Nyolc évvel a párizsi környezetvédelmi megállapodások után a globális gazdaság szén-dioxid-mentesítésében kevés előrelépés történt. A 2023-as évben rekordot döntött a szén-, olaj- és gázfogyasztás. Hasonló eredmények várhatók az elkövetkező esztendőkben is. Az évszázad eleje óta a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának az aránya alig csökkent, a 2000-es évi 87-ről tavaly 83 százalékra.  

Négy százalék majd negyedszázad alatt 

Mindezt úgy sikerült „teljesíteni”, hogy ez idő alatt világraszóló környezetvédelmi egyezségek születtek. És a szép szavaknak, a felemelő céloknak majd negyedszázad alatt a négyszázalékos csökkenés lett az eredménye. Felmerül a kérdés: van-e értelme az ilyen nagy nemzetközi összeröffenéseknek, amelyek után – mintha mi sem történt volna – minden zavartalanul megy tovább?  

Mindez történt annak ellenére, hogy az elmúlt 15 évben hatezermilliárd dollárt fektettek be megújuló energiákba – írta a Le Figaro francia napilap. Az éghajlat szempontjából kritikus helyzetben a szén továbbra is a második legfontosabb energiaforrás marad: 2022-ben a teljes globális energiafogyasztás 27, a villamosenergia-termelés 35 százalékát tette ki.  

Szén „folyik” a konnektorból is 

Ám ez a 35 százalékos arány nagyon nagy eltérést takar:

a széntüzelésű erőműben előállított villamos energia 95 százaléka egy 14 országból álló „klubban” összpontosul, amely évente több mint 100 terawattórányi (TWh) szénből származó áramot fogyaszt.

Ezek közt van Kína, India, az Egyesült Államok, Japán, Dél-Korea és Németország. Mivel a villamosenergia-termelés a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás mintegy 27 százalékáért felelős, ennek a szénfüggőségnek a felszámolása a nagy felhasználók közti megállapodáson kellene hogy nyugodjon. 

A széntől való megszabadulás csak vágyálom? A dubaji COP28 környezetvédelmi csúcs derűlátó hangulatban ért véget, amelyet azonban hamar beárnyékolt a valóság. Rögtön azt követően, hogy a konferencián jelen lévő 195 ország megállapodott a „fosszilis tüzelőanyagokról való átállásról”, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) közzétett egy jelentést, amely teljesen más képet mutat. A földön még sohasem fogyasztottunk el ennyi szenet, és ehhez hozzá kell szoknunk, mert ebben a közeljövőben sem lesz változás. De hát mi lesz akkor a környezetvédelmi vállalásokkal? 

A történelemben először a szénfogyasztás 2022-ben átlépte a 8,4 milliárd tonnát, ami 4 százalékos növekedés az előző évhez képest.

Még nem jöttek ki a tavalyi eredmények, de a világ 2023-ban új rekord felé tart – állapította meg az IEA, amely a tavalyi évre 1,4 százalékos növekedést jelez előre.  

Ez azt jelenti, hogy 8,54 milliárd tonna szenet égetett el 2023-ban az ipar, amelynek a zöme elektromos energiát termel. A fosszilis tüzelőanyagokból – tehát beleértve a kőolajszármazékokat is – eredő szén-dioxid-kibocsátás 2023-ban várhatóan 1,1 százalékkal, 36,8 gigatonnára emelkedik. Ez magasabb arány, mint a tavalyelőtti (+0,9 százalék) érték – szögezte le a francia üzleti napilap, a Les Echos. 

A növekvő gázárak sem segítettek 

A globális villamosenergia-termelés 2022-ben 2,3 százalékkal, 29 074 terawattórára nőtt, amelynek 35 százaléka széntüzelésű erőművekből származott. A növekvő gázárak néhány államot – köztük Németországot – arra ösztönöztek, hogy nagyobb mértékben használják a szenet.  

Az atomenergia-termelés 141 TWh-s csökkenése szintén hozzájárult a fosszilis tüzelőanyagok iránti kereslethez. A gázárak tavalyi európai csökkenése „a gáz-szén átállás részleges visszafordulásához vezetett Európában” – jegyezte meg az IEA.  

Francia törekvésre létre akarnak hozni egy gazdag országokból álló koalíciót, amelynek a célja az, hogy segítsék a szegényebb nemzeteket a szénfüggőségtől való leválásban, ám a hozzáférés a zöldenergia-rendszerekhez szükséges finanszírozáshoz gyakran továbbra is nehézkes. 

A széntüzelésű energiatermelést „prioritásként és a lehető leggyorsabban meg kell szüntetni, a karbon még mindig a szén-dioxid-kibocsátás fő forrása” – sajnálkoztak az Egyesült Királyság, Kanada, Németország és tizenkét másik ország képviselői – köztük a világ szénfelhasználásának jelentős szereplői – a levélben, amelyet a közelmúltban a Financial Times ismertetett.  

