Hat hónappal ezelőtt a Biden-adminisztráció úgy gondolta, hogy a Közel-Kelet egy mellékszál a globális geopolitika sakktábláján. Az USA és szövetségesei az orosz–ukrán háborúra és Kína felemelkedésének a megakadályozására akartak fókuszálni. 

Ám mindez megváltozott, amikor a Hamász fegyveresei Izrael történetének leghalálosabb támadását hajtották végre, ami egyre súlyosbodó humanitárius tragédiához vezetett Gázában. Most Irán hétvégi, a zsidó állam elleni akciója egy regionális háború kockázatával fenyeget. 

A gázai háború nemcsak a gazdag demokráciák figyelmét vonja el Ukrajna támogatásától, de aláássa a szegényebb országok segítését is, és növeli Donald Trump esélyét arra, hogy visszatérjen a Fehér Házba. Mindez teljesen ellentétes a Nyugat eddigi stratégiájával. 

Ha nem érik el a geopolitikai céljaikat, az árt a jómódú demokráciáknak. A jogállamiság, amely a kereskedelmet és a biztonságot egyaránt alátámasztja, tovább fog bomlani, így még jobban meg kell majd emelniük a védelmi kiadásaikat, mint ahogyan azt már most is tervezik. A nyugati szövetség is felbomolhat, mivel Oroszország és Kína kijátssza az egyes államokat egymás ellen. Ha Oroszország legyőzi Ukrajnát, az Európai Unió is széttöredezhet. 

A jövő nem biztos, hogy így alakul. Biden talán megtalálja a módját, hogy megállítsa a közel-keleti konfliktus eszkalálódását. Most, hogy nyomást gyakorol Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökre, hogy állapodjon meg a gázai tűzszünetben, talán még arra is talál módot, hogy békét teremtsen Palesztina és Izrael között. Ha ez nem sikerül, az Egyesült Államok még mindig képes lehet arra, hogy szélesebb körű céljait hatékonyan érvényesítse. De hátrányos helyzetbe kerül. 

Ukrajna a háttérben 

A zsidó állam és a Hamász közötti konfliktus szükségszerűen elvonta a nyugati országok figyelmét más prioritásaikról. Miközben egyre több gázai polgári személyt öltek meg vagy sodortak az éhhalál szélére, a nyugati politikusok megpróbálták leállítani a harcokat. 

Most pedig kétségbeesetten igyekeznek megakadályozni a konfliktus továbbterjedését. Miután Irán szombaton drónok és rakéták százait lőtte ki Izraelre, Biden figyelmeztette Netanjahut, hogy az Egyesült Államok nem vesz részt egy Teherán elleni ellentámadásban. A maga részéről az Iszlám Köztársaság, amely a szíriai konzulátusa elleni feltételezett izraeli csapásra válaszul indította a támadást, közölte, hogy most lezártnak tekinti az ügyet. 

Jemen Iránnal szövetséges húszi erői korábban megzavarták a Szuezi-csatornán keresztüli hajózást, míg az ENSZ figyelmeztetett, hogy a libanoni Hezbollah és Izrael közötti konfliktus egyre fokozódik. 

Ukrajna így kevesebb figyelmet kap. Annak ellenére, hogy fogytán vannak a fegyvereik, és a közelmúltban orosz támadás érte az ország energetikai infrastruktúráját, a Biden-adminisztráció elég későn tudta keresztülvinni a kongresszuson az új, Kijevnek szánt finanszírozási csomagot. 

Kettős mérce? 

A gázai konfliktus miatt az Egyesült Államokat és a szövetségeseit is a kettős mérce vádja érheti. Ezek a panaszok már jóval a legutóbbi harcok kitörése előtt is léteztek, néhány fejlődő ország ugyanis még mindig dühös az USA vezette afganisztáni és iraki invázió miatt. Egyesek elkeseredettek, mivel a gazdag országok nem osztották meg gyorsabban a koronavírus elleni vakcinákat. Másokat pedig az bosszant, hogy a nyugati államok nem tartották be az ígéreteiket, mivel nem biztosítanak forrásokat az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez és nem fordítanak elég figyelmet a fejlődő világ adósságproblémáira. 

Az Egyesült Államok reakciója arra, ahogyan Izrael a Gázai övezet elleni támadást folytatta, tovább fokozta ezeket az aggodalmakat.

Az USA az ENSZ Biztonsági Tanácsában megvétózta a gázai háborúról szóló három határozattervezetet, mielőtt a múlt hónapban tartózkodott a tűzszünetre való felszólítással kapcsolatban.

Emellett bírálta Dél-Afrikát, amiért népirtás miatt eljárást indított a zsidó állam ellen a Nemzetközi Bíróságon. 

 

Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a nyugati országok megfeledkeztek arról a tervükről, hogy segítsék a fejlődő államokat a zöldátállás felgyorsításában. Ez a globális infrastrukturális és beruházási partnerség állítólag 600 milliárd dollárt mozgósít 2027-ig, hogy versenyre keljen a kínai Egy övezet, egy út kezdeményezéssel (BRI). 

Az USA-nak még mindig számos kereskedelmi, diplomáciai és katonai kapcsolata van a világ többi részén. Kína és Oroszország azonban képes volt kihasználni a kettős mércét és a figyelemhiányt, hogy előremozdítsa a saját érvelését, amely szerint a szegényebb országok szenvednek az amerikai hegemónia miatt. 

Félelem Trumptól 

A gázai konfliktus Biden újraválasztási esélyeit is rontja. Azok a szavazók, akik szimpatizálnak a palesztinok sanyarú helyzetével, nem valószínű, hogy Trumpot támogatnák, de jelentős számban tiltakoztak a kormány gázai politikája ellen azzal, hogy a demokrata előválasztásokon nem elkötelezettekre szavaztak. Néhányan pedig úgy dönthetnek, hogy otthon maradnak a novemberi elnökválasztáson. 

Az izraeli harcok kitörése vesztes-vesztes helyzetbe hozta Bident. Ha nyilvánosan kevesebb támogatást ajánlott volna fel Netanjahunak, akkor Izrael-párti szavazókat veszített volna. Csakhogy a Demokrata Párt progresszív szárnyának választóitól való elidegenedés még nagyobb kárt okozhat egy szoros versenyben. 

Ha Trump mégis visszatér a Fehér Házba, akkor a Nyugat eddigi stratégiája kukába kerül. Netanjahu gázai keményvonalas megközelítésének amerikai támogatása ellentétbe hozhatja európai szövetségeseivel. Eközben Trump barátságosabb Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, és még a NATO-szövetséget is megkérdőjelezte. 

Nem világos, hogy a hétvégi incidens befolyásolja-e az amerikai elnök megközelítését, Izrael első reakciója azonban vegyes volt. Újra megnyitotta a Gázába vezető átkelőt, és részt vesz az új tűzszüneti tárgyalásokon. Netanjahu azonban azt is közölte, hogy kitűzte a dátumot Rafah lerohanására, ahol jelenleg a gázai lakosok többsége bujkál. 

Ha Biden segíteni tud a békemegállapodás létrejöttében, akkor a nagyszabású stratégiája ismét sínen lesz. Ám a további eszkaláció megállítása és az ideiglenes tűzszünet csak az első lépés lesz egy hosszú és fáradságos folyamatban. Minél tovább tart a közel-keleti konfliktus, az annál jobban megnehezíti a Nyugat komolyabb geopolitikai céljait.

Borítókép: shutterstock