Kevés elemzés készül arról, miképp hat egy-egy háborús konfliktus a szomszédos országokra, már ha egyáltalán vizsgálja ezt valaki. A most megjelent tanulmány következtetései talán nem is annyira meglepők, de hasznos, ha valaki alátámasztja az elképzeléseinket. 

Alapvető igazság, hogy a fegyveres konfliktusok gazdasági költségeit – a bevételkiesés és a fizikai tőke csökkenése kapcsán – túlnyomórészt azok az országok viselik, amelyek területén folynak a harcok. A háború azonban költségeket ró más államokra is, különösen a konfliktus helyszínéhez legközelebb esőkre. A tanulmány azt sugallja, hogy a kedvezőtlen kínálati oldali tovagyűrűző hatások, amelyek a háború átható jellemzői, általában tovább tartanak, mint más kínálati sokkok. Az elmúlt években a jegybankok ezekre – köztük az ukrajnai háborúra – a monetáris politika szigorításával reagáltak.  

A tanulmányban a szerzők sorba vették a komolyabb háborús konfliktusokat 1870 óta, hogy felmérjék a gazdasági veszteségeket. Kezdésképp megállapítják, hogy

amikor a geopolitikai feszültségek nőnek, akkor felszabadul a nemzetek közötti rivalizálás.

A folyamatot a növekvő nacionalizmus és a hatalomdinamikában bekövetkezett eltolódások keveréke táplálja – legalábbis ez a két leggyakoribb ok, amiért a nemzetek háborúba indulnak.  

A háborúk pedig amellett, hogy halált és pusztítást hoznak, megzavarják a kereskedelmet, kiüresítik az államháztartást.

Azon országoknak, amelyeknek a saját földjükön kell átélniük a fegyveres konfliktust, az jellemzően gazdasági katasztrófát jelent.

Persze a háborúknak és az ezzel összefüggő katonai kiadások növekedésének lehetnekexpanzív hatásai is, és segíthetnek kirángatni a gazdaságokat a válságból.  

A termelési potenciál fontos tényező, mivel az meghatározhatja a fegyveres konfliktusok kimenetelét, ezért is lenne prioritás jobban megérteni a háború gazdaságtanát. 

A tanulmány szerzői egy olyan adatbázist hoztak létre, amely lefedi az összes jelentős háborút 1870 óta, mégpedig azokat a konfliktusokat, amelyek 10 ezret meghaladó áldozattal jártak. A modelljükbe azokat az eseményeket vették be, amelyek közel 350 ezer áldozatot követeltek, és ahol körülbelül három és fél évig tartott az ellenségeskedés. Mintájukban az átlagos konfliktusos helyszín tehát – az áldozatok számát tekintve – kisebb, mint a jelenlegi ukrajnai invázióé.  

Adatbázisuk így is 38 háborús helyszínt és 1798 olyan esetet tartalmaz, amikor valamelyik ország potenciálisan ki volt téve egy nagy hadi eseménynek. Ennek tükrében becsülték meg a háborúk közvetlen gazdasági következményeit az adott helyen, illetve annak tovagyűrűző hatásait. 

A gazdasági hatás a háború helyszínén 

Egy ábrán mutatják be, hogy a reál-GDP és az infláció hogyan alkalmazkodik a háború kitöréséhez, amit a vízszintes tengelyen a nulla év jelez.  

A folytonos lila vonal a konfliktus helyszínére vonatkozó becslést, míg az árnyékolt terület statisztikai bizonytalanságot (90 százalékos konfidenciahatár) jelöli.  

A bal oldali panelen látható GDP átlagosan több mint 30 százalékkal csökkent a háborúk kezdete után a mintegy öt évvel korábban tapasztalt trendhez képest. A jobb oldali az infláció reakcióját mutatja. A fegyveres konfliktus helyszínén nagy és tartós inflációnövekedés tapasztalható. A hatás az események kezdetét követő első évben körülbelül 15 százalékponton tetőzik, de ezt követően is magas marad.  

A háború tehát egy nagy és tartósan kedvezőtlen kínálati sokkot jelent, a gazdasági tevékenység pedig visszaesik az erős inflációs nyomás közepette. 

Tovagyűrűző hatások más országokra 

A fenti ábra megmutatta a GDP és az infláció átlagos tovagyűrűzését más államokra, amelyet mindkét panelen szürke szaggatott vonal jelez. Ide belefoglalták azokat az országokat, amelyek nem háborús helyszínek, és vagy részt vesznek a háborúban, vagy sem.  

Kiderült azonban, hogy ezek a becslések jelentős, heterogenitást mutatnak az egyes országok között, az átlagos tovagyűrűzés ugyanis nagyon eltérő lehet – általában a háború helyszínétől való földrajzi távolságuk függvényében. 