A világ növekvő szénfogyasztásáért Ázsia a felelős 

Lassan három év telt el azóta, hogy az ENSZ 2021-ben Glasgow-ban aláírta a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséről szóló paktumot. Azóta kevés előrelépés történt. Sőt, nulla, ha az összképet nézzük. 

Az országok, amelyek a szénfogyasztás növekedése mögött állnak, jól ismertek. Ezek mind Ázsiában vannak. Kína áll az élen, amely a világ összes felhasználásának több mint a felét teszi ki, 2022-ben 4,5 milliárd tonna szén elégetésével. A fogyasztása tavalyelőtt 4,6 százalékkal nőtt, és 2023-ban további 4,9 százalékkal több szenet égetett el. Más szóval, az elmúlt tizenkét hónap alatt Kína szénfogyasztása 220 millió tonnával nőtt, ami majdnem annyi, mint az Európai Unió huszonhét országának összfogyasztása. 

„A Kínában 2014 körül megfigyelt plató – ekkor nem nőtt a szén-dioxid-kibocsátás – arra késztetett bennünket, hogy győzelmet hirdessünk, ám ezt túl korán tettük – gyakorolt önkritikát Philippe Ciais francia energiapolitikai szakértő a Le Figaro hasábjain. – A kibocsátás növekedése újra beindult. Az éves globális kibocsátás 31 százalékával az ország a 2000-es évek közepe óta messze a világ legnagyobb kibocsátója. Sőt, minden idők második legnagyobbja.”  

India a második helyen áll, abszolút értékben messze Kína mögött, mindössze 1,16 milliárd tonnával. Újdelhi helyzete (a világ összes kibocsátásának nyolc százaléka) szintén riasztó a kutatók számára, a növekedés itt is elképesztő: 2022-ben kilenc, 2023-ban nyolc százalék, azaz 98 millió tonnával több. A növekedéssel az ország kibocsátása az idén meghaladja az Európai Unióét. Ha ez a tendencia a következő évtizedben is folytatódik, akkor az indiai kibocsátások ismét nagyon meredeken fognak emelkedni. Indonézia, Vietnam és a Fülöp-szigetek található még az első öt helyen, és csak ez a kvintett adja a világ szénkeresletének a 70 százalékát.  

Az európai és az amerikai kereslet csökkenése nem lesz elég ahhoz, hogy ellensúlyozza ezeknek az országoknak az étvágyát. Ebben a borús összképben azonban van néhány jó részlet is. Az IEA várakozásai szerint Kína szénigénye 2024-ben elkezd csökkenni, és 2026-ban „új szintre esik vissza”, bár ezt a szintet az ügynökség konkrétabban nem határozza meg.  

A távol-keleti ország vízenergia-termelő kapacitása várhatóan kiheveri a 2022-es súlyos vízhiányt. A Reuters brit hírügynökség szerint a tavalyelőtti év első nyolc hónapjában 15,9 százalékkal esett vissza a vízi erőművek termelése. Emellett Peking számíthat szél- és naperőműveinek felfutására, hogy csökkentse fosszilistüzelőanyag-szükségletét. Ezek az előrejelzések azonban egyelőre óvatosak.  

„Kína gazdasági növekedésének a pályája és szénfüggősége az elkövetkező években bizonytalan” – jegyezte meg az IEA. A jövőben India, Indonézia és Délkelet-Ázsia valamennyi országa várhatóan szintén csökkenti a szénfogyasztását. Összességében az IEA becslése szerint „a globális szénfogyasztás 2026-ban 2,3 százalékkal lesz alacsonyabb, mint 2023-ban”. De várjuk meg, hogy Kína kimondja az utolsó szót. 

Európában a zöld Berlin vezeti a szénlistát 

Európa súlya a szénfelhasználásban elhanyagolható az ázsiai behemótok mellett. Ám az öreg földrész eredményei korántsem nevezhetők kiválónak, különösen nem követendő példának. A teljes európai szénszükséglet a 2023-as 353 millió tonnáról az energiaügynökség előrejelzése szerint 2026-ra 278 millióra csökkenni. Ehhez hozzájárul a francia EDF atomerőműveinek újraindulása, miután tavaly több hónapig leálltak a korróziós jelenségekkel összefüggő rendkívüli karbantartás, valamint az új megújulóenergia-termelő kapacitások miatt is.  

Az Electricite de France egyik atomerőművének hűtőtornyai Dampierre-en-Burly mellett (Forrás: Daily Sabah)

A kontinensen a szén fő felhasználónak továbbra is Németország és Csehország számít, amelyek Törökországgal egy szinten vannak.

