terén (továbbá az államadósság aránya is csökkenő tendenciát mutatott), mivel ez az érték 2012 óta tartósan a 3 százalékos határérték alatt maradt. A 2020 utáni ugrás a GDP arányos államháztartási hiányban a régiós összehasonlításban sem számít rendkívül magasnak (lásd 1. ábra).

1. ábra: GDP arányos költségvetési hiány a V4 országokban (%)

Forrás: Pénzügyminisztérium

A kiadásokat tehát nagymértékben fűtötték az exogén sokkokhoz (koronavírus és háború) kapcsolódó intézkedések, melyek a nehéz gazdasági helyzet okozta terheket igyekeztek mérsékelni. Ezek egyes esetekben egyszerinek tekinthető intézkedésekként voltak jelen, mint például a családi adóvisszatérítés. Vagyis ezeket nem kell hosszú távú kiadást növelő tételekként számon tartanunk.
A kormány kommunikációjában hangsúlyos az elkötelezettség az idei évre kitűzött 4,9%-os GDP arányos hiánycél tartásában. Ugyanezen törekvéseket igazolja a jövő évi költségvetési törvényjavaslatban megfogalmazott szabály, miszerint ha a jövő évi GDP-növekedés a tervezett 4,1%-nál kedvezőbben alakul, akkor a többletbevételeket a deficit csökkentésére kell fordítani, és ennek megfelelően a 2023-ra előirányzott 3,5%-os GDP arányos hiánycélt is csökkenteni kell. A fiskális fegyelem tehát az idei év első felének túlköltekezése és a Covid hatások következtében történő lazulást követően újra központi szerepet kapott. Emellett várhatóan az anticiklikusság (vagyis a jó időben félreteszünk a rosszabb évekre) elvei kerülnek előtérbe. Ez pedig mindenképp pozitív üzenetet kommunikál a piacok irányába. 

Az Európai Bizottság, az orosz invázióra reagálva, 2024-ig felfüggesztette a fiskális szabályok alkalmazását, ezzel kiterjesztve a Stabilitási és Növekedési Paktum Covid-19 miatt aktivált menekülési klauzuláját. Ez lényegében megnyitja az ajtót a túlköltekezés számára anélkül, hogy az bármilyen következményekkel járna.

Az ennek ellenére is erősnek mondható magyar elkötelezettség a fiskális fegyelem irányába tehát mindenképp üdvözlendő. 

Lehetőség van-e a kitűzött hiánytartomány elérésére?

Az előirányzott hiánycél tartása a bevételek és kiadások megfelelő menedzselésén túl megköveteli a GDP növekedési ráta megfelelő alakulását is. A kormány a következő négy évre előrevetítve magas gazdasági növekedéssel számol. A 2023-as költségvetési tervezetben az idei évre vonatkozóan 4,7 százalékos növekedést feltételeznek, jövőre pedig 4,1 százalékot. A becslés az idei évre vonatkozóan a mértékadó nemzetközi pénzügyi szervezetek előrejelzéseihez képest egyelőre optimistának tűnik, ugyanis az IMF 3,7, a Világbank 4,3, az Európai Bizottság 3,6 százalékos növekedést prognosztizál. 

A következő időszak makrogazdasági folyamataiban fontos szerepet játszik az infláció, a szomszédban zajló háború, ezzel összefüggésben pedig az energiapiacon tapasztalható turbulenciák, valamint a továbbra is érezhető covid utóhatások.

Számos olyan külső tényezővel kell tehát számolni, melyekre nincs közvetlen ráhatásunk. Emellett a háborúhoz kapcsolódó bevándorlás is további terheket ró a költségvetésre.  Ez a bizonytalan és kiszámíthatatlan világgazdasági környezet ugyancsak aláhúzza a stabilitás, így a költségvetési egyensúly fontosságát.

A gazdasági növekedés mellett a másik fontos makrogazdasági mutató, amit figyelembe kell venni: az infláció. A mutatószámot illetően a 2022-es 8,9 százalékos becsült értéket követően 2023-ra vonatkozóan 5,2 százalékos éves inflációval számol a törvénytervezet. A magasabb infláció következtében, vagyis az árak és a bérek emelkedése nyomán a kormányzat adóbevételei emelkednek. Ennek egy példája, hogy a magasabb termékárakra kivetett áfakulcs magasabb áfabevételekben csapódik le. 

A fogyasztás növekedésének hatásáról is érdemes beszélni. A tervek szerint a dinamikus belföldi kereslet eredményeként a háztartások fogyasztása 4,3 százalékkal nő, amit a magas megtakarítási arány és az uniós viszonylatban kedvező adósságállapot is támogat. Továbbá, a foglalkoztatottság is növekszik: az előzetes becslések szerint a versenyszektorban idén 1,4 százalékos, jövőre pedig 0,4 százalékos bővülés várható, míg a közszférában idén 3,3 százalékos csökkenés után a következő évben stagnálás prognosztizálható. A bruttó átlagbérek emelkedése szintén elősegíti a fogyasztás erősödését. Ezek a tendenciák összességében pozitív hatást gyakorolnak a fogyasztást érintő adóbevételekre. Fontos megjegyezni, hogy mindez azt jelenti, hogy adóemelés nélkül is elérhetők többletbevételek a fent vázolt folyamatok révén.

