A hét ábrája
A hét ábrája
2026. június 16., kedd
A hét ábrája
Venezuela Maduro bukása után sem ment át klasszikus rendszerváltáson: a politikai hatalom váza megmaradt, Caracas gyors gazdasági nyitásba kezdett. Az országnak a kínai mintához hasonló útja lehet a piacnyitás politikai liberalizáció nélkül.
Az Emírségek kilépése egyelőre nem döntötte be az olajárat, mert a Hormuzi-szoros válsága egyelőre magasan tartja azt. A sokk később jöhet, ha a kartell fegyelme megbomlik: elindulhat egy árháború, Ázsia pedig a többdevizás olajrend felé mozdulhat.
A petrolkémiai és a vegyipar paradigmaváltását a nyersanyaghiány és a mesterséges intelligencia extrém energiaéhsége kényszeríti ki, ahogy az Jim Fitterling, a Dow Inc. vezérigazgatója áprilisi elemzésében olvasható. A globális versenyben az azonnali alkalmazkodás lett a túlélés záloga.
Az EU új szankciós csomagja már az orosz olajexport tengeri infrastruktúráját célozza, miközben India és Kína számára a legfontosabb az ellátásbiztonság. A hormuzi olajválság idején a világpiacra a politikai deklarációknál erősebben hatnak a hordók és a biztosítási kapacitások.
Az elmúlt hónapok fejleményei alapján a Barátság vezeték egyre inkább geopolitikai eszközként működik. A magyar–szlovák tranzitvita és a német ellátást érintő orosz döntés ugyan külön ügyként jelent meg, szerkezetükben és politikai következményeikben azonban feltűnő hasonlóságot mutatnak. Németország az ukrajnai háború kitörése után az orosz olajat részben kazah nyersolajjal váltotta ki a keletnémet finomítókban, elsősorban a […]
A nyugati világ abban a hitben gyorsítja a zöldátállást, hogy végre megszabadul a közel-keleti olajfüggőségtől. A valóság azonban az, hogy csupán egy újabb, sokkal szorosabb köteléket fon maga köré, amit ezúttal Peking tart a kezében.
Az iráni konfliktus alapjaiban rajzolja át a globális energiatérképet. A fosszilis függőségből menekülő világ kényszerű zöldátállásának egyetlen nyertese a technológiai pozíciókat uraló Kína.
Kína évek alatt egy dollárt megkerülő nyersanyaghálózatot épített ki, de Trump most egyszerre katonai, gazdasági és diplomáciai eszközökkel bontja le ezt az árnyékrendszert. A dollár globális súlya megrendült, és az amerikai stratégia most azon múlik, hogy sikerül‑e visszaterelni a kereskedelmet a saját gravitációs terébe.
A Hormuzi-szoros veszélyessé válása és a perzsa-öbölbeli konfliktusok azonnali kihívás elé állítják a világ legnagyobb energiaimportőrét. Bár Kína a gigantikus stratégiai tartalékaival rövid távon tompíthatja a kőolajpiaci sokkokat, a gázpiaci krízis elhúzódása jelentősen felgyorsítja az ország technológiai függetlenedését.
Trump 18 százalékra vágná az Indiára kivetett vámokat, amennyiben Újdelhi leáll az orosz olajimporttal és szélesre tárja a piaci kapuit Amerika előtt. A részletek egyelőre ködösek, a legérzékenyebb pont pedig az agrárium kérdése. Ha az „energia a vámért” elv beválik, a BRICS és az olajpiac is átárazódhat.
A Lukoil nemzetközi hálózatának amerikai átvétele az orosz szénhidrogén-diplomácia végét jelzi. Míg a Mol a Balkánon erősít, addig Kelet-Európa finomítói amerikai pénzügyi befektetők kezében csoportosulnak.
Maduro elfogása látványos geopolitikai esemény volt, ám az olajpiacok reakciója visszafogott maradt. A Brent ára ugyan 60 dollár körüli szintre mérséklődött, de ez inkább a várakozásoknak, semmint a tényleges fejleményeknek köszönhető, hiszen 2-3 éven belül érdemi venezuelai olajkitermelés-növekedés aligha várható.
A hét ábrája
A nyugat-európai nagyipari vállalatok, különösen a vegyipar helyzetét több tényező is nehezíti: a szankciós politika energiát és alapanyagokat drágító hatásai, a szigorú és költséges környezetvédelmi előírások, valamint az északi-tengeri olaj- és gázmezők fokozatos kimerülése. Az EU-s zöldátállásra ugyanis még nem volt készen sem az ipar, sem az energia-infrastruktúra.
