Recep Tayyip Erdogan török elnök a Vlagyimir Putyinnal folytatott hétfői tárgyalása után kijelentette, hogy hamarosan újra lehet éleszteni azt a gabonaszerződést, amely az ENSZ szerint az ukrán gabona piacra kerülésével segített enyhíteni az élelmiszerválságot – így tájékoztattak a vezető portálok. Az oroszok nagyon jól tudják, hogy Ukrajna túlélésének az egyik feltétele, hogy értékesíteni tudja a gabonáját.
Ukrajna több millió tonna élelmiszert szállított a fekete-tengeri Odessza és Mikolajiv kikötőjéből. Miután azonban Oroszország kilépett a fekete-tengeri gabonakezdeményezésből, Ukrajna lázasan kereste a módját, miképp is tudná értékesíteni a több millió tonna gabonáját.
Oroszország július 17-én jelentette be a gabonaügylet végrehajtásának a felfüggesztését, mivel nem teljesültek az orosz műtrágyák és egyéb termékek exportját biztosító megállapodások feltételei. Az orosz védelmi minisztérium bejelentette, hogy minden Ukrajnához közeledő hajót potenciális fegyverszállítónak tekint. Augusztus közepén egy orosz járőrhajó legénysége figyelmeztető tüzet nyitott, megállított, majd átvizsgált egy Palau lobogója alatt közlekedő teherhajót. A gabonaüzlet felfüggesztése után ez volt a második hajó, amely elhagyta az ukrán kikötőt.
Putyin régóta hangoztatja, hogy Oroszország kész visszatérni a gabonaügyletben való részvételhez, de a világpiacra irányuló orosz gabona- és műtrágyaexportra vonatkozó szankciók feloldásáról szóló megállapodás egyik feltétele sem teljesült. Az orosz elnök azt is elmondta, hogy országa kész kereskedelmi és ingyenes alapon is helyettesíteni az ukrán gabonát a rászoruló államok számára – teheti, mivel immár második éve kiváló a termés. Oroszország 130 millió tonnás gabonatermésre számít az idén, amelyből 60 millió tonnát exportálhatnak.
Ukrajna az alternatív útvonalakon csak korlátozottan tudja exportálni a termékeit.
A konfliktus kezdete előtt az ukrán gabona körülbelül 85 százalékát tengeri úton szállították.
A környező országok továbbra is érvényben tartanák az ukrán termékekre kivetett behozatali tilalmat, amit az ukrán külügyminisztérium kategorikusan elfogadhatatlannak nevezett.
Ukrajna tavaly 46 millió tonna mezőgazdasági terméket exportált, ennek a 80 százalékát a gabona és az olajos magvak tették ki. Ebből a gabonaüzlet keretében 32,8 millió tonnát exportáltak tengeren.
Odessza bombázásával az oroszok teljesen bizonytalanná tették a szállítást, az ukrán dunai kikötők támadásával pedig gátolni tudják havi kétmillió tonna gabona átrakodását. A fekete-tengeri kikötőket is beleszámítva Ukrajna átrakodási kapacitása havi 7-8 millió tonna lenne.
A legközelebbi kikötő Konstanca (Románia legnagyobb tengeri kikötője), amelynek az átrakodási kapacitása 25 millió tonna – viszont ezt a mennyiséget oda is kell szállítani, illetve a románok is rakodni szeretnének. A Romániába, Horvátországba, Lengyelországba, Litvániába való szállítás költsége tonnánként 120-150 dollár, ami a gabona tőzsdei árának mintegy 50-60 százaléka.
A gabonaüzlet rendkívül fontos és kritikus Ukrajna számára, mivel bármely exportművelet valutát jelent az ottani költségvetésnek. A kérdés azonban az, hogy a Nyugat milyen mértékben kész továbbra is finanszírozni az ukrán költségvetési hiányt, különösen az ellentámadás gyenge előrehaladásával. Ukrajna havonta 1,5 milliárd dollárt kap az Európai Uniótól, ennek csökkenése a gabonabevételek kiesése mellett komoly gondokat okozhat északkeleti szomszédunknak.
