Szerző: Zsoldos Réka, a Makronóm Intézet junior elemzője

Az elmúlt évek sorozatos gazdasági sokkjai: a – koronavírus-járvány, a kilábalással járó pozitív keresleti sokk, valamint a 2022-ben eszkalálódó orosz–ukrán konfliktus az azt követő energiaválsággal – növekvő inflációs ráta formájában is érzékeltették a hatásukat Európa-szerte. 2021 közepéig az Európai Unió és azon belül is az eurózóna éves árszínvonal-változása az Európai Központi Bank (EKB) által meghatározott 2 százalékos célérték alatt maradt, ám a legtöbb országban ekkor kezdett e fölé emelkedni a mutató értéke. A fokozódó tendencia 2022 októberében érte el csúcspontját, amikor is az eurózóna országaiban 10,6 (az EU egészében pedig 11,5) százalékkal nőttek az árak 2021 azonos hónapjához mérten. Az eurózónában a fennállása óta nem tapasztalt mértékű inflációhoz elsősorban az üzemanyag- és az energiaárak emelkedése járult hozzá, de az élelmiszereknél is jelentős drágulás volt megfigyelhető a legtöbb tagállamban. 

1.ÁBRA: AZ EURÓPAI UNIÓ, AZ EURÓZÓNA ÉS EGYES ORSZÁGOK INFLÁCIÓJÁNAK ALAKULÁSA (SZÁZALÉK, VÁLTOZÁS AZ ELŐZŐ ÉV AZONOS IDŐSZAKÁHOZ KÉPEST) 

Forrás: Eurostat

Mennyire érinti eltérően az egyes társadalmi rétegeket a hirtelen áremelkedés? 

Az Európai Központi Bank – amely az eurózóna jegybanki szerepét tölti be, így célja és feladata az árstabilitás megőrzése az euróövezet országaiban – egy tavaly év végén megjelent tanulmányában a magas inflációs időszakokban gyakran felmerülő kérdésre kereste a választ, azaz hogy mennyire egyenlően vagy épp egyenlőtlenül érintik a különböző háztartásokat a pénzromlás kedvezőtlen hatásai. A kutatás a 2021–2022-es időszakra koncentrált, vagyis az inflációs hullám felfutó és tetőző szakaszát vizsgálta az eurózónában, kiemelt figyelmet fordítva annak legnagyobb gazdaságai közül négyre: Németországra, Franciaországra, Olaszországra és Spanyolországra. A tanulmány az infláció hatását jóléti veszteségben mérte a rendelkezésre álló jövedelem százalékában, kumuláltan a két év alatt. A becsléshez a háztartások fogyasztási struktúrájának változását, az egyes termékcsoportok árának, illetve a bérek, lakásárak, részvény- és kötvényárfolyamok időbeli alakulását vették figyelembe. Továbbá a szerzők magát a mechanizmust is igyekeztek feltárni, amelyen keresztül az áremelkedés kifejti a hatását a háztartásokra, életkori és fogyasztási csoportok szerint vizsgálva a társadalmat. 

A szerzők hangsúlyozzák, hogy a hatást vélhetően torzította a magas infláció sújtotta időszakokban jellemző állami beavatkozás, amely igyekezett ellensúlyozni többek között az energiaárak hirtelen megugrását árszabályozással, célzott támogatásokkal.

A tanulmány eredményei alapján a kormányzati beavatkozások akár 25 százalékkal is mérsékelhették a jóléti veszteségeket. 

A feltevést, vagyis hogy az egyes háztartástípusokat eltérően érintik az inflációs hatások, megalapozzák az eltérő jövedelmi és szociális helyzetből – amelyet meghatároz többek között az életkor is – adódó különbségek a fogyasztói kosárban. Az egyes kategóriáknak (az EKB-tanulmány fogyasztási ötödöket vizsgál) jellemzően eltérő a struktúrája, például az alacsonyabb fogyasztási kiadásúak és jövedelműek kosarában nagyobb súlyt kap az élelmiszer, így ennek megfelelően az egyes termékcsoportok árváltozása is másképpen hat rájuk. Ez a jelenség az életkori csoportok esetén is megfigyelhető: a nyugdíjas háztartások többet fordítanak élelmiszerre és energiára, míg a fiatalabbak esetén nagyobb tételt jelent a lakhatás finanszírozása. A tanulmány eredményei ezt alá is támasztják: mindegyik vizsgált országban elsősorban a nyugdíjasokat (64 éven felülieket) érintette kedvezőtlenül az inflációs sokk, míg a fiatalabb (45 év alatti) korosztály még jóléti növekedést is realizálhatott a 2021–2022-es időszakban. 