Az ábrán a piros folytonos vonal egy „közeli” ország – azaz a háború helyszínének közvetlen szomszédja – becslését jelzi, a kék pedig egy olyat jelöl, amely a lehető legtávolabb fekszik a harci cselekmények helyszínétől. 

A bal oldali panel itt is a GDP-nek a trendtől való százalékos eltérését mutatja, a jobb oldali az infláció háború előtti ütemétől való eltérését mutatja százalékpontban, a vízszintes tengely pedig a konfliktus kezdete óta eltelt időt méri években. Az árnyékolt területek 90 százalékos megbízhatósági határt jelölnek. 

A különbség e csoportok között igen éles, és a szerzők megjegyzik, hogy az országokra vonatkozó tényleges tovagyűrűző hatások valahol a két szélső eset által lefedett tartományba esnek.  

A közeli országban a reál-GDP a háború hatására csökken, és tartósan gyengébb marad. Öt évvel a fegyveres konfliktus kezdete után a GDP közel 10 százalékkal visszaesett az előtte lévő trendhez képest, míg az infláció jelentősen emelkedik.  

Ez szerintük arra utal, hogy a háború helyszínén kialakult kínálati sokk erős kínálati oldali tovagyűrűző hatásokat generál a szomszédos gazdaságra.  

Ezzel szemben a világ másik végén található országok stabil inflációt, sőt pozitív kibocsátási átgyűrűzést tapasztalnak. 

A szerzők fontosnak tartják megállapítani, hogy a más államokra gyakorolt hatások függetlenek attól, hogy egy ország részt vesz-e a háborúban. Bár a harcoló felekre vonatkozó tovagyűrűző hatások valamivel erősebbek, mint az abból kimaradókra érvényesek, az általános minta feltűnően hasonló. Ennek megfelelően zárták ki annak a lehetőségét, hogy egy fegyveres konfliktus más országokra gyakorolt gazdasági zuhanását a háborúban való tényleges részvétel vezérli. 

A tovagyűrűző hatások kereskedelmi kapcsolatokon és katonai kiadásokon keresztül zajlanak 

A tanulmány feltételezése szerint a háború kétféleképpen érinti a konfliktus helyszínét.  

Egyrészt az alaptőke jelentős része megsemmisül, másrészt a termelékenység is tartósan csökken.  

Ez utóbbi azzal a nem meglepő elképzeléssel van összhangban, hogy a hadigazdaságra való átállás jelentős hatékonyságveszteséggel jár. A tőkeállomány pusztulása és a termelékenység csökkenése egyértelművéteszi, hogy a háború gazdasági értelemben kedvezőtlen kínálati sokkot jelent.  

 Ezek a hatások különösen azokra az országokra terjednek ki, amelyek erős kereskedelmi kapcsolatokat ápolnak a konfliktusos gazdasággal.  

A modellszimulációikban figyelembe vették a háború miatti katonai kiadások jelentős és dokumentáltnövekedését is. A hadban álló országban a katonai kiadások egy átlagos háború alatt a GDP tíz százalékpontjával nőttek. De más, akár közeli, akár távoli államokban is jelentős növekedés tapasztalható. Ez részben megmagyarázza azt is, hogy egyes esetekben a távoli országokban miért növekszik a GDP: a magasabb kiadások miatti gazdasági aktivitás fellendülése felülírja a konfliktus helyszínéről származó kedvezőtlen hatásokat, amelyek a távoliakban gyengék. 

A központi bankok háborús nehézségei 

A szerzők következtetései azt mutatják, hogy a háborúk átható jellemzője a kedvezőtlen kínálati oldal tovagyűrűző hatása, ami általában hosszabb ideig tart, mint más kínálati sokk esetében. Többek között ez is rámutat a monetáris politikai döntéshozók ebből fakadó kihívására. Egy tartósan kedvezőtlen kínálati sokk olyan inflációs hatást válthat ki, amelyen nem biztos, hogy képes túllátni egy jegybank. Elemzésük tehát alátámasztja a központi bankok elmúlt évekbeli reakcióit, amelyek számos kedvezőtlen kínálati sokk hatására szigorították a monetáris politikát, ideértve – különösen Európa számára – a folyamatban lévő ukrajnai háborút. 

A tanulmány szerzői:  
Jonathan Federle, a Kieli Világgazdasági Intézet tudományos munkatársa,  
André Meier, a Nemzetközi Valutaalap Európai Osztályának közgazdásza,  
Gernot Müller, a Tübingeni Egyetem közgazdaság-tudományi professzora,  
Willi Mutschler, a Tübingeni Egyetem nemzetközi makroökonómia adjunktusa,  
Moritz Schularick, a Kieli Világgazdasági Intézet elnöke, a Sciences Po Paris közgazdászprofesszora, a Bonni Egyetem igazgatója és közgazdaságtan-professzora. 

(Forrás: Vox Eu) 

Kapcsolódó: