A Biden-kabinet olyan tempóban és mennyiségben szállít fegyvert Ukrajnának, ami már a Kongresszusban is kérdéseket vet fel, többek között arról, marad-e egyáltalán elég haditechnika az USA-ban a védekezési potenciál szinten tartásához.

Ezzel párhuzamosan egyre gyakrabban kerül szóba az is, mi történik az amerikai fegyverekkel Ukrajnában. Utóbbira nincs válasz, ez pedig a későbbiekben nagyon súlyos problémák forrása lehet.

Az orosz-ukrán háború kapcsán az Egyesült Államok történelmének legnagyobb fegyverszállítási akcióját hajtja végre. Február 24-e óta a Biden-kormányzat eddig több mint 3,5 milliárd dollárt áldozott Ukrajna felfegyverzésére, a Pentagon által közzétett listákon egészen elképesztő számok szerepelnek. A páncéltörő rakétákból már 20 000, a drónokból 800, a páncélozott járművekből 200, a lőszer tekintetében pedig 50 milliárd darab felett jár a fegyverszállítási mutató, nem beszélve a tizenhat Mi-17-es helikopterről és azokról a csúcstechnológiás eszközökről, amiről a közvélemény sem tud semmit.

A számokat látva egyre több kongresszusi képviselőben fogalmazódik meg a kérdés: a saját fegyverkészlet ilyen mértékű elajándékozásával nem sérül-e az ország önvédelmi képessége? Egy szenátusi meghallgatáson Lloyd Austin védelmi miniszter leszögezte: a gyártás és az utánpótlás folyamatos, így nem fenyegeti az országot ilyen jellegű veszély. Gregory Hayes, a Raytheon Technologies fegyvergyártó vállalat vezérigazgatója már nem volt ennyire optimista, amikor finoman megjegyezte, hogy a jövőben az alkatrészhiány miatt adódhatnak problémák.

Az Ukrajnába szállított fegyverek mennyiségének növekedésével újabb probléma kezdi beárnyékolni a fénylő lelkesedést. Felmerül ugyanis a kérdés, pontosan hogyan tudja ellenőrizni az USA azt, hogy mi is történik a több milliárd dollár értékű felszerelésével, mennyi semmisült meg belőle, és legfőképpen: a háború után mi fog történni azokkal. A válasz tömören: sehogyan. Pedig Amerikának keserves tapasztalatai vannak más országok felfegyverzésével kapcsolatban.

Fehér foltok

A fegyverek nyomon követésére azonban gyakorlatilag semmilyen módszere nincs a Pentagonnak. Miután az amerikai hadsereg illetékesei nincsenek Ukrajnában, a fegyverek között pedig óriási számban vannak a könnyen szállítható és akár egyénileg hordozható haditechnikai eszközök, az USA tulajdonképpen az ukrán beszámolókra tud hagyatkozni, ami viszont finoman szólva sem tartalmaz elegendő információt. Egyes források szerint ez azt jelenti, hogy ukrán részről csak az újabb fegyverek iránti kérelmek futnak be, de pontos elszámolás vagy tájékoztatás azokkal kapcsolatban már nem érkezik többé.

Bár minden, ami a megtámadott országba kerül, sorozatszámmal van ellátva, a fegyverek mozgásának és használatának követésére (különösen a Javelin és Stinger rakéták vagy a harci drónok esetében) már nincs módja az amerikai kormányzatnak. A Pentagon egy tisztviselője úgy fogalmazott:

a műholdas megfigyelés ellenére sincs fogalmuk arról, hol és mit csinálnak az amerikai fegyverekkel Ukrajnában, ahogyan arról sem, pontosan kik használják azokat.

A védelmi minisztérium csepegtetett információi szerint a szállítmányokat az amerikaiak egyáltalán nem szortírozzák és különítik el egyes ukrán alakulatoknak. A szerepük gyakorlatilag ott ér véget, amikor a még NATO, azaz USA-katonákkal biztosított teherautókat – többnyire Lengyelország határán – átveszik az ukrán erők, akik aztán elszállítják azokat a meghatározott helyekre, de hogy hová és pontosan milyen céllal, az már az ő titkuk marad.

Kísért a múlt

Az Egyesült Államok kormánya úgy érzi, pró és kontra mérlegelte a kérdést, és helyesen döntött. Jelen pillanatban Ukrajna ellenálló képessége, valamint esetleges győzelme minden kockázatot megér, még azt is, hogy az amerikai fegyverek a lehető legrosszabb kezekbe kerülnek, olyanokba, amelyekbe az USA-nak esze ágában nem lenne adni.

Ennek a veszélye pedig nagyon is valós, Amerika már többször megtapasztalhatta, amikor fegyvereket szállított más országoknak segítség gyanánt.

Afganisztánban a mudzsáhidokat a CIA már a szovjet háború idején is ellátta fegyverekkel, aztán a háború végén, amikor szerették volna visszakapni a fel nem használt Stinger-rakétákat, azok sehol nem voltak, ellenben hirtelen több száz darab jelent meg belőlük a fekete piacon jó pénzért.

Nem véletlen, hogy Afganisztán 2001-es megszállásakor az amerikai hadvezetés azon aggódott, hogy a tálibok a saját Stingereikkel fogják lőni őket. A tavalyi, kaotikus afganisztáni kivonulás aztán kísértetiesen hasonló helyzetet eredményezett: az afgán kormányerők erősítésére küldött fegyverszállítmányok jókora része került a visszatérő tálibok kezére, akik köszönték szépen az ajándékot.

A végfelhasználás ellenőrizhetetlensége Ukrajna esetében is aggodalomra ad okot, és ezzel még a Biden-adminisztráció is teljesen tisztában van, kölcsönös bizalom ide vagy oda. A hosszú távú kockázat, amit a fegyverek feketepiaci kereskedelme okozhat, a háború vége után pár évvel máris jelentkezhet, de jelen pillanatban a Pentagon nem számol ezzel, inkább folyamatosan kiszolgálja az egyre sürgetőbb ukrán rendeléseket.

Jó lesz-e a világnak egy állig felfegyverzett Ukrajna?

A legfontosabb kérdés nem is az, hogy most mi a helyzet a nyugati világ Ukrajnába küldött fegyvereivel, inkább az, mi fog történni velük, ha véget ér a háború. Jelen pillanatban Ukrajna az egyik legdurvábban felfegyverzett ország Európában, ráadásul ellenőrizhetetlen arzenállal rendelkezik. Ez pedig a háború után némi idegességre adhat okot a régióban, különösen annak tükrében, hogy vezető ukrán politikusok finoman szólva is a diplomáciai érzék teljes hiányáról tesznek tanúbizonyságot nyilatkozataik során.

Hogy mi lesz a fegyverek sorsa, arra a háború bizonytalan kimenetele miatt jelenleg senki nem tud válaszolni. Amennyiben Oroszország visszahúzódik határai mögé, az ukrán védelmi politika bizonyára mindent megtesz annak érdekében, hogy többé ne történhessen meg február 24-e. Ami biztos: a megmaradt nyugati fegyvereket nem fogják visszaadni, hanem felhasználják a megerősített védelmi stratégiához. Vagy valami máshoz. Olyan felvetéseket is hallani, amelyek azt sugallják, hogy a felesleges fegyverzet eladásából lehetne fedezni Ukrajna újjáépítésének bizonyos szegmenseit, ezzel az őrült ötlettel azonban gyakorlatilag az USA rémálma válna valóra, és a feketepiacot elöntenék a nyugati világ fegyverei.

Fotó: MTI/EPA/Hannibal Hanschke
A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.