2. ÁBRA: AZ INFLÁCIÓS SOKK HATÁSA ÉLETKORI ÉS JÖVEDELMI KATEGÓRIÁK SZERINT (A RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ JÖVEDELEM SZÁZALÉKÁBAN)

Forrás: EKB, Pallotti et al. (2023) 

A veszteségek aránya korrelál az infláció mértékével, ennek megfelelően az olasz háztartásokat sújtotta a legnagyobb jóléti csökkenés (összesen átlagosan 8,36 százalék), ahol a legnagyobb árszínvonal-emelkedés volt megfigyelhető, míg a legkisebb veszteség a franciákat érte (2,8 százalék). A spanyol átlagos érték közelíti a franciát, itt 3,01 százalékos jóléti csökkenést tapasztalt egy mediánháztartás, a németek esetén pedig ez 4,3 százalék volt. 

Az eurózóna egy háztartásának infláció okozta jóléti vesztesége a rendelkezésre álló jövedelem 3,7 százalékát érte el, amennyiben medián jövedelmű háztartást veszünk alapul. Az EKB becslése alapján az euróövezet háztartásainak mintegy 70 százaléka tapasztalt valamilyen mértékű jóléti csökkenést. A legnagyobb visszaesést átlagosan a nyugdíjasok (9,7 százalék) és a középső fogyasztási ötödébe tartozók (4,5 százalék) szenvedték el. 

3. ÁBRA: AZ INFLÁCIÓS SOKK HATÁSA ÉLETKORI ÉS JÖVEDELMI KATEGÓRIÁK SZERINT AZ EURÓZÓNÁBAN (A RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ JÖVEDELEM SZÁZALÉKÁBAN) 

Forrás: EKB és Pallotti et al. (2023) alapján Makronóm-számítás 

Mi indukálhatta a különbségeket? 

A szerzők a visszaesést befolyásoló fő csatornaként a nominális eszközöket (például bankbetét, készpénz, megtakarítási célú számlák) nevezték meg, amelyek alacsony hozama nem tudta ellensúlyozni az inflációt, így reálértelemben csökkent az értékük. Mivel elsősorban az idősebb korosztálynak van nagyobb mennyiségben ilyen típusú eszköze, ez főként a nyugdíjasok által tapasztalt veszteséget magyarázza. A fiatalabbak jóléti nyereségéhez pont ezen nominális eszközök hiánya és a nagyobb adósságállomány (elsősorban lakás- és jelzáloghitel) indokolja: az infláció a tartozások reálértékét is mérsékelte, kedvezőbb helyzetbe hozva ezzel az adósokat. Ez a jelenség erőteljesebben érintheti azon országokat, ahol magasabb a saját lakást fenntartók aránya, így a lakáshitel-állomány is (pl. Spanyolország), és kevésbé azokat, ahol ez nem annyira jellemző (pl. Németország). A nominális eszközök hatásmechanizmusa mellett számottevően befolyásolta a jóléti változásokat a reáljövedelem-visszaesés, amelyet az infláció mértékétől elmaradó bér- és nyugdíjemelések indukáltak. A mérséklődő reálkeresetek nyomán fellépő vásárlóerő-csökkenés pedig a fogyasztás visszafogását eredményezte, ezen keresztül hatva a háztartások jólétére. 

A 2021–2022-es időszak megnövekedett inflációs környezetéről tehát elmondható, hogy az eurózóna országaiban számottevő jóléti veszteséget okozott, és e visszaesés a nyugdíjas és a közepes jövedelmű háztartásokat érintette leginkább.

Ugyanakkor a szerzők kiemelik, hogy bár ez az időszak a nyugdíjas háztartásoknak volt a legmegterhelőbb, a megelőző évek alacsony inflációja elsősorban ennek a csoportnak kedvezhetett a megtakarításokon keresztül, hiszen e tartalékok mérsékelhették a veszteségeket. Továbbá a kilábalás is esetükben lehet a leggyorsabb, és ebben a magas kamatkörnyezet megtakarításokra gyakorolt kedvező hatása játszhat szerepet.

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Shutterstock