Berlin áll annak a listának az élén, amely a vezető – nem ázsiai – szénimportőröket rangsorolja, 2022-ig tíz százalékkal növekedett a beszerzése.

Ez az ukrajnai háború és a gázellátás körüli feszültségek közvetlen következménye.  

Németország, bár ellenzi az atomenergiát, részben függ a francia villamosenergia-termeléstől, amely atomból származik. Ráadásul Berlin, Európa vezető gazdasága a jelenlegi helyzetében, amelybe magát kormányozta, ha energiára vágyik, akkor csak a szénhez tud fordulni. Az Egyesült Királyság is nemrég hagyta jóvá a harminc éve első új szénbányájának a megnyitását. Az ausztrál kormány pedig továbbra is engedélyezi az új szénkitermelő helyek létrehozását. 

Lengyelországban jelenleg a villamos energia mintegy 70 százaléka szénből származik. A Varsóban a tavalyi év végén hatalomra kerülő koalíció ígéretét, miszerint az évtized végére radikálisan átállnak a szél- és napenergiára, nem lesz könnyű betartani. De ezt már megszokta a világ: nagy ívű bejelentések, aztán meg amikor eljön a számadás ideje, következik a csendes elsunnyogás. 

Japán viszont jó ellenpéldával szolgál: fokozatosan csökkenti a szénfogyasztását, ahogy ismét elindul az ország atomenergia-termelése. A 2011-ben leállított Takahama két reaktorának újraindítása lehetővé tette, hogy az ország stabilizálja a szénfelhasználást, és e tekintetben 2026-ra nyolcszázalékos csökkenés várható. Nekik idejében megjött az eszük, kijózanodtak a fukusimai atomkatasztrófa okozta traumából. 

Vannak azért biztató jelek is  

Némi előrelépés azonban történt.

A G20-ak (a húsz leggazdagabb ország) két évvel ezelőtti római találkozóján a tagok kötelezettséget vállaltak arra, hogy leállítják a külföldi széntüzelésű erőművek állami finanszírozását, és ezt a kötelezettségvállalást Kína nemrég megerősítette.

Tavaly májusban a G7-országok azt is vállalták, hogy a saját területükön nem építenek több széntüzelésű erőművet. 

A Global Energy Monitor szerint az első eredmények már megszülettek: Kína kivételével (amely továbbra is a világ vezető szénfogyasztója és a szénerőművek egyik fő létrehozója) kilenc éve nem látott mélypontra süllyedt a szénerőművek kivitelezése – ez áll a nem kormányzati szervezet legutóbbi jelentésében.  

A játékszabályok azonban meglehetősen lassan változnak. Annak ellenére, hogy egy olyan bank, mint a BNP Paribas a múlt év végén bejelentette, hogy ezentúl nem hajlandó finanszírozni semmilyen széntüzelésű erőművet, legyen az termikus vagy kohászati célú, a magánfinanszírozás tovább folytatódik. „A gyors megtérülés miatt a szénbe könnyebb befektetni, mint a nap-, szél- vagy atomenergiába, miközben kevés invesztort érdekel a széntüzelésű erőművek átalakítása” – jegyezte meg egy szakértő.  

Az energiaválság szerepe 

Európában a csökkenés alapvetően az energiaválsághoz kapcsolódik: az emberek kevesebbet fűtenek, a gyártók pedig visszafogják a termelést. Ez Németországban nagyon egyértelmű”

– fejtette ki a kutató. Az Egyesült Államokban eközben számos széntüzelésű erőművet bezártak, a helyükre gáztüzelésű erőműveket építettek, amelyek jövedelmezőbbé váltak. 

Másrészt az Európai Unió és az Egyesült Államok a klímaváltozással kapcsolatban a legjobban teljesítők közé tartoznak – még ha fel is kell gyorsítaniuk a tempót, ha a párizsi megállapodással összeegyeztethető pályán akarnak maradni. Már évek óta sikeresen csökkentik a kibocsátásukat, és a Global Carbon Project az idén további mérséklődésre számít – az EU-nál 7, az Egyesült Államok esetében 3 százalék körül várható a csökkenés. 

Tehát részeredmények azért vannak a szénfüggőség leküzdésében. Amiből viszont elege van a világnak, hogy időről időre a különböző környezetvédelmi csúcsokon a média reflektorfényében fürdőző politikusok gyakorlatilag azt ígérnek meg, amit nem szégyellnek. Nem lehet, hogy le kellene hűteni az egymásra licitáló környezetvédelmi felbuzdulást, helyette a világ jelenlegi és várható állapotához közelíteni a nagy elvárásokat? A fontolva haladás talán eredményesebb lenne, mert így biztos a kudarc. Ez pedig különösebben nem sarkallja előrelépésre a környezetvédelemben hátul kullogókat sem. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Shutterstock