Erdogan nem térhet vissza üres kézzel Oroszországból
Korábban a Putyin és Erdogan közötti tárgyalások rendszeresek és gyakoriak voltak, de már csaknem egy év telt el a legutóbbi, 2022. október 13-án Asztanában tartott személyes megbeszélés óta.
Mivel előzetesen a találkozóról elsősorban a törökök kommunikáltak, az oroszok szinte hallgattak róla, így van némi alapja annak, hogy ez a találkozó inkább a törököknek volt fontos. Miután kiadták az Azov hadifoglyokat Ukrajnának és támogatták Svédország NATO-tagságát, az oroszoknak kétségei támadtak, amiket Erdogannak Szocsiban nyilvánvalóan meg kellett próbálnia eloszlatni.
Természetesen Ankarát elsősorban a gabonaüzlet sorsa érdekli. A törökök már számos mechanizmust kidolgoztak, több alternatívát kínáltak a megállapodás visszaállítására.
Ankara készen áll arra is, hogy az orosz termékek központjává váljon.
A gazdasági kérdések kevésbé vitatott témák. Ezek közé tartozik az Akkuyu atomerőmű további építése és az orosz gázexport csomópontjának létrehozása. Emellett számos biztonsági kérdés is felmerül.
Az ukrán kérdés külön réteget képez az országok kapcsolatában. Törökország még 2022 márciusában tett egy lépést a megoldására. Akkor azt is sikerült elérnie, hogy a két ország képviselői Isztambulban tárgyalásokat folytassanak, és bizonyos eredményeket el is értek. A Nyugat azonban ezt követően növelte a fegyverszállításokat, az ukrán hatóságok pedig elutasították a további megbeszéléseket.
Az elmúlt évben más szereplők – Kína, India, Brazília, Afrika és az Öböl-államok – is közvetítőként léptek fel. Törökország némileg háttérbe szorult, de Erdogan kimozdulna innen, és be akarja bizonyítani, hogy ő az egyetlen olyan szereplő, aki Kijevvel és Moszkvával is képes kommunikálni.
Moszkva szeretné fenntartani a partnerségét Ankarával, mivel Törökországgal továbbra is stratégiai projektek valósulnak meg: az Akkuyu atomerőmű és a Török Áramlat gázvezeték. A törökök készek a területüket rendelkezésre bocsátani egy olyan csomópont létrehozásához, amelyen keresztül a felesleges orosz gázt exportálni lehet.
Az „oszmán befolyási övezet” visszaállítása?
Mindkét országnak van befolyása Líbiában, és ugyanez vonatkozik az örmény–azerbajdzsáni konfliktusövezetre is. Mindkét állam arra törekszik, hogy megakadályozza más NATO-országok aktivizálását az érdekövezetében. Szíriában jelenleg nagy a zűrzavar, Oroszország továbbra is a szíriai elnök fő szövetségese, míg Törökország a szíriai ellenzék támogatója.
Szíriával, Karabahhal és Líbiával kapcsolatban az álláspontjaik nem azonosak, de lehetséges a konszenzus. Jó példa erre Líbia. Olaszországnak, az afrikai állam legközelebbi európai szomszédjának immár nem azok miatt kell aggódnia, akik Kadhafi után jöttek – nem annyira a terrorizmus, mint inkább Törökország miatt. Az elmúlt években Ankara teljesen átvette az irányítást az afrikai ország nyugati részén, Európa „hasa alján”, amely az EU számára szénhidrogén-szállító, illegális migráns- és vele együtt terrorizmusexportőr.
A török jelenlét egyfajta szimbóluma lesz a líbiai Homsz kikötőjének (nem összetévesztendő a szíriai Homsszal) bérbeadása, ahol Törökország haditengerészeti támaszpontot létesíthet. És nemcsak bázist, hanem átrakóhelyet is – a homszi kikötő az egyik legnagyobb Líbiában.