Az USA az oroszokat szankcionálja, ami Szerbiára is kihat, olyannyira, hogy a szerb elnök 50 napot adott az orosz Gazpromnak arra, hogy kiszálljanak a helyi olajvállalatból, a NIS-ből. Ami rossz hír az oroszoknak, az előny lehet nekünk: a Molnak ugyanis jó esélye van átvenni ezt a tulajdoni hányadot.
A francia haditengerészet feltartóztatott az ország partjaihoz közeli tartályhajót, amely az orosz „árnyékflottához” köthető.Putyin kalózkodásnak nevezte ezt az incidenst, az orosz szakértők pedig egy új oroszellenes stratégiát emlegetnek.
Egy észak-skóciai tengerparti óriás olajterminál átalakítása zöldenergia-központtá csökkenti a környezeti terhelést és gyorsabb projektindítást tesz lehetővé. A töredékére zsugorodott olajtranszfer helyett most szélenergiával és e-üzemanyagokkal foglalkozik a nagy állomás, ami globális példa lehet a hasonló esetekre.
Chris MacIntosh befektetési alapkezelő egyik legújabb geopolitikai értekezése szerint az Egyesült Államok külpolitikája új szintre lépett: már nem is próbálja leplezni, hogy a Venezuelába irányuló legújabb „demokráciaexport” valójában küzdelem az olajért. Chris MacIntosh elsőként leszögezi, hogy a Trump-adminisztráció figyelme az észak–déli tengely felé fordult – már kevésbé a kelet–nyugatira. Ezt részben azzal magyarázza, hogy az […]
Az Európai Bizottság hivatalosan is bemutatta a következő, 18. oroszellenes szankciócsomagra tett javaslatait. Az orosz szakértők úgy gondolják, ez csak egyetlen esetben jelent igazi kihívást Moszkva számára.
Sokan vélekednek úgy, hogy Donald Trump a Monroe-doktrínához visszatérve magára hagyná Európát. Ez viszont azért nem valószínű, mert az amerikai tőke még jócskán lát lecsapolni valót Európában. Inkább az a kérdés, hogy a földrészünk Latin-Amerikához vagy Afrikához fog-e hasonlítani…
Sokan magyarázták, hogy mitől zuhant le az Azerbaijan Airlines J2–8243-as járata karácsony napján. A repülőgép fekete dobozait még vizsgálták, de a nyugati média rögtön eldöntötte, hogy Oroszország a felelős. Az azeri elnök – aki a nyugati nyomás ellenére erős kapcsolatokat ápolt Oroszországgal – rögtön átvette ezt a narratívát.
Az OPEC+ és a BP nehéz helyzete, a kávé- és kakaótermés kilátásai, valamint a szén és a vasérc jövője mind olyan tényező, amely izgalmassá és kiszámíthatatlanná teszi az előttünk álló évet.
Az Antarktiszról, a legdélibb kontinensről régóta megszületett az az egyezség, ami az országoknak csak tudományos kísérleteket engedélyez. Egy orosz expedíció állítólag elképesztő, 511 milliárd hordónyi olajtartalékot fedezett fel a kontinens jeges felszíne alatt. Már a lehetőség felmerülése is éghajlati és geopolitikai következményekkel járhat.
A napokban megkötötték a nagy üzletet: Oroszország beleegyezett, hogy 10 éven át napi félmillió hordó kedvezményes olajjal lássa el Indiát. Ez a mai árakon évi 13 milliárd dollár forgalmat jelent, és a globális kínálat 0,5 százalékát teszi ki.
Szergej Sojgu, az orosz Biztonsági Tanács titkára Afganisztánban járt, hogy Kabult a nagyobb Eurázsiai Partnerség kulcsfontosságú elemévé tegye. Ez a vízió új kereskedelmi útvonalakat hozna létre, és segítené az intézményi partnerségek kialakítását Ázsiában. Moszkva céljai világosak, bővíteni a kereskedést Dél-Ázsiával, hogy csökkenthesse a Kínától való függőséget.
Kína üzembe helyezte a Meng Hsziang (Álom) nevű mélytengeri fúróhajóját, amely képes 11 ezer méteres mélységbe lehatolni, és az óceáni tudományos kutatástól az olaj- és gázfeltárásig számos funkciót integrál. A hajó a kínai technológiai és tudományos innováció csúcspontja, amely előrelépést jelenthet a mélytengeri erőforrások kiaknázásában. Az év végén első útjára induló vízi járművel Kína erősítheti pozícióját a mélytengeri bányászat területén.
A kínai vámhatóság legfrissebb importadatai szerint a Malajziából származó nyersolajimport napi 1,456 millió hordó volt, ami jóval több, mint amennyit az ország kitermel. A számok mögött valószínűleg a perzsa középhatalom áll.