Másrészt a magas infláció automatikusan kikényszeríti a jegybanki szigorítást, a magasabb kamatokat, ami több szempontból is negatív hatásokat generál. A monetáris szigorítás lassítja a gazdaságot,  növelheti a munkanélküliséget is, és a kamatterhek is jócskán megemelkednek. A 2023-as költségvetési tervezet számadatai alapján a devizában fennálló adósság és követelések kamatelszámolása közel 249,6 milliárd összértéket tesz ki, míg a forintban fennálló adósság esetében ugyanez az érték 1861,8 milliárd forint értékű. Ez jelentős ugrásnak tekinthető a korábbi évek 1100-1200 milliárd forintos értékéhez képest. Nem csak a nominális teher magasabb tehát, hanem a kamatterhek is. Jelenleg az ÁKK adatai alapján az adósság 19 százaléka denominált devizában, a meghatározó hányad továbbra is forint alapú.

Ez azt jelenti, hogy az MNB szigorító irányvonala mellett a következő időszakban a FED és az EKB kamatemelései is közvetlen hatásokkal bírnak, és folyamatos többletkiadásokat generálnak. 

Ezt a dinamikát fokozza a devizában denominált adósság előre látható növekedése. A tavalyi év végi állapothoz viszonyítva az idén év végére a GDP-hez képest 1,2 százalékpontos növekedést prognosztizálnak (ez körülbelül 1660 milliárd forintnak felel meg), míg a 2022-es év vége és a 2023-as év vége közötti időszakban további körülbelül 1200 milliárd forintos bővülést várnak. Az elmúlt években még kerülendőnek tartott külföldi adósságfokozódás így tovább nő, és a gyengülő forintárfolyam még inkább rontja a helyzetet.

Mi a probléma az államháztartási hiánnyal?

Ahogy a cikk elején már megemlítettük, a fiskális kiigazítás szükségessége nem kérdőjelezhető meg. Ahogy az sem, hogy a Covid-19 válsághoz hasonló sokkhatások esetén indokolt az aktív fiskális beavatkozás és a megemelkedett kormányzati kiadások.

A 2008-as válságot követően megfigyelhettük, hogy a kormányzati túlzott összpontosítása az államháztartási hiányok szigorú szabályozására és az elégtelen fiskális ösztönzés milyen kedvezőtlen következményekkel járt, amely esetenként még akadályozta is a gazdasági helyreállást a nem adekvát költségvetési stratégiák miatt.

Abban az esetben, ha hosszú távon fennáll a deficit, akkor az nagymértékben rontja a gazdasági stabilitást, illetve a növekedést is visszafoghatja. Elég csak a finanszírozást szolgáló magasabb adóbevételekre vagy a kiszorító hatásra gondolni. Másik probléma, ha a költségvetési hiány a folyó fizetési mérleg hiányával együtt jelentkezik, és úgynevezett ikerdeficit alakul ki. Ebben az esetben a külső egyensúly is felbomlik, az adott ország exporttevékenysége alulmarad az importtevékenységétől, vagyis több pénz áramlik ki, mint be az országba. Ez szintén egy olyan terület, amelynek a javítására a következő években fontos figyelmet fordítania hazánknak. A külső egyensúly alakulását tükröző folyó fizetési mérleg értéke 2019-től vált negatívvá, és idén várhatóan tovább romlik (-5,8 százalék), majd jövőre mérsékelt javulással, de még továbbra is deficitet képviselve a becslések szerinti -3,1 százalék lesz. 

Cél: pénzügyi egyensúly elérése anélkül, hogy növelnék a lakossági terheket

A bevételi oldalon főszerepet az extraprofitadók kapták, melyek kapcsán ugyan felmerül a többletterhek fogyasztókra történő áthárítása, ám a kormány határozott iránymutatást fogalmaz meg ennek tilalmára vonatkozóan.

Az egyensúly javítása érdekében a lakossági és munkát terhelő adók viszont érintetlenül maradnak.

Vagyis a rendelkezésre álló jövedelmet nem csökkentik a plusz adóterhek, így ennek negatív fogyasztási hatásával sem kell számolnunk. 

Hasonló módon, a mintegy 1150 milliárd forint értékben eltolódott kormányzati beruházások lehetséges növekedéscsökkentő hatása is enyhíthető, tekintettel arra, hogy a lakossági és vállalati beruházások várhatóan erős szintje ellensúlyozhatja ezeket a kedvezőtlen hatásokat.

Az előző években kitüntetett szereppel rendelkező családpolitika pedig a következő évben még hangsúlyosabb lehet, mivel közel 400 milliárd forinttal magasabb összeget szánnak rá. Mindez előrevetítheti a termékenységi ráta további emelkedését. 

Szükséges megjegyeznünk azonban, hogy a hiánycél betartása és az egyensúly visszaállítása nagymértékben függ az Európai Unióval való megállapodástól is, 2023-ra vonatkozóan ugyanis 2078 milliárd forintot várunk az EU-tól.

Hazánk egy lépéssel előrébb jár a sakktáblán

Miközben láthatjuk, hogy

míg az Európai Unió Tanácsa ideiglenesen felfüggesztette a középtávú költségvetési célkitűzések betartására vonatkozó előírásokat, Magyarországon egy egyensúlyra törekvő fiskális politikát lehet megfigyelni.

Ennek várható kedvező hatásai vitathatatlanok, az anticiklikus irányvonal megvalósulása pedig a jövőre nézve szélesebb mozgásteret jelenthet. Ez különösen fontos lehet egy esetleges újabb exogén sokkhatás vagy világgazdasági egyensúlytalanság bekövetkezése esetén. A fegyelmezett gazdaságpolitika az államadósság alakulására is kedvező hatásokat fejt ki, ez pedig lefelé mutató kockázatokat hordoz magában. Javulhat a fenntarthatóság, és az ország minősítését is pozitívan érinti. 

A cikk újra publikálásakor azon információk tudatában vagyunk, hogy 2023 végére sikerült letörni az inflációt egyszámjegyűre.

Címlapfotó: Shutterstock.com