Líbia keleti része, az élén Halifa Haftár marsallal, akit Egyiptom irányít, nem szimpatizál a törökökkel. Ugyanakkor Ankara és Kairó között a közelmúltban elindult a közeledés, és ha Egyiptom és Törökország megegyezik Líbiáról, akkor ez tovább oldja Erdogan kezét. Hasonló a helyzet a török–szaúdi és a török–emírségekbeli kapcsolatok normalizálódásával.
Úgy tűnik, ebben a játszmában Európának nem osztottak lapot – Törökország visszaállítja az „oszmán” befolyási övezetét, és ellenőrzése alá vonja Észak-Afrikát, valamint a Közel-Kelet jelentős részét.
Erdogan erős vezető, és feltételezhető, hogy a Közel-Kelet lakosságának egy része követni fogja őt. Minden külpolitikai tevékenységhez azonban pénz kell. És mivel az országának adósságai vannak, aligha lehet sikerről beszélni. Az oroszok abban látnak mozgásteret, miszerint segítik Törökország ambícióit.
Megtalálták az alternatívát a gabonaüzletre
Az oroszok nagyon is tudják, hogy Törökország számára rendkívül előnyös, ha valamilyen alternatívát köt a gabonaüzlet helyett. Ankara ezzel meg tudja őrizni a világ első liszt- és a világ második tésztaszállítója státuszát.
Erdogannak eddig előnyös volt a régi alku, viszont a Nyugat nem teljesítette a kötelezettségeit Oroszországgal szemben. Most Törökországnak új mechanizmusokra van szüksége. A kérdés a találkozó kapcsán az volt, hogy vajon Ankara készen áll-e megragadni a felajánlott lehetőségeket a problémái megoldására. Ugyanis tisztában lehet azzal, hogy nem tudja rákényszeríteni a Nyugatot, hogy teljesítse az oroszok feltételeit.
A találkozón bejelentették, hogy Törökországon keresztül fognak csökkentett áron 1 millió tonna gabonát juttatni Afrikába, mégpedig katari pénzügyi források segítségével.
Az ügyletben tehát máris lecserélték az ukrán gabonát oroszra. Ankara mint közvetítő nyer az ügyleten gazdasági és politikai szempontból is, az oroszoknak pedig ez egy fontos lépés lesz ahhoz, hogy leváltsák az ukrán gabonát.
A törökök tavaly 3,2 millió tonna gabonát szállítottak Ukrajnából. Erős a török malomipar, több mint félezer ilyen vállalkozás működik ott. Vezető liszt- és tésztaszállítóként fontos piac számukra Afrika, a Közel-Kelet, valamint egy kis Latin-Amerika. A törökök pedig nem akarják ezt elveszíteni.
Tehát folyik a piac átrendeződése. Az oroszok arra számítanak, hogy az ukrajnai mezőgazdasági termékek továbbra is Európába kerülnek, Kijev elveszíti Afrikát és Ázsiát, így regionális beszállítóvá válhatnak.
Ukrajna Európa kenyeres kosarává válik? – ez olyan, mintha bevetnének egy gazdasági fegyvert az EU ellen.
Mindenesetre Vlagyimir Putyin a találkozót követően bejelentette, hogy valószínűleg megállapodás születik Moszkva, Ankara és Doha között az afrikai országokba irányuló gabonaszállítások tekintetében.
„Leginkább azt ajánlottuk fel, hogy 1 millió tonna gabona szállítását szervezzük meg Oroszországból kedvezményes áron, amelyet Törökországban dolgoznak fel, majd ingyen szállítják a legszegényebb államokba. Ebben az értelemben számítunk Katar segítségére is, amely humanitárius okokból kész támogatni a legszegényebb országokat” – idézte Putyin szavait a Kreml honlapja.
„Ez a mennyiség nem helyettesíti, de mindenképpen hatalmas hozzájárulás lenne részünkről az afrikai országok élelmiszer-problémáinak megoldásához” – hangsúlyozta az orosz vezető, hozzátéve, hogy terveik szerint „pár héten belül” megkezdik az ingyenes gabonaszállításokat hat afrikai